Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet
Yüklə 3,22 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 17. fejezet - NÉVMUTATÓ
| 16. fejezet - TÁRGYMUTATÓ
1. TÁRGYMUTATÓ a, á abszolút időkategóriák abszolút melléknevek akcióminőség akkomodáció aktuális világ alak alanyi kontroll alapjelentés alapnevek aletikus logika általánosított metafora általános jelentés alulspecifikált jelentés antonímia argumentumkijelentés argumentumszerkezet artefaktumok aspektuális igék aspektus
átlátszatlan kontextus átlátszó kontextus attributív használat b behatároltság belső argumentumok belső időszerkezet beszédaktus beszédaktus-jelentés beszédcselekvés beszédháttér beszédhelyzet beszédtett buletikus modalitás c, cs
céltartomány cirkumsztanciális modalitás családi hasonlóság csökkent intenzitás d de dicto olvasat default-feltételezés deiktikus kifejezések delimitatív akcióminőség deminutív akcióminőség denotátum deontikus beszédaktusok deontikus beszédháttér deontikus logika 303–4 deontikus modalitás de re olvasat dictum didaktikus nomináció dinamikus modalitás diszpozicionális modalitás disztributív referencia dugók
e egzisztenciális operátor egyedek (entitások) ’egyszerű esemény’ jelentésű főnév egyszeriség együttműködési alapelv elemi előfeltevés elemi metafora elemi predikátumok ellentmondás ellipszis előfeltevés entitások episztemikus átlátszatlanság episztemikus beszédháttér episztemikus logika ’eredmény’ jelentés eredményesség erős implikáció eseményszerkezet evolutív akcióminőség exhausztív akcióminőség 289–90 exklúzió explicit kauzatív ige extenzió extenzionális igék f faktív ige feladatmegoldást elősegítő kérdés felvilágosítást kérő kérdés finitív akcióminőség formális szemantika forrástartomány Frege-féle elv frekventatív akcióminőség g, gy,
generikus olvasat gyakorítás gyenge implikáció h habituális aspektus határpontos cselekvés háttér
hiperonímia hiponímia holisztikus kognitív szemantika homályosság homonímia i időlogika igazságérték igazságfeltétel igekötő implicit kauzatív ige implikáció implikatív ige inchoatív akcióminőség inklúzió
inkompatibilitás intenzió
intenzionális igék intenzív akcióminőség ismétlődés iteratív akcióminőség iteratív jegy j jelentés jelentésfelbontás jelentés kompozicionalitása jelentésposztulátumok jelöletlen szó jelölt szó k kérdő mondat keretszemantika kétszintű szemantika kezdet kijelentés kijelentésattitűd kísérleti pszichológia kizárt harmadik elve kognitív szemantika kollektív vonatkozás kommunikációs jelentés kommunikatív ismeret ’komplex esemény’ jelentésű főnév komplex predikátum komponenses elemzés kompozicionalitás konceptuális differenciálódás konceptuális eltolódás konceptuális sémák konceptuális szemantika kontingens kijelentés kontrolligék 219–20 konvencionális implikatúra konvencionális jelentés konverzációs implikatúra kumulatív referencia külső időszerkezet kvantorelemzés kvantorszók l, ly lehetségesen igaz kijelentés logikai szemantika lyukak
m megismerés (kogníció) megjelenítés megnövelt intenzitás megnyilatkozás megnyilatkozás-jelentés megnyilatkozás-példány megnyilatkozás-típus metafora metanyelv metonímia metonimikus kiterjesztés mindennapi következtetés modális háttér modalitás modell
moduláris kognitív szemantika modus
modus tollens mondatgyök mondatjelentés n, ny
negatív implikatív ige nem szabályos melléknevek norma nyitott kérdések 55–6 o, ö objektív modalitás opacitás osztenzív deixis oszthatatlan időtartomány osztható időtartomány öröklési függvény p perfektív-rezultatív jegy performatív nomináció poláris melléknevek poliszémia poliszém rendszer pragmatika pragmatikai partikulák predikatív használat preszuppozíció preszuppozíciós szerkezet progresszív aspektus projekciós probléma propozíció propozicionális attitűd protoágens protopatiens prototípuseffektus prototípuselmélet r rámutató utalás referencia (denotátum) referenciaidő referenciális homályosság referenciális kifejezések relatív idő relatív melléknevek retorikai kérdés rezultatív akcióminőség s, sz specifikusság standard használat strukturális szemantika szabálytalan poliszémia szándékos cselekvés szaturatív akcióminőség szemantikai ábrázolások szemantikai alapelemek szemantikai dekompozíció szemantikai határozatlanság szemantikai mező szemantikai reprezentációk szemelfaktív akcióminőség színnevek 21–3 szinonímia szintaktikai alternáció szójáték
szóösszetétel szubjektív modalitás szükségszerűen igaz szűrők
t találós kérdés tárgyi kontroll tárgynyelv társalgási maximák telítettség teljesség téma–réma szerkezet tényállások természetes kategóriák thematikus szerepek topic–comment tagolás totális akcióminőség 289–90 tulajdonnév tulajdonságok túlzottság u univerzális kvantor utaló kifejezések v válaszhalmaz világismeret világmodell vizsgakérdés vonatkozás vonzatkeret
1. NÉVMUTATÓ Adjukiewicz, K. Aitchison, J. Allwood, J. Apreszjan, J. D. Armstrong, S. L. Austin, J. Auwera, J. van der
Bally, C. Ballweg, J. Bartsch, R. Bäuerle, R. Bech, G.
Berlin, P. Bickerton, D. Bierwisch, M. Binnick, R. I. Blakemore, D. Blau, U.
Blutner, R. Bolinger, D. Bosch, P. Brown, G. Burton-Roberts, N.
Calbert, J. P. Carlson, G. N. Chierchia, G. Coleman, L. Comrie, B. Cresswell, M. J. Cruse, D. A.
Dahl, Ö.
Dixon, R. M. W. Doherty, M. Dowty, D.
É. Kiss K. Elekfi L. Erdmann, K. O.
Fabricius-Hansen, C. Fillmore, C. J. Foley, W. Frawley, W. Frege, G.
Gary-Prieur, M.-N. Gazdar, G. Gécseg Zs. Geeraerts, D. Givón, D. Gombocz Z. Grady, J. Grice, H. P. Grimshaw, J. Gruber, J.
Gyuris B. H. Molnár I. Hamann, C. Harkness, J. Heim, I. Heltai J. Hetzron, R. Hilpinen, R. Hintikka, J. Hughes, G. E.
Isačenko, A. V. Jackendoff, R. Jackson, H. Jespersen, O. Johnson, M. Jonasson, K.
Kálmán L. Kamp, H. Karttunen, L. Kay, P. Kearns, K. Kempson, R. M. Keszler B. Kiefer F. Kleiber, G. Komlósy A. Kövecses Z. Kratzer, A. Krifka, M. Kripke, S. Kugler N.
Labov, W. Laczkó T. Ladányi M. Ladányi P. Lakoff, G. Lang, E. Larson, R. Lerner, J.-Y. Levin, B. Lewis, D. Link, G.
Lounsbury, F. G. Lyons, J.
Maleczki M. Martinkó A. McCoard, R. W. McConnell-Ginet, S. McDaniel, C. Mervis, C. B. Meulen, A. ter. Moltmann, F. Morris, C. W.
Nádasdy Á. Németh T. E.
Olsen S. Osgood C. E. Öhlschläger, G.
Palmer, F. R. Paul, H. Pethő G.
Peters, S. Pléh Cs.
Pulman, S. G. Pustejovsky, J. Putnam, H.
Quine, W. van O. Rappaport Hovav, M. Reichenbach, H. Reis, M.
Rescher, N. Reuland, E. Ritchie, G. D. Rivero, M.-L. Rosch, E. Russell, B.
Sadock, J. D. Sandt, R. A. van der Schepping, M.-T. Schopf, A. Schmid, H.-J. Schwarz, M. Schwarze, C. Searle, J. R. Segal, G. Seiler, H. Seuren, P. A. M. Shopen, T. Siegel, M. Silverstein, M. Smith, C. S. Soames, S. Stalnaker, R. C. Stiebels, B. Swart, H. de
Szabolcsi A. Szépe Gy.
Talmy, L. Taylor, J. R. Thieroff, R. Tuggy, D.
Ullmann, S. Ungerer, F. Urquhart, A.
Valin, R. van Vandeloise, C. Vendler, Z. Vennemann, T. Verschueren, J.
Wacha B.
Warren, B. Wierzbicka, A. Willett, T. Winston, M. Wittgenstein, L. Wright, G. H. von Wunderlich, D.
Yule, G. Zimmermann, T. E. Zuber, R. Zwicky, A. M. 11Gombocz (1926: 131). 22Ibid.: 148. 33Gombocz jelentéstani munkáját a nemzetközi nyelvtudomány tanítványa, Ullmann István munkái révén ismerhette meg. Vö. Ullmann (1951) és (1962). A jelentéstannak Gomboczéhoz hasonló felfogását találjuk Martinkó András 2001-ben megjelent, de a múlt század közepe táján írt könyvében is (Martinkó 2001). 44A jelentéstani kutatások irányzatait más szerzők nem feltétlenül így osztályozzák. Így például Gennaro Chierchia és Sally McConnell-Ginet is háromféle jelentéselméletről beszél, az első a logikai módszereket alkalmazó elméleteket foglalja magában, a második a kognitív elmélete ket, a harmadik a pragmatikai elméleteket (Chierchia–McConnell-Ginet 1990: 46–47). William Frawley ötféle jelentéstani elképzelést vázol fel, az első kettő (Meaning as Reference és Meaning as Logical Form) lényegében a logikai vagy formális szemantikát fedi le, a harmadik (Meaning as Context and Use) a pragmatikaelméletet, a negyedik egyfajta antropológiai jelentéselmélet (Meaning as Culture), az ötödik a kognitív elméleteket foglalja magában (Meaning as Conceptual Structure, Frawley 1992: 17–60). Mind a Chierchia–McConnell-Ginet, mind pedig a Frawley-féle felfogásban a lexikai jelentésrelációk, amelyeket munkánkban a strukturális szemantika körébe utaltunk (l. alább), a logikai szemantika körébe tartoznak. Ezenkívül mindkét felfogás külön elméleti megközelítésként említi a pragmatikai jellegű elméleteket, amelyekkel mi ebben a munkánkban nem foglalkozunk. A szemantika és pragmatika megkülönböztetésére vonatkozóan azonban lásd a következő fejezetet. 55A vonatkozás (referencia) kérdése persze ennél bonyultabb. Vö. Zimmermann (1991)-et. 66L. Frege (1966)-t. 77A tulajdonnevek jelentésével (vonatkozásával) Saul Kripke klasszikus tanulmánya foglalkozik részletesen (Kripke 1972). 88A formális szemantikának azonban nem definiáló tulajdonsága, hogy alapegysége kijelentés, mivel olyan szemantikai rendszerek is léteznek, amelyekben a kijelentés nem játszik központi szerepet. A klasszikus és a mai „mainstream” szemantikai elméletekben azonban a kijelentés és az igazságfeltétel fogalmai alapvetők, ezért az ezekkel a fogalmakkal nem foglalkozó elméletekkel e munkánkban nem foglalkozunk. A formális szemantika definiáló tulajdonsága – mint ahogy az a fenti gondolatmenetből is kiderül – az, hogy a valóságot, amivel a jelentések kapcsolatban vannak, modellekkel ragadja meg. Ezért a formális szemantika helyett modellelméleti szemantikáról is beszélhetnénk. A formális szemantikán a továbbiakban a klasszikus, ill. a mai „mainstream” szemantikát értjük. 99Lásd részletesebben a szubjektív–objektív episztemikus modalitás tárgyalásával kapcsolatban a 11.3. pontban. 1010A kompozicionalitás hiányát az idiómák egyik definiáló tulajdonságának szokás tekinteni. Persze ha magát az idiómát tekintjük alapelemnek (nem szokás), akkor a kompozicionalitásra való hivatkozás értelmét veszti. 1111A formális szemantikával foglalkozó újabb áttekintő munkák közül érdemes megemlítenünk Larson – Segal (1995)-öt, de Swart (1998)-at, Kearns (2000)-et és Gyuris et al. (2006)-ot. Az említett munkák nem foglalkoznak sem a szavak strukturális összefüggéseinek vizsgálatával, sem pedig a kognitív elméletekkel. Gyuris et al. már a könyv címében is jelzi, hogy formális szemantikáról van szó, de Swart munkájának a címe ezzel szemben félrevezető, ti. nem a nyelvészeti, hanem a formális szemantikába vezeti be az olvasót. A cím mögött talán az a helytelen feltételezés húzódik, hogy a nyelvészeti szemantika azonos a formális szemantikával. 1212Persze a logika szabályai is valamilyen értelemben a gondolkodás bizonyos szempontjait kívánják megragadni, de a kognitív nyelvészet értelmében vett pszichológiai realitás kérdése kívül esik érdeklődési körén, ami azzal magyarázható, hogy a kognitív szemantika legtöbb meglátása nem ragadható meg – legalábbis egyelőre – formális eszközökkel. 1313Lásd például Lakoff (1987)-et, különösen a 18. fejezetét. 1414L. Berlin – Kay (1969)-et. 1515L. Kay – McDaniel (1978)-at. 1616L. az alapkategóriák részletesebb tárgyalását Rosch et al. (1976)-ban. 1717Természetesen bizonyos esetekben fennállhat a körkörösség veszélye: a kognitív valóság mibenlétére nyelvi struktúrákból következtetünk, ugyanakkor a ezeket a nyelvi struktúrákat a kognitív valóságra hivatkozva szeretnénk megmagyarázni. 1818A mozgásesemény részletes tárgyalását l. Talmy (1985)-ben. 1919A mozgásesemény egyes összetevőinek jelenléte lexikai egységekben a lexikalizációs minták problémájához tartozik. L. Talmy (1985)-öt. 2020A kognitív szemantika művelői persze gyakran hangoztatják, hogy elméletük a jelentéstan új paradigmáját képviseli, amely felváltja a korábbi „formalista” irányzatokat. Ezt az állítást azonban semmi sem támasztja alá. Ugyanakkor a kognitív szemantika kétségtelenül a jelentéselmélet egyik uralkodó irányzatává vált. Az elméletről többek között Schwarz (1992) és Ungerer – Schmid (1996) nyújt áttekintést. 2121A strukturális szemantika egy fontos vonulatát képviseli, amely különbözik mind a logikai, mind pedig a kognitív szemantikától. Logikai eszközöket ugyan felhasznál, de nem törekszik a valóság formális modellekkel történő leírására. Ugyanakkor kerüli a kognitív magyarázatokat is. A jelentéstani szakkönyvek egy tekintélyes része ehhez az irányzathoz tartozik. Legjelentősebb képviselői Lyons (1977) és (1995); Cruse (1986); Palmer (1979, 1986). A ’strukturális szemantika’ elnevezés azonban nem általánosan elfogadott. A ’strukturalista’ jelzőt a nyelvészet strukturalizmus szemantikai munkáira szokták alkalmazni. 2222Az alábbi felsorolásban számos, a hagyományos jelentéstani irodalomból is ismert fogalommal találkozunk. Az újabb irodalomból említést érdemel Lyons (1977, 1995), Cruse (1986) és Frawley (1992). 2323L. Kiefer (1983b: 42). 2424Az implikatúrák fogalmát Paul Grice vezette be (Grice 1975). Szerepükről részletesebben l. Blakemore (1992)-t. 2525A jelentésviszonyokat szándékosan logikai köntösbe öltöztettük, hogy az (52) képlettel való összefüggés nyilvánvalóbb legyen. 11L. alább. 22„The terms »utterance«, »discourse« and »conversation« […] have both a process-sense and a product-sense: in their process-sense, they denote a particular kind of behaviour, or activity; in their product-sense, they denote, not the activity itself, but the physical product or products of that activity” (Lyons 1995: 35). 33„The term »utterance« can be used either to refer to the process (or activity) of uttering or to the products of the process (or activity). Utterances in the first of these two senses are commonly referred to nowadays as speechacts […]” (ibid.: 235). 44A beszédaktusokra vonatkozóan l. Pléh et al. (1997)-et. 55L. Searle (1980)-at. 66L. Morris (1946)-ot. 77L. Grice (1975). Magyar fordítása Pléh et al. (1997: 213–227). 88A konvencionális implikatúrákat – szerintünk helytelenül – gyakran a pragmatika részének tekintik. A pragmatika viszont csak abban az esetben jöhet szóba, ha a megnyilatkozás értelmezése a beszédhelyzettől is függ. Márpedig a konvencionális implikatúrák függetlenek a beszédhelyzettől. Ezért helyesebb lenne konvencionális implikatúra helyett nem igazságfeltételes konvencionális jelentésről beszélni. 99A téma–réma szerkezetet megkülönböztetjük a megnyilatkozás diskurzus-funkciójával összefüggő, tehát pragmatikai jellegű topic–comment-tagolástól. L. Gécseg (2006)-ot. 1010A (29a,b) első tagmondata semmiképpen sem értelmezhető ’Jancsi alighanem a kertben játszik’-ként, márpedig a (28a)-nak ez a jelentése. 1111Ebben a részben nem a különféle pragmatikaelméletek ismertetéséről lesz szó, hanem csupán arról, hogy vannak olyan elméletek, amelyek egységesen kezelik a jelentést, azaz nem tesznek különbséget szemantika és pragmatika között. 1212Ez a felfogás tulajdonképpen a kései Wittgensteinre megy vissza. Lásd Wittgenstein (1953)-at. 1313Legfeljebb az „örök” igazságot kifejező kijelentések képezhetnek ez alól kivételt (pl. Kétszer kettő négy, A háromszögnek három oldala van, Az ember halandó). 1414L. Searle (1980:27)-et. Searle azt mondja, hogy egy kijelentés igazságfeltételeit csak adott háttérismeretek alapján határozhatjuk meg. Ha mások a háttérismeretek, mások lesznek az igazságfeltételek is. A háttérismereteket sohasem lehet teljesen explicitté tenni, ezért nem építhetők bele az igazságfeltételekbe. 1515L. Verschueren (1999)-et. 1616A kérdő mondatok szemantikáját és pragmatikáját Kiefer (1983a)-ban részletesebben tárgyalom. 1717A nyitott kérdések problémáját a lengyel logikai iskola vetette fel először. L. Adjukiewicz (1938)-at. 1818A beszédhelyzet és a kérdő mondat funkciója közötti összefüggést már Ladányi (1965) felismerte. 1919A modalitás, de különösen a deontikai modalitás pragmatikai vonatkozásiról l. Kiefer (2000c)-t. 2020L. Hilpinen (1971)-et. 2121A modális háttér állhat például az adott tényállásra vonatkozó ismereteinkből (episztemikus modalitás), kívánságainkból (buletikus modalitás), egy adott tényállás külső körülményeiből (cirkumsztanciális modalitás). L. a 11. fejezetet. 11A hagyományos komponenses elemzésről jó áttekintést találunk Jackson (1988)-ban. 22A rokonságnevek komponenses elemzése az amerikai strukturalista szemantika kedvelt területe volt. L. például Lounsbury (1963)-at. A magyar rokonságneveket Szépe György vizsgálta (Szépe 1972). 33A természetes kategóriákról a következő fejezetben részletesebben lesz szó. 44A szemantikai jegyek (komponensek) pszichológiai motiváltsága irányában az első lépést Manfred Bierwisch tette a mértéket jelölő melléknevek vizsgálata kapcsán (Bierwisch 1967). Ugyanő néhány évvel később a szemantikai jegyek általános problémáinak szentelt egy dolgozatot (Bierwisch 1971). 55Az αmásod jegy csak a horizontális dimenzióra van értelmezve. 66A pszichológiai motiváltságon túl a jelentésösszetevőkkel kapcsolatban természetesen más követelményeknek is teljesülniük kell. Így például általános követelmény, hogy egy adott jelentésösszetevő ne csak egy-egy adott esetben legyen alkalmazható, hanem a szókészlet nagyobb szeletének és különböző elemeinek jellemezésében is szerephez jusson. 77A tárgyak mentális ábrázolásával a dimenzionális melléknevek kapcsán Ewald Lang foglalkozik részletesen (Lang 1982). 88A dimenzionális melléknevek részletesebb szemantikai jellemzése Bierwisch (1989)-ben található. Az itt bemutatott elemzés még a bináris jegyekkel történő elemzés idejéből származik, a bináris jegyek helyett később (így Bierwisch 1989-ben is) elemi predikátumok szerepelnek. L. még a Yüklə 3,22 Mb. Dostları ilə paylaş:
|