Kisgyörgy Éva new york

FOLK

Bottom Line

15 W. 4th Street (Mercer Street), 228-7880

Az első, ami szembeötlik a barátságos meleg barna falak, amelyekre szivárványt pingáltak. A klub mérete még épp elviselhető. A színpad előtt kis kerek asztalok pároknak, hátrébb hosszú, keskeny faasztalok, melyek ideálisak nagyobb társaságoknak. A hangulat nagyon kellemes, mintha törzsközönség járna ide. Pedig ez valószerűtlen, hiszen rendkívül változatos a prog­ram, és ennyi embernek biztosan nem egyezik az ízlése. Amikor én ott jártam, négy fellépő is volt, a “Required listening - a no risk evening of discovery” sorozat keretében. Belépő 12.50 és 30 dollár között, a fellépők ismertségétől függően.

Koyote Kates

307 W. 47th Street (8th Avenue), 956-1091

Nagyon hangulatos kis kocsma a country zene kedvelőinek. Hangos, füstös, és kissé durva arcú fickók járnak ide, de remek a zene és a vacsora is. No és nincs belépő. Kiváló terep egy Broadway előadás utáni lazításra.

Sin-É

122 St Marks Pl. (1st és A Avenue között), 982-0370

Abszolút amatőr zenészek lépnek itt fel. Belépő nincs, a színvonal nagyon változó. De mivel az East Village főutcájában van, két másik bár között ide is benézhetünk, épp mi a program.

ROCK

Academy

234 W. 43rd Street (7th Avenue), 307-7171

A rock eme fellegvára egy felújításra szoruló budapesti mozira hasonlít. Leginkább az emeleti rozzant széksorok. Egy haverommal a Big Audio Dynamite koncertjén voltunk ott, jó kis ritmusos rockzenét hallottunk. A közönség nem az úri középosztály tagjaiból verbuválódik - keményen kell használni a könyököket, ha jó helyet akar az ember.

Beacon Theater

2124 Broadway (74th és 75th Street között), 496-7070

Ez valóban egy színház, zsöllyével és emelettel, helyre szóló, meglehetősen drága jegyekkel. Joe Cockert hallgattam meg itt. A barátnőmnek az utolsó pillanatban közbejött valami, nem tudott eljönni. Ott álltam a két jeggyel a bejárat előtt, és bár kuncsaft lett volna, nem mertem árulni a fölös jegyet, mert a placcot uraló tagbaszakadt jegyüzérek elég barátságtalanul néztek rám. A koncertre igyekvő társaságnak egy jóképű fiatal srác osztogatott kis cetliket, amelyen valami környezetvédő tüntetésre invitálták a népet. Amikor hallottam, hogy kezdődik a zene, már tényleg nem várhattam tovább a csodára, hogy sikerül eladni a jegyet. Megkérdeztem a fiút, be akar-e jönni. Ki játszik? - kérdezte. Joe Cocker - feleltem. Nagyra kerekedett a szeme, mint kiderült, Cocker az egyik kedvenc muzsikusa, és nem is tudta, hogy ő játszik. Kezébe nyomtam a jegyet, és mosolyogva nyugtattam meg: ajándék. Nagyon hálás volt, és felírta az email címemet, mondván, majd ő is meghív egyszer valahova. Hiába, változnak az idők... régen telefonszámokat cseréltünk új ismerőseinkkel, aztán névjegykártyákat, most meg email címeket. A koncert egyébként igazán remek volt, a nézők pár nóta után nem bírták a fegyelmezett ücsörgést és hatalmas tánc volt. És mindenki tele torokból énekelte az ismertebb szövegeket, igazán jól mulattunk.

The Bitter End

147 Bleecker Street (Thompson Street), 673-7030

A Village egyik patinás klubja, 1960 óta működik. A bejárat melletti vitrinben hosszú listán olvashatjuk, kik léptek itt fel; a tiszteletet parancsoló névsor Woody Allentől Neil Youngig terjed. A belépő a vendég ismertségétől függ, nem túl nagy neveknél általában 5 dollár.

Cafe Wha?

115 MacDougal St (W. 3rd és Bleecker St között), 254-3706

Annál nagyobb dicséret talán nem kell egy klubnak, mint az, hogy ezt választottam new yorki búcsúestém színhelyéül... Valami egészen fergeteges hangulatot produkál itt szerda és vasárnap között minden este a Cafe Wha Band. Csupa ismert számot játszanak az elmúlt évtizedekből. A közönség tapsol, énekel, táncol és egészen természetes módon az előadásba is bekapcsolódik. Bárki felmehet a színpadra elénekelni kedvenc nótáját, nem kell félni, a zenekar szinte minden számot ismer, így csípőből tudják kísérni az amatőr énekeseket. Egyik este egy spanyol turistacsoport vetődött ide és egy bombázó szőke lány is felkéredzkedett a színpadra. Egy Joe Cocker számot énekelt, az eredetit kísértetiesen megközelítő rekedtes hangon - a basszusgitáros úgy bámulta a lányt, hogy elfelejtett játszani. Óriási tapsot kapott, és a dal után a zenekar hosszasan próbálta rábeszélni a lányt, lépjen be közéjük állandó tagnak. A hangulat oldottságára jellemző, hogy időnként az egyik pincér is felperdült a színpadra énekelni egy kicsit. Pénteken és szombaton 10 dollár a belépő, máskor 3-5 dollár között. Hétvégén érdemes helyet foglalni, mert hosszú sorok kígyóznak a bejárat előtt.

CBGB

315 Bowery (Bleecker Street), 982-4052

http://www.cbgb.com

A gyengébbek kedvéért a hely teljes neve: CBGB OMFUG, azaz Country, bluegrass, blues, and other music for uplifting gourmandizers. A kacifántos név ellenére 1976 óta ez a klub a punk bölcsője, többek közt Blondie és a Talking Heads is itt kezdte. Ide nem beszélgetni vagy táncolni jön az ember, hanem kizárólag a zenekarokat hallgatni. Egy-egy este több együttes is fellép, és soha nem tudhatjuk, hogy mikor láthatjuk a jövő nagy sikerzenekarát.

Continental

25 3rd Avenue (St Marks Place), 529-6924

Még a CBGB-nél is puritánabb hely. Itt nemhogy nem lehet táncolni és beszélgetni, de semmi karaktere sincs a kocsmának. Egy téglalap alakú terem, elől a bár, hátul a színpad, a fal mellett egyszerű asztalok székekkel, semmi dekoráció. Csak a tiszta rockzene. Előnyére legyen viszont mondva, hogy olcsó: pénteken és szombaton 3-5 dollár a belépő, más napokon ingyen van, és egy este több - főleg helyi - zenekart is meghallgathatunk - amíg bírjuk a fülsiketítő zenét.

Irving Plaza

17 Irving Pl. (15th Street), 777-6800

Az Irving Plazara csak mosolyogva tudok gondolni, hiszen ehhez a klubhoz fűződik egyik legnagyobb koncertélményem, egy ABBA emlékkoncert. A zenekar neve Björn Again, és minden ősszel adnak itt egy fergeteges koncertet. Igazi ABBA ruhákban, ABBA felállásban, ABBA gesztusokkal - ugye mindenki emlékszik, milyen volt, amikor a két lány egymásnak háttal, meg egymással szembefordulva énekelt; na, pont így csinálják ők is. És a 10-50 év közti közönség egy emberként énekelte a számokat. Egy kedves barátnőm, akit addig nagyon visszafogott, nyugodt embernek ismertem, magából kikelve ugrált egy helyben, végigtapsolta a koncertet és vigyorogva énekelte a nagy slágereket. A koncert után hatalmas képernyőre igazi, korabeli ABBA videókat vetítettek ki, és hajnalig tartott a tánc.

Knitting Factory

74 Leonard Street (Church és Broadway között), 219-3055

Biztos nem fair, hogy én elástam magamban ezt a helyet, de egy szörnyű koncertet hallottam itt. Bár igazán változatos programok, fesztiválok vannak a kis koncertteremben, én sajnos kifogtam egy katasztrofális zenekart és ezután nem bírtam rászánni magam, hogy még egyszer eljöjjek ide. Henry Threadgill és zenekara játszott, mondjuk jóindulattal kísérletező zenét. A másik, hogy borzasztó hideg volt a teremben, ahol szótlanul, fegyelmezetten kellett ülni, csak azon imádkoztam, legyen már vége. Az alagsorban viszont nagyon kellemes bár van, kényelmes fotelekkel, sőt kanapékkal.

Mercury Lounge

217 E. Houston St (Essex Street), 260-4700

Egészen véletlenül kerültem ide, de nem bántam meg. Az egész úgy kezdődött, hogy az a srác, akinek a fölösleges jegyem odaadtam a Joe Cocker koncerten (ld. Beacon Theater) kötelessé­gének érezte, hogy ő is meghívjon egyszer valahova. Régi kedvence, az Urban Dance Squad játszott a Mercury Lounge-ban, ezt nézte ki nekünk. Én ugyan soha nem hallottam erről a zenekarról, de itt volt a nagy alkalom, hogy megismerjem őket, és nem kellett csalódnom. A klubba belépve egy hosszú, keskeny bárhelyiségen kell átfurakodni a koncertteremhez. Itt néhány szerencsés a fal melletti asztaloknál ücsörögve élvezheti a zenét, míg a többiek kissé zsúfoltan, de fegyelmezetten ringatják magukat a számokra.

Rock and Roll Cafe

149 Bleecker Street, 677-7630

Nem semmi hely. Minden este utánoznak itt egy ismert zenekart, és általában meglepően jól. Beatles, Pink Floyd, Frank Zappa, Greatful Dead, stb. emlékkoncertek váltják egymást. Én Doors esten voltam, és a hangulat lebilincselő volt. Csápoló és sikítozó lányok - talán az eredeti tagoknak sem tudtak volna jobban örülni. A rózsaszínű falakon rengeteg fotó van és kedves gesztus, hogy ingyenes a pattogatott kukorica. A tulajdonos pont olyan, ahogy a tan­könyvekből elképzeljük a kapitalistát: kövér, öltönyös és szivarozik. Pénteken és szombaton 5-10 dollár a belépő, a többi este ingyenes.

Roseland

239 W. 52th Street (8th Avenue és Broadway között), 249-8870

Híres, klasszikus koncertterem, nagy neveknek (no nem a legnagyobbaknak, mert azok a Madison Square Gardenben játszanak, de mondjuk a második vonalbeli zenekaroknak). Viszonylag nagy a nézőtér, valahol egy klub és egy stadion mérete között, de időnként így is csak közelharc árán lehet jegyet szerezni az eseményekre. Ha ismertebb, népszerű zenekar jön ide, résen kell lenni, ha be akarunk jutni. Én a Belly nevű zenekart hallgattam meg itt, nagyon kellemes kis este volt. Itt nincsenek annyira extrém alakok, nincs tánc, csak egy-két zenekar játszik, és csak erről szól az este.

Sidewalk

94 Avenue A (6th Street), 473-7373

Ha valakinek nagyon nincs pénze, itt remek élő muzsikát hallgathat esténként teljesen ingyen. Főleg magányos gitáros énekesek és kisebb zenekarok lépnek fel a belső kisteremben. A kávéház utcai terasza nagyon népszerű a nyári estéken, sok motorost és kutyást látni (ugyebár a teraszon ülve mindkettőt szemmel lehet tartani). 24 órán keresztül nyitva, így akár hajnal felé is betérhetünk egy szendvicsre.

Tramps

51 21st Street (5th és 6th Avenue között), 727-7788

A Trampsben meglehetősen vegyes stílusú koncertek vannak, időnként igazi csemegékkel. Ilyen volt például Ray Charles koncertje, amire nagyon szerettem volna elmenni, de kissé drágállottam a jegyet. Így a kifárasztásos taktikát alkalmaztam: addig telefonálgattam a sajtó­felelősnek ingyen belépőért, míg megunta a könyörgésem, és félretetetett nekem két tiszte­letjegyet. A koncerten aztán kiderült, hogy nem is lehet fotózni, így nem igazán értettem, miért is kaptam ingyenes fotósbelépőt - no, de ez nem az én gondom. Ha fényképezni nem is tudtam, a koncert igazán felejthetetlen élmény volt. Az öreg, vak énekes még most is tűzbe tudja hozni a közönséget. A koncertterem első felében asztaloknál ücsöröghetnek és vacso­rázhatnak a drágább jegyet vásárlók, míg az olcsóbb jeggyel a bár előtti részen lehet ácsorogni. Érdemes lecsekkolni a programot, mert szinte minden hónapban van itt egy nagy név.