Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.2.2. 6.2.2. A generikus és az egyedi olvasat

A következőkben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a természetes kategóriák milyen esetben jelölnek egyedet (individuumot) és milyen esetben fajtát. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez nem elég a természetes kategóriát jelölő főnevet megvizsgálnunk, hanem az azt tartalmazó főnévi csoport mondatbeli funkcióját is tisztáznunk kell. A (15) mondat kétértelmű: a ’tigris’ vonatkozhat az előttünk álló tigrisre vagy a tigrisre általában (generikus olvasat).

(15) A tigris kb. 80 kg húst eszik naponta.

Egyes nyelvekben a két olvasat a határozott névelő két különböző formájával fejeződik ki. A bajorban és a frízben például a határozott névelő egyik alakja csak generikus mondatban, a másik csak anaforikusan használható, ill. a szóban forgó entitás azonosítására szolgál.¹¹

Annak eldöntéséhez, hogy egy főnévi szerkezet fajtát jelöl-e, különféle kritériumokra támaszkodhatunk. Az egyik az előző példa kapcsán már említett generikus olvasat lehetősége.¹² A másik a fajtajelölő predikátumokkal való kompatibilitás. Ilyen predikátum például a kihalt (’már nem létező’), elterjedt, ritka, szapora:

(16) a. A mamut a jégkorszak után kihalt.

b. A nyúl igen szapora.

c. Az arany ritka fém.

(17) a. *Szókratész kihalt/elterjedt.

b. *Ez a macska ritka.¹³

A határozott névelő is alkalmas arra, hogy főnévvel társulva fajtát jelöljön, mint ahogy ezt már a (15) alatti példában is láthattuk. A magyarban egyébként a fajtajelölő predikátumok csak határozott névelős alanyi főnévi szerkezettel állhatnak. Az angolban az anyagnevek generikus mondatban nem kapnak névelőt:

(18) Gold is rare.

’Az arany ritka.’

A megszámlálható főnevek generikus olvasat esetében az angolban névelő nélkül többes számban is állhatnak:

(19) Tigers have stripes.

’A tigris csíkos.’

Hasonló megfigyelések érvényesek arra az esetre is, amikor a predikátum nem állapotot, hanem eseményt jelöl.

(20) a. Néhány kaliforniai keselyűt kétszer is láttak Vermontban.

b. Kaliforniai keselyűt többször is láttak Vermontban.

A (20a)-ban a tárgyi NP egyedek egy adott halmazát jelöli, a (20b)-ben pedig fajtára vonatkozik.

Az anyagnevek viselkedését a 6.4. pontban vizsgáljuk meg részletesebben.

1.3. 6.3. Az élő–élettelen oppozíció

A nyelvben fontos szerepet játszik az élő és élettelen kategóriája is. Biológiailag egy entitás akkor tekinthető élőlénynek, ha van anyagcseréje és mozogni képes. Az utóbbi tulajdonság azonban másodlagos: általában minden mozogni képes entitásnak van anyagcseréje, de nem minden anyagcserével rendelkező entitás mozog. Az ember, a hal és a papucsállatka élő, mert élő szervezet és mozog. A növények is élők, mivel van anyagcseréjük, bár mozogni nem képesek. (Pontosabban: helyváltoztató mozgásra nem képesek, de helyzetváltoztatóra igen.) Ezzel szemben a szikla, a szék és az alma élettelen dolgok, mivel nem élő szervezetek és nem mozognak. A nyelv azonban nem minden esetben kódolja az élő-élettelen kategóriákat a biológiai kritériumoknak megfelelően. A legtöbb nyelvben persze az ember az élők közé tartozik, de van olyan nyelv is, amely mindkét kritériumot figyelmen kívül hagyja és például emberi lényt is az élettelen kategóriába sorol. A kirivinában (óceániai nyelv) a nőt jelentő főnév az élettelen tárgyakat jelentő főnevek közé tartozik. Az is előfordul, hogy az osztályozás egészen más kritériumok alapján történik. A jaguában (karib nyelv) a sziklát az élő dolgok közé sorolják be ugyanúgy, mint a szellemet, a csillagot, a holdat, a hónapot, a tükröt, a képet. Élő dolognak számít mindaz, ami a társadalomban fontos szerepet játszik. A jaguák a holdat imádták, ezért a hold, a hónap, a csillag élő dolog. A szikla értékes dolog, mert segítségével lehet az evésre való magokat összezúzni. A jaguában a fő különbség az élő és élettelen között húzódik, az elsőt a nu, a másodikat a rà számlálószó jelzi. A jagua rendszernél sokkal általánosabb az ember–nem ember közötti oppozíció. A finnben a 3. személyű névmások például ezt az oppozíciót tükrözik: han ’ő’ (’ember’), se ’ő, az’ (’nem ember’), he ’ők’ (’ember’), ne ’ők, azok’ (’nem ember’). Gyakori az ember–állat–élettelen hármas osztást mutató rendszer is. Az indonézben mindegyikre külön számlálószót találunk:

(21) a. se-orang mahasiswa

egy ember diák

’egy diák’

b. se-ekor kuda

egy állat ló

’egy ló’

c. se-buah buku

egy élettelen könyv

’egy könyv’

Ezeknek a megfigyeléseknek az alapján az élő–élettelen kategóriák egy hierarchiáját lehetett felállítani, amely legáltalánosabb formájában így fest.¹⁴

(22) {1.személy 2. személy} > 3. személy > ember > állat > élettelen

Ennek a hiararchiának fontos szerepe van a morfémák sorrendjének és jelentésének meghatározásában. A kríben (az algonkin nyelvek közé tartozó indián nyelv) például egy olyan mondatban, amely két entitást tartalmaz, és az egyik a beszélő/ hallgató, a másik a (22) hiararchiában alacsonyabb beosztású entitás, az előbbinek mindig meg kell előznie a másodikat.¹⁵

(23) Ni-tasam-a-w atim

én etet Közv 3. szem. Kutya

’Etetem a kutyát.’

A ni morf a beszélőt jelöli, és megelőzi a tárgyra utaló w morfot, mivel a beszélő magasabban áll a (22) hierarchiában, mint az állat. A Közv-nek nevezett morf azt jelzi, hogy az entitások sorrendje megfelel a (22) hierarchiának. Ha a mondatban mind a beszélő, mind a hallgató szerepel, akkor mindig a hallgatónak megfelelő morf áll első helyen. A krí tehát olyan nyelv, amelyben a hallgató fontosabb a beszélőnél.

(24) a. Ki-tasam-i-n.

te etet Közv én

’Te etetsz engem.’

b. Ki-tasam-iti-n.

te etet Inv én

’Én etetlek téged.’

Az Inv-nek nevezett morf a (24b)-ben azt jelzi, hogy az entitásokat kifejező morfok sorrendje a (22)-ban jelzett sorrendnek a fordítottja (inverze).

A főnevek lexikai jellemzésében tehát nem minden nyelvben elegendő az [élő], ill. [élettelen] jegy megadása. A vizsgált nyelvtől függően további jegyek felvétele válhat szükségessé.

1.4. 6.4. Az anyagnév¹⁶

Az anyagnév a megszámlálható köznévtől, az egyedi névtől (a továbbiakban: EN) többek között abban különbözik, hogy nem többesíthető abban az értelemben, hogy többes számú alakja nem vonatkozhat több azonos típusú egyedre. A borok csak különféle borokra vonatkozhat. A szűkebb értelemben vett anyagnév homogén szerkezetű: a vele megnevezett dolog legkisebb része is ugyanolyan nemű, mint az egész. Pl. bor, arany, víz, cukor, búza. Nem többesíthető az egyedek összességét jelölő gyűjtőnév sem: erdőség, hallgatóság, rendőrség (*erdőségek, *hallgatóságok, *rendőrségek). Tehát a gyűjtőnév is a tágabb értelemben vett anyagnevek közé sorolható. A kategóriát a nem egyedi név kategóriájának (a továbbiakban: NEN) fogjuk nevezni. Az EN/NEN közti különbség az elvont főnevek esetében is megtalálható. EN az ügy, szám, erény, igazság; NEN a tudás, álmatlanság, szerencse, gyász. Az EN és a NEN közötti különbséget az alábbi példák mutatják.

(25) a. egy ügy/szám/erény/igazság

b. *egy tudás/álmatlanság/szerencse/gyász

(26) a. ügyek, számok, erények, igazságok

b. *tudások, *álmatlanságok, *szerencsék, *gyászok

Az EN/NEN oppozíciót illetően tehát a konkrét és az absztrakt főnevek között tökéletes a párhuzamosság.

Az EN/NEN oppozíció nem minden nyelvben van meg. Az ún. osztályozó nyelvekben nincsenek egyedi főnevek, a főnév nem tűr meg maga mellett számnevet. Számnév csak számlálószó társaságában jelenhet meg. A kínaiban például minden olyan főnevet, amelynek a magyarban egy EN-nek felel meg, egy számlálószóval kell ellátni ahhoz, hogy számnévvel lehessen használni. Így például zhāng jelöli a lapos, terjedelmes tárgyat: sān zhāng zhuōzi (három + számlálószó + asztal) ’három asztal’; bă jelöli a kézbe veendő szerszámokat: haŏjí bă jiănzí ’sok olló’; chăng jelöli a rossz időt: zhèi chăng xuè ’ez a hóesés’. Az anyagnevek mértékhatározó jelenléte esetén számlálószó nélkül jelennek meg: sān bàng chá ’három font tea’.

Vannak olyan nyelvek is (pl. az arab vagy a breton), amelyekben a gyűjtőnévből egyedi név képezhető, az utóbbi pedig többesíthető. Pl. arab ḥamānu ’galamb, gyűjtőnév’, ḥamāmatu ’egy galamb’, ḥamāmātum ’galambok’. Erre egyébként az oroszban is van példa: az -inka képzővel egyedi név hozható létre, pl. trava ’fű’– travinka ’fűszál’. A magyarban is találunk morfoszemantikai összefüggést az egyedi és a gyűjtőnév között, de a magyarban nem gyűjtőnévből képzünk egyedi nevet, hanem fordítva, egyedi névből képzünk gyűjtőnevet: rendőr–rendőrség. Mindez azt bizonyítja, hogy a gyűjtőnév és az egyedi név közötti szemantikai különbségek egyes esetekben formai különbségekkel is járnak.

Az anyagnevek szemantikai elemzése több problémát vet fel.¹⁷ Ezek közül az egyik azzal függ össze, hogy hogyan lehet szemantikailag az anyagnév predikatív és nem predikatív használatát közös nevezőre hozni. A problémát az alábbi mondatpár szemlélteti.

(27) a. Ez a por arany.

b. Az arany értékes.

Az első elemzés szerint, amelyet duális elemzésnek szoktak nevezni, a (27a) mondatban az ’arany’ predikátum, a (27b)-ben pedig fajtát jelölő entitás. A (27a) képlete – ha a mutató névmás ábrázolásától eltekintünk – (28a), a (27b)-é pedig (28b):

(28) a. ARANY(por)

b. ÉRTÉKES(arany)

Ennek az ábrázolásnak az a hátránya, hogy az ’ARANY’ predikátum és az ’arany’ entitás között nem állapítható meg közvetlenül szemantikai összefüggés. Ennek következtében a (28a,b) alapján nem lehet a (29) kijelentésre következtetni, márpedig a (29) következik a (28a,b)-ből.

(29) Ez a por értékes.

A második és a harmadik módszer ezt a hiányosságot próbálja meg kiküszöbölni. Mindkét módszer megkísérli a két értelmezés közös nevezőre hozását. Az egyik esetben ez úgy történik, hogy az ’arany’ mindkét értelmezésben predikátumként, a másik esetben pedig mindkétszer individuumként (entitásként) szerepel. A predikátum-módszert a (30) mutatja be.

A (30)-ban, mint látható, már érvényes a (30c) következtetés.

A harmadik módszer, az individuum-módszer, egy sajátos R relációt vesz fel, amely a ’vminek példánya/realizációja/mennyisége’ viszonyként értelmezendő. Ebben az esetben csak akkor érvényes a (31) következmény, ha külön posztuláljuk, hogy ’ha egy fajta értékes, akkor annak minden realizációja az’.

A duális módszer és az individuum-módszer egy szempontból adekvátabb a predikátum-módszernél. A (30b)-nek univerzális kvantorként való megfogalmazása ugyanis túl erős. A (32) kijelentés nem válik hamissá azáltal, hogy van nem fehér (pl. szürke, piszkos) hó is.

(32) A hó fehér.

Ugyanakkor a predikátum-módszer alapján a (32) kijelentés igaz maradna egy olyan világban is, amelyben véletlenül minden hó szürke és piszkos. A (29) következtetés eléréséhez tehát az individuum-módszer helyesen jár el, ha további feltételeket fogalmaz meg. Természetesen a duális módszer is kiegészíthető egyéb feltételekkel, és így a duális módszer alkalmazása is helyes eredményhez vezethet.

Az anyagneveknek sajátos referenciális tulajdonságaik vannak. A víz legkisebb része is víz, és az arany legkisebb része is arany. Az Ez a por arany mondatban az ’arany’ állítmány a ’por’ legkisebb részére is érvényes. Ezt a tulajdonságot nevezzük disztributívreferenciának. Az a felfogás azonban, hogy az anyagnevekre a disztributív referencia jellemző, egy megoldhatatlan problémába ütközik: vagy azt kell mondanunk, hogy nincsenek legkisebb részek, vagy azt, hogy a legkisebb részeket figyelmen kívül hagyjuk. A természetes nyelvek szemantikájában sem egy legkisebb részekkel számoló, sem pedig az ilyen részeket figyelmen kívül hagyó elv nem igazán adekvát. Disztributív referencia helyett helyesebb kumulatívreferenciát feltételeznünk. A kumulatív referencia a következőt jelenti: az anyagnévvel jelölt anyag bármely részeinek összege is ugyanaz az anyag. A kumulatív referencia ezzel kikerüli a legkisebb részek problémáját.¹⁸

1.5. 6.5. A tulajdonnév

A tulajdonnevek problémája három, lényegében egymástól független módon vizsgálható. A filozófusokat elsősorban a tulajdonnevek referenciális tulajdonsága érdekli, és a tulajdonnévnek általában nem tulajdonítanak jelentést. A filológus figyelmét viszont a tulajdonnév eredetének, elterjedtségének és motiváltságának vizsgálata köti le. A hagyományos névtani kutatások is többnyire filológiai jellegűek. A nyelvészeti kutatást ezzel szemben nem elsősorban a tulajdonnév referenciális tulajdonságai és nem is valamely tulajdonnév eredete, elterjedtsége, motiváltsága érdekli, hanem a tulajdonnév használatának szabályai. Pontosabban: a nyelvészeti kutatás arra vállalkozik, hogy tisztázza a tulajdonnév köznevesülésének mechanizmusát, levonja a tulajdonnév mondattani helyzetéből leszűrhető jelentéstani tanulságokat, és megvizsgálja a tulajdonnév formai tulajdonságait, ill. azok szemantikai vetületét. Az alábbi példák mutatják a nyelvészeti problémák sokrétűségét:¹⁹

(33) a. Tegnap Gereben Zoli járt nálam.

b. Ismered Sándor Gyurit?

(34) a. Valamikor találkoztam egy Szamosközivel.

b. Ezen a számon nincs semmiféle Szamosközi.

(35) a. A kis Dávidok mindig legyőzik Góliátot.

b. Köztünk is van jó néhány Napóleon.

(36) a. Chomskyt nehéz megérteni.

b. A Chomsky sajnos már elfogyott.

A (33a,b) mondatokban a tulajdonnév klasszikus használatával van dolgunk: a tulajdonnév azt a személyt (dolgot) azonosítja, akinek (amelynek) a tulajdonnév a neve. A filozófust elsősorban (sőt többnyire kizárólagosan) a tulajdonnévnek ez a használata érdekli. A (34a,b) mondatok a tulajdonnév nem referenciális használatát példázzák. A (34a)-ban a tulajdonnév határozatlan névelővel szerepel, ami kizárja a tulajdonnév vonatkozásának egyértelmű megállapítását. A (34b) mondat nyitva hagyja azt a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán valaki, akit Szamosközinek hívnak. A (35a,b) mondatokban a tulajdonnevek köznévvé váltak; a (35b) mondatban jelentésük metaforikus, és a mondat generikus olvasatú. A tulajdonnév metaforikus használata általában feltételezi a tulajdonnév köznevesülését. Más típusú problémával szembesülünk a (36a,b) mondatokban. A (36a)-ban a Chomsky tulajdonnévvel jelölt személy valamely produktumáról, viselkedéséről, beszédéről van szó, a (36b)-ben pedig Chomsky munkájáról (könyvéről). A nyelvészeti (strukturális) szemantikának elsősorban az a feladata, hogy a (35a,b) és a (36a,b) mondatok által felvetett problémákra keressen választ.

1.5.1. 6.5.1. A tulajdonnevek logikai vizsgálata

Annak ellenére, hogy bennünket nem elsősorban a tulajdonnevek logikai vizsgálata érdekel, röviden mégis foglalkoznunk kell a tulajdonnevek vizsgálatában használt logikai módszerekkel, mivel azok nyelvészeti relevanciája nem tagadható.

Szögezzük le mindjárt az elején, hogy a logika felfogása szerint a tulajdonnevek ún. merev jelölők (rigid designator), ami azt jelenti, hogy vonatkozásuk nem változhat, tehát minden lehetséges világban azt az egyedet azonosítják, amelynek a tulajdonnév a neve. Például a Gottlob Frege tulajdonnév minden lehetséges világban arra filozófusra vonatkozik, akinek Gottlob Frege a neve. A tulajdonnévnek nincs jelentése, pontosabban jelentése kimerül referenciális funkciójában.

A tulajdonnevek természetesen különböző deskriptív jelentéselemeket is tartalmazhatnak, amelyek a névadás aktusában játszanak szerepet. Vannak például tipikus kutyanevek (pl. Betyár, Fickó, Csibi) és tipikus macskanevek (pl. Mirci, Cirmos, Kocur). Ugyanígy vannak tipikus férfi (pl. János, Ferenc, Péter) és tipikus női keresztnevek (pl. Mária, Erzsébet, Katalin). A családnév egyes esetekben elárulhatja a név viselőjének származását (pl. Esterházy, Széchenyi, Batthyány). Ezek azonban mind olyan információk, amelyek nem játszanak szerepet a tulajdonnév tulajdonképpeni funkciójában, amely egy adott egyed azonosításából áll:

(37) Katalin megbukott.

A (37) mondat megértéséhez elég, ha tudom, hogy a ’Katalin’ tulajdonnév kire vonatkozik.

A tulajdonnév vonatkozásának leírásához a logikai-filozófiai irodalomban lényegében kétféle módszert találunk. Az egyik módszer szerint a tulajdonnév jelentése azonos a vonatkozásával. A tulajdonnév a mondatban a megnevezett egyed helyett áll. Ez a felfogás azonban számtalan problémát vet fel. Tekintsük például az alábbi mondatokat:²⁰

(38) Konfuciusz nem más, mint Kungce.

(39) Zsangszan azt hiszi, hogy Konfuciusz római szónok volt.

(40) Zsangszan azt hiszi, hogy Kungce római szónok volt.

(41) Zsangszan nem hiszi, hogy Konfuciusz Kungcével azonos.

(42) Zsangszan nem hiszi, hogy Konfuciusz Konfuciusszal azonos.

Ha (38) igaz, akkor Konfuciusznak és Kungcének ugyanaz a vonatkozása, tehát a fenti feltételezés szerint azonos a jelentésük. A kompozionalitási elv alapján ebből az következik, hogy a (39) és (40), valamint a (41) és a (42) mondatoknak azonosak az igazságfeltételei, ami nem lehet igaz. Intenzionális kontextusban (a hisz ige ilyen kontextust hoz létre) ugyanis lehetséges, hogy Zsangszan azt hiszi, hogy Konfuciusz római szónok volt, de azt nem, hogy Kungce római szónok volt. A két mondatnak csak akkor lehetnek azonosak az igazságfeltételei, ha Zsangszan azt is hiszi, hogy Konfuciusz azonos Kungcéval. A vonatkozás azonossága miatt ha Zsangszan nem hiszi, hogy Konfuciusz Kungcéval azonos, akkor azt is hinnie kellene, hogy Konfuciusz nem azonos önmagával, ami abszurdum. A (41) és (42) mondatoknak tehát szintén nem lehetnek azonosak az igazságfeltételei. Egy további probléma a következő: ha a tulajdonnév jelentését annak vonatkozásával azonosítjuk, akkor a (38) kijelentés azt állítja, hogy a Konfuciusz és Kungce nevekkel jelölt individuum azonos önmagával, így elvész a mondat informatív jellege. Arról, hogy a beszélő tulajdonképpen mit akar közölni a (38) kijelentéssel, nem lehet tehát számot adni egy vonatkozás alapú elméletben.

További problémákat vetnek fel a következő mondatok:

(43) a. Romulusz nem létezett.

b. Rémusz nem létezett.

Ha ez a két kijelentés igaz, akkor Romulusznak és Rémusznak nincs vonatkozása, következőleg a fenti hipotézis szerint nincs is jelentésük. A két értelmes kijelentés alanya jelentés nélküli elem, ami ismét a kompozicionalitás elvének mond ellent. Az a feltételezés tehát, hogy a jelentés a vonatkozással azonos, nem vezet helyes eredményhez.

A második módszer úgy kísérli meg ezeket a problémákat megoldani, hogy minden névnek megfeleltet egy P_N (’N-nek lenni’) predikátumot. A tulajdonnév az ’a P_N’ jellemzést kapja, amely kvantorként értelmeződik: ’létezik pontosan egy olyan P N, amelyre érvényes:…’. Ebben az esetben a tulajdonnév jelentésének kvantorelemzéséről beszélünk. Ennek alapján a (38) mondat így ábrázolható:

(44) ∃x∃y∀x′∀y′([P_Konfuciusz (x′) ↔ x′= x] & [P_Kungce (y′) ↔ y′= y] & x = y)

A P_N és a P_N′ azonos vonatkozása nem implikálja a kettő szemantikai azonosságát. Ugyanígy ha egyiknek sincs vonatkozása, abból sem következhet, hogy a két predikátum jelentése azonos. Így tehát a (38) kijelentés igaz volta ellenére a (39) és a (40) kijelentés két különböző dolgot jelenthet. Ez a módszer azt is lehetővé teszi, hogy bizonyos feltételek mellett a (39) kijelentés igaz voltából a (40) kijelentés igaz voltára következtessünk. Ez akkor lehetséges, ha a (39) kijelentés az alábbi reprezentációt kapja:

(45) ∃x∀x′([P_Konfuciusz ( x′) ↔ x′= x] & [Zsangszan hiszi: x római szónok volt]

Ez az ún. dereolvasat (l. részletesebben a 11.2.3. pontot).²¹ A kvantorelemzés, mint látjuk, meg tudja oldani azokat a problémákat, amelyekbe a vonatkozás alapú elmélet felvet. A kvantorelemezés sem old meg azonban a tulajdonnév jelentésével kapcsolatos minden problémát, a módszer további részletezésétől azonban eltekintünk.²²

A tulajdonnevek logikai vizsgálata lényegében a tulajdonnév vonatkozása körüli problémákra korlátozódik. Az egyik probléma a tulajdonnév referenciális funkciója pontos jellemzésének a kérdése, amelyről most volt szó. A másik azoknak a kijelentéseknek a vizsgálata, amelyekben a vonatkozás a tulajdonnévnek nem elsődleges funkciója. Ezek közül két tipikus példát említünk.

(46) a. Péternek hívnak.

b. Bemutatom Önnek Király Bélát.

(47) a. Péternek foglak hívni.

b. A Tamás névre keresztellek.

A (46a,b) mondatokban az egyed és a név között már meglévő konvencionális kapcsolatról tájékoztatom a beszélgetőpartneremet, ezt a típust didaktikusnominációnak szokás nevezni. A (47a,b) mondatok performatív megnyilatkozások, velük vezetjük be a név és az egyed közötti konvencionális kapcsolatot. A (47a,b) megnyilatkozások a performatívnomináció példái. A (46a,b), ill. a (47a,b) megnyilatkozások elhangzása után a szóban forgó tulajdonnevek már használhatók merev jelölőkként. A ’merev jelölő’ azt jelenti, hogy minden lehetséges világban ugyanazt az egyedet azonosítja.

1.5.2. 6.5.2. A tulajdonnevek jelentése általános szemantikai szempontból

A strukturális szemantika felfogása szerint a tulajdonnév és annak hordozója között konvencionális kapcsolat áll fenn, amely lehetővé teszi az egyszerű hivatkozást. Ugyanakkor ennek a kapcsolatnak a révén használhatjuk a tulajdonnevet arra is, hogy vele a tulajdonnév hordozójának tulajdonságaira utaljunk.

A strukturális szemantikát nem a tulajdonnevek vonatkozásának kérdése érdekli elsősorban, hanem a tulajdonnevek köznevesülésének problémája, és azoknak a funkcióknak a jellemzése, amelyeket a tulajdonnév a különböző nyelvi kontextusokban betölthet.

Először két olyan esetet mutatunk be, amikor a tulajdonnév deskriptív és nem referenciális jelentésű. Az egyik példasorban történelmi nevek, a másikban családi vagy baráti körben használt nevek szerepelnek.

(48) a. Ő nem lehetett sem Bartók, sem Kodály.

b. Egy Bartók vagy egy Kodály nem születik gyakran.

(49) a. Ő egész életében Öcsi marad.

b. Ez megint Anna. (= ’Ez nagyon jellemző Annára’)

A történelmi nevekhez (ismert személyiségek nevéhez) ismereteink alapján rendelünk hozzá különféle ismérveket. A releváns háttérismeret elvileg az egész kulturális közösség számára hozzáférhető. Bartókról és Kodályról tudjuk, hogy zseniális zeneszerzők voltak, és nem mindenki lehet olyan zseniális zeneszerző, mint ők. A (48a,b) típusú mondatokat szokásosan csak történelmi nevek esetében tudjuk értelmezni. Vö.:

(50) a. ^??Ő nem lehetett sem Molnár, sem Szabó.

b. ^??Egy Molnár vagy egy Szabó nem születik gyakran.

Mivel sem Molnár, sem pedig Szabó nem történelmi név, megfelelő háttérismeret nélkül az (50a,b) mondatok értelmezhetetlenek. Az (50a) mondat könnyen értelmezhető, ha ismerjük Molnár és Szabó hétköznapi tulajdonságait. Tegyük fel, hogy az ismeretlen látogató barna hajú volt, Molnár és Szabó pedig szőkék. Ilyen kontextusban az (50a) mondat tökéletes. Az (50b) mondat pedig családi büszkeség kifejezéseként mindennapos. De ebben az esetben is ismernünk kell a Molnár, ill. a Szabó családot.

A (49a,b) mondatok közül az (49a) mondat értelmezhető könnyebben. Az Öcsi név a fiatalabb fiútestvér neve, és ez a név gyakran – családi körben – az illető neve marad élete végéig (l. pl. az Öcsi bácsi megszólítást). Az (49b) mondatban Anna megszokott viselkedésére utalunk, hogy pontosan miről van szó, azt csak azok tudhatják, akik Annát közelről ismerik.

A történelmi nevek és a családban használt nevek közötti különbség a következő mondatok értelmezésében is megnyilvánul.

(51) a. János azt sajnálja, hogy ő nem Csontváry/Bartók/Don Juan/Rothschild.

b. János azt sajnálja, hogy ő nem Péter.

Az (51a) mondatban János természetesen azt sajnálja, hogy nem rendelkezik a mellékmondatban említett személyek tulajdonságaival: hogy nem olyan jó festő, mint Csontváry, vagy nem olyan képeket fest, mint Csontváry; hogy nem olyan zseniális zeneszerző, mint Bartók; hogy nincs olyan sikere a hölgyek körében, mint Don Juannak; hogy nem olyan gazdag, mint Rothschild. Az (51a)-ban szereplő tulajdonnevek köznevesültek, ami azzal is igazolható, hogy a határozatlan névelőt is megengedik. Az (51b) mondat háttérismeret nélkül így nem értelmezhető, viszont kézenfekvő az az értelmezés, mely szerint, János azt sajnálja, hogy ő nincs Péter helyében, nem rendelkezik Péter bizonyos releváns tulajdonságaival (pl. nincs olyan csinos felesége, nincs olyan sok pénze, nincs olyan jó munkahelye stb.). Ez utóbbi értelmezés viszont szinte kizárt az (51a) mondat esetében.

Az értelmezés különbsége két különböző típusú ismerettel függ össze. Az egyik típusú ismeret a tanulmányaink alapján szerzett ismeret (knowledge by description), a másik a tapasztalataink által szerzett ismeret (knowledge by acquaintance). A második eset feltételezi azt, hogy a tulajdonnév jelöltjét személyesen ismerjük. Mindebből az következik, hogy a tulajdonnevek deskriptív értelmezése konceptuális szinten történik, ahol döntő szerephez jutnak a tulajdonnév hordozójával asszociált mindennapi ismeretek.²³

A tulajdonnévnek nem tulajdonnévként történő értelmezésére példák az alábbi mondatok is.

(52) a. István nagyon jó ezen a képen.

b. István magas.

c. István szerepel a telefonkönyvben.

d. István a sarkon parkol.

e. Istvánt nehéz megérteni.

Az (52a) mondatot úgy értjük, hogy ’István ábrázolása jó ezen a képen’, az (52b)-t úgy, hogy ’István teste magas’, az (52c)-t úgy, hogy ’István neve szerepel a telefonkönyvben’, az (52d)-t úgy, hogy ’István autója a sarkon parkol’, és végül az (52e)-t úgy, hogy ’István viselkedését/beszédét (esetleg műveit) nehéz megérteni’. A különböző értelmezések alapja az alábbi kognitív elv:

(53) Bizonyos részek bizonyos jellemzői az egészet jellemezhetik.

Az (53) elv alapján nemcsak a test része az István tulajdonnév által jelölt személynek, hanem a fényképe vagy az autója is. A vonatkozás csak annyiban változik, hogy az illető személy valamilyen értelemben vett része van fókuszban. Az, hogy minden esetben a tulajdonnév által jelölt személy központi része az értelmezésnek, azzal bizonyítható, hogy az anafora csak a személyre és nem annak valamilyen részére van tekintettel. Ez egyértelműen kiderül az alábbi francia példákból:²⁴

(54) a. Georges Sand est sur l’étagère de gauche et elle est très facile à lire.

’Georges Sand a baloldali polcon van és könnyen olvasható.’

b. *Georges Sand est sur l’étagègre de gauche et il est/ils sont facile(s) à lire.

Az (54a) mondatban Georges Sand francia írónő könyvéről van szó, a könyv hímnemű, az il/ils hímnemű névmás használata azonban grammatikailag helytelen mondatot eredményez (vö. (54b)-t). Az (54a) mondatban a nőnemű elle névmás szerepel.

Az (53) elv működését figyelhetjük meg az alábbi példákon is:

(55) a. Dávid pislogott.

b. Dávid köhögött.

c. Dávid almát hámozott.

d. Dávid nagyot rúgott.

A fenti mondatokban a Dávid tulajdonnévvel jelölt személy vesz részt az eseményben, de az eseményben testének különböző részei aktiválódnak. A predikátumok különböző ún. aktív zónákat választhatnak ki vagy határozhatnak meg. Ilyenkor általában ezek az aktív zónák a predikátum szótári jellemzésének részét képezik. Például: pislog: ’szemhéját mozgatja’; rúg: ’lábával lökést ad vminek/vkinek’.

A fenti példák csak ízelítőt adhattak abból a rendkívül gazdag jelenségcsoportból, amelyet a tulajdonnevek szemantikájának nevezünk.

A következőkben rátérünk a képzett főnevek, valamint a főnévi összetételek szemantikájának tárgyalására. Természetesen ebben az esetben sem törekedhetünk teljességre. A főnévképzésből a deverbális főnevek vizsgálatára szorítkozunk, mivel ezek szemantikailag (és szintaktikailag) sok érdekes problémát vetnek fel.