Romániai magyar irodalmi lexikon

Bónis György (Budapest, 1914. jan. 5.) — jogtörténész. Tanulmányait Budapesten végezte, 1936-ban szerzett jogi doktorátust. Londoni tanulmányút, majd rövid könyvtári és minisztériumi szolgálat után 1940-ben Kolozsvárra nevezték ki a magyar jogtörténet tanárának. 1945-től 1947-ig a Bolyai Tudományegyetemen adott elő, 1956-ig a szegedi egyetem tanára, majd a budapesti Fővárosi Levéltár osztályvezetője. Több magyar és nemzetközi tudományos társulat tagja. Tudományos dolgozatai megjelentek a magyaron kívül német, francia, angol, olasz és más nyelveken is. Kolozsvári tartózkodásához kapcsolódó főbb művei: Magyar jog — székely jog (Kv. 1942); Erdélyi perjogi emlékek (Kv. 1942); Magyar jogtörténet I–II. (Kv. 1942); Törvény és szokás a Hármaskönyvben (Kv. 1942); Hagyomány és haladás az erdélyi jog fejlődésében (ETF 183. Kv. 1944); Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve, 1602 (Valentiny Antallal, Kv. 1947); Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban (Nagyenyed 1947). A somogyvári formuláskönyv c. tanulmányát egy jogtörténeti jelentőségű, Marosvásárhelyt őrzött kódexről a Kelemen Lajos Emlékkönyv (Kv. 1957) közli.

Bonyháti Jolán (Olthévíz, 1908. aug. 14.) — szerkesztő, bibliográfus. 1944 őszétől a székelyudvarhelyi Szabadság szerkesztője, majd a bukaresti és kolozsvári rádió magyar nyelvű adásainak munkatársa, 1948-tól 1968-ig az Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadó, ill. Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi osztályának vezetője, majd szerkesztője. Összeállításában jelent meg Salamon Ernő műveinek bibliográfiája az Összegyűjtött versek c. kötetben (1966); Asztalos István műveinek bibliográfiája Izsák József Asztalos-monográfiájában (Abafáy Gusztávval, 1967); a Korunk költészeti anyagának (1932–40) repertóriuma a Méliusz Józseffel és Szász Jánossal szerkesztett A Korunk költészete c. kötetben (1967).

Bontó János — *Nagybánya magyar irodalma

Borbáth Andor (Kolozsvár, 1912. jún. 6.) — orvosi szakíró. Szülővárosában, a piarista gimnáziumban érettségizett, a Ferdinand-egyetemen szerzett orvosi diplomát. Pályáját a kolozsvári szülészeti klinikán kezdte, 1945-től a marosvásárhelyi OGYI-ban működik, 1965-től egyetemi előadótanár, 1970-től tanszékvezető egyetemi tanár, 1973-tól az orvostudományok doktora, nyugalomba vonulása (1977) óta tanácsadó professzor. Szakcikkeit az Ardealul Medical, Revista Medicală, a budapesti Orvosi Hetilap, Magyar Nőorvosok Lapja és Orvostudományi Közlemények, román, német és angol szakfolyóiratok közlik; bel- és külföldi értekezletek előadója. Fő kutatási témái: a női nemi hormonok injekciós alkalmazása, az allergia tana a nőgyógyászatban, a női meddőség kezelése. Román szakkönyveket ültetett át magyarra, lefordította C. I. Parhon Az öregség és kezelése c. művét (1949). A női meddőség (1954) és Terhességi toxikózis (1959) c. fejezetek szerzője az egyetemi szülészeti jegyzetekben; az Afecţiunile traumatice ale organelor feminine c. kötet (Orvosi Könyvkiadó 1959) nőgyógyászati, a Sterilitatea feminină c. kötet (1962) nőgyógyászati és szülészeti fejezeteinek szerzője. Irodalmi vonatkozású Vörösmarty Mihály és a magyar orvosi nyelv c. tanulmánya (Korunk 1968/5).

Szabó Attila — Vincze János: B. A. Természettudományos Arcképcsarnok. Művelődés 1980/4.

Borbáth Károly (Vargyas, 1931. jan. 12. — 1980. ápr. 20. Vargyas) — történetkutató. Középiskolát Székelykeresztúron végzett, történelem szakos tanári diplomát a Babeş Egyetemen szerzett 1954-ben. Négyéves leningrádi tanulmányút után a Bolyai Tudományegyetemen lektor, 1968-tól 1977-ig a nagyenyedi Bethlen-könyvtár igazgatója, 1977-ben Torockón, 1978 óta Vargyason tanított. Kelemen Lajos követőjeként a helyszínen kereste fel Erdély műemlékeit, a székelyudvarhelyi Székely támadt várról és szülőfalujáról írt tudományos monográfiája kéziratban. Könyvtári és levéltári kutatásaiból és kritikai jegyzeteiből közölt a Korunk, Megyei Tükör, Művelődés. Adalékok a székely népmesék gyűjtésének történetéhez c. tanulmánya a Székelykeresztúri Múzeum emlékkönyvében (Csíkszereda 1974), Magyari Andrással közös Társadalmi mozgalmak a Székelyföldön 1562 után c. tanulmánya a Székely felkelés 1595–1596 c. gyűjteményben jelent meg. A V. Cucu – M. Ştefan-féle műemlék- és útikalauz egyik fordítója és szakellenőrzője (Románia, 1974).

Balogh Dezső: Tanár volt “nem középiskolás fokon”. Igazság 1980. máj. 13. — Cseke Péter: Dr. B. K. (1931–1980). Művelődés 1980/7.

Borbély Andor — *Erdélyi Múzeum; *helytörténet

Borbély István (Torockó, 1886. nov. 23. — 1932. márc. 20., Kolozsvár) — irodalomtörténész. Vasbányász családból származott, elemi iskolát Marosújváron, középiskolai tanulmányokat Budapesten, Nagyenyeden és Kolozsvárt végzett, majd a kolozsvári tudományegyetemen tett doktori szigorlatot (1909) a magyar irodalomtörténetből, s tanári oklevelet szerzett magyar és német nyelvből és irodalomból. 1905-től a kolozsvári unitárius kollégiumban tanít. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesít, 1919 januárjában foglalja el ismét állását. 1925-től 1928-ig a kollégium igazgatója, majd a kolozsvári unitárius teológia rendes tanára.

Sokoldalú irodalomszervezői és tudományos munkásságot fejtett ki a 20-as években, egyfajta pozitivista irodalomszemlélet képviselője. Viszont magyar irodalomtörténetének beveze­tésében Taine elméletére hivatkozva hangsúlyozza a társadalomtudományi szempontok figyelembevételét az irodalmi jelenségek vizsgálatakor, a magyar irodalom periodizálásában pedig szellemtörténeti kategóriákat vesz alapul; a reformáció és ellenreformáció után a nemzeti szellem pihenése, diadalra jutása és fénykora jelenti számára az irodalomtörténet határköveit, míg a XX. századot már a nemzetközi áramlatok felülkerekedésével jellemzi. A materializmus jogosultságát csupán a természettudományok területén ismeri el, a szocia­lizmus térhódításában a konzervatív nemzeti alap veszélyeztetését látja. Ady megértéséig nem jutott el. Tevékeny munkásságot fejt ki az Erdélyi Irodalmi Társaságban is, amelynek egy évtizeden át (1920–29) főtitkára; tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak.³⁴ Közben Kovács Kálmánnal megalapítja és két évig vezeti az Erdélyi Irodalmi Szemlét (1924–25). Mellette megindítja a Tudományos Értekezések c. füzetes vállalkozást (1924). Cikkeit és tanulmányait közölte a budapesti Egyetemes Philológiai Közlöny, Irodalomtörténet, Irodalomtörténeti Közlemények, Magyar Nyelvőr és Századok, nálunk a Napkelet, Pásztortűz, Ifjú Erdély s a kolozsvári napisajtó.

Munkái közül jelentősebbek: Heltai Gáspár (Bp. 1907); Toroczkó története 1848–49-ben (Kv. 1920); Bevezetés a modern szépirodalom tanulmányozásába (Kv. 1920); Petőfi költészetének korszakai (Kv, 1921); Erdélyi magyar szépprózaírók és költők. I. Sebesi Samu. II. Kovács Dezső (Kv. 1921); A magyar irodalom története I–II. (Kv. 1924–25); Jókai emlékezete (Unitárius Könyvtár 1. Kv. 1925); Molière (Kv. 1926); A régi Torockó (Kv. 1927); Az Erdélyi Irodalmi Társaság alapszabálya, ügyrendje és tagjainak névsora (Kv. 1929); Kant erkölcstana (litografált teológiai jegyzet, Kv. 1931–32).

György Lajos: Dr. B. I. életrajza és irodalmi munkássága. Erdélyi Múzeum 1932/4–6.

Borbély Samu (Torda, 1907. ápr. 23.) — matematikus. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, ahol már a Szabédi László elnöklete alatt működő Kriza Önképzőkörben kitűnt a relativitás elméletéről tartott előadássorozatával. Gépészmérnöki és matematikai tanulmányait Budapesten és Berlinben folytatta, itt Einsteinnal került személyes kapcsolatba. Az aerodinamika és a matematika műszaki alkalmazása terén ért el eredményeket. A háború alatt a kolozsvári egyetemen adott elő. A német hatóságok őrizetbe vették a műszaki együttműködés megtagadása miatt. 1945 után a Bolyai Tudományegyetem tanára; jelentősen hozzájárult az intézmény tudományos tekintélyéhez és demokratikus megerősödéséhez; egy új matematikusnemzedék nevelője. 1949-ben Magyarországra távozott.

Kolozsvárt megjelent munkái: A grafikus analízis két alapműveletéről (1945); Über einen Integraphen ebener Vektoren. Egy vektorintegráfról (Acta Bolyai I. 1946. Magyar nyelvű tartalmi kivonattal); Bevezetés a felsőbb matematikába I. (1947).

Borcsa János — *kritika

Bordás Imre — *orvosi szakirodalom

Bordás László — *helytörténet; *Nagyszalonta magyar irodalma

Bordi András (Héderfája, 1905. jún. 2.) — festőművész. A marosvásárhelyi ref. kollégium után a budapesti képzőművészeti főiskolán végzett, egy tanulmányi évet Párizsban töltött. 1941-től festőiskolai, 1949-től művészeti líceumi tanár Marosvásárhelyen, ugyanott múzeumigazgató (1940–71). Akvarellfestészete népi tárgyú és szemléletű valóságábrázolás. Számos szakkatalógus szerzője. Akvarelljeiért állami díjban részesült (1951). Elkészítette Kovács György író arcképét (akvarell) és a Gy. Szabó Béláét (akvarell és szénrajz).

Banner Zoltán: B. A. Kismonográfia. 1978.

Borghida István (Szatmár, 1918. márc. 8.) — művészettörténész, műkritikus. Gimnáziumi tanulmányait magánúton végezte, a kolozsvári egyetemen műtörténeti, esztétikai és lélektani képesítést, a bukaresti egyetemen művészettörténeti doktorátust szerzett. 1948-tól az Igazság művelődési rovatát szerkesztette, 1949-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet művészettörténeti előadótanára. Gyűjteményes tárlatokat, vándorkiállításokat szervezett, s számos összefoglaló cikkben, tanulmányban foglalkozott az újabbkori egyetemes művészet több kiemelkedő egyéniségével (Daumier, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Käthe Kollwitz, Meštrović, Monet, Chagall), valamint a jelenkori román és hazai magyar képzőművészet jeleseivel. A nagybányai festőiskola művészetét, Weisz István fotópoetikáját, Kós András szobrait, Jakobovits Miklós képeit ismertette a Korunkban, az Utunk művészeti munkatársa, írásai több bel- és külföldi folyóiratban jelennek meg.

Művészettörténeti pályáján a klasszikus örökség ápolása mellett egyre határozottabban fordul a romániai magyar képzőművészek középnemzedéke és a fiatalok felé (előkészületben Jakobovits Miklós és Balázs Imre művészi pályáját elemző kötetei a Kriterion Galéria sorozatban).

Munkái: Krizsán János (monográfia magyar és román nyelven, 1957, bővített kiadás 1971); Ziffer Sándor (monográfia román nyelven, 1968, magyar nyelvű bővített kiadás 1980); Cseh Gusztáv (katalógusbevezető négy nyelven, 1971); Leon Alex (monográfia, 1973).

Boróczy Erzsébet — *Hasznos Könyvtár

Boros Domokos³⁵

Boros Ferenc (Nagyvárad, 1908. ápr. 3. — 1963. jún. 30., Nagyvárad) — műfordító, novellista. A nagyváradi Gojdu Líceum után a kolozsvári ref. teológián végezte tanulmányait. 1950-től irodalmi titkár és fordító a nagyváradi Fáklya c. napilapnál, majd nyomdai korrektor. Egy novellájával (Túl a falon) díjat nyert a dél-erdélyi Havi Szemle pályázatán (1944), novellái jelentek meg az Utunkban és antológiákban. Vásárfia c. elbeszélését 1949-ben az Állami Könyvkiadó önálló füzetben jelentette meg. Ion Istrati, Cezar Petrescu, Ion Ghica írásaiból fordított magyarra (1952-ben Balogh András néven, majd saját neve alatt), románból tolmácsolt alkalmi színműveket a nagyváradi Népi Alkotások Háza műkedvelőinek, s a színház számára elkészítette Alexandru Ion Ştefănescu Camera fierbinte (Forró kamra) c. darabjának magyar fordítását.

Boros György (Tordátfalva, 1855. ápr. 19. — 1941. jan. 25., Kolozsvár) — tanulmányíró, szerkesztő, műfordító. Tanulmányait székelykeresztúri középiskolai évek után Kolozsvárt és Londonban végezte, több utat tett Angliába és Amerikába, a Harvard Egyetem tiszteletbeli doktora. Teológiai tanár, majd unitárius püspök (1928–38). Indítványára alakult meg 1885-ben Brassai Sámuel elnökletével a Dávid Ferenc Egylet, 1888-ban megindítja az Unitárius Közlönyt, melynek 1924-ig szerkesztője; 1926–28-ban főmunkatársa a Véndiákok Lapjának. Tevékeny részt vett az EME és az Erdélyi Irodalmi Társaság működésében; konzervatív irányzatot képviselt. Angol nyelvismeretét gyümölcsözteti fordításaiban (Gannet, C. Vilmos: Az édes otthon. Kv. 1896; Keller Helén siket-néma vak leány önéletírása, Bp. 1905). Dr. Brassai Sámuel élete c. könyve (Kv. 1927) a legterjedelmesebb Brassai-monográfia, értékét a személyes emlékek és máshol fel nem lelhető kortársi visszaemlékezések rögzítése adja meg. Carlyle-ről 1933-ban tanulmányt írt (ETF 61.), megemlékezett Erasmus halálának 400. évfordulójáról (Erdélyi Múzeum 1937/2).³⁶

Boros Zoltán — *televízió és irodalom; *zeneírás

Boross Elek — *Aranyosvidék

Borsai Mária (Bánffyhunyad, 1906. jún. 6.) — meseíró. Első meséit a Cimbora közölte. Varázskorona c. mesegyűjteménye (Kv. 1927) kislányoknak szól “egy gyermekszobáról”. Benedek Elek “jó gyermekkönyv”-nek nevezi az előszóban; Tóth István színes címlapja és nyolc tollrajza emeli a kötet becsét. Kanadában él.

Borsné Fejér Gizella, B. Fejér, Bors (Kolozsvár, 1923. febr. 12.) — műfordító. Középiskolai és egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte, közgazdász. Előbb az Állami Könyvkiadónál (1949–52), majd szövetkezeti tisztviselőként dolgozott, 1959-től 1980-ig az Utunk belső munkatársa. Angol, francia, német írók novelláit ülteti át magyarra, fordításában jelent meg Friedrich Dürrenmatt Görög férfi görög nőt keres (1969), Paul Schuster Öt liter cujka (1969), Erwin Wittstock Látomás (1973), Robert Flinker Tisztítótűz (1976) c. munkája.

Borsodi Lajos (Nagybecskerek, 1883. máj. 8. — 1943. deportálásban, feltehetően a bori táborban) — szerkesztő, író. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ügyvédi diplomát Budapesten, jogi doktorátust Kolozsvárt szerzett. A jugoszláviai magyar irodalom egyik serkentője, magyar és szerbhorvát irodalmi tárgyú tanulmányai mellett színdarabja, elbeszéléskötete jelent meg; Kirakat (Becskerek 1921) c. prózavers-kötete a vidéki megtorpanás hangulatát fejezi ki. A 30-as években Temesvárt élt, az OMP bánsági tagozatának volt ügyésze, szerkesztette a Bolond Istók c. élclapot, itt jelent meg évjelzés nélkül Vadvirágok c. verskötete. Visszatért Jugoszláviába, ahol a Kalangya 1937–38-ban közli Csabayék c. regényét a kisvárosi élet alakjairól.

Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom története. Novi Sad — Újvidék 1968. 51–52.

Borsoss Imre, családi nevén Borsos (Csongrád, 1883. dec. 3. — 1967. dec. 27., Csongrád) — orvosi szakíró. Kolozsvárt 1907-ben fejezte be tanulmányait az egyetem orvosi fakultásán. Kieli, párizsi és londoni tanulmányok után Kolozsvárt az ideg- és elmegyógyászati klinika tanársegéde, majd gyakorló orvos Nagyilondán. Népszerű munkát írt a tüdőbaj mészbelégzéssel való gyógyításáról, s megkísérelte egybevetni évtizedes örökléstani megfigyeléseit a társadalomtörténeti tapasztalatokkal (Megfigyelések az ember ivari életéről, szaporodásáról, fejlődéséről, testi és lelki világáról és ezeknek egymásra gyakorolt hatásáról, Kv. 1928). Szakdolgozatai a villamossági kísérletekről s a rákkutatásról az EME Orvosi Értesítőjében jelentek meg. Emlékiratát családja kéziratban őrzi Csongrádon.

Bory István — Gábor István írói álneve

Botár Andor (Aranyosgyéres, 1929. febr. 7.) — mezőgazdasági szakíró. ~ Edit férje. Középiskoláit Kolozsvárt az unitárius kollégiumban végezte, agrármérnöki diplomát ugyanitt a Mezőgazdasági Főiskolán szerzett. 1952 és 1954 között a nagyszalontai mezőgazdasági iskolacsoportnál tanított, onnan került a kolozsvári kertészeti állomásra, ahol tudományos főkutató. Mintegy félszáz, elsősorban a bogyógyümölcsűek termesztésére vonatkozó szakta­nulmánya román és angol nyelven jelent meg a Központi Kertészeti Kutatóintézet közleményeiben (Lucrări Ştiinţifice I. C. H. V., Lucrări Ştiinţifice I. C. P., Analele I. C. P. P., Grădina, Via şi Livada), szakmai jellegű ismeretterjesztő cikkeit 1954 óta az Igazság, Fáklya, Falvak Dolgozó Népe, Előre, Utunk, Făclia, Tribuna közli. Szerkesztőségi tagja és egyben társszerkesztője a Pomologia Republicii Socialiste România c. akadémiai monográfia VII. kötetének; társszerzője számos román és magyar nyelvű szakmunkának.

Kötetei: A ribiszke és az egres termesztése (A. Lazărral, 1962); A szamóca és a feketeribiszke termesztése (I. Moldovannal, 1967); A gyümölcstermesztő kézikönyve (Veress Istvánnal és Wagner Istvánnal, 1975).

Botár Béla (Székelyudvarhely, 1915. aug. 29.) — költő, műfordító. Tanulmányait szülővárosában végezte, utána ugyanott kistisztviselő. Számos versét közölte a Székely Közélet, majd a Brassói Lapok, Ellenzék, Keleti Újság, Székelység, Pásztortűz és Erdélyi Helikon. Versgyűjteménye Jobb a kőnek címmel jelent meg (Székelyudvarhely 1945). Szegénységben eltöltött gyermekkora, a kisembersors keserűsége, zaklatottsága kap hangot Tompa László lírájához kötődő, a népiek és a szimbolisták hatását mutató költészetében. 1946 óta Budapesten él, ott az Élet és Irodalom, Kortárs, Ország-Világ, Szabad Föld és néhány napilap közölte írásait, valamint műfordításait románból. Francisc Munteanu A boldog kereskedő c. regényét az ő fordításában adta ki az Európa Könyvkiadó (1961).

Botár Edit (Marosújvár, 1930. jan. 12.) — képzőművész. ~ Andor felesége. Középiskolát Nagyszebenben, Marosvásárhelyen és Kolozsvárt végzett, a Ion Andreescu Képzőművészeti Intézetben 1956-ban szerzett diplomát. A kolozsvári Állami Bábszínház díszlettervezője; megtervezte Bajor Andor, Benedek Elek, Hervay Gizella, Kovács Nemere, Méhes György, Palocsay, Veress Zoltán játékainak bábjait, díszleteit. Móricz Zsigmond állatmeséihez népművészeti stílusban készített díszleteiről Zágrábban színes film készült (1968). A Pomologia R. S. R. c. gyümölcsismerettani szakmunka VI–VIII. köteteinek (1966–69) színes illusztrációival nemzetközi elismerést szerzett Párizsban. Ruha István hegedűművészről olajportrét készített (1978). Akvarelljeivel hazai és nemzetközi tárlatokon szerepel, a Korunk Galériában a régi Kolozsvár hangulatát ébresztő műemlékfestményeivel tűnt fel.

Katalógus: B. E. Kv. 1980. — Ditrói Ervin: Szép vízfestmények. Utunk 1980/11.

Botos János³⁷

Bölöni Domokos (Dányán, 1946. aug. 11.) — író. A dicsőszentmártoni líceum után a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán a román–magyar szakot végezte. 1973 óta tanár Korondon. Az Utunk, Igaz Szó, Jóbarát hasábjain tűnt fel. Forrás-kötete: Hullámok boldogsága (novellák, karcolatok, 1980).

Bölöni Farkas Sándor emlékezete — Az egykönyvű Bölöni Farkas Sándor (1795–1842), annak ellenére, hogy Utazás Észak Amerikában (Kv. 1834, 2. kiadás Kv. 1835) c. munkája Jakab Elek szerint “egy jótékony erkölcsi forradalmat idézett elé az eszmékben, a politikai és társadalmi viszonyok felfogásában”, sokáig csak Kolozsvár történetírójának ma is alapvető tanulmányából volt ismeretes (Bölöni Farkas Sándor és kora, Keresztény Magvető 1870/4), valamint Kővári László egy kisebb cikkéből (Bölöni Farkas Sándor életrajza, Napkelet 1859). K. Papp Miklós első tudósítását Bölöni Farkas naplójáról (Kolozsvári Nagy Naptár, 1865. 60–68.) s Bölöni Farkas leveleinek Kuun Géza-féle közlését (Keresztény Magvető 1884–85) a századfordulón Kiss Ernő unitárius kollégiumi tanár megemlékezése követte a reformpolitikus utazóról, kiemelve Bölöni Farkas kezdeményező szerepét az Erdélyi Múzeum felállításában (Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület fél százados ünnepére 1859–1909, Kv. 1909–1942. 135–40.). Újabb emberöltőnyi hallgatás következett, s csak a német fasizmus uralomra jutása után került ismét napirendre Hatvany Lajos címében jelképes könyvével (Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát, Bp. 1934). Nálunk Oberding József György írt róla tanulmányt A Kolozsvári Gondoskodó Társaság címmel (Erdélyi Múzeum 1934/1–6), kimutatva, hogy a Bölöni Farkas Sándor alapította intézmény — amely különben 1945-ig működött Kolozsvárt — az első erdélyi hitelszövetkezet volt. Nemsokára megjelent az Utazás Észak Amerikában újabb, 3. kiadása (1935) Kiss Elek, a későbbi unitárius püspök előszavával.

A 40-es években Jancsó Elemér gazdagította számos irodalomtörténeti tanulmánnyal és forráskiadvánnyal a Bölöni Farkasról szóló irodalmat. Ő adja ki a Nyugat-európai utazást (Erdélyi Ritkaságok 11. Kv. 1943) és az 1835–36. évi naplótöredéket (Az új Erdély hajnalán. Erdélyi Ritkaságok 15. Kv. 1944; a 2. kiadás Bölöni Farkas Sándor naplója címmel 1971-ben a Kriterion Téka-sorozatában). A naplóból már az Erdély Öröksége sorozatban is jelentek meg szemelvények (Erdélyi arcok 1791–1867, Bp. 1941) Tavaszy Sándor előszavával. Ugyancsak Jancsó közölt Betegség, szenvedés, halál címmel részleteket az író kéziratban maradt elmélkedéseiből (Pásztortűz 1943), róla szóló tanulmányai közül pedig a Bölöni Farkas Sándor élete és munkássága 1795–1842 a legátfogóbb (Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyve 1942; újabb változatait lásd A felvilágosodástól a romantikáig, 1966 és Irodalomtörténet és időszerűség, 1972 c. köteteiben).

Gál István a kiadatlan angliai útinaplóból közölt részleteket a Pásztortűzben (1942/2) és az Erdélyi Helikonban (1942/3); Remenyik Zsigmond az Officina sorozatban ismét kiadta az amerikai útinaplót (Bp. 1943). Hazai kutatóink közül életrajzához szolgáltatott új adatokat Cs. Bogáts Dénes (Adatok Farkas Sándor életpályájához, Erdélyi Múzeum 1944/1–2), Faragó József a forrásközlést bővítette (Bölöni Farkas Sándor jegyzetei a magyarság létéről, Erdélyi Múzeum 1944/3–4). A demokrata Bölöni Farkas Sándorral foglalkozni a fasiszta háború éveiben politikai állásfoglalás is volt.

A felszabadulás után Bölöni Farkas Sándor egyike lett azoknak, akikre haladó hagyományainkat idézve legtöbbet hivatkozunk, nem utolsósorban azért, mert nemcsak “felfedezte”, de bírálta is a polgári demokráciát, elítélve az amerikai rabszolgatartást. Az első könyv Izsák Józsefé (Bölöni Farkas Sándor, a történetíró, Kv. 1947); Csetri Elek az ypsilantistákkal való kapcsolatát derítette fel (Adatok az 1821. évi felkelés erdélyi visszhangjához, Studia Universitatis Babeş–Bolyai 1959); Mikó Imre előremutató jogi és politikai nézeteit elemezte (Bölöni Farkas Sándor, a demokrata és a republikánus, Korunk, 1965/12), amihez a Korunk ugyanazon számában külföldi elismerés is csatlakozott (Keith Hitchins: Bölöni Farkas és de Tocqueville). A következő évben Benkő Samu gondozásában jelent meg, ezúttal ötödször, az amerikai útleírás, melyhez az angliai útijegyzetek első teljes kiadása is csatlakozott (Utazás Észak-Amerikában, 1966, újabb kiadás Mikó Imre előszavával. Tanulók Könyvtára 1975). Az 5. kiadás bevezető tanulmánya Benkő Samu Sorsformáló értelem c. kötetében (1971) is megjelent. Mikó Imre Honpolgárok és világpolgárok c. esszégyűjteményében (1967) Korunk-tanulmányának újabb változatát adta (Terjesztettem minden demokratiai elvet), majd A bércre esett fa (Bölöni Farkas Sándor életregénye, 1969) c. könyvében irodalmi emléket állított a demokrácia megszállottjának és a romantikus szerelmesnek. Születésének 175. évfordulójáról országszerte megemlékeztek, így 1970. december 13-án szülőfalujában, Bölönben is, s a sajtó és a rádió román és magyar nyelven idézte emlékét. Szobrát Jecza Péter mintázta meg új felfogásban, az akarat emberét állítva előtérbe.

(M. I.)

Gáll Ernő: Az utópikus tudat és erdélyi változatai. A Pandora visszatérése c. kötetben, 1979. 51–76.

ASZT: Mikó Imre megemlékezése. LM 98. — Jancsó Elemér megemlékezése. LM. 1028.