Kisgyörgy Éva new york

ÉJSZAKAI ÉLET

There is something in the New York air
that makes sleep useless.

(Simone de Beauvoir)

A kínálat egyszerűen elképesztő. Nekem két év sem volt elég, hogy mindenbe belekóstoljak. El sem tudom képzelni, hogy lehet a problémával megbirkózni egy hétvégi kiruccanáson. Hiszen egy előadás a Metropolitan Operában, egy hangverseny a New York Filharmoniku­sokkal, egy jazzkoncert valamelyik világhírű klubban, egy modern táncelőadás a Joyce Theaterben, egy musical a Broadwayn, egy rock-koncert vagy kosárlabdameccs a Madison Square Gardenben - mind-mind életre szóló élmény. És ezek csak azok a programok, amiket az ember kapásból tud. De ha belelapozunk a helyi Pesti Műsorba, a Village Voice-ba, ezernyi érdekes helyet és programot fedezhetünk fel. És ami a legszomorúbb, hogy nem lehetünk ott mindenütt egyszerre. Többször is előfordult velem, hogy véletlenszerűen betévedtem teljesen ismeretlen jazzkoncertre vagy egy alig 25 fős színházi előadásra - és napokig fel sem ocsúdtam, annyira csodálatos alakításokat láttam. Ahelyett, hogy minden egyes színházat és klubot felsorolnék, talán hasznosabb, ha bemutatom azokat a helyeket, amelyekről személyes tapasztalatom is van és elmesélem, én hogy éreztem ott magam. Persze egy másik este lehet, hogy másképp éreztem volna, no meg ízlések és pofonok... de valahogy el kell indulni.

Amit előre kell még bocsátani, az a klublista szédületes gyors változása. Könnyen elképzel­hető, hogy a bemutatott klubok jó része megszűnik, mire megjelenik ez a felsorolás. New Yorkban gomba módra szaporodnak a klubok, bárok, de hamar be is zárnak a magas bérleti díjak és a divat gyors változása miatt. A két év során, amit ott töltöttem, sok kedves törzshelyem megszűnt, átalakult, eltűnt. De jöttek újabbak... Így hát nem is az a lényeg ebben a listában, hogy minden fel legyen sorolva, hanem inkább az, hogy ízelítőt adjon, milyen típusú programokat lehet/érdemes keresni. Aztán ki-ki vegye meg és böngéssze végig a Village Voice-t, rengeteg programot fog találni. Tényleg nem muszáj mindenkinek a Macs­kákra menni - érdemes kipróbálni teljesen ismeretlen kis klubokat - ígérem, sokkal érdekesebb lesz.

A nyáron ide látogató turistákat ingyenes előadások garmadája kárpótolja a szinte elviselhetetlen hőségért. Mindenekelőtt a Central Park érdemel említést, ahova minden híres produkció kivonul szabadtéri előadásokat tartani: a Metropolitan Opera, a New Yorki Filharmonikusok, jazz- és rockzenészek. Sok híres előadó is fellépett már itt, Pavarottitól Patti Smithig. A város több más parkjában is tartanak ingyenes koncerteket, például a Prospect Parkban, a Bryant Parkban, vagy a Lincoln Center előtti téren. Hasónlóképpen, a nagy irodaházakban, mint például a World Financial Center télikertjében vagy a Rockefeller Centerben hétköznapokon délidőben vagy késő délután élvezhetünk remek zenét belépő nélkül. Ezen koncertek esetében nem érvényes az olcsó húsnak híg a leve bölcsesség, mert időnként kifejezetten híres zenészekkel is találkozhatunk. Többek között Dave Brubeck is fellépett már a WFC kertjében. Az előadások listáját megtaláljuk a Village Voiceban vagy a New York Pressben.

Van még néhány aranyszabály, amivel érdemes tisztában lenni, mielőtt belevetjük magunkat az éjszakába. Hétvégén rengeteg Manhattanon kívüli fiatal özönlik ide a másik négy városrészből és New Jerseyből. Ilyenkor sok klub rendkívül zsúfolt és az árak is jóval magasabbak. A magára valamit is adó manhattani ifjú ezért inkább hétköznapokon jár koncertekre és táncolni. Az sem mindegy, hogy jelenünk meg bizonyos helyeken. Míg a Metropolitan Operába akár jogging ruhában is bemehetünk, bizonyos klubok nagyon megválogatják, kiket engednek be. Hiszen a közönség öltözékén is múlik a klub image-e, divatossága. Attól, hogy le tudjuk perkálni a borsos belépőt, még ne higgyük azt, hogy be is jutunk a felkapott, divatos helyekre. A megfelelő öltözet nem feltétlenül elegáns öltözetet jelent. Bár vannak helyek, ahol kötelező az öltöny, máshol ebben igencsak kinézik a delikvenst. A Webster Hallban például egy időben a háromcsíkos Adidas póló volt a legmenőbb szerkó, amit leginkább használtruha kereskedőknél lehetett beszerezni. Nekem is van egy kinőtt darab kamaszkoromból, kár, hogy nem vittem ki magammal, jó pénzért eladhattam volna. De pár hónap múlva ezt felváltotta a száz százalékos nylon ingek őrülete, ugyancsak húsz évvel ezelőtti divatot felelevenítve. A legbiztosabb öltözék talán a tiszta fekete, azzal sehol nem jöhetünk zavarba. Ugyancsak jó tudni, hogy éjfél előtt szinte halottak a klubok. Az igazi éjszakai élet éjfél és hajnali 4 között zajlik. Végül az árakkal kapcsolatban érdemes elmondani, hogy szinte mindegy, mit iszunk. Az üdítők, a sör, a bor és a tömények szinte egy árban vannak, 4-5 dollár körül. Így hát nem nagyon lehet azon spórolni, ha csak ásványvizet iszik az ember.

New York egész éjjel él. Ahogy Frank Sinatra is megénekelte: The city never sleeps...Ne aludjunk hát mi sem, kóboroljuk át az éjszakát, kukkantsunk be minél több klubba, hallgas­sunk bele különféle zenékbe. Majd alszunk otthon. Itt ez tényleg időpocsékolás lenne. És ne sajnáljuk a programokra a pénzt. Azt a videokamerát otthon is megvehetjük - itt költsünk inkább belépőjegyekre.

SZÍNHÁZ

In New York people don’t go
to the theatre - they go to see hits.

(Louis Jourdan)

Broadway

Szinte minden turista elmegy egy Broadway előadásra. Én sem akarok lebeszélni senkit, bár jobb programok is lennének, de hát tudom, ezt muszáj... már csak azért is, hogy elmondhassa otthon az ember. A híres, nagy show-kat évek, évtizedek óta játsszák, telt házakkal. Nem sorolom fel mindet, mert ilyen lista minden turistairodában van (valószínűleg már a repülőtéren látunk egyet, de ha ott nem, akkor a szállodában biztosan). Színházi előadásokról a legjobb lista a The New Yorker heti magazinban van (címek, jegyárak, előadások rövid tartalma). Azért megemlítem a leghíresebb zenés produkciókat, amelyeket a legtöbb turista látogat:

Cats: Winter Garden Theater
1634 Broadway, 239-6200

Grease: Eugene O’neill Theater

230 W. 49th Street, 239 6200

Les Miserables: Imperial Theater

249 W. 45th Street, 239 6200

Miss Saigon: Broadway Theater

Broadway és 53th Street sarok, 239-6200

Sunset Boulevard: Minskoff Theater

200 W. 45th Street, 307-4007

Ezek közül én a Macskákat és a Nyomorultakat láttam. Az utóbbi jó hosszú, de csodálatos előadás. A Macskák viszont óriási csalódás volt, főleg az igazán remek pesti változat után. Egyrészt félház volt, ami már önmagában is kissé lehangoló, másrészt pedig egyes színészek kifejezetten hamisan énekeltek. Nem is bírtam végig. Akkor már érdemesebb - és olcsóbb - egy kisebb színház kevésbé ismert darabját megnézni. Vagy az új nagy sikert, a Rent című előadást. Kicsit a Hair-re emlékeztetett: az a 60-as évek hippi lázadóiról szólt, ez pedig a 80-as évek kábítószeres, AIDS-es ifjúiról. A musical New York egyik negyedében, East Village-ben játszódik. Nagyon jó zenéje van, és végig lendületes, élvezetes alakítást nyújtanak a fiatal színészek. Mellesleg a történet Puccini Bohéméletének feldolgozása. Jegyet mondjuk nem könnyű rá szerezni, már hajnali 7 körül elkezd kígyózni a sor... de mindig lehet próbálkozni. Ezt a darabot a Nederlander Theater játssza (208 W. 41st Street, 7. és 8. Avenue között, 307-4100).

A híres előadásokra szinte bankkölcsönt kell felvenni: általában 30 és 100 dollár között vannak jegyek. De semmi vész, mert az ügyesek itt is találnak olcsóbb megoldásokat. Például félárú jegyek kaphatók aznapi előadásokra a TKTS irodákban a Time Square-n és a World Trade Centerben. Az előbbi helyet minden turista ismeri, így hatalmas sorok szoktak délutánonként kígyózni ott. Jobban járunk hát, ha lemetrózunk a WTC-be. A sor rövidségén túl emellett szól az is, hogy zárt helyen álldogálhatunk - nem mellékes szempont egy esős délutánon vagy fogcsikorgató hidegben. Mindkét helyen csak készpénzzel vagy utazási csekkel lehet fizetni, hitelkártyát nem fogadnak el. A Times Square-nél lévő bódé hétfőtől szombatig délután 3 és 8 között van nyitva, vasárnap pedig déltől 8-ig. A szerdai és vasárnapi matiné előadásokra aznap reggel 10-től délután 2-ig vehetünk jegyet. A WTC irodája hétfőtől péntekig 11-5.30 között van nyitva, szombaton 11-3.30 között, vasárnap zárva. A vasárnapi előadásokra szombaton lehet jegyet venni. De az igazán szemfülesek nem így csinálják, hanem szereznek kuponokat gyorséttermekben, könyvesboltokban, bankokban, szállodák halljában, turistairodákban, stb. Ezekkel is jelentős kedvezményt lehet elérni és ráadásul nemcsak aznapra, hanem előre is megvehetjük a jegyeket, így jobban tervezhető a program. Egy kupon két jegyre ad kedvezményt, ha többen vagyunk, markoljunk fel hát többet. Ha nyitott szemmel járunk, pár órán belül biztosan találunk ilyen kuponokat, nem szabad feladni, megéri az utánajárás. Egy tuti lelőhely például a Columbus Circle-nél levő turistainformációs iroda. Próbálkozhatunk még állóhelyekkel és diákjegyekkel is, bár ezekből nagyon keveset adnak el egy előadásra. Ha minden kötél szakad - vagy ha a pénz nem számít - hívjuk fel a Ticketmastert (307-7171, napi 24 órában), ahol hitelkártyára vehetünk jegyet, teljes áron, plusz kezelési költséggel (ez utóbbi általában 4.50 dollár).

Ha otthon hagytuk a kisestélyit, nem kell kétségbeesni. Itt aztán semmilyen öltözékben nem fognak kinézni bennünket. Vannak persze, akik a kilométer hosszúságú limuzinokból kiszáll­va csillogó ruhakölteményekben jelennek meg, de farmeros-pólós fiatalokat és laza sportos öltözetű középkorúakat is látunk majd.

Off-Broadway

Off-Broadway nem a várostérképen levő elhelyezkedésre utal, hanem a kisebb színházak gyűjtőneve. Hivatalosan a 100 és 499 fő közötti színházak tartoznak ide, az ennél is kisebbek az Off-Off-Broadway kategória. A jegyárak 15-35 dollár körül mozognak. Minél alacsonyabb az ár, annál kevésbé elegáns a produkció és a színház (extrém esetekben egy átalakított garázsban kell sámlikon ülni), de annál frissebb, innovatívabb a megközelítés, és annál biztosabb, hogy nem az anyagi siker, hanem a színházi játék van előtérben.

Messze a legjobb színházi előadás, amit New Yorkban láttam, egy egész pici színházban volt, ahol egy fiatal társulat felújította a Hairt. Sajnos elfogyott a támogatásuk, így néhány hét után levették a darabot a programról, de addig sikerült kétszer is megnéznem. A hangulatra jellemző, hogy a szünetben a színészek kivonultak a közönséggel beszélgetni és cigarettázni a színházterem elé az utcára és kedélyesen kérdezgették, hogy tetszik az előadás. Az előadás nagyjából az eredeti forgatókönyv szerint zajlott, de volt egy-két jópofa kiszólás. Például amikor bejött az egyik szereplő, egy másik szereplő a közönség felé fordulva megjegyezte: Pont úgy néz ki, mint James Brown, nem? És a zenekar rázendített egy James Brown nótára. Majd mintha misem történt volna, folytatták a műsort. Amikor először néztem meg a darabot, utolsóként jutottam be a nézőtérre, és mivel pont az első sor elején, középen maradt egy üres hely, oda ültem le. A Hud-ot játszó fiú egy énekszám alatt a koreográfia szerint valakit felhúz a színpadra, és mivel épp én ültem kézközelben, így hát engem kapott el. Kissé zavarban voltam, de nem volt mit tenni, táncoltam mellette a dal végéig, amikor is egy nagy puszit kaptam a közönség üdvrivalgása közepette. Mások ugye egy életen keresztül álmodoznak, hogy feljussanak a Broadway színpadára, engem meg szinte felcibáltak... A darab végén mindenkit meginvitáltak egy hatalmas össztáncra, fantasztikus hangulat volt. Valószínű, hogy például a Macskákon ritkán fordul elő az ilyesmi.

Egyéb színházi produkciók

A new yorkiak imádott nyári sorozata a Shakespeare in the Park előadássorozat a Central Parkban.

Alapítója Joseph Papp (ismerős hangzású név...). Június végétől augusztusig két darabot játszanak a szabadtéri amfiteátrumban, amely a park 81th Street-i bejáratának közelében van (Upper West Side).A jegyek ingyenesek, de - gondolom, nem meglepő - órákig kell sorba állni értük.

A “performance art” legnevesebb helye a La MaMa (74A E. 4th Street). 35 év kísérletező év áll mögötte. Itt aztán mindenféle előadást láthatunk, a modern tánctól a színházi darabokon át az egyszemélyes performance-okig. A LaMaMa négy épületből áll, melyekben két színház­terem, egy kabaré, hét emeletnyi próbaterem, non-profit irodák, kiállítóterem, oktatóközpont és könyvtár található - mind a kísérletezgető színházi csoportok szolgálatában. A belépők abszolút megfizethetőek és garantáltan érdekesek az előadások. Kisebb performance jellegű produkciókat a Surf Reality nevű színházban is láthatunk (172 Allen Street, 673-4182).

Végül a legcsaládiasabb színházacska, a Dixon Place (258 Bowery, a Houston és a Spring Street között, 219-3088). Itt abszolút oldott hangulatban, kényelmes fotelokban és kanapékon ülve élvezhetjük az előadásokat. Arról nem is beszélve, hogy hol máshol ihatunk egy dolláros üdítőt és két dolláros sört. Egyszer egy nagyon fura zenekart hallgattam meg itt: negyvenes korú zenészekből állt, hatalmas virágokkal díszített ingekben léptek fel. Borzasztóan élvezték a közös zenélést, boldogan mosolyogtak egymásra, miközben a közönség kissé döbbenten nézte őket. A zenekar tagjai időnként megkérdezték az énekes hölgyet, mi a következő nóta. Ő belenézett a jegyzeteibe, megmondta, és a fiúk felkiáltottak: Jaj, az jó! Végül is... tényleg jó volt.