Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

173. DE EODEM

Iam fora cuncta viris, meritoria cuncta replentur
   Agmine tam denso barbara turba venit.
Ipsum divitiis nullus non caupo lacesset
   Cosinum, si talis proximus annus erit.

UGYANARRÓL

Már minden piacot, kocsmát megtölt ez a népség,
   Úgy gyűl az idegen sűrü tömegben ide.
Hogyha jövőre is így megy majd a csaposnak a boltja,
   Oly dúsgazdag lesz, mint Cosimo Medici.

174. DE CAUPONE QUI ANNO IUBILAEI DITATUS EST

Pastor veris opes, aestatis carpit arator,
   Vinitor autumni, lenta quiescit hiems.
Nec nisi raro capit quicquam piscator et auceps,
   Coponis nullo tempore lucra vacant.

KOCSMÁROS A JUBILEUM ÉVÉBEN

Pásztornak tavasz ád munkát, aratónak a hő nyár,
   Vincellérnek az ősz; ám pihenőjük a tél.
Hosszan vár a halász s madarász, míg megjön a zsákmány:
   Ámde a kocsmáros minden időbe’ keres.

175. DE EODEM

Nec mercatori, nec nunc ego bella gerenti,
   Nec nautae invideo, nec, Macer, agricolae,
Nec medico, nec causidico, nec, crede, poetae,
   Coponi multum sed, Macer, invideo.

UGYANARRÓL

Bárha sovány vagyok is, nem irigylek sem katonákat,
   Sem földmíveseket, sem jogi doktorokat,
Elhiheted, költőt, medikust és büszke hajóst sem,
   Kocsmárosra vagyok most irigy én, a Sovány.

176. DE EODEM

Utere, copo, tuo, nunc utere, si sapis, anno,
   Quam longe distant altera lustra decem.

UGYANARRÓL

Most használd ki, ha orrod van, kocsmáros, az évet,
   Tíz lustrum hoz csak újra ilyen napokat.

177. GALEOTTI PEREGRINATIONEM IRRIDET

Cur et tu, rogo, cur, poeta cum sis,
Parnasi tamen arce derelicta,
Cum capsa, Galeotte, cum bacillo,
Romanam peregrinus is in urbem?
Hoc plebs credula gentium exterarum,
Hoc larvas solitum timere vulgus,
Hoc turbae faciant hypocritarum.
Tu senti mihi, quod putavit olim
Vafri callidus Euathli magister,
Aut Divum Theodorus abnegator,
Vel sectae pater ille delicatae,
Summum qui statuit malum dolorem.
Sin devotio iam beata cordi est,
Si torto iuvat ambulare collo,
Cuncta et credere, quae dies per omnes
Rauca praedicat altus e cathedra
Albertus pater et loquax Rubertus,
Gaudens lacrymulis anicularum;
Dilectis, age, dic valere Musis,
Sacras rumpe fides, et alma Phoebi
Claudo carmina da fabro Deorum.
Nemo religiosus et poeta est.

KIGÚNYOLJA GALEOTTO ZARÁNDOKLÁSÁT

Mondd, miért, ha poéta vagy, miért hogy
Parnasszus magasát elhagyva, immár
Bottal - ó, Galeotto - és iszákkal
Mégy Rómába te is zarándoklatra?
Külföld zagyva, hiszékeny csőcseléke
És kísértetek-űzte balga népség
És álszent sokaság csinálja mindezt!
Valld te azt, mit az oly furfangos ifjú
Euathlos nagyeszű tanára tartott,
S istenek tagadója, Theodorosz,
És az élvezeteknek atyja is, ki
Legfőbb rossznak a szenvedést találta.
Ám ha elragadott az ájtatosság
S ferde nyakkal akarsz zarándokolni,
És ha mind hiszed azt, amit naponta
Szószékről prédikál recsegve páter
Alberto s az a szókelep Roberto,
Csöpp, vénasszonyi könnyeket vadászva,
Múzsáktól, nosza, végy örökre búcsút,
Törd szét lantod, Apolló énekét meg
Vesd a sánta kovács-istennek akkor,
Mert hívő soha nem lehet poéta.

178. DE MARCELLI TROPHEO

Rettulit hos late victis Insubribus angues
   Marcelli nuper bellica dextra ducis.
Exuviae domitum testantur fortiter hostem;
   Accipe, Sancte Leo, civis opima tui.
Qui modo vibrantes trifidas, qui guttura linguas
   Fundebant celsis sibila dira iubis,
Collecti in parvos cristis languentibus orbes
   Servitura tuo colla dedere iugo.
Talia Virromari tergo detracta ferocis
   Obtulit Iliadae Claudius arma patri.

MARCELLO GYŐZELMI JELVÉNYÉRŐL

Marcello, a vezér, jobbjában az insuberektől
   rablott kígyókkal tért meg a háborúból.
Polgárodtól zsákmányát, Szentséges Oroszlán,
   vedd át győzelem és hős diadal jeleként!
Nemrég rettenetes torkukból nyelvük, a három-
   ágú még sziszegett, égre meredt tarajuk,
Ám ernyedtek most, körré tekeredtek a kígyók,
   mind önként szolgál, s hajtja igádba nyakát.
Claudius íly diadaljelvényt nyert Virromarustól,
   s Ilia sarjának vitte áldozatul.

179. AD AENEAM SYLVIUM

Si Bilblitani tibi sunt epigrammata vatis,
   Protinus huc ad nos, fac precor, illa volent,
Nonne vides quantos moveat Fortuna tumultus?
   Nec sperare sinat nos meliora timor?
Tempore sollicito tragicos deponere luctus
   Convenit, et levibus pellere maesta iocis.

AENEAS SYLVIUSHOZ

Martialist, ha epigrammáit őrzi polcod,
   Kérlek, küldd meg olyan gyorsan, amint teheted.
Nem látod, Fortuna reánk mily szörnyü zavart hoz?
   Nő a szorongásunk és tőle alél a remény.
Nyugtalan órákban legjobb felhagyni a gonddal
   S könnyü bohósággal, élccel elűzni a bút.

180. RESPONSIO

Causaris senium, ne mecum carmine certes,
   Sed plus eloquio pectora cana valent.
Aptior est tirone rudi veteranus in armis,
   Certius et vitulo taurus aratra movet.
Nos petimus, tu summa tenes; spes lubrica nobis
   Spondet adhuc, quod iam res dedit ipsa tibi.
Nec dum Pegaseis te Cynthius arcet ab undis,
   Non vox refrixit, non lyra muta silet.
Ergo cave, ne qua cupis excusatus haberi,
   Accuses illa te ratione magis.
Quod Bilblitani rogitavi epigrammata vatis,
   Suspecta est, video, nostra iuventa tibi.
Crede, precor, melius! relegi non improba possunt,
   Lascivos, oculo praetereunte, modos.
Ille quidem gressu profugo mea castra petivit,
   Sic tamen, ut redeat, cum revocabit herus.