Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.3. 10.3. Tipológiai vonatkozások

Tipológiailag két szempont érdemel kitüntetett figyelmet. Az egyik az aspektus kompozicionalitása, a másik az aspektuális kategóriák univerzalitásának a kérdése. Kezdjük az első kérdéssel!

Láttuk, hogy a magyarban az aspektus – az aspektusra vonatkozóan lexikailag alulspecifikált igék esetében – többnyire kompozicionális. A befejezett szemléletű igéknél viszont a mondat aspektusa általában lexikailag meghatározott, tehát nem kompozicionális. A nyelvek nagy mértékben különböznek egymástól az aspektus kompozicionalitása szempontjából. A németben például az ír–megír, olvas–elolvas, csinál–megcsinál igepároknak egyetlen ige felel meg: schreiben, lesen, machen. Ebből következik, hogy az ilyen igék esetében az aspektusnak mindig kompozicionálisnak kell lennie. Ugyanakkor a németben is vannak szép számmal perfektív szemléletű igekötős igék, amelyek lexikailag határozzák meg a mondat aspektusát.

Az angolban perfektív igék képzésére általában partikulákat használunk: eat ’eszik’ – eat up ’megeszik’, write ’ír’–write down ’leír’, put ’tesz, rak’ – put together ’összerak’. Ebben az esetben is lexikailag meghatározott perfektív aspektusról van szó.

A franciában a folyamatos–befejezett oppozíciót nem igekötővel és nem is partikulával, hanem elsősorban az igeidő segítségével fejezzük ki. Az il écrivait une lettre ’levelet írt’ folyamatos, az il a écrit une lettre ’írt egy levelet’ befejezett aspektusú. A franciában tehát az aspektus szinte teljes mértékben kompozicionális, lexikálisan jellemzett befejezett szemléletű igét csak keveset találunk.

A szláv nyelvek képviselik a másik végletet. Aspektus szempontjából alulspecifikált igét a szláv nyelvek többsége nem ismer, és a folyamatos aspektusú ige nem tehető behatároló funkciójú bővítmények segítségével befejezetté. A befejezett szemléletű ige mindig befejezett aspektusúvá teszi a mondatot. A lexikailag adott igeaspektus tehát egyértelműen meghatározza a mondat aspektusát. Az aspektus a szláv nyelvekben nem kompozicionális.

A szláv igék viselkedését az alábbi lengyel mondatokon mutatjuk be.

(39) a. Pił piwo.

      ’Sört ivott.’

b. Wypił piwo.

      ’Megitta a sört.’

c. *Pił dwie butelki piwa.

      ’Két üveg sört ivott.’

d. Wypił dwie butelki piwa.

      ’Megivott két üveg sört.’

e. Wypijał dwie butelki piwa.

’Két üveg sört ivott.’

A pił a folyamatos pić ’iszik’ ige múlt idejű alakja, amely a (39c) tanúsága szerint mértékhatározós tárggyal nem használható. A wypił a megfelelő befejezett szemléletű wypić ’megiszik’ ige múlt idejű alakja, ez az ige természetesen már használható mértékhatározós tárggyal. A wypijał a wypić befejezett szemléletű igéből képzett wypijać folyamatos ige múlt ideje. Ez a másodlagosan képzett folyamatos ige a befejezett alapigével együtt valódi aspektuális párt alkot, ami azt jelenti, hogy a két ige csak aspektusban különbözik egymástól, más (szemantikai) különbség nincs közöttük. Ilyen aspektuális párokat a nem szláv nyelvekben nem találunk. Mind a pić, mind pedig a wypijać folyamatos ige, aspektuális különbség nincs a két ige között. A két ige azonban különbözik egymástól egyéb szemantikai tulajdonságokban. Figyeljük meg, hogy a mértékhatározós tárgy ezzel a másodlagosan képzett folyamatos igével összefér (vö. (39e)).

A fenti megfigyelések alapján felállíthatunk egy kompozicionalitási skálát, amelynek egyik végén a francia, másik végén a lengyel áll, vagyis a francia aspektus a leginkább kompozicionális, a lengyel pedig egyáltalán nem az:

(40) francia > angol > német > magyar > lengyel

Ami az aspektuális kategóriák univerzalitását illeti, a nyelvek elsősorban nem abban különböznek egymástól, hogy milyen aspektuális kategóriák jelennek meg bennük, hanem abban, hogy ezeket hogyan fejezik ki. A perfektív aspektus, ha eltekintünk a kompozicionalitás problémájától, kifejezhető például morfológiailag egyszerű igével (pl. a magyar nyer, az angol win, a német gewinnen, a francia vaincre), igeidővel (a bolgárban, grúzban az ún. aorisztosszal, a spanyolban, portugálban, kurdban egyszerű múlt idővel, a franciában és a románban összetett múlt idővel, a katalánban va + infinitívusszal, a kínaiban a le partikulával). Az imperfektív aspektust az azerbajdzsánban a jelen idővel, a törökben a -yor toldalékkal, a zuluban a be- prefixummal fejezik ki.

A progresszív aspektust a legtöbb nyelv körülírással, a svéd a halla pa att + infinitívusz, az angol a be + gerundium, a spanyol az estar + gerundium, a francia az etre en train de + infinitívusz, az olasz a stare + gerundium szerkezettel fejezi ki.

Az olasz sto scrivendo és a spanyol estoy escribiendo lényegében ugyanazt jelenti, mint az angol I am writing ’(éppen) írok’. Az olaszban és a spanyolban az angollal ellentétben ugyanez a progresszív jelentés kifejezhető a scrivo, escribo nem-progresszív alakokkal is. Az angol I write-nak nincs progresszív jelentése. A progresszív aspektus jelentését az olasz és a spanyol jelen idejű igealak magában foglalja. Tipikus esetben, ha ugyanazt a jelentést egy jelölt és egy jelöletlen morfológiai kategória is képviseli, akkor az utóbbi jelentése magában foglalja az előbbit.

A habituális aspektus kifejezésére a német a pflegen + infinitívusz, a svéd a bruka + infinitívusz, a magyar a szokott + infinitívusz szerkezetet, a grúz a xolme partikulát, a cseh az iteratív igét használja.⁸

1.4. 10.4. Az akcióminőség⁹

Hagyományosan az akcióminőségen többnyire az igével jelölt cselekvés, folyamat vagy történés lefolyásának a módját értették. Ennek az eléggé tág meghatározásnak az értelmében akcióminőségnek számít a dolgozik, virágzik, eszik, fut, alszik tartóssága, a lélegzik, kavar, vakar igék jelentésében rejlő ismétlődés, és az ordít, vedel, száguld igéknél a cselekvés intenzitását kifejező jelentésmozzanat.

A fenti felfogásnak azonban legalább két alapvető nehézséggel kell megküzdenie.

(a) Tegyük fel, hogy az intenzitás akcióminősége egyszerű igékben is megtalálható. Az ordít ige az intenzitás szempontjából szemben áll a beszél igével, a vedel az iszik igével és a száguld a megy igével. Az intenzitás azonban nem egy bináris jeggyel kifejezhető dichotómia, hanem fokozat kérdése. A következő igesorok igéi egyre nagyobb intenzitást fejeznek ki: megy–fut–rohan–száguld, suttog–beszél–kiabál–ordít–üvölt. Az intenzitásnak hányféle fokát kell ezek szerint megkülönböztetnünk? És vajon mindegyikük külön akcióminőséget képvisel-e? Mivel az említett intenzitásskálák tovább finomíthatók, az akcióminőség fogalma így parttalanná válik.

(b) A lexikai jelentés általában kiegészíthető és bizonyos mértékig megváltoztatható. A nyer ige egyszeri eseményt jelöl az alábbi mondatban:

(41) Pisti nyert.

Amint azonban ezt a mondatot kiegészítjük az egész nap időhatározóval, a nyer ige ismétlést fejez ki:

(42) Pisti egész nap nyert.

A (41) alapján azt kell mondanunk, hogy a nyer ige lexikálisan pillanatnyiságot (’egyetlen nyerés-eseményt’) fejez ki. Ez az ige azonban kompatibilis az ’x időn át’ határpont nélküli időmódosítóval is: a (42) mondatban a nyer ige iteratív eseményt (’több nyerés-eseményt’) jelöl. Mármost mi a nyer ige akcióminősége? Egyszeriség, amit ismétlődéssé alakít a kontextus?

Vagy más példát véve, a lélegzik lexikai jelentésében szerepel az ismétlődés, a (43) mondatban azonban már csak egyetlen lélegzetvételről van szó.

(43) Egyet lélegzett és kilehelte a lelkét.

Ha tehát az akcióminőséget az igével kifejezett cselekvés, folyamat vagy történés lefolyásának módjaként határozzuk meg, meg kell tudnunk magyarázni, hogy mi történik az akcióminőséggel a különböző kontextusokban.

A fent jelzett nehézségek nem lépnek fel, ha az akcióminőség fogalmát morfológiailag összetett (tehát igekötővel vagy toldalékkal ellátott) igék körében definiáljuk. Ebben az esetben az ismétlődés például már egyértelmű tulajdonsága az ige jelentésének: a nyitogat igével kifejezett iteratív akcióminőség semmilyen kontextusban nem jelenthet egyszeri eseményt.

A fent jelzett nehézségek miatt az akcióminőség fogalmát a következőképpen határozzuk meg.

Akcióminőségről akkor beszélünk, ha

(a) az ige morfológiailag összetett (pl. megír, elolvas; nyitogat, integet);

(b) az igekötő vagy a szuffixum az ige jelentését csak módosítja abban az értelemben, hogy az alapige jelentéséhez csupán egyértelműen meghatározott új jelentéselemet ad hozzá (a megír, elolvas esetében a perfektív-rezultatív, a nyitogat, integet esetében az iteratív jegyet); ez az új jelentéselem járulékos és nem lényegi tulajdonsága az igejelentésnek (változatlanul az ír, olvas, nyit, int igékkel kifejezett cselekvésekről van szó).

A fentiek alapján az akcióminőség fogalma így definiálható:

(44) Az akcióminőség a morfológiailag összetett ige toldalékolással vagy igekötővel bevezetett járulékos tulajdonsága.

A (44) definíció a magyar nyelv és a magyarhoz hasonló nyelvek sajátosságaira épül. Más szerkezetű nyelvek esetében más jellegű morfológiai műveletek is létrehozhatnak morfológiailag komplex igét.

Tekintettel arra, hogy a toldalékolás és az igekötős igék képzése morfológiai szabály eredménye, és a morfológiai szabályok alapvető tulajdonsága a termékenység, akcióminőségről is csak termékeny képzés esetén beszélhetünk. A termékenység hiánya miatt nem tekinthető akcióminőségnek az elmér, elszab, eltol, elfuserál igék jelentésében tetten érhető ’az igével jelölt cselekvést rosszul végzi’ jelentés. Az eligekötő új, hasonló jelentésű igék képzésére ma már nem használható. Ennek valószínű oka az, hogy ezt a funkciót más igekötő vette át. Vö. agyonfűszerezi az ételt, tönkreköszörül.

Akcióminőség képzésekor a toldalékolással vagy igekötővel létrejött ige vonzatkerete azonos az alapige vonzatkeretével, amiből az következik, hogy a két ige tetszés szerinti kontextusban felcserélhető egymással. Ez a megállapítás feltételezi, hogy az ír, olvas, néz stb. igék lexikailag kétféle ábrázolást kapnak: van egy tárgyas ír és egy tárgyatlan ír ige. Az igekötő a tárgyas igéhez járul. Abban az esetben, amikor az akcióminőséget nem csupán toldalékolással ill. igekötővel, hanem más eszközök segítségével képezzük (pl. kidolgozza magát, ki- és visszaható névmás, l. alább), akkor természetesen megváltoznak az ige használatának szintaktikai feltételei is.

Az akcióminőséget kifejező igéket nem szabad összetévesztenünk az összetételszerű igékkel. Az akcióminőségek képzésekor használt igekötők általában már teljesen elvesztették eredeti jelentésüket, csupán grammatikai funkciójuk maradt meg. Az eredeti jelentésükben szereplő (gyakran összetételi előtag-szerű) igekötők nem képeznek akcióminőséget. Tehát például a (a) túlbecsül, túlméretez, túlfizet;¹⁰ (b) továbbtanul, továbbalszik, továbbdolgozik; (c) utánanéz, utánamegy, utánarajzol; (d) visszaakaszt, visszaállít, visszacsempész igéknek nincs közük az akcióminőséghez. Nem sorolhatók az akcióminőségek körébe az igekötős mozgásigék sem.

Vegyük most sorra a magyarban található akcióminőségeket!

(a) Gyakorítás (iteratívakcióminőség)

A cselekvés gyakran, viszonylagos rendszerességgel ismétlődik. Morfológiai jele a -gat/-get képző. Parafrázisa a ’gyakran, többször teszi’. Példák: csókolgat, ölelget, integet, kóstolgat, küldözget, nyitogat, ütöget. A képzés momentán cselekvést jelentő alapigék esetében termékeny.

(b) Ismétlődés (frekventatívakcióminőség)

A cselekvés, folyamat vagy esemény rendszertelen ismétlődését fejezi ki. Morfológiailag az igekötő megkettőzésével fejezzük ki. Parafrázisa a ’néha-néha előfordul, hogy V’. Példák: el-elolvas, meg-megcsúszik, fel-felsikolt, be-benéz, ki-kimegy, vissza-visszanéz. A képzésnek egyetlen korlátja fonológiai jellegű: kettőnél több szótagú igekötő nem kettőzhető meg: *keresztül-keresztüllát.

(c) Csökkentintenzitás (deminutívakcióminőség)

Csökkentett intenzitással végzett cselekvést jelöl. Morfológiai jele a -gat/-get képző. Parafrázisa a ’lassan, ráérősen tesz vmit’. Példák: borozgat, dolgozgat, jegyezget, sétálgat. A képzés tartós cselekvést jelentő igék esetében termékeny.

(d) Telítettség (szaturatívakcióminőség)

A cselekvés, folyamat eléri telítettségi fokát; az akcióminőség a cselekvéssel való betelést jelöli. Morfológiai jele a ki- igekötő és a magát visszaható névmás. Parafrázisa a ’kielégítő mértékben tesz vmit’. Példák: kialussza magát, kipiheni magát, kiordítja magát, kidolgozza magát, kisírja magát, kibeszéli magát. Egyelőre még tisztázatlan, hogy a ki-V magát akcióminőség-képzés milyen alapigék esetében termékeny.

Szaturatív akciómindőséget a be- igekötővel is képezhetünk: beborozik, besörözik, bemartinizik, beszalonnázik, besajtozik, bebablevesezik. A képzés alapja bármilyen étel- vagy italnév lehet.

(e) Behatároltság (delimitatívakcióminőség)

A cselekvés, folyamat behatároltságát hangsúlyozza. Morfológiai jele az el- igekötő. Parafrázisa a ’behatárolt időt eltölt valamivel’. Példák: elcseveg, elábrándozik, elszórakoztat, eldolgozik, eljátszadozik, elbetegeskedik. Ezek az igék mind megengedik az egy ideig, egy kicsit, egy darabig időmódosítókat, de általában nem kompatibilisak sem az át, sem pedig az alatt névutós időmódosítóval. A képzés tartós cselekvést vagy állapotot kifejező igék néhány csoportja esetében tűnik termékenynek, így például a -gat/-get képzőt ’csökkent intenzitás’ jelentésben tartalmazó igék (pl. elborozgat, eljegyezget, elsétálgat stb.), a pszichikai állapotot jelentő igék (pl. elgondolkozik, elbámul, elábrándozik stb.), a beszélés jelentő igék (pl. elbeszélget, elcseveg, eldiskurál stb.) esetében. A képzés pontos hatóköre itt sem tisztázott.

(f) Kezdet (inchoatívakcióminőség)

A cselekvés, folyamat kezdetét fejezi ki. Morfológiai jele az el igekötő és a magát visszaható névmás, jelentése esetben ’elkezd V-ni’. Példák: elsírja magát, elordítja magát, elnyeríti magát, elneveti magát, elkacagja magát. Néhány fel és meg igekötős ige is inchoatív jelentésű. A fel igekötős igék élettelen tárgyak hangadását fejezi ki: feldübörög, felharsan, felzendül, felzúg. Néhány meg igekötős ige egy érzelmi állapot beálltát fejezi ki: megszeret, meggyűlöl, megkedvel. Egyik osztály sem bővíthető azonban szabadon, ezért a szóban forgó két igekötőt nem tekintjük akcióminőség-képző igekötőnek.

(g) Eredményesség (rezultatívakcióminőség)

A cselekvés, folyamat végpontjára, befejeződésére vagy eredményességére utal. Morfológiailag többféle igekötővel fejezhető ki, az igekötők eloszlása tisztázatlan. Parafrázisa a ’cselekvés, folyamat eredményesen befejeződik’. Példák: felgereblyéz, felmos, lekaszál, leszüretel, elkölt, eltüzel, megír, megvarr. Az igekötők eloszlása ebben a csoportban a legváltozatosabb és a legkevésbé tisztázott.

(h) Egyszeriség (szemelfaktívakcióminőség)

Tartós cselekvést, folyamatot jelentő alapigék esetén egyszeri eseményt jelöl. Morfológiai jele többnyire a meg- igekötő. Parafrázisa az ’egyet V-ik’. Termékenynek tűnik a képzés iteratív-duratív, a cselekvés (szakaszos) többszöri végzését jelentő igék esetében. Példák: megcsóvál, meglátogat, megvakar, megkavar, megsimogat.

(i) Teljesség (totálisakcióminőség)¹¹

A totalitás akcióminősége azt fejezi ki, hogy az igével jelölt cselekvés, folyamat, történés nagy vagy teljes területet/felületet érint. A képzés morfológiai jele a be- igekötő. Példák: bebiciklizik, bejár, beken, bepontoz, beporosodik, bemohásodik. A képzés alapját alkotó igék szemantikailag jól jellemezhetők.

(j) Túlzottság (exhausztívakcióminőség)

A cselekvés túlzott fokára utal. Morfológiai jele az agyon- igekötő. Parafrázisa ’a cselekvés az ágens túlzásba viszi’. Az agyon- igekötő ebben a jelentésben olyan tárgyatlan igéhez járul, amelynek tárgya nem eredménytárgy, és amely olyan cselekvést jelöl, amely hatással lehet a tárgy állapotára. Példák: agyongörbít, agyonpirosít, agyonkarcol, agyonpántlikáz.

(k) Megnöveltintenzitás (intenzívakcióminőség)

A cselekvés a szokásosnál intenzívebb. Morfológiai jele az agyon- igekötő. Ebben a jelentésben az agyon- igekötő tárgyatlan és tárgyas cselekvésigékhez egyaránt járulhat, előbbi esetben az igekötős ige a magát visszaható névmással bővül. Példák: agyonsétálja magát, agyonkártyázza magát, agyonszárad, agyonfagy.

A magyarban a fentiek szerint legalább tizenegy akcióminőséggel számolhatunk.¹² Az akcióminőségek számának pontos megállapítását azonban az a körülmény nehezíti, hogy egyelőre az akcióminőség-képzés termékenységére vonatkozóan nem rendelkezünk megfelelő vizsgálatokkal. Az eddigi munkák általában a szótározott esetekre vonatkoznak, márpedig a termékenység kimutatásához az új képzéseket és egyáltalán a képezhetőséget kellene megvizsgálnunk.

A magyar akcióminőségek megállapításánál alkalmazott módszer más nyelvek esetén is jól alkalmazható. Így alighanem a németben is beszélhetünk akcióminőségről: (a) kezdő akcióminőség: losreden (’beszélni kezd’), loslachen (’nevetni kezd’); (b) szaturatív akcióminőség: sich austanzen (’kitáncolja magát’), sich aushusten (’kiköhögi magát’); (c) deminutív akcióminőség: schnitzeln (’farigcsál’), brummeln (’kicsit morog’); (d) rezultatív akcióminőség: ersingen (’énekléssel elér’), erschwimmen (’úszással elér’); (e) valamely állapot részbeni elérése: anbraten (’kissé megsüt’), anfeuchten (’kissé megnedvesít’). A németben is tisztázandó azonban még az említett képzések termékenysége. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy a németben találunk (morfológiai) akcióminőséget, és hogy a magyar akcióminőségekénél kisebb számban.

A franciában akcióminőségként szóba jöhet a gyakorítást kifejező -eter/-oter képzős ige és az ismétlődést kifejező re- igekötős ige. Amint azonban közelebbről megvizsgáljuk a szóban forgó igéket, kiderül, hogy nincs akcióminőségről szó. A voleter (a voler ’repül’ igéből) ige például azt jelenti, hogy ’ide-oda röpköd’, és nem azt, hogy ’gyakran/többször repül’. A tacheter (a tacher ’foltot ejt’ igéből) jelentése ’foltossá tesz’, nem pedig ’gyakran/többször ejt foltot’. Következésképpen nem lehet szó iteratív akcióminőségről. Ezek egyébként mind lezikalizálódott alakzatok, az -eter/-oter új szavak képzésére nem használható. A refaire (a faire ’tesz’ igéből) annyit tesz, mint ’újracsinál’, a réexpédier (az expédier ’szállít’ igéből) jelentése ’újra elszállít, továbbszállít’. A ’újracsinál’ ugyan ismétlést fejez ki, de ez az ismétlés nem az alapige jelentésének módosítása, az ’újracsinál’ nem jelenti azt, hogy ugyanazt a cselekvést ismételjük meg újra. A réexpédier ige magyar megfelelőiből is láthatjuk, hogy itt sincs szó ugyanannak a cselekvésnek a megismétléséről. A franciában tehát nem létezik morfológiailag kifejezhető akcióminőség.

Az angolban is valószínűleg csak rezultatív akcióminőségről beszélhetünk: grow up ’felnő’, build up ’felépít’.

A szláv nyelvekben ezzel szemben a magyarnál lényegesen több akcióminőséget találunk. Az oroszban például a magyarban meglevő akcióminőségeken kívül van evolutívakcióminőség (’belejön vmibe’): razbegat’sja ’nekiiramodik’, razgovorivat’sja ’belejön a beszélgetésbe’; delimitatívakcióminőség (’vmit egy ideig csinál’): pogovorit’ ’egy darabig beszélget’, poguljat’ ’egy kicsit sétál’; finitívakcióminőség (’vmit befejez’): otobedat’ ’befejezi az ebédet’, otdezurit’ ’szolgálatát befejezi’; exhausztívakcióminőség (’vmit az elfáradásig tesz’): ubegat’sja ’belefárad a futkározásba’, umajat’sja ’kifárasztja magát’; totálisakcióminőség (’vmit vmivel teljesen befed’): izranit’ ’összesebez, sok sebet ejt vkin’, iskusat’ ’összecsipked’.

Akcióminőségről a fentiek szerint a franciában nem beszélhetünk, az angolban, úgy tűnik, csak rezultatív akcióminőséget találunk, a németben legalább öt akcióminőség létezik, a magyarban legalább tíz, a szláv nyelvekben számuk 15 és 20 között mozog. Ezek szerint az akcióminőségek számára vonatkozóan a következő hierarchia érvényes:

(45) francia < angol < német < magyar < orosz

Ez a hierarchia pontosan fordítottja a (40) alatti kompozicionalitási skálának. Ez a korreláció nem véletlen, valószínűleg a szóban forgó nyelvek morfológiai tulajdonságaival (gazdag igekötőrendszer, a deverbális igeképzés többféle lehetősége stb.) függ össze. Ha például egy nyelvben nem lehet termékeny módon igéből igét képezni, vagy ha nem rendelkezik grammatikalizálódott, termékeny módon használható igekötőkkel, akkor ebben a nyelvben nem beszélhetünk (lexikai) akcióminőségről. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a termékeny deverbális igeképzés lehetősége, ill. az igekötővel való társulási lehetőség még nem ad magyarázatot (45)-re.

Akcióminőség nem képezhető olyan igekötővel, amely megtartotta eredeti határozói (pl. irányhatározói) jelentését. Ez az eset áll fenn például a magyarban a ki-, be-, fel-, le-, át-, keresztül- stb. igekötők esetében, amikor mozgásigékkel társulnak. A meg- igekötő ezzel szemben teljesen elvesztette eredeti határozói jelentését. Nem meglepő tehát, hogy éppen a meg- igekötő fordul elő leggyakrabban az akcióminőségek képzésénél. A keresztül- mindig megtartja eredeti jelentését, és nincs is a magyarban olyan akcióminőség, amelynél a keresztül- szerepelne igekötőként. A következő általánosítás tűnik érvényesnek:

Akcióminőség csak teljesen grammatikalizálódott, határozói jelentés nélküli igekötővel képezhető.

Mármost a (45) alatti hierarchiát részben az is magyarázza, hogy a németben kevesebb teljesen grammatikalizálódott igekötő van, mint a magyarban, a magyarban pedig kevesebb, mint az oroszban.

Az akcióminőségek szóképző szabályok segítségével képezhetők. A pillanatnyiságot kifejező szemelfaktív akcióminőség például a következő módon vezethető le. Ez az akcióminőség ’szakaszos’ cselekvést jelölő tárgyas duratív igékből képezhető: csóvál–megcsóvál, látogat–meglátogat, kavar–megkavar.

A (46) összefüggés kétirányú: a szabály képzésre és elemzésre egyaránt használható. Hasonlóképpen vezethető le az iteratív akcióminőség is:

A szabályokban szereplő szemantikai jellemzéseket természetesen pontosítani kell, ami nem egyszerű feladat. A legtöbb akcióminőség esetében erre még kísérlet sem történt. Definiálni pontosan csak a pillanatnyiságot, az iteratív, frekventatív és delimitatív akcióminőséget tudjuk.¹³ Itt most példaként csak a pillanatnyiság egy lehetséges definícióját mutatjuk be.

(48) ∀P[MOM(P) ↔ ∀x(P(x) → [IDŐPONT(x,T))]

Kifejtve: minden pillanatnyiságot (a MOM a megfelelő operátor jele) kifejező predikátumra érvényes, hogy ha a P predikátum egy x elemre vonatkozik, akkor ez az x elem csak a T időintervallum egy időpontja lehet. Az IDŐPONT(x,T) predikátumot másra vissza nem vezethető elemi predikátumnak kell tekintenünk.

Az akcióminőségek vizsgálata azt a feltételezést valószínűsíti, hogy létezik az akcióminőségeknek egy univerzális halmaza, amelyeknek az egyes nyelvekben általában csak egy részhalmaza jelenik meg. Ez a részhalmaz adott esetben zérus is lehet. Az akcióminőségek részletes vizsgálata még gyerekcipőben jár, összehasonlító vizsgálatukkal pedig eddig alig foglalkoztak. Márpedig az általános tanulságok levonásához ilyen vizsgálatokra elengedhetetlenül szükség van.

Az aspektus és az akcióminőség nem független egymástól. Az akcióminőségek többsége az események belső időszerkezetére is hatással van, ezekben az esetekben az akcióminőség egyúttal aspektust is kifejez. Vannak azonban olyan akcióminőségek is, amelyek függetlenek az időszerkezettől, ilyen a magyarban például a deminutív akcióminőség. A többi akcióminőség mind aspektuális értéket is hordoz.

A rezultatív akcióminőség fogalma áll talán legközelebb az aspektus fogalmához. Az ír–megír, olvas–elolvas, takarít–kitakarít igepárok azonban mégsem pusztán aspektuális oppozíciót fejeznek ki. A magyarban valójában nincsenek is egymástól csak aspektusban különböző igepárok. A grammatikalizálódott igekötők termékeny módon elsősorban akcióminőségek képzésére szolgálnak, ugyanakkor azonban perfektiválnak is. Az igekötők ebben az esetben tehát kettős funkciót töltenek be. Ez más nyelvek esetében is így van, még az oroszban is, ahol a tiszta aspektus-képzés sohasem igekötővel, hanem szuffixummal történik. A magyarban toldalékolással nem képezhetünk perfektív igét, valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a magyarban nem találunk ’tiszta’ aspektuális igepárokat.

Visszatérve mármost az aspektus problémájára, úgy tűnik tehát, hogy a magyarban nemigen tudunk igekötős igével perfektivitást (és semmi mást) kifejezni. Egyedül talán egyes igekötős igék alanyi ragozással képesek erre: kitakarítok, megfőzök, de már a *megírok, *elolvasok nem elfogadható alakok. A tisztán perfektív jelentés leginkább kompozicionális eszközökkel hozható létre: sétáltam egyet, nagyot aludtam, ettem két tányér levest, egy hét alatt lomtalanítottak.