Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

PHRYNÉRŐL

Hogy feldúlt Thébát újjáépíti aranyló
   Phryné, kit csuda sok férfi keres, rohamoz;
egykor az Amphión bűvös lantjára megindult
   orma-csupasz hegyeket pírba borítja e hír.
Felkacag ő léhán: “Hát nem tudjátok-e, sziklák,
   Thébában Vénusz mekkora nagy hatalom?
Lágy húr pendül, s már ti szaladtok - ámde miért bűn,
   hogyha a szépségem férfiakat ragad el?”

90. AD GALLUM

Praestiteram decimis, nummos tibi mille, Calendis,
   Exigo, ti iuras prorsus habere nihil.
Quid nostra? iam redde datum, qui mutua sumpsit,
   Is debet, non qui solvere, Galle, potest.

GALLUSHOZ

Tízedik elseje már, hogy ezer pénzzel vagy adósom,
   Gallus, s esküdözöl: most üresek zsebeid.
Bánom is én! Csak a pénzem lássam! Megszoruló kér
   Kölcsön mindenkor, nem pedig a tehetős.

91. AD PROSPERUM

Quod rudis, ingenio talem me, terra creavit,
   Miraris Tusci, Prosper alumne, poli.
Possunt et stulti sub utrolibet aëre nasci,
   Possunt et quorum fervida corda micant.
Democriti pectus pecorosa Abdera tulerunt,
   Crassa dedit tenuem Mantua Vergilium.
Tu tamen exemplis, dubitas si credere priscis,
   Nos ambo, quales simus, et unde, vide.

PROSPERHEZ

Tátod a szád, Prosper, Toszkána szülötte, hogy engem
   Barbár föld szült, és ostoba mégse vagyok.
Bár buta is származhat e földön akármi vidékről,
   És olyan is, kiben ég, s lángol a nagyszerü szív.
Démokritoszt Abdéra ökörlegelői nevelték,
   S Mantua zsírján nőtt halkszavu Vergilius.
Vagy ha az egykori példák nem győznek meg eléggé:
   Nézd, hol szült meg anyánk, - nézd, ki vagy, és ki vagyok.

92. DE AGNETE

Agnes, vita, tuos, quoties contemplor, ocellos,
   Sidera me toties bina videre puto;
Sidera sed toto, longe pulcherrima, coelo,
   Qualia sunt nitido cum Iove nostra Venus,
Aut inter fixos stellarum Sirius ignes,
   Sirius Arcturo si coeunte micet.

ÁGNESHEZ

Életem, Ágneském ragyogó szemeidbe tekintek,
   S mintha a menny páros csillaga tűnne elém.
Csillag, azonban a széles mennybolt legragyogóbbja.
   Vénusz anyánk tüzel így égi helyén, lobogó
Karjai közt Jupiternek. S így szikrázik az éjben
   Arcturusát ölelő távoli Sírius is.

93. OPTAT COITUM PUELLAE

Agnes, da mihi, quod tuo marito;
Quodsi des, tamen inde nil peribit.
Ambos quod pariter datum iuvabit,
Ad quod vos opifex Deus creavit,
Quodsi non foret, unde gigneremur?
Quod mater tua si patri negasset,
Nec tu nata fores, tui nec isti,
Qui me urunt facius suis ocelli.
Semper quod dare feminae potestis,
Semper sumere quod viri nequimus.
Quod praesens placet, urit affuturum.
Nec triste est, nisi quando non habetur.
Quod terram replet, et profunda ponti,
Quo iucundius esse nil putatur.
Primo quod dare virgines recusant,
Aeternum dare deinde concupiscunt,
Quod dat Iuno Iovi, Venus Gradivo,
Quod mortalibus et Deae dederunt.
Quod tu si dederis, lucrum assequeris,
Quod si non dederis, diu dolebis.
Respondet nihil, ergo iam negavit,
Sed ridet tamen, ergo iam spopondit.

EGY LEÁNNYAL SZERETNE LEFEKÜDNI

Ágnes, add amit adsz uradnak is majd;
légy nyugodt: kicsi sem kopik le róla.
Mindkettőnk örömére lenne tetted.
Nyilván isteni kéz akarta ezt így,
s nélküle hogyan is születne ember?
S mit ha édesanyád nem ád apádnak,
hol lennél te is és e két csodás szem,
melynek lángjaitól elégek immár.
Nektek bármikor adni könnyedén megy,
elfogadni nekünk viszont aligha.
Megvan - jó, de kivárni kinkeserves,
és a legszomorúbb, ha nincs sehogy se.
Telve van vele mind a föld, s a tenger,
legkedvünkrevalóbb a nagyvilágon.
Ezt a szüzek előbb szabódva adják,
adják már azután halálig önként.
Junótól Jupiter kapott ilyent, Mars
Vénusztól, sok eföldi-égi nőktől.
Add hát! Ez neked is nagy élvezet lesz.
Ha pedig nem adod: gyötör csunyául.
Némán hallgat. Azaz: hiába kérem.
Ám mégis, mosolyog: remélnem enged.

94. AD MAGDALENAM

Commater mea, Magdalena, quantis
Te possum precibus, misellus oro,
Praestes auxilium meo furori.
Priscam depereo tuam propinquam;
Hanc, quae continuis fere diebus,
Ad te ventitat, assequente nullo,
Tecum lusitat, ambulat, lavatur,
Tecum cantilat, et tuos per hortos,
Cervo saltitat ocior quadrimo.
Novi, quam tibi nil neget iubenti
Quantum consilio tuo acquiescat,
Tu si praecipias, diebus octo
Potum non capiet, cibo abstinebit
Commenda, precor, huic meos amores,
Neu me despiciat, mone propinquam,
Quodsi plus aliquid mihi ordinares,
Illud quod prohibet pudor fateri,
Donarem tibi quicquid ipsa velles.

MAGDOLNÁHOZ

Magdolnám, komaasszonyom, könyörgök
Hozzád, én nyomorult, segíts meg engem
S pártolj, mert elemészt a szenvedély már.
Lángom szép rokonod, Piroska szítja,
S ő jár, ő szalad át gyakorta hozzád,
Napjában nem is egyszer, s nem kisérik.
Véled játszogat, énekelget egyre,
Sétál, fürdik előtted és a fűben,
Mint friss szarvasünő, szökellve táncol.
Néked, jól tudom én, mindenben enged,
És bármit javasolsz, ő elfogadja;
Még tán nyolc napig is, ha arra kéred,
Torkán egy falat, egy csepp víz le nem megy.
Kérlek, hát, javasold, ajánld szerelmem,
Unszold szép rokonod, hogy meg ne vessen,
És majd, hogyha elérnél nála többet,
Melyről szólani tilt a bölcs szemérem,
Meglásd, teljesítem, ha bármit óhajtsz.

95. AD RUFUM

Tot tibi sunt oculi, quot habebant Gorgones omnes,
   Egerunt tecum quam bene, Rufe, Dei!
Solus habes, quod tres; effosso sed tamen uno,
   Sit, precor, incolumis, cetera turba tibi.