Kisgyörgy Éva new york

MOZI

Manhattan 53 mozijában (a legtöbb soktermes, így ennél jóval több helyen) valószínűleg mindenki talál kedvére való filmet. Szinte kizárólag új filmeket játszanak, régi csemegéket elég nehéz kifogni. A jegyek ára mindenhol 8 dollár. Ha teljesen autentikus new yorki moziélményt szeretnénk, hatalmas zacskó pattogatott kukoricával és jégkockával teli kólával vonuljunk be a moziterembe és időnként vonuljunk ki a büfébe utánpótlásért. Az én kedvenc mozim az Angelika Film Center a Village-ben (18 W. Houston Street, a Mercer Street sarkán, 995-2000).

TÁNC

Természetesen táncból is van minden: öt nagy balett-társulat, több tucat modern tánccsoport, és ezernyi szólótáncos. A város egyik büszkesége a sokak által a világ legjobbjának tartott New York City Ballett és itt találjuk az ország legrégebbi művészeti akadémiáját, a Brooklyn Academy of Musicot is. De én a hatalmas választékból csak egyet emelnék ki, mégpedig egy modern táncszínházat.

Joyce Theater

175 8th Avenue, 242-0800

A modern tánc rajongóinak zarándokhelye a Chelsea városrészben lévő színház, ahol egymást követik a híresebbnél híresebb produkciók. Nekem a Parsons Dance Companyt volt szerencsém látni, és tényleg életre szóló élmény volt. Az este során több rövidebb táncdarabot láttunk, de messze az a szólótánc volt a legjobb, amit maga David Parsons táncolt sztrobosz­kópikus fényben. Amikor felvillant a fény, mindig felugrott, ezzel azt az illúziót keltve, mintha a levegőben repülve táncolna. A közönség nem hitt a szemének. Mindenki talpra ugrott, lélegzetvisszafojtva nézte a táncost és a nézősereg a szám végén hatalmas vastapssal jutalmazta a bizonyára nem kevés gyakorlást igénylő produkciót. A jegyek meglehetősen drágák, de így is sokszor pillanatok alatt elkapkodják őket. Ha valaki megengedheti magának, feltétlenül menjen el ide egy előadásra.

KOMOLYZENE

... the true New Yorker’s secret belief that people living
anywhere else had to be, in some sense, kidding.

(John Updike)

A new yorkiak komolyan veszik a komolyzenét. A Metropolitan előtt időnként kilométeres sorok kígyóznak és a számomra szívinfarktussal fenyegető árak ellenére is szinte minden előadás teltházas. Az ingyenes Central Park-beli előadásokat százezrek látogatják és a nagy nevek fellépéseire rock-koncertekre emlékeztető tülekedéssel lehet csak bejutni. Sok előadásra pillanatok alatt elfogynak a jegyek, de az előadás napján gyakran hozzájuthatunk vissza­mondott és állóhelyekre szóló jegyekhez, így soha ne adjuk fel a próbálkozást.

Metropolitan Opera

Lincoln Center, Broadway és 65th Street, 362-6000

Ide még azok is elmennek, akik egyébként nem szeretik az operát (mint például én), mert mégiscsak megható végignézni egy előadást a világ egyik legjobb operaházában. A jegyekről nehéz általánosságban beszélni - időnként hónapokra előre sem lehet kapni, máskor az előadás előtt is van még. Az árak is meglehetősen széles skálán mozognak. A költségérzékeny kultúrarajongók állóhelyekre is bemehetnek. Ennél csak egészen picit drágábbak, de jóval kényelmesebbek a legfelső emelet egyes ülései, ahonnan ugyan nem látjuk az egész színpadot, de akár 14 dollárért is bejutunk a szentélybe. És ha már bent vagyunk, csak rajtunk múlik, hogyan helyezkedünk... üres helyek ugyanis mindig maradnak, így csak szemfülesnek kell lenni és megkaparintani egyet. Az előadások szövegét a székek hátuljába épített kis képernyőkön lehet angolul olvasni. Nem árt tudni, hogy ha azt halljuk valakitől, hogy a “Met”-be megy, akkor az az operát jelenti, nem pedig a hasonló nevű múzeumot.

Avery Fisher Hall

Lincoln Center, Broadway és 65th Street, 874-2424

A “The New York Philharmonic”, valamint a fanatikus rajongótáborral rendelkező “Mostly Mozart Festival” otthona. A Mozart fesztivál július-augusztusban zajlik, míg a filharmo­nikusok szeptemberben veszik át a terepet. Jegyárak 10 és 60 dollár között. Fantasztikusan alkalmi vétel viszont a filharmonikusok délelőtti próbája, ahova néhány dollárért is be lehet jutni. Az Avery Fisher Hallban egyébként időnként jazzkoncertek is vannak, én egy felejthetetlen Keith Jarrett zongoraestet hallottam itt. Maga a koncert nem volt igazán izgalmas és alig egy órát tartott. Az utolsó akkordnál a közönség nagy része szokás szerint kiviharzott a ruhatárba, de egy maroknyi lelkes csapat visszatapsolta a művészt. És a kitartás elnyerte jutalmát: kaptunk még egy óra zenét, sokkal jobbat, mint az eredeti koncert volt.

Carnegie Hall

154 W. 57th Street, 247-7800

Híres szólisták és kamarazenekarok lépnek fel itt rendszeresen. No és itt játszott a Kings Singers is, akiket Budapesten is mindig megnézek, így itt sem hagytam ki a koncertüket. Meg kell, hogy mondjam, hogy a pesti koncerteknek sokkal jobb a hangulatuk, mert a kedvenc örökzöldjeimet ráadásként szokták elénekelni a fiúk. New Yorkban viszont az utolsó szám elhangzása után mindenki veszi a kabátját és sietős léptekkel elhagyja a nézőteret, egy egészen rövid udvarias taps után. Én csak csodálkozva álltam és szerettem volna meggyőzni mindenkit, hogy maradjanak még és tapsolják vissza az előadókat, hiszen a java még hátra van, de sajnos egyedül kevés voltam visszatartani a tömeget.

JAZZ, BLUES

Kevés hely van a világon, ahol ekkora kínálat lenne jazzkoncertekből. Körülbelül negyven olyan klub van Manhattanban, amelyben szinte minden este hallgathatunk jazzt. A legendás jazzklubok általában kissé borsos árúak, de akik nem feltétlenül akarják elmondani otthon, hogy jártak a Blue Note-ban, ingyen is hozzájuthatnak betevő jazz-muzsikájukhoz. Nyaranta dúskálni lehet a lehetőségekben, hiszen több helyen is vannak szabadtéri ingyenes fesztiválok, pl. a Bryant Parkban, a Damrosch Parkban, a World Financial Center Plazaban - no és a Summerstage sorozat a Central Parkban. Ezekről a Village Voiceban vagy a New York című hetilapban olvashatunk. Itt most az állandó klubokat sorolom fel, étvágygerjesztőnek:

Apollo Theater

253 W. 125th Street, 864-0372

Harlem egyik fő nevezetessége ez a színház, ahol többek közt Ella Fitzgerald, Duke Ellington, Count Basie, Billie Holliday és Sarah Vaughan is fellépett. Szerdánként időtlen idők óta az Amateur Night a program, ahol olyan amatőrök léphetnek fel, akik már megnyertek vala­mi­lyen előválogató versenyt. A színház dugig tele van ezeken az estéken és a közönség igencsak kemény bíróként viselkedik. Ha tetszik a produkció, hangos tapssal fogadják, de ha nem, pillanatokon belül felhangzik a “boooo” - és akkor a fellépőnek el kell hagynia a színpadot. A szünetben kiválasztanak néhány szerencsést a rengeteg jelentkező közül, akik megmérettet­hetik magukat. Az egyik este egy ilyen hirtelen beugró hölgy volt a legnagyobb meglepetés. Első pillantásra többgyermekes átlagos családanyának tűnt a hölgy, aki csak benézett ide a heti bevásárlás után. De amikor belevágott a dalba, elállt a szavunk. A Fugees rendkívül népszerű számát, a Killing me softly-t adta elő, az eredetinél sokkal jobban. A közönség a csilláron tombolt. A harlemiek egyébként igencsak tudnak mulatni. A nézőtéren volt néhány turista is, de elenyésző számban (a másik harlemi nevezetességgel, a Cotton Clubbal ellentétben), így igazi harlemi hangulatban lehet részünk.

Augie’s

2751 Broadway (105th és 106th Street között), 864-9834

Egy egészen kicsi és családias jazzklub, ahol a szaxis szinte az ember ölében ül. Nincs belépő és az árak is elég barátságosak. Egy haverommal leültünk egy asztalhoz, ahol egy magányos középkorú úr ült. Amikor meghallotta, milyen nyelven beszélünk, ő is magyarul kérdezte meg: Hogy tetszik a zene? Hiába, no, mindenütt találkozik az ember honfitársakkal.

Arthur’s Tavern

57 Grove Street (7th Avenue), 675-6879

Nagyszerű élő blues zene, minden éjjel hajnali 4-ig, belépő nélkül. Hogy valami negatívot is mondjak: sokszor lépni sem lehet a tömegben és elég húzósak az árak. A közönség főleg fiatal párokból és turistákból áll, néhány lerészegedett üzletemberrel tarkítva. Júniusban kissé furán hat a karácsonyi díszítés - talán stílusosabbak a falakon lógó zenészportrék. A pincérnők körülbelül 3 percenként megkérdezik, jól vagyunk-e, ami azt jelenti, hozhatják-e a következő italt. De a zene tényleg mindig nagyon kellemes, és közvetlenül a zongora mellé is ülhetünk. A Blue Note híres sztárjai is betérnek időnként ide a műsoruk után egy kis örömzenére.

Birdland

2745 Broadway (105th Street), 749-2228

Minden este 3 előadás, 9, 10.30 és 12 órai kezdettel, elegáns üzletembereknek, borsos árakon. Neonfények, krómdíszítés, déli konyha. Ritkán lépnek itt fel híres zenészek, inkább ismeretlenebb muzsikusok helye.

Blue Note

131 W. 3rd Street (6th Avenue), 475-8592
[e-mail]
http://interjazz.com/bluenote.html

A világ talán leghíresebb jazzklubja, mondhatnám, a jazzklubok Hard Rock Cafeja vagy Carnegie Hallja (ki miben járatos). Rengeteg lemezt vettek fel itt, rengeteg nagy névvel. És a klub bizony mindent megtesz e hírnév aprópénzre váltásáért. A belépők itt a legmagasabbak - én csak egyszer merészkedtem be, aznap 42.50 volt a beugró plusz 5 dollár kötelező fogyasztás. Mondjuk sikerült ingyen bekuncsorognom magam, de még így is felháborító. Ha további erős késztetést éreznénk pénzköltésre, semmi gond: az ételek és az italok ára is elég borsos, no és persze vehetünk Blue Note feliratú pólót, bögrét, sapkát, bármit. A sör 5.75, a koktélok 7-8.50 dollár körül vannak. A koncert kezdete előtt fél órával mindenkit beterelnek az asztalokhoz és kihozzák az italokat. Egy hang üdvözöl minket sok kis hangszóróból, mint valami Nagy Testvér, és elmondja a szabályokat. Például azt, hogy a koncert alatt nem lehet meg se mukkanni. Aztán megjelennek a zenészek a színpadon, leadják a műsort. A vége előtt negyedórával az egyenruhás pincérlányok mindenki elé leteszik a számlát. Mire vége a zenének, már fizettünk is, és az égből jövő hang elköszön tőlünk. Udvarias mosollyal kitusz­kolnak, mert már jön a következő turnus. Ja, a zene: az egész jó volt, Bob James triója játszott. Ha valaki tényleg él-hal azért, hogy bejusson ide, de nem kap jegyet, vagy túl drágának találja, akkor ajánlom a vasárnap délutáni műsort, az csak 14.50 itallal együtt.

Bradleys

70 University Pl. (11th Street), 228-6440

1994-ben ünnepelte 25. születésnapját a Village egyik legpatinásabb jazzklubja. A klub specialitása a zongora és bőgő duók, bár az utóbbi évben triókkal és kvartettekkel is színesítették a kínálatot. Minden este legalább hajnali 3-ig tart a műsor. A kicsi, füstös, barátságos helyiségben tonett székeken ücsörög a főleg new yorkiakból álló közönség, az asztalokon mécsesek világítanak. Itt is csendben kell lenni, mint a Blue Note-ban, de itt nem olyan szigorú a csend. A falakon eklektikus díszítés - poszterek, modern festmények, stb. A jegyszedő mamája “természetesen” magyar. És ha már itt tartunk: a belépő 12 dollár és 8 dollár a kötelező fogyasztás, koncertek 10, 12 és 2 órakor.

Chicago Blues

73 8th Avenue (13th és 14th Street között), 924-9755
[e-mail]

Ha blues, akkor ez az a hely. Hétfőtől szombatig 3 szett esténként, vasárnap pedig open jam. Nagyon-nagyon jó kis zenekarok lépnek fel itt, például Keith “The Captain” Gamblet volt szerencsém itt meghallgatni. Nem elhanyagolható szempont, hogy nincs belépő.

Cotton Club

656 W. 125th Street (Broadway és Riverside között), 663-7980

Nagy megilletődöttséggel készültem a napra, amikor átlépem e szentély küszöbét - hajnalig tartó őrületes jam sessiont vártam, izzadó fekete zenészekkel és lelkes közönséggel. Ehelyett egy rakás német turistacsoport csivitelésébe csöppentem. Mit ne mondjak, óriási csalódás volt. Azért ha valaki nem akarja kihagyni az oly sok mozifilm által legendássá lett klubot, menjen el a hétvégi brunchra (szombaton és vasárnap, 1, 3 és 7 órakor). Akkor a zene mellé bőséges ebéd is jár. 25 dollárért a svédasztalról annyit ehetünk, amennyi jólesik. A zene végül is nem rossz, hangulatos gospelek, csak kissé kiábrándító, amikor az autentikus fekete gospelzenekar énekesnője “Ich liebe dich” felkiáltással üdvözli a turistákat. Ennél már csak az volt szomorúbb, amikor egy 35 éves francia vendég elénekelte a “Happy birthday to me”-t (!) saját születésnapjára. Nem akarom fokozni, de mindennél többet elárul a hely szelleméről, hogy a prospektus szerint vállalati karácsonyi ünnepségekre is kibérelhető... Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a jelenlegi épület nem az eredeti Cotton Club, mert azt a 30-as évek közepén lerombolták lakótelep építése miatt. Akkor vége szakadt egy legendának - bezárt a klub, ahol többek között Duke Ellington és Cab Calloway kezdte pályafutását, és ahol a város elitje a legnagyobb gengszterekkel vacsorázott együtt. A klubot 1978-ban nyitotta újra meg Mr. John Beatty, aki azóta is igazgatja. Mr. Betty dicséretére legyen mondva, hogy minden vendéget minden előadás előtt személyesen üdvözöl és nagyon odafigyel arra, hogy mindenki jól érezze magát - arról igazán nem tehet szegény, hogy ilyen elégedetlenkedő vendéget fogott ki...

Fez Under Time Cafe

380 Lafayette Street (Great Jones Street), 533-2680

Jól öltözött középkorú jazzrajongók és turisták csütörtök esti törzshelye. Ezen az estén időtlen idők óta (na jó, úgy kb. 6 éve) a Mingus Big Band játszik itt. Gyengébbek kedvéért egy kis útbaigazítás: ha megtaláljuk a Time Cafet, menjünk el a bárrészhez. Ott az exit tábla felé elindulva hátramehetünk a mosdókhoz, és innen indul a lépcső az alagsorba. A szigorú jegyszedő magának Charlie Mingusnak a leánya (legalábbis ezt állítja). Nem olcsó mulatság: 18 dollár a belépő, plusz szokás szerint kötelező fogyasztás. Körben boxok, középen asztalok, és mindig telt ház. A 12 tagú zenekar fele a színpad szélén ücsörög, ami egyfajta intim hangulatot ad az egyébként nem túl barátságos teremnek. Előadások 9 és 11 órás kezdettel, foglalás ajánlott.

Louisana Community Bar and Grill

622 Broadway (Bleecker és Houston között) 460-9633

Először csak azért jöttünk ide a haverokkal, mert semmi más ingyenes programot nem talál­tunk szombat estére. Aztán meg azért jöttünk újra és újra vissza ide, mert ritka hangulatos egy hely. Minden este élő zene és minden este belépő meg kötelező fogyasztás nélkül. Egyébként viszont érdemes fogyasztani, mert finomak az ételek és helyesek a pincérfiúk. A legjobb a szombat este, amikor mindig a Harlem Allstars játszik (8 és 10 órakor). A hangulat meglehe­tősen közvetlen. Egyik este épp a bárpultnál ácsorogtunk, nem volt már hely sehol, amikor egy idős, erősen kisminkelt fekete bőrű asszonyság odatolta a székét nekünk, üljünk csak le. Ránk bízta a táskáját, vigyázzunk rá egy kicsit. Gondoltuk, kimegy a mosdóba és mindjárt visszajön. Amikor félóra múlva se tért vissza, kezdtünk gyanakodni. Kényszeredett vigyorral viccelődtünk azon, hogy talán bomba van a táskában... Aztán meguntuk az ácsorgást, és beverekedtük magunkat a színpad elé. Ott énekelt hősünk, és kedves mosolyt küldött nekünk a színpadról...

Smalls

183 W. 10th Street (7th Ave), 929-7565

A Smalls nevéhez méltóan valóban kicsi. Viszonylag új klub, 1995 őszén nyílt, de hamar nevet szerzett magának. A Blue Note sztárjait és a Bradleys meghittségét, kényelmét kom­binálja. Törzsközönsége fiatalabb, mint a város nagynevű jazzklubjaié, és igazán olyan a hangulat, amilyen az 50-es években lehetett. A belépő viszonylag baráti: 10 dollárért 10 óra zene - este 10-től reggel 8-ig. Hétvégeken érdemes időben érkezni, mert tényleg kicsi, így hamar megtelik. Az első pár órában kevésbé ismert, de tehetséges zenekarok játszanak, majd jönnek az ismertebb nevek. Hajnal felé pedig jam sessionbe torkollik a muzsikálás. A Village-ben messze ez a legolcsóbb jazzklub, nincs kötelező fogyasztás sem, sőt az üdítők és rágcsálnivalók ingyen vannak. Ha valaki pedig alkoholt szeretne inni, hozhat a közeli boltból. A bárpultnál nincs is báros, kancsókban sorakoznak a gyümölcslevek, önkiszolgálás van. A színpad felett Louis Armstrong egy fiatalkori fotója: egy kamasz törökülésben, sortban, mintás térdzokniban vigyorog a nagyvilágba - illetve ránk. A bárpult mögött koncentrálódik az összes többi dekoráció, itt fotók tömkelege borítja a falat. Egyik este érdekesen kezdődött a koncert: miután a zenekarvezető bemutatta a csapatot, a zongorista elővette körömcsipeszét és az ünnepélyes csendben szép nyugodtan elkezdte vagdosni a körmeit. Kitt-katt. A közönség lélegzetvisszafojtva bámulta. Amikor befejezte, megkönnyebbülten felsóhajtottunk, és a zenészek végre a húrok közé csaptak.

S.O.B.s (Sounds of Brazil)

204 Varick Street (Houston Street), 243-4940

Ha valami giccses reklámot akarnék e helyről írni, valahogy így hangozna: egy csipetnyi karibi hangulat New York kőtengerében. A hely valóban úgy van feldíszítve, mint egy brazil tengerparti mulató: nádfedeles bár, pálmafák, hatalmas színes vidám festmények, stb., stb. És ennek megfelelő a zenei kínálat is. Én Astrud Gilbertot hallottam itt énekelni, bár inkább ne hallottam volna. Talán mindenki ismeri a hölgy leghíresebb számát: A Girl from Ipanema-t. Csak Astrud Gilberto nem. A koncerten végig kottából olvasta a szöveget és az a fránya állvány pont akkor dőlt el, amikor ez a mindenki által várt nóta következett. Astrud Gilberto zavartan szedegette össze a széthullott papírlapokat, míg a közönség természetesen kívülről fújta a dal szövegét. Kissé kellemetlen. Ami viszont kellemes, az a zenei paletta. A world music legszínesebb kínálatát találjuk itt, a calipsótól a reggaeig. És ha jó a zene, a műpálma­fák árnyékában a remek koktélokat szürcsölgetve akár a karibi tengerparton is érezhetjük magunkat.

Sweet Basil

88 7th Avenue (Grove és Bleecker Street között), 242-1785

Bár jazzklubnak hirdeti magát, nekem elsősorban étteremnek tűnt ez a hely. Drága és elegáns, közepes előadókkal, akik inkább háttérzenét, mint lebilincselő koncertet adnak. Német turista­csoportoknak inkább ajánlanám, mint magyar hátizsákos turistáknak.

Village Vanguard

178 7th Avenue South (W. 11th Street), 255-4037

Egy olyan igazi jazzklub, talán a legigazibb: atmoszférája és törzsközönsége van, sötét és füstös és mindenki játszott itt, aki számít. A zenészek ma is ugyanazt a mikrofont használják, amit annak idején John Coltrane. Minden hétfőn a Vanguard Jazz Orchestra játszik: 16 zenész összezsúfolva a kis színpadon. A hangulat abszolút családias. Amikor az egyik vendégnek megszólalt a mobiltelefonja, a szaxofonos rögtön válaszolt rá egy futammal: bip-bip-bip. A mellékhelyiség talán a legszűkebb a városban; nekem mindenesetre komoly nehézséget okozott a bejutás a telelencsés fényképezőgéppel a nyakamban. Egy tanács: nem jó a bárpult mellé ülni, mert az öreg báros állandóan csörög a még öregebb pénztárgéppel. Előadások: 9.30 és 11.30

Visiones

125 MacDougal Street (W. 3rd Street), 800-831-BEBOP

Jó tíz éve működő klub, nagy nevekkel, heti 7 éjszaka. Középkorú, elegánsabb közönség, visszafogott hangulat. Belépő 15 dollár plusz az asztaloknál 10 dollár kötelező fogyasztás.