Összeállította A. Gergely András

Enciklopédiák és szótárak

A hosszú évek során az antropológia kifejlesztette a saját szakszókincsét. A diszciplínával ismerkedők számára először ijesztő lehet a nagy számú szakszó. Az általános szótárak sajnos nem sok segítséget nyújtanak ebben a tekintetben, mert az antropológusok által a kulcsfogalmaknak tulajdonított jelentések árnyaltak és összetettek. Még az olyan, viszonylag mindennapos szavak, mint a ‘kultúra’ vagy a ‘szimbólum’, sajátos jelentéssel bírnak az antro­pológiai szövegekben. Az íz, ahogy az antropológusok a sajátos címkéket és terminusokat alkalmazták abból a tényből ered, hogy egyik alapvető céljuk a sajátjuktól eltérő társadalmak és kultúrák megértése. Mindazonáltal annak mértéke, amennyire egy nyelv képes kitágulni, hogy felölelje egy másik jelentéseit és fogalmait, szükségszerűen korlátozott. Például Nyugaton mélyen gyökerező elképzelések vannak a családról és a házasságról. Ez főleg a nyugati keresztény hagyományból ered, melyben elvárt, hogy a házasságban egy férj és egy feleség vegyen részt (monogámia). Azonban sok afrikai társadalomban egy férfinek több felesége is lehet (poligünia), míg néhány ázsiai társadalomban egy nőnek több férje lehet (poliandria), akik testvérek is lehetnek (testvéri poliandria). Ezek a változatok nem csak egyszerűen eltérnek a nyugati modelltől, de a házasságkötések olyan alapvetően más módszerei is, melyek leírására az európai vagy észak-amerikai szókészlet teljesen elégtelen. A szakenciklopédiák és szótárak segítséget nyújtanak azzal, hogy hozzáférhetővé teszik ezeket a szavakat. Tömör összefog­lalásokat is adnak azokról az elképzelésekről, melyek aládúcolják ezeket a szavakat, és a személyekről, akik hozzájárultak a fejlődésükhöz.

Ajánlott irodalom:

Barfield, T. (ed.) 1997 The Dictionary of Anthropology, Oxford: Blackwell.

[A technikai terminusok és szókészlet átfogó ismertetése, a rövid tételeket hosszabb esszékkel és további hivatkozásokkal kombinálva. A tudománnyal most ismerkedők számára hasznos.]

Barnard, A. & Spencer, J. (eds) 1996 Encyclopedia of Social and Cultural Anthropology, London: Routledge.

[231 bővített tételt tartalmaz, mely beszámol az emberekről, elképzelésekről, terminusokról, eseményekről és kétségekről, amelyek meghatározzák az antropológia területét. Alapvető referencia.]

Ingold, T. (ed.) 1994 Companion Encyclopedia of Anthropology: Humanity, Culture and Social Life, London: Routledge.

[Egy megbízható munka. Nem annyira enciklopédia, mint inkább az általános témákról szóló esszék gyűjteménye.]

Levinson, D. & Ember, M. (eds) 1996 Encyclopedia of Cultural Anthropology, New York: Henry Holt; London: Macmillan (Distributors).

[Költséges négy kötetes munka. Elfogult az Egyesült Államok felé, de a téma néhány értékes szócikkét máshol nem ragadták meg jól.]

Seymour-Smith, C. (ed.) 1996 Macmillan Dictionary of Anthropology, Basingstoke: Macmillan.

[Elemi szinten sorolja fel és definiálja az antropológia alapvető szókincsét.]

A terep módszerei az antropológiában

A 19. században a szociálantropológusok olyan másodkézből származó információkra hagyat­koztak a nem-nyugati társadalmak megértésében, mint az utazók történetei vagy a misszionáriusok jelentései. Ezek a bizonyítékok gyakran megbízhatatlanok voltak, nagyfokú elfogultságot vagy etnocentrizmust mutattak. A modern antropológia már sokkal szigorúbb adatgyűjtési módszerekre volt utalva. A mai antropológusok a bizonyítékokat, melyeket emberekről és kultúrákról szóló beszámolóik készítésekor használnak, változatos technikákkal gyűjtik össze. Kvantitatív információk származhatnak felmérésekből és összeírásokból. Vagy irodalmi forrásokból összegyűjtött történeti bizonyítékokból is eredhetnek, mint például kormányzati feljegyzések és jelentések. Az antropológusok azonban egy közösség vagy csoport mindennapi életének sokkal részletesebb képére kíváncsiak, mint amit ezek a források általában lehetővé tesznek. Egy beavatott szemével szeretnék megérteni a világot, ehhez azonban más módszerek szükségesek. Ezeket a sokkal behatóbb módszereket általában kvalitatív kutatásnak nevezik.

Az antropológus adatgyűjtésének egyik megkülönböztetett módja az ún. résztvevő meg­figyelés. Ennek a módszernek az úttörője Bronislaw Malinowski, egy lengyel tudós volt, aki pályája nagy részében a London School of Economics-on tanított. A Csendes-óceán déli részén, a Trobriand-szigeteken végzett terepmunkája (1915-18) során hosszan belemerült a sziget őslakóinak mindennapi életében. Az általa kifejlesztett megközelítés feltételezi, hogy az antropológus érteni fogja a helyi nyelvet, és amennyire lehet, részt vesz a befogadó közösség mindennapi rutinjában. Ez a módszer nem csak egzotikus társadalmakra alkalmas, hanem bármilyen strukturált és folyamatban lévő kölcsönhatások tanulmányozására felhasználható. A kórházak, iskolák, játszóterek, üzleti és vallási közösségek csak néhányak azok közül, ahol a résztvevő megfigyelést használják annak a megvilágítására, hogy egy társadalom, közösség vagy szervezet hogyan működik a gyakorlatban. Más társadalomtudományok kutatási hagyományaitól eltérően a résztvevő megfigyelő személyes tapasztalata központi szerepet játszik, és az elsődleges eszköz, ami által mások társadalmi és kulturális gyakorlata érthetővé válik és kommunikálódik. Megéri a fáradtságot, hogy elolvassunk néhány önéletrajzi beszámolót olyanok tollából, akik végeztek terepmunkát a saját vagy más kultúrában (Campbell 1995; Smith-Bowen 1956; Jackson 1986).

A biológiai antropológusok hipotéziseiket kvantitatív módszerekkel szeretik tesztelni. Az első biológiai (vagy fizikai) antropológusok megmérték és osztályozták az emberi típusokat, gyakran csontváz- vagy őskori maradványok felhasználásával. A diszciplína ma sokkal tágabb, és magában foglalja azokat is, akik a biológiai változatosság megértésére irányuló kutatá­saikban az emberi és nem-emberi populációk biológiai változóinak sokkal szélesebb skáláján gyűjtenek adatokat. Például, a biológiai antropológus fizikai méréseket végezhet a genetikai változással, az étrenddel, a fizikai tevékenységgel, a növekedéssel, a táplálkozási helyzettel vagy a hormonális változással kapcsolatban. Kifejlesztettek technikákat a viselkedés megfigye­lésére és mennyiségi meghatározására is, például a főemlősök társadalmi szerveződésére a természetes környezetükben.

Ajánlott irodalom

Campbell, A.T. 1995 Getting to Know Waiwai: An Amazonian Ethnography, London: Routledge.

[Serkentő beszámoló az adatgyűjtésről egy teljesen idegen környezetben, és ennek a tapasz­talatnak az etnográfiává válásáról.]

Darwin, C. 1859 On the Origin of Species by Means of Natural Selection, or the Preservation of Favoured Races in the Struggle for Life, London: John Murray (Penguin Classics edition available, edited and with an introduction by J.W. Burrow).

[Ez a nagyközönségnek szóló, klasszikus viktoriánus munka az egyik legjobban megírt és legátfogóbb tárgyalása az evolúciónak a természetes szelekció által. A háziasított állat és a növénytermesztés analógiájának megmutatása, a fajok eloszlása a Földön és az őskori leletek a leghatásosabb támasztékai egyszerű elméletének, és egy egész fejezetet szentel a nehézsé­geknek. Alapvető olvasmány minden leendő biológiai antropológusnak.]

Ellen, R.F. (ed.) 1984 Ethnographic Research, London: Academic Press.

[Az antropológusok által a terepen használt kutatási módszerek széles skálájának átfogó bemutatása. A módszertan hasznos átfogó bevezetője.]

France, D. L. & Horn, A. D. 1992 Laboratory Manual and Workbook for Physical Anthropology (2^nd edn), St. Paul, Minn: West Publishing.

[A bevezető egyetemi kurzus számára tervezett munkafüzet elegendő információt tartalmaz ahhoz, hogy valaki elgondolkozzon az antropológiáról, megismerje a főbb módszereket, minden fejezet végén gyakorlati feladatokkal kiegészítve. Elemi szinten foglalkozik genetiká­val, csonttannal, paleo-antropológiával és morfometriával.]

Jackson, A. (ed.) 1987 Anthropology at Home, London: Tavistock.

[Az antropológus saját társadalmán és kultúráján belüli terepmunkába bevezető esszék gyűjteménye.]

Johanson, D. & Maitland E. 1981 Lucy: The Beginning of Humankind, New York: Simon & Shuster.

[Ez a népszerű kötet Lucy, egy 3 millió éves, az Australopithecus Afarensis fajba tartozó őskori nő felfedezésére és a későbbi vitákra koncentrál. Az őt felfedező antropológus írta, színes és személyes (és ebből adódóan meglehetősen elfogult) beszámoló, ami ugyanakkor felöleli a paleoantropológia fontos állomásait a múlt század végétől az 1970-es évekig.]

Middleton, D.R. 1998 The Challenge of Human Diversity: Mirrors, Bridges, and Chasms, Prospect Heights, Illinois: Waveland Press.

[Az etnográfiai terep megtapasztalásának fontosságát, és a kulturális sokk jelentőségét hang­súlyozza a másfajta életmódok megértésében.]

Smith-Bowen, E. (a pseudonym for Laura Bohannan) 1954 Return to Laughter: An Anthropological Novel, New York: Harper and Bros.

[Egy olyan korban íródott, amikor rossz szemmel nézték az antropológusok önéletrajzait. Színes és leleplező beszámoló egy antropológus és egy idegen kultúra találkozásáról.]

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fenti írás forrása: Simon Coleman and Bob Simpson (eds.). Discovering Anthropology

A Resource Guide for Teachers and Students. Royal Anthropological Institute with DURHAM UNIVERSITY and in conjunction with THE NATIONAL NETWORK FOR TEACHING AND LEARNING ANTHROPOLOGY. ISBN: 0 90063242 9.

Hálózati forrás: http://www.therai.org.uk/pubs/resguide/1_what_anthropology.html

Fordította: Koronczai Barbara