Janus Pannonius összes munkái Jani Pannonii opera omnia Közrebocsátja: V. Kovács Sándor

ANELLUSRA

Míg egyedül szamarad vitt hátán zsákot, Anellus,
   Olykor a molnárhoz őrleni sárga buzát:
Nem tért vissza sohsem helyesen mért lisztadagokkal,
   Vagy zsákodba vegyest néha a korpa került.
Hosszan a bírónak leveledben felpanaszoltad
   Ezt, s szomszéd lévén újra meg újra nekem.
Hogy többé neked így már kárt ne tehessen a molnár,
   Most tervet szőttél, íme a terv, a ravasz:
Mától kezdve az őr feleséged lesz, tele porral
   Nézi a tolvajlót, ülve a zsákjaidon.
Hej, sok eszed van, mert akitől úgy félted, Anellus,
   Zsákjaid, attól nem félted az asszonyodat.

214. AD LAZARUM

Valde crassus homo es, crebro mi, Lazare, dicis.
   Qui te non novit, Lazare, crassus homo est.

LÁZÁRHOZ

Balga fiú - mondod, pedig én ismerlek eléggé
   s balgább tán, aki nem ismeri lángeszedet.

215. UBI ASINI EXONERANTUR

Dura, viatores, deponite pondera lassi,
   Nam iubet hic asinos exonerare locus.

SZAMÁR-BESZÁLLÓ

Ó, utazók, rakjátok e helyt le a terheteket, mert
   Ím az irás biztat: itt a szamár-pihenő.

216. AD GRATIANUM

Fregisti mihi sinciput misellum,
Dum mecum male, Gratiane, ludis,
Ac fortis nimium cupis videri.
Nunc laesum miseraris, et cruentam
Plagam, tutemet alligare tentas,
Errorem petis et tibi remitti.
Sed tristes remove procul medelas,
Non, caeso veluti prius catello,
Collum postmodo mulceas et aures.
Tangi carnificis manu recuso.
Non sum Telephus, ut lever per hostem,
Nolo sis mihi, Gratiane, Achilles.

GRATIANUSHOZ

Balsorsú kobakom minap beverted,
játszottál, Gratianus, ámde csúnyán,
kívántad: nagyerősnek így mutatkozz.
Most sajnálsz sebesültet, és a vérző
vágást is magad áhitod bekötni,
bánod vétkedet és bocsánatot kérsz.
Vidd innét a csudába gyászos írod,
én nem pincsikutyád vagyok - ha rávágsz,
később annak a fültövét cirógasd.
Hóhérom keze engemet ne érjen!
Ellenség, ne segíts, ne légy Achilles
hozzám, mert biza, Télephus se volnék.

217. AD RUFUM

Scripta quod et ludunt et amant mea, Rufe, modestis
   Illa placere negas? pluribus ergo placent.

RUFUSHOZ

Közkedveltek a verseim, ám teszerinted a jámbort
   Botránkoztatják. - Ez sikerük növeli.

218. AD PAULUM

Cum dare non valeas quantum petit improba Lais,
   Iudice me, frustra, Paule, Corinthon adis.

PÁLHOZ

Laisz, a céda leány, oly drága, hogy íme tanácsom:
   Útra Korinthoszba jobb, ha te, Pál, sose kelsz.

219. IN CYPRIANUM

Quod toties ficta tua velas ora figura,
   Non solo facis hoc, tu Cypriane, ioco;
Sed magis ut foedus tali sub imagine vultus
   Deliteat; larvam sic tibi larva tegit.

CYPRIANUSRA

Nemcsak tréfából szereted betakarni a képed
   maszkkal, nemcsak ezért csalsz, ugye, Cyprianus;
inkább azt akarod: rút arcod rejtse az álarc,
   így aztán lárvád éppen a lárva fedi.

220. CONQUERITUR DE SUA INOPIA

Nec remanere queo, sed nec discedere possum,
   Talia iussa vocant, talia vincla tenent.
Pressus in angusto quid agam? quae Numina clamem?
   Sunt, puto, sed miseris dura favere negant.
Te precor, affer opem, Mutinae placidissime praesul,
   O decus! o Musis, prime patrone, meis!
Non tamen aut Boreae pulsurum flabra cucullum,
   Aut mulae posco mollia terga tuae,
Nec frenum, aut sellam, nec quicquam tale; quid ergo?
   Debeo Guarino pauca; fide iubeas.

SZEGÉNYSÉGÉT PANASZOLJA

Nincs maradásom e helyt, távozni se bírok e helyről:
   hív a parancs, de maraszt éppoly erős kötelék.
Mit tehetek? Milyen isteneket hívjak segedelmül?
   Vannak ugyan, de szorult helyzetemet nevetik.
Ó, Múzsám első patrónusa, ó, te dicső, ki
   kormányzod Mutinát, most te segíts, kegyes úr!
Nem kámzsát kérek, hogy elűzze szelét Boreasnak,
   nem szelid öszvért és nem ragyogó zabolát,
Sem nyerget, vagy bármi ilyesmit. Hát mire kérlek?
   Egy kis adósságom volna: te légy kezesem!

221. IN LIPPUM

Mendicissime de meis amicis,
Si censum tibi, Lippe, dent equestrem,
Mensores levium Dei bonorum,
Iam nunquid eris memor sodalis?
Vel centum tibi mutuabo numos,
Nec totis, ais, exigam Kalendis.
Nolo sim tibi, Lippe, tam molestus;
Istud, nunc quod es, esse persevera.

LIPPUSRA

Legfőbb koldus az én barátaim közt,
Lippus, hogyha lovag-vagyonnal áld meg
isten, mérnöke ingatag javaknak,
vajjon majd az eszedbe jut barátod?
“Még száz pénzt is adok, ha kell, de kölcsön,
és mindet be se hajtom elsején!” - szólsz.
Ó nem, nem; ne legyek neked bajodra,
inkább légy, ami vagy, tovább ezentúl.

222. EPITAPHIUM HOMERI

Mole sub hac situs est Heroum orator Homerus,
   Qui transis, dicas: summe poeta vale.

HOMÉROSZ SÍRFELIRATA

Hősök megdalolója, Homérosz fekszik e sírban.
   “Légy üdvöz, költők csillaga!” - mondd, utazó!

223. PRO CONSTANTINOPOLI DIRUTA

Concidit antiquae Byzantion aemula Romae;
   Heu peragunt quales lubrica fata vices!
Sub Constantino nomen sublime paravit,
   Sub Constantino depopulata perit.
Nomen idem geminum miserae sibi praestitit omen,
   Funestum nunc est, quod fuit ante bonum.

KONSTANTINÁPOLY ELESTÉRŐL

Ókori Róma vetélytársnője, Bizánc, leomoltál.
   Jaj, hogy váltja a sors kétszinü arculatát!
Constantinus alatt emeled nevedet fel az égig,
   Constantinus alatt dőlt le a porba fejed.
Egy név rejt kétféle jövőt néked, nyomorultnak:
   gyász jele most, ami jó sors jele volt azelőtt.