MARTINUS PHILECTICUSNAK
Ostrommal fenyegetném én a fügéidet - írod!?
Sejtelmem sincs, mért vádol e furcsa gyanúd.
Nem hívott ki szavam, sem a lándzsám párviadalra,
Nem küldtem harcnak semmi jelét teneked.
Hogyha veled mérkőzni falánk nagyevésben akarna
Bárki, az ellen küzdj, ellene fend a fogad!
Engem, Martinus, kímélj efféle csatáktól,
Hassal győzni nemes férfi nem áll ki soha.
233. IN FORMOSUM NOMINE BALTHASAREM
Cum tibi sit facies, qualis Iovis alite rapto,
Convenietque tuis moribus ipsa Charis.
Tertia si extremae vanescens littera cedat,
Rectius etrusco nomine dictus eris.
A SZÉP NEVŰ BALTAZÁRRA
Jóllehet arcod olyan, mint egykor a szép Ganümédész,
S oly kegyes erkölcsöd, hogy Khariszé se különb:
Ám ha az l betüdet kiveszed, s felváltod az r-rel:
Etruszk lesz a neved, mondani így helyesebb.
Exstincto vitulo, vivo bove cornua praesunt,
Roma, tibi: en facta es altera Pasiphaë.
A HÁROM KAMARAI BÍBOROSRA
Rég a tinó, az ökör most: védnek, Róma, a szarvak;
Éppen olyan vagy, mint egykori Pasziphaé.
235. IN MONOCULUM PRAEFECTUM URBIS
Vaccam oculis centum Argos custodire nequivit:
Quomodo erit custos nunc tibi, Roma, Cyclops?
RÓMA FÉLSZEMŰ PREFEKTUSARA
Argosz száz szemmel sem védte meg egykor a csordát,
Hogy véd majd téged, Róma, a félszemü őr?
236. IN URBEM ROMAM
Roma diu medicis male sana immitibus usa est,
E medicis diram decidit in phrenesim,
E phrenesi rigidum in montem delata, verendum est,
Ne rigido e monte praecipitata ruat.
RÓMA VAROSÁRA
Nagybeteg ágyadnál huzamost zord orvosok álltak,
Ők hozták tereád, Róma, a tébolyulást.
Tébolyból hegycsúcs: sikerült feljutni, de félő,
Onnan a hegycsúcsról gyorsan a mélybe zuhansz.
237. MOLZAE
Dux Pharia quamvis iaceas inhumatus arena,
Non ideo fati est saevior ira tui.
Indignum fuerat tellus tibi victa sepulchrum,
Nec decuit caelo te nisi magno tegi.
MOLZÁNAK
Bár te vezér voltál, s temetetlen fekszel a földön,
Ezzel a sors mégsem volt igazán szigorú.
Nem lett volna helyes, hogy a vesztes phároszi földben
Kapj sírt, s az se nagyon, hogy ne takarjon az ég.
238. ROGAT MAGISTRUM GREGORIUM, UT
INCEPTAM CUIUSDAM FONTIS DESCRIPTIONEM
Te precor, inceptum peragas describere fontem;
Quid facit in mediis ancora fixa fretis?
Certe erit optatos melius contingere portus,
Irrita ne media vela morentur aqua!
KÉRI GREGORIUS MESTERT,
HOGY FEJEZZE BE EGY BIZONYOS KÚT
LEÍRÁSÁT, MELYET ELKEZDETT
Kérlek, végre fejezd be a verset, a kút leirását.
Horgonyt vetni a nyílt tenger ölén mire jó?
Jobb lesz elérni bizonnyal az áhított kikötőbe,
Mint ha vitorlád áll tétlen a víz közepén.
239. AD NICOLAUM SCHOLAM
Dum, Nicolae, tuos cuperemus adire penates,
Intempestivus decidit imber aquis.
Postmodo purgato melius cernemus Olympo,
Cum clarus pulsis nubibus axis erit.
Ausonium interea nobis huc mitte, precamur,
Si iam forte tuas contigit ille manus.
Vale.
NICOLAUS SCHOLÁHOZ
Épp amikor hozzád készültem látogatóba,
Miklós, rosszkor jött záporeső zuhogott.
Jobb a viszontlátás akkor, ha kitisztul a mennybolt,
Oszlik a ködtakaró és ragyogó lesz az ég.
Addig is azt kérem, küldd Ausoniust ide hozzám,
Hogyha netán e kötet már a kezedbe került.
Vale!
240. AD CAROLUM
Irrita si nostram non fallit opinio mentem,
Pegasei cultor, docte Carole, chori,
Hisce tibi verbis me conciliare solebas,
Cum novus inter nos incipiebat amor:
Si quid opus fuerit, si quid tibi forte iubebit,
Arbitrio nobis utere, Iane, tuo:
Dura licet iubeas, non tantum dura iubebis,
Quae pro te merito defugienda putem.
Efficiam quodcumque voles, quodcumque rogabis
Et dabitur precibus nulla repulsa tuis.
Iusta tibi dignas persolvant numina grates;
Nil peto, nil abs te, care Carole, rogo,
Hoc praeter, labris ne figas oscula nostris;
Cuncta dabis certe, si minus illa dabis.
Quippe tibi tetri putet malus halitus oris,
Et subito nares suffocat ille meas.
Non gravius redolent centena cadavera, nec qui
Ex Acheronteis fontibus halat odor;
Ergo sulphureas malo sentire mephites,
His etiam si quid tristius esse potest.
Mille ego me capras, mille olfecisse recordor
Ante capros, animam non queo ferre tuam.
Saepe tuis virides marcent afflatibus herbae,
Et quae praetereunt emoriuntur aves.
Ite procul volucres, tenuem quae carpitis auram,
Hic scatet infestis ater Avernus aquis.
KÁROLYHOZ
Téves vélekedés ha ugyan nem csalja meg elmém,
bájos Múzsa-csapat híve, tudós Carolus,
effélékkel próbáltál megnyerni magadnak,
igy szóltál gyöngéd kapcsolatunk elején:
bármire lesz szükséged, akármire szottyan a kedved,
teljesitem mindig, Janus, az óhajodat;
bármi nehéz is, olyannyira mégse nehéz a parancsod,
hogy ne fogadjak szót érted, az érdemedért.
Megteszem én, bármit kívánsz, kérj tőlem akármit,
meg tőled semmit nem tagadok sohasem.
Hálálják meg méltóképpen az égi hatalmak;
drága Carolus, nem kérek azért egyebet,
ezt az egyet csak: csókot az orcáimra ne nyomjál,
hogyha nem adsz, az lesz csak gyönyörű adomány.
Mert ocsmány szádból rohadékszagu, rút lehelet száll,
fojtogató bűzzel gyötri az orrlikaim;
ennél borzasztóbb szagokat száz hulla sem áraszt,
mély forrásaiból nem lök elő Acheron;
kénes gőzeit is szimatolnám én örömestebb,
bár náluk szomorúbb hangulatú nem akad.
Jól emlékszik az orrom ezer nőstényre, ezer bak
kecske szagára, de nem bírja lehelletedet;
elhervad zsugorodva a zöld fü, hogyha te ráfújsz,
arra ha járnak, meghalnak a gyors madarak.
Szálljatok innét messzire, lágy levegőre ha vágytok,
itt a sötét poklok vészvizü kútja bugyog!
Dostları ilə paylaş: |
