Areopolisz történelmi és társadalomtudományi tanulmányok Szerkesztők
Yüklə 1,36 Mb.
|
A másik egység a malomház volt, egy többfunkciós épület. Elsősorban itt helyezkedett el a malomgépezet, amely szerkezetét tekintve meglehetősen primitív volt, gyenge őrlőképességgel, viszont a malomkövek számának növelésével látványosan megjavult a teljesítmény. Másodsorban raktárként és lakásként is szolgált. Az épület maga fából készülhetett, ami agyaggal volt megtapasztva, és jelentős összeget költöttek a “fodasara”. Chanaday Tamás váraljai malombíró 1581-ben írta: “Az Malom haznak hozattam agyagot Tapasztan˙ 5 zekerrel 4 Lowal Tapaztasattal mind kyweol belol az padlasatis”17 Évente többször, 3-8 alkalommal rendezett a malombíró ún. osztást, ilyenkor az addig felgyűlt búzát adták el és az ebből befolyt összeg a városkasszába került. A két malom, hiányosságai ellenére, meglehetős jövedelmet biztosított, amiből elsősorban a város tisztviselői, alkalmazottai részesültek. Például 1581-ben Eppel András, az alpreti malombíró, számadása szerint 75 köböl búzát adott el, ami a város számára 113 forintot és 18 dénárt jelentett.:
Szőcs Gáspár ugyanebből a malomból 164 ½ köböl búzát ad el 236 forint 81 dénár értékben, Chianady János 189 köböl búzából 424 forint 30 dénárt adhatott be a város részére. A váraljai malom még jobban jövedelmezett: Kovács Balázs 1585-ben 195 köböl búzát adott el 205 forint értékben; Stamp János 1595-ben 124 6/8 köböl búzából 255 forint 45 dénárt ad be, míg 1599-ben ugyanaz a Stamp János 382/49 forintra adott el búzát. Hogy az összegek nagyságát érzékelni tudjuk, következzék néhány egyéb termék ára: egy köböl zab ára 28-44 dénár, egy deszka 8-9 dénár, egy nyereg 3-4 forint, egy font marhahús 8-14 dénár, egy ló 8-18 forint volt. Ebből a jövedelemből természetesen levonódott a malom szerkezetének, házának, gátjának javítása, a különböző szerszámok, eszközök cserélésének, javításának ára, a taligás ló fenntartása, a különböző szolgáltatások (kovács, ács, deák stb.) fizetése és nem utolsó sorban a malombíró fizetése, ami osztásonként 2-3 forint volt: “Ezen malomra valo mindennemeo keolchiege Ugmint Taligas legenire, Taligara, lowakra Eppeoletekre, es egjeb zeoksegekre tezen fl 101/98 Mely exitusnak summaiat az tellies perceptionak Summaiabol kj zamlalwan marad Kezenel kit be kel administralni fl 322/32.½19 A számadásokban megjelenő árakat összehasonlítva 1581-1600 között, egy érdekes jelenségre figyelhetünk fel. Az árak nagymértékben, 60-70%-kal felugrottak: pl. a búzát 1581-ben Eppel András Alpreti malombíró egy forint 70 dénárért adta, míg 1600-ban Chianadj János a váraljai malombíró 3 forintért. Ugyanígy változott 1588-1610 között egyéb mezőgazdasági termékek ára is:20
Yüklə 1,36 Mb. Dostları ilə paylaş:
|