Kisgyörgy Éva new york

Telefon

Az utcai telefonok érmékkel vagy kártyával működnek. És szinte mindig. Én először mindig csak belehallgattam a kagylóba, van-e vonal - de mindig volt. A helyiek csak leemelik a kagylót és már tárcsáznak is. New Yorkban a helyi hívás 25 cent az első három percre és 10 cent minden további három percre. Távolsági hívásokat inkább a postán érdemes bonyolítani, mert nem kis ügyesség kell a rakás negyeddolláros dobálásához beszélgetés közben. Ha távolsági számot hívunk, a tárcsázás után egy hang közli, mennyi érmét dobjunk be az első három percre, majd később azt is bemondja, mennyit dobjunk be a további percekre. Legjobb persze valami ismerős otthonából telefonálni, mert az sokkal olcsóbb, mint az utcai készülékek. A városi kód 212 Manhattanban és 718 a másik négy kerületben. A könyvben felsorolt telefonszámok mind 212-es kóddal kezdődnek, ha nincsenek másképp jelölve. Helyi telefonszámot a 411-es számon lehet megkérdezi, távolságit pedig az 1-körzetkód-555-1212 számon. A díjak este és hétvégén olcsóbbak - telefontársasága válogatja, hogy mikor kezdődik az este. Helyi hívásnál csak a hétjegyű helyi számot kell tárcsázni, távolságinál pedig az egyest, utána a háromjegyű körzetszámot, majd a hétjegyű számot. Külföldi hívásnál a 011-et kell hívni, majd az ország hívószámát (Magyarország: 36). A 800-zal kezdődő számok ingyenesek (“toll free”), a 900-zal kezdődőek pedig szemérmetlenül drágák. Ez utóbbiak valamilyen szolgáltatást nyújtanak, például időjárás-jelentést. A legtöbb cégnek, telefon­társa­ságnak, autókölcsönzőnek, üzletnek, stb. van 800-as száma. Ezt kinézhetjük a Yellow Pages telefonkönyvből vagy megkérdezhetjük a - na, ki találja ki? - 1-800-555-1212 számon. Ha a gazdag amerikai nagybácsi költségére akarunk telefonálni, ezt úgy tehetjük meg, hogy tárcsázzuk az 1-800-COLLECT számot és ott az operátor megkérdezi a hívott féltől, hogy vállalja-e a költségeket. Mint itt is látható, sok telefonszámot nem számokkal, hanem szavakkal adnak meg, hogy könnyebben megjegyezhetőek legyenek. A betűk fel vannak tüntetve a telefon nyomógombjain, így nem okoznak zavart.

Turistainformáció

Érdemes a látogatásunk elején benézni egy turistaközpontba, hogy felmarkoljunk mindenféle ingyenes térképeket, prospektusokat, színházjegykuponokat, stb., stb. A legjobban felszerelt ilyen iroda a Columbus Circle-nél van, az 59th Street és a Broadway találkozásánál. Nyitva hétfőtől péntekig 9-6, szombat-vasárnap 10-6 óra között. Telefon: [phone]. Az egyik legátfogóbb brosúra szállodákról, programokról a Big Apple Visitors Guide, melegen ajánlom.

Újság

A három legfontosabb napilap a városban a New York Post, a New York Times és a Daily News. A mi szempontunkból azonban három hetilap érdemel figyelmet, melyek kiváló iránytűk ebben a kulturális programoktól hemzsegő városban. A “Biblia” a szerdánként meg­jelenő Village Voice, amelynek a középső része ismerteti a programokat. Előtte legkülön­félébb cikkeket, utána meg időnként meglehetősen vad apróhirdetéseket olvashatunk. Ha igazi new yorkiasan akarunk viselkedni, az újságárusnál rögtön vegyük ki az újság közepét és a többit egyetlen elegáns mozdulattal dobjuk ki a szemétbe. Igen, ez sajnos papírpazarlás, de ki akar egész nap ennyi papírt feleslegesen magával cipelni. Akinek sok a másfél dollár, kis utánjárással ingyen is hozzájuthat a Voice-hoz könyvesboltokban, lemezüzletekben és néhány bárban. A lap pár mondatos filmismertetői rendkívül megbízhatóak. A mozi- és színházműsor mellett minden fontosabb zenei klub programját megtaláljuk itt, napi ajánlásokkal. A kiállítások felsorolása a Voice-ban nem teljes, ez csak a legfontosabb, legérdekesebb progra­mokat ismerteti. Ha múzeumokról és galériákról szeretnénk teljes körű ismertetőt, akkor az elegánsabb New York című hetilapot vegyük meg. Ez is felsorolja a színházi és zenei prog­ramokat, bár inkább csak listaszerűen, kevesebb szubjektív véleménnyel, mint a Voice. A New York inkább a tehetősebbek lapja; például több elegáns jazzklubot sorol fel, míg csak elvétve találunk ingyenes avantgarde performance előadásokat benne. A harmadik információ­forrás a szintén hetente megjelenő New York Press, amit ingyen lehet lenyúlni utcai kis dobozkákból. Csütörtökönként terítik a lapot és péntekre mindig elfogy, így szemfülesnek kell lenni. Jó tanács: az utcai újságosbódéknál soha ne a legfelső lapot vegyük el, mert az nagyon koszos. Így is érdemes valami zsebkendőt magunkkal hurcolni, amivel letisztogathatjuk a New York Timest a kezünkről.

Ünnepek

New Year’s Day (újév): január 1.

Martin Luther King, Jr születésnapja: január harmadik hétfője

Presidents Day: február harmadik hétfője

Memorial Day: május utolsó hétfője

Independence Day (a függetlenség napja): július 4.

Labor Day: szeptember első hétfője

Columbus Day: október második hétfője

Thanksgiving (hálaadás): november negyedik csütörtökje

Christmas (karácsony): december 25.

Vám

A szokásos tiltott dolgokon kívül (kábítószer, meg ilyesmi) az élelmiszerre különösen érzékenyek a vámosok. Nem érdemes megkockáztatni több rúd szalámi behozatalát a haveroknak. Kíméletlenül elszedik az embertől. Egy ismerősöm egyszer csomagot kapott a szüleitől, amiben mindenféle finomságot küldtek egy disznóvágásról. Amikor a barátom kinyitotta a gyanúsan könnyű dobozt, mindössze a Kindertojásból kiszedett műanyag játék volt benne - minden mást elkoboztak.

VÁROSNÉZÉS

LIBERTY ISLAND ÉS ELLIS ISLAND

Az amerikai álom megtestesítője, New York és az Új Világ jelképe - a Szabadság szobor - Manhattantől délre, egy kicsiny szigeten magasodik. Jobb karjával a szabadság fáklyáját emeli magasba, bal kezében pedig a Függetlenségi Nyilatkozatot szorítja magához. A 46 méteres szobor, amely csaknem ugyanilyen magas talapzaton áll, Franciaország ajándéka az USA-nak. Ötlete Frederic-August Bartholditól származott, akit sokkolt az, hogy Amerikában minden milyen óriási. Itt még a borsószemek is nagyobbak - írta egy levelében édesanyjának. Ezek után nem meglepő, hogy a szobrot is grandiózusra tervezte. Természetesen magyar szereplője is van a történetnek. A szobor talapzatára a pénzt Pulitzer József gyűjtötte össze egy remek húzással. A szobor 1885-ben, kétszáz ládába csomagolva megérkezett ugyan a kikötőbe, de nem tudták felállítani, mert a talapzatra való pénz csak nagyon-nagyon lassan akart össze­jönni. Ekkor Pulitzer bejelentette: minden adományozó nevét megjelenteti The World című újságjában. Ettől kezdve ömlött a pénz, mert mindenki szerette volna nyomtatásban látni a nevét. A szinte kizárólag egy dollár alatti adományokat kisemberek dobták össze. Pulitzer ezzel nemcsak a rendkívül kínos helyzetet oldotta meg, hanem saját lapjának példányszámát is jelentősen megnövelte. A szobrot végül 1886. október 28-án avatták fel.

A Szabadság szoborhoz Manhattan déli csücskéből induló hajóval juthatunk el. A Battery Parkban, a Castle Clintonban levő kis kioszkban árulják a jegyeket (7 dollár). A hajók reggel 9-től délután 4-ig félóránként indulnak. Nyáron feltétlenül csípjük el az első, maximum a második hajót, különben órákig kell majd főnünk a tűző napon. A sorbanállás ugyanis nemcsak a jegyért és hajóba jutásért megy, de az igazi megpróbáltatás magán a szigeten van, ahol kígyózó sorokba rendezve vár a turisták hada, hogy bejusson a szobor belsejébe. Az étel - és italárak a szobor méretével vetekednek, így jobban járunk, ha viszünk magunkkal szendvi­cseket és vizet. A hajójegy két szigetre, a Liberty és az Ellis Islandra szól, függetlenül attól, hova kéri az ember, úgyhogy akkor már érdemes megnézni mind a kettőt. A két szigeten nincs külön belépő, úgyhogy összesen a hajójegy árát kell leperkálni. Az Ellis Island múzeuma légkondicionált, így reggel először érdemes túlesni a szobor megmászásán és utána hűsöl­hetünk a múzeumban.

A szoborba több, mint 300 lépcső vezet, úgy 22 emeletnyi magasságba. Ha a koronáig fel akarunk menni, a bal oldali sorba kell állni. Nem kell egy szuszra felrohanni, mert a tömeg helyenként torlódik és várni kell. Közben sem telik eseménytelenül az idő, lehet csodálni a belső váz konstrukcióját, melyet Gustave Eiffel tervezett. A pókhálószerű szerkezetet leg­jobban felülről, a korona magasságából lehet átlátni. A koronából maga a kilátás nem túl izgalmas, mert kicsik az ablakok, sürget a tömeg és nem is Manhattanra tekint a szobor, hanem Brooklynra. Inkább csak azért szokták megmászni az emberek, mert ha már ott van, akkor miért ne. A szobor hátoldalánál a jobboldali sor a lifthez gyülekezik. Ez a kilátóhoz vezet, ahonnan remek panoráma nyílik minden irányba. Kézenfekvő ötlet, de sajnos nem működik, hogy felmenjünk lifttel a kilátóig és onnan gyalog a koronáig. A koronához araszoló embereket kordon és határozott őrök választják el a fenti liftajtóktól. Ha lejutottunk, sétáljuk körbe a szobrot és próbáljuk valami új szögből lefotózni. Nem lesz könnyű. Minden nyaktörő beállítás is elcsépelt már. Én órákig kerestem a megfelelő képeket, felállítottam az állványt és nagy gondosan exponáltam a megfelelő beállításokat. Egy fiatal japán srác bizonyára meg volt arról győződve, hogy egy profival van dolga, és egész délelőtt árnyékként követett. Minden egyes pontról, ahonnan én fotóztam, ő is csinált egy képet. Kár, hogy az ő automata kis gépén valószínűleg más volt a beállítás, mint az én 300-as teleobjektívemen. De nem szóltam neki, legyen meg az öröme.

A Liberty Islandtól csak néhány perc hajóval a másik sziget, az Ellis Island. Erre a szigetre érkeztek a bevándorlók a világ minden tájáról - a hőskorszakban, 1892 és 1954 között körül­belül 12 millióan. Ma az ő leszármazottaik alkotják az ország lakosságának 40 százalékát. A múzeumot nagyon ajánlom mindenkinek, rendkívül érdekesek a bevándorlók itteni napjait dokumentáló fotók és ismertetők. Minden érkezőt tüzetes orvosi, erőnléti, pszichológiai vizsgálatnak vetettek alá, kikérdezték őket anyagi és büntetőjogi helyzetükről. Ennyi emberről képtelenség lett volna külön nyilvántartást vezetni, így a legfontosabb dolgokat (súlyos betegség, stb.) magukra a bevándorlókra írták rá krétával. Csúcsidőben napi ötezer ember esett keresztül a kissé megalázó vizsgálatokon, ami átlag 3-5 órán keresztül tartott. Az ide érkezők 98 százaléka léphetett álmai földjére, a maradék 2 százalékot visszazsuppolták a hajókra. A gőzhajók kötelesek voltak visszavinni a kiutasított szerencsétleneket kiindulási pontjukra, akik közül sokan inkább megpróbáltak átúszni Manhattanba vagy öngyilkosságot követtek el. Az egyik nagy teremben mindenféle használati és dísztárgyakat láthatunk az itt megfordult népektől - például “Jó reggelt” hímzéssel díszített kis abroszt. Kiállították az orvosi vizsgálatok során használatos eszközöket is, és az egész bevándorlási folyamatot dokumentáló fotókat. A felső emeleten láthatjuk azt a nagy szobát, ahol a pár éjszakára ittrekedteket szállásolták el. Három szinten lógnak a fémhálóból készült ágyszerűségek - láthatólag nem túl komfortos a berendezés. A múzeum felújítása során megkerestek sok-sok embert, akik annak idején átestek itt a bevándorlási kérelmük elbírálásán, és megkérték őket, mondják el saját szavaikkal az élményeiket. Ezek a visszaemlékezések szólnak a hangszórókból a különböző termekben. Érdemes megnézni a szigetről, illetve az itt megfordult emberekről készült filmet is, ami ingyenes, de jegyet kell kérni rá a földszinti információs pultnál. Amikor belépünk a múzeumba, ajánlatos egyből kérni egy ilyen jegyet, mert előfordulhat, hogy a legközelebbi vetítésre már nem férünk be. Jobb a vetítésre várva nézegetni a termeket, mint ha a múzeum bejárása után kellene tétlenül itt dekkolni. A hajóúton ne feledkezzünk bele a Szabadság szobor fotózgatásába, hanem időnként forduljunk meg, mert a hátunk mögött van a klasszikus kép, New York felhőkarcolói a víz felől.