Kisgyörgy Éva new york

EAST VILLAGE ÉS ALPHABET CITY

(a 14th Street és a Houston Street között, a Broadwaytől keletre)

A legeslegkedvencebb városrészem. A hangulatos bárok, a graffitik, az amatőr színházak és a csóri fiatalok negyede. A negyed alaphangulatát megadó kulcsfigurák között volt Jack Kerouac, Allen Ginsberg, Willam Burroughs és a beatköltészet más nagyjai, de itt adta első koncertjeit például a Velvet Underground vagy a Sonic Youth is. Ha egy este nincs konkrét programunk, csak úgy be akarunk esni valami érdekes helyre, akkor erre a legjobb esélyünk ezen a környéken van. Különösen a Tompkins Square körüli rész bővelkedik bárokban, klubokban, kis éttermekben.

A negyed felfedezését kezdjük az Astor Place nevű téren. A placc közepén egy hatalmas sarkára állított fekete kocka áll, amit kellő erőbedobással el lehet forgatni. A tér déli végében látjuk a Cooper Union Foundation Building hátát. Ez volt az első koedukált iskola, az első, amely származásra való tekintet nélkül vette fel a diákokat, az első, amely ingyenes órákat kínált felnőtteknek. Ma egy neves építészeti iskola működik az épületben. A tér északkeleti végéből nyílik a Stuyvesant Street, ami a 10th Streetnél torkollik a 2nd Avenuebe. Ezen a sarkon áll a helyes kis St. Mark’s Church, ahol gyakran láthatóak modern táncelőadások. Az utca túloldalán van a messze földön híres Second Avenue Deli, egy zsidó élelmiszerbolt, megannyi finomsággal. A St. Mark’s Place a 7th és a 9th Street között fut, ez tehát az 8th Street álneve az Astor Pl. és az Avenue A között. Ez a pár saroknyi útszakasz az East Village ütőere. Minden egyes ház földszintjén valami érdekes üzletet vagy hangulatos kávázót találunk. Én is itt vettem a jópofa kalapom, a sajátos formájú napszemüvegem és egy rakás használt CD-t potom áron.

A St. Mark’s Place a Tompkins Square-be torkollik, amely politikai demonstrációk és radikális gondolatok bölcsője. Itt kezdődik az Alphabet City, ahol a számozott Avenueket felváltják a betűsek, mivel erre már kissé kövérebb Manhattan. A Tompkins Square pár éve még erősen narkóstanya volt, de már sokat tisztult a környék. Ennek persze a környékbeliek szempontjából rossz oldala is van: mivel békésebb lett a negyed, tehetősebb rétegek is átköltöztek ide, és így itt is elkezdtek felfele kúszni a lakbérek. Egyelőre diákok, puerto ricóiak és állástalan művészek vannak még többségben, de egyre több telekspekuláns lát fantáziát az üres telkek beépítésében és a lerobbant házak felújításában. Mindig ugyanez a sorrend: először a művészek jönnek, majd a galériások, az étteremtulajdonosok, és a sort mindig az ingatlanügynökök zárják. Rendcsinálás ide vagy oda, az Avenue B-től keletebbre ne nagyon menjünk éjszaka. Az Avenue D mögötti részt pedig kizárólag semmitől sem félő kábítószer-kereskedőknek ajánlom - errefele a rendőrök is csak hármasával mernek sétálni. Az Avenue A-n éjjelente hömpölyög a tömeg, itt általában biztonságban vagyunk. A fotósoknak legjobb azonban hajnalban jönni errefele, amikor még az üzletek rolói le vannak húzva. Ekkor csodálhatjuk meg ugyanis a redőnyökre pingált színesebbnél színesebb festményeket - érdemes hát egyszer rászánni magunkat a korai kelésre. De ha a rolókat felhúzzák, még mindig marad látnivaló, hiszen a környék tele van graffitikkel. Sok ezek közül a kábítószerek áldozatainak állít emléket, mint például a 11th Streeten az Avenue A és B között, vagy a 3rd Streeten az Avenue C és D között. De jópofák a beépítetlen telkeken létesült kis kertecskék is. A legérdekesebb a 6th Street és az Avenue B sarkán van, ahol feltétlenül álljunk meg Ed Boros alkotása előtt. Egy négyemeletnyi, fémcsövekből eszkábált építményen mindenféle dolgok csüngenek, mint valami karácsonyfán - plüssmacik, műanyag lovacskák, repülőgép­modellek, stb. A kertben a környékbeliek az évi 12 dollárért bérelt talpalatnyi kis földdarab­kákon paradicsomot termesztenek. A kertbe a látogatók szerda este 6 és 8 óra között, illetve szombat délután 2 és 4 között mehetnek be. De nem kell nagyon erőlködni, hogy pont akkor érjünk ide, mert kívülről is be lehet látni. Végül egy szokvány turistaútvonalból kieső, de igazán különleges kis templomot ajánlanék mindenki figyelmébe. A 345 E. 4th Street címen, az Avenue C és D között áll a San Isidoro y San Leandro Orthodox Church of the Hispanic Rite. Nemcsak a neve ilyen kacifántos, hanem az épület hátulja is, amit a 5th Streetről lehet jól látni. Az egész hátsó fal apró is mozaikokkal és tükördarabkákkal van teleragasztgatva. Hozzunk egy telefotós lencsét és tuti, hogy egy legalább fél tekercs filmet el fogunk lőni.

CHELSEA ÉS GRAMERCY

(a 14th és 34th Street között)

I’d rather be a lampost in New York
than Mayor of Chicago.

(Mayor James J. Walker)

A 23th Street és a Madison Avenue kereszteződésénél találjuk a Madison Square Parkot, néhány érdekes felhőkarcolóval. A tér északkeleti sarkán áll az aranysapkás New York Life Insurance Building, Cass Gilbert (a Woolworth Building építésze) alkotása. Egy blokkal délebbre található az Apellate Division of the Supreme Court korintuszi oszlopsorral díszített épülete, mellette pedig a Metropolitan Life Insurance Tower. Ez egy ideig a világ leg­maga­sabb épülete volt, csakúgy mint a város egyik legfotogénebb épülete, a vasalóra emlékeztető Flatiron Building. A Flatiron 1902-ben a maga 20 emeletével büszkén emelkedett ki a város házai közül, de elég hamar lekörözték. Ha a 20th Street-en kelet felé sétálunk, a Lexington Avenue-nél a Gramercy Parkhoz jutunk ki, a város egyetlen máig is privát parkjába. Régebben sok kisebb-nagyobb park volt New Yorkban, melyekhez csak a környéken lakóknak volt kulcsa, de ma ez az utolsó mohikán. A kis zöld oázist 1831-ben létesítették, és a tér körüli házban lakók sokáig színaranyból készült kulcsocskával jutottak be a parkba. Ma már a kulcs ugyan vasból készül, de külső betolakodó most sem teheti be a lábát a kertbe. A tökéletesen tisztán tartott és csendes kis privát parktól csak pár utcányira terül el a koszos, lerobbant, zajos Union Square, kéregetők és hajléktalanok tanyája. A teret a Broadway, a Park Avenue, valamint a 14th és a 17th Street határolja. Régen a színházi és üzleti élet központja volt a tér, mostanában inkább csak politikai demonstrációk teszik híressé. A lecsúszott koldusok mellett jól megférnek itt a környék napozó, csevegő nyugdíjasai és a baseballsapkás, gördeszkás ifjak. Ha észak felé indulunk a Broadway-en, a hajdani Ladies’ Mile-on sétálunk. Nehéz elképzelni, de pár évtizede ez a pár blokk volt a legelegánsabb bevásárló negyed. Ma már csak meglehetősen ócska holmikat áruló üzleteket találunk itt, melyek folyamatosan “going out of business”.