Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

PÁLHOZ

Pál, valahányszor látsz, mindannyiszor újra köszöntesz,
   Persze, hogy így kizsarolj tőlem is egy köszönést.
Egy órában jöjj bár szembe velem tizenötször,
   Buzgón újra köszönsz s ezt soha meg nem unod.
Sőt ha az ablakban mélázok, vagy pedig írok,
   Úgy is felkiabálsz s válaszomat kicsalod.
Könnyed gondolatom szétkergeted így a fejemből,
   Múzsám is megijed s ihlete messze repül.
Hogyha az ujjaimon jól számláltam, ma csupán csak
   Százötször nyílott szád köszönésre felém.
Hej, ez az egy nap elég az egész életre nekem, ha
   Többet is élek, akár Nestor, a pylosi agg.
Jaj nékem! Panaszom közben már újra köszönsz, Pál!
   Szívemből köszönök, csak sohse lássalak én!
Kíméld érzékeny fejemet, kínpadra ne vonjál,
   És örök üdvözlet járjon ezért teneked!
Vagy ha szerinted a sok köszönés becsesebb, nosza, mondj egy
   “Légy üdvöz százszor”-t, így köszön itten a nép.

191. IN GRYLLUM

Socratis effigiem damnavit Zopyrus olim,
   Quid si vidisset, pessime Grylle, tuam?

GRYLLUSRA

Szókratész arcát fitymálta le Zópyrosz egykor,
   mert nem látta sosem, Gryllus, a ronda pofád.

192. AD URSUM

Urse, rogas, Ocni fuerim quot in urbe diebus?
   Septem perpetuis noctibus urbe fui.
Quippe ubi continue nebulis latet obsitus aër,
   Illic auctore te quis locus esse potest?

URSUSHOZ

Mantova tájékán hogy hány napon át is időztem,
   kérdezed, Ursus? Hét végtelen éjjelen át.
Mert hol szüntelenül felhőtakaró van az égen,
   és ahol Ocnus az úr, mondd, az a hely mi lehet?

193. AD BARTHOLOMAEUM

Mutua da septem; superos et sidera testor,
   Semper debebo, Bartholomaee, tibi.

BERTALANHOZ

Nem sértvén a bizalmad, meg sosem adtam a kölcsönt;
   Mert bízhatsz-e, ha majd visszafizettem a pénzt?

194. CUIDAM PETRO

Ante revertetur tepidos Hyperion ad ortus,
   Excipiet stabilem Tethyos unda polum,
Riphaeis nivibus canescere desinet orbis,
   Nullus in Oceani gurgite piscis erit.
Mella ferent rupes, quercus producet aristas,
   Quam meus in Petrum diminuatur amor.

EGY BIZONYOS PÉTERNEK

Sokkal előbb megy az égen visszafelé az örök Nap,
   s önti el a tenger habja a pólusokat,
szűnnek meg hótól csillogni az északi ormok,
   s hal ki a hal mind egy szálig a vízek ölén,
csorran a kőből méz, nő lenge kalásza a tölgynek:
   mint meglankad e hő szív tüze Péter iránt.

195. PRO CONVIVIO, AD PHILIPPUM BIBIUM

Quas tibi pro tanto referemus munere grates?
   Quae dabimus meritis praemia digna, tuis?
Tu decus es Bibiae lumenque propaginis ingens,
   Tu patriam insigni laude sub astra feres.
Urbs Genuae semper tanto exultabit alumno,
   Et quondam Idaliae Cypros amata Deae.
Rerum opifex summus tibi det quaecunque rogabis,
   Et tribuat factis praemia digna tuis.

BIBIO FÜLÖPHÖZ, VENDÉGLÁTÁSÁÉRT

Hála-viszonzást hogy kaphatna e ritka ajándék?
   Érdemedért méltó-szép jutalom mi legyen?
Ékessége, sugár-napfénye a Bibio-törzsnek,
   nagyszerüségeddel égbe emelted a hont.
Génua mindig örül majd néked, drága fiának,
   s Vénusz kedvence, Ciprus ugyancsak örül.
Bármit kérj is, kérjük az Istent, meg ne tagadja,
   s tetteidért méltó-szép jutalomra találj.

196. AD BARTHOLOMAEUM

Non idcirco fidem laesi, quod credita nondum
   Persolvi; laedam, si data reddidero.
Nam bene si memor es: semper debere, nec unquam
   Reddere juravi, Bartholomaee, tibi.

BERTALANHOZ

Nem szegtem szavamat, ha a kölcsönt meg se fizettem,
   hogyha megadnám most, lenne csak esküszegés.
Emlékezz hát jól: “Le vagyok kötelezve, mig élek!”
   szólt fogadalmam s nincs benne a “visszaadom”!

197. AD ORNITUM

Habin cerva, canis Cyrum, lupa nutriit illos,
   Quos gravida armifero Silvia Marte dedit.
Par Dis cura tui fuit, Ornite; nam tibi parvo
   Admovit mammas sus lutulenta suas.

ORNITUSHOZ

Cyrus eb-emlőt szítt, Habist meg szarvas etette,
   Silvia Marstól-lett kölykeit ordas-anya.
Mint ahogy ők, te is, Ornitus, istenként nevelődtél:
   sár-latyakos disznó dugta a szádba csecsét.

198. AGIT GRATIAS SIGISMUNDO MAZONO

Ocius ite Deae, celeres, precor, ite Camenae,
   Corripe dulcisonam, pulcher Apollo, lyram;
Et tot Mazono, pro munere, reddite grates,
   Quot tenues umbras regia Ditis habet.
Quot flores pratis, quot sunt super arbore frondes,
   Quot fulgent rapido sidera fixa polo.
Aequoreum flavis quot abundat litus harenis,
   Quot gignit rabidas terra Libyssa feras,
Et quot in Adriaco versantur gurgite pisces,
   Quot gerit horrentes Pannonis ursa pilos.

KÖSZÖNETET MOND MASONI ZSIGMONDNAK

Frissebben, kérlek, Múzsák, szent, isteni lányok,
   bájos Apolló, vedd szépszavu lantod elő!
Áldja Masoni ajándékát oly sok köszönő szó,
   mint amilyen sok lényt Dis birodalma lenyelt,
réten ahány a virág, s a levél amilyen sok a fákon,
   forgó égbolton csillag amennyi ragyog,
mint amilyen sok a tengerpartok sárga homokja,
   s Líbia földje ahány vad születési helye,
Adria örvényében amily sok hal kavarog, s a
   pannon medve-anyán sörte ahány meredez.

199. IN LUPUM FALLACEM

Fert aliud Leucon, aliud Leuconis asellus,
   Dicere, si memini, Graecula turba solet.
Forsitan ista tuos tangunt proverbia mores,
   Nam, Lupe, mens aliud, quam tibi lingua gerit.

AZ ÁLNOK FARKASRA

Jól emlékszem-e? Ilykép szólt a görög szava egykor:
   Mást hordoz Leukon s mást Leukon szamara.
Farkas, mintha csupán rád szabták volna e mondást,
   Mert az eszed mást hord, mint ami nyelveden ül.