Romániai magyar irodalmi lexikon

BALOGH EDGÁR

BETŰSZÓK ÉS RÖVIDÍTÉSEK

ÁGISZ – Általános Gazdasági és Ipari Szövetkezet

ang. – angol

ASZT – aranyszalagtár

Blev – Benedek Elek irodalmi levelezése 1921–1929. I. 1979.

Bp. – Budapest

Buk. – Bukarest

EGE – Erdélyi Gazdasági Egyesület

EIT – Erdélyi Irodalmi Társaság

EKE – Erdélyi Kárpát-Egyesület

EME – Erdélyi Múzeum Egyesület

EMGE – Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület

EMÍR – Erdélyi Magyar Írói Rend

EMKE – Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület

ESZC – Erdélyi Szépmíves Céh

ESZME – Erdélyi Szemle Munkatársainak Egyesülete

ETF – Erdélyi Tudományos Füzetek

ETI – Erdélyi Tudományos Intézet

fr. – francia

HLev. – A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944). I–II. 1979.

JBA – Józsa Béla Athenaeum

kat. – katolikus

KISZ – Kommunista Ifjúsági Szövetség

KKK – Kriterion Kiskalauz

klny. – különlenyomat

KMDSZ – Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége

KMP – Kommunisták Magyarországi Pártja

KRP – Kommunisták Romániai Pártja

KZST – Kemény Zsigmond Társaság

Kv. – Kolozsvár

LM – Literatura Maghiară (aranyszalagtár, magyar irodalom)

MADOSZ – Magyar Dolgozók Szövetsége

MÍÉM – Magyar Írók Élete és Munkái

MIL – Magyar Irodalmi Lexikon. Bp. 1963–65.

MNSZ – Magyar Népi Szövetség

MNT – A magyar nemzetiség története és testvéri együttműködése a román nemzettel. 1976.

MTA – Magyar Tudományos Akadémia

Mv. – Marosvásárhely

MV – Musical-Vorbit (aranyszalagtár, zenés, szöveges felvételek)

Nb. – Nagybánya

NDK – Német Demokratikus Köztársaság

NSZK – Németország Szövetségi Köztársaság

Nv. – Nagyvárad

NyIrK – Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények

OGYI – Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet

OMP – Országos Magyar Párt

OMPE – Országos Magyar Párti Ellenzék

örm. kat. – örmény katolikus

ref. – református

RKP – Román Kommunista Párt

RMI – Romániai Magyar Írók (sorozat)

RMIL – Romániai Magyar Irodalmi Lexikon

RMP – Román Munkáspárt

RNK – Román Népköztársaság

róm. kat. – római katolikus

R.P.R. – Republica Populară Română

R.S.R. – Republica Socialistă România

RSZK – Románia Szocialista Köztársaság

SZDP – Szociáldemokrata Párt

TETT – Természet–Ember–Tudomány–Technika (A Hét melléklete)

TM – Teatrul Maghiar (aranyszalagtár, magyar színház)

Tv. – Temesvár

uő; uők – ugyanő; ugyanők

A helyesírásból ismert rövidítéseket nem vettük jegyzékbe. A könyvészetben előforduló név- és címrövidítéseket nem tekintjük betűszavaknak és az eredeti teljes kiírás rövidítéseként a betűk után pontot tettünk.

JELEK

* – lásd

~ – (tilde) a címszót helyettesíti

A MUNKATÁRSAK BETŰJEGYEI

A. I. – Antal Imre

B. A. – Benkő András

Ba. S. – Balázs Sándor

B. E. – Balogh Edgár

B. Gy. – Beke György

Bo. A. – Bodor András

B. S. – Benkő Samu

Cs. E. – Csetri Elek

Cs. P. – Cseke Péter

D. E. – Dánielisz Endre

D. Gy. – Dávid Gyula

F. J. – Faragó József

F. M. – Fejér Miklós

Gy. G. – Gyöngyösi Gábor

G. Gy. – Gaal György

I. I. – Imreh István

J. L. – Jordáky Lajos

K. Á. – Katona Ádám

K. D. – Kozma Dezső

K. J. – Kötő József

K. K. – Köllő Károly

K. L. – Kántor Lajos

Ko. J. – Kovács János

Ko. L. – Kovács Levente

K.Sz. I. – Katona Szabó István

L. F. – László Ferenc

L. G. – Láng Gusztáv

M. H. – Mózes Huba

M. I. – Mikó Imre

M. J. – Murádin Jenő

M. L. – Murádin László

N. B. – Nagy Benedek

N. M. – Nagy Miklós

S. J. – Spielmann József

S. Zs. – Seres Zsófia

Sz. J. – Szekernyés János

Szi. J. – Szilágyi Júlia

Sz. A. – Szabó Attila

Sz. S. – Szabó Sámuel

T. J. – Tövissi József

T. S. – Tóth Sándor

V. D. – Veress Dániel

V. J. – Venczel József

V. L. – Váczy Leona

Vi. J. – Vincze János

A betűjegyeket az aláírt címszók alatt zárójelben közöljük.

A, Á

Abafáy Gusztáv, családi nevén Öffenberger (Budapest, 1901. szept. 12.) — irodalom­történész. Középiskolát Brassóban végzett. Budapesten hallgatott jogot. Brassóban volt magántisztviselő, kritikái, publicisztikai írásai 1935-től a Brassói Lapok, Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Független Újság hasábjain jelentek meg. 1937-ben Jancsó Elemérrel és Szemlér Ferenccel közösen szerkeszti az Új Erdélyi Antológia c. kiadványt. 1947-től újságíró Marosvásárhelyen, majd a bukaresti Állami Könyvkiadó magyar szerkesztőségének első főszerkesztője, 1948-tól előadótanár a Bolyai Tudományegyetemen, 1951-től Kolozsvárt akadémiai könyvtáros, majd tudományos főkutató 1966-ig, nyugalomba vonulásáig. A Kemény Zsigmond Társaság tagja, a NyIrK szerkesztője és munkatársa. Adatgyűjtő és bibliográfusi munkájával hozzájárult a romániai magyar próza történetének, így Nagy István pályájának és műveinek ismeretéhez, a Bolyaiak hagyatékának feltárásához s az Arany-kutatáshoz; a kolozsvári *főiskolai színjátszás számára színpadra alkalmazta Bolyai Farkas A párisi per c. drámáját. Munkái: Kovács György írói útja (a Kacsó Sándorral és Sőni Pállal közös Három portré c. kötetben, Kv. 1963); Asztalos István műveinek bibliográfiája (Bony­háti Jolánnal, Izsák József monográfiájának függeléke, 1967).

ABC — *diáklapok

ábécéskönyv — az írás-olvasás megtanításának és elsajátításának legfőbb eszköze, s így a nemzetiség anyanyelvi írásbeliségének és irodalmi műveltségének mindenkori kiindulópontja. Románia magyar tannyelvű állami és felekezeti iskoláinak első elemi osztályában kezdetben a fonomimikai módszer volt általános: a hangok ábrázolása kézlejtéssel és az olvasni tanítás kézmozdulatok segítségével. Ennek a módszernek felelt meg Vajna Károly és P. Szabó József első romániai magyar ABC- és olvasókönyve (Kézdivásárhely 1920), pótlólag kiadott módszeres tájékoztatójával.

A fonomimikai és az írva olvastató módszerek egyeztetését ötletes megoldással kísérli meg Bálint Ákos Öröm-Abéce és olvasókönyv c. kötete (Gergely Zsombor és Vajda Béla rajzaival, Gyergyószentmiklós 1922). A több kiadást megért munka már az első órákon képek segít­ségével vezeti rá a gyermekeket a betűk és szavak kiolvasására, s előgyakorlatokkal készíti elő az írás és olvasás együtthaladását. Módszertani tapasztalatait, gyakorlati meg­oldásait és elképzeléseit a szerző 1924-ben kiadott Mesés vezérfonál az ÖRÖM-ABÉCÉ-ből való olvasás-írás tanításához… c. útmutatójában az elemi I. osztály minden tantárgyára kiterjeszti.

A 20-as évek elején jelent meg Szentpétery Lajosné Haller Zsuzsa A kis gyermek első könyve (Kv. é. n.) c. ~e, melyhez függelékül a román nyelv tanításának előkészítésére Mihail Găzdac szerkesztésében Képes Román ABC járult a magyar nyelvtől eltérő hangoztatás, írás és olvasás gyakorlására. A tankönyv 3. kiadását Kandray Géza és Mihail Găzdac teljesen átdolgozta (Déva 1930). A kat. elemi iskolákban az Egri-féle Ábécéskönyv fonomimikai alapon c. könyvet használták Mohalyi Gábor átdolgozásában, aki a hagyományos munkát az erdélyi viszonyokra alkalmazta (Kv. 1927). Újítása, hogy nagy súlyt helyez a helyesírás és fogalmazás tanítására. Az eredeti könyv művészi illusztrációit Mohalyi primitív rajzokkal helyettesítette, egyrészt hogy felkeltse a tanulók rajzolókedvét, másrészt hogy a tanítókat pár vonásból álló rajzok minél gyakoribb alkalmazására serkentse. A ref. felekezeti iskolák elemi osztályai számára jelent meg Fejes Áron és Felméri Sándor szerkesztésében az Új Ábécé Dócziné Berde Amál illusztrációival (Kv. 1931), amely a hozzá tartozó vezérkönyv szerint a nagyenyedi tanítóképző gyakorló iskolájában szerzett tapasztalatok felhasználásával készült s “a jelképes, írva olvasó és fonomimikai módszereket egyeztető” munka. 1938-ban jelent meg a minden iskolatípusnak szóló Abecedar — A Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság ábécés könyve Lőrinczi Ferenc, Bedelean Diomed, Kali Sándor és Ősz Sándor szerkesztésében.

1941 és 1944 között Dél-Erdélyben Erdélyi Gyula és Nemes János Betűerdő c. ABC- és olvasókönyve (Nagyenyed 1941) látta el a magyar iskolákat. 3. kiadása még 1945-ben is megjelent, felekezeti különbség nélkül bármely népiskola számára.

1944 után egészen az 1948-as tanügyi reformig a régi tankönyvek voltak forgalomban, de már 1946-ban a Palkó János és Simon Károly szerkesztésében megjelent Hogyan tanítsunk? c. munkával új *pedagógiai szakirodalom kialakulása kezdődött meg demokratikus neveléstani, tanítástani és módszertani újítások szellemében. Az első új ~ 1948-ban jelent meg a szerzők nevének feltüntetése nélkül. Ez volt Auer Ferenc és Péterfy Emília munkája, a rajzokat Tóth István készítette. Az analitikus-szintetikus-fonetikai módszer alapján készült egységes tan­könyvet az ország valamennyi magyar tannyelvű iskolájában kisebb módosításokkal 1957-ig használták. Az 1957–58-as tanévben új ~ került forgalomba, ugyancsak az elemző-összetevő fonetikai módszer alkalmazásával. Szerzői: Bakó Béla, Lászlóffyné Márton Ilona és Trozner Piroska. Ezt 1970-ig együtt használták az I. osztály számára kiadott külön olvasókönyvvel és nyelvtannal. Az 1970–71-es tanévtől ismét új ~et hozott forgalomba a bukaresti Tankönyv­kiadó, az olvasási anyaggal együtt (Soó Zöld Margit színes illusztrációival; újranyomás 1973-ban és 1977-ben). A kötet szerzői, Balla Sára és Simon Jolán, tapasztalataikat és tanácsaikat A tanító kézikönyve az ábécé tanításához c. munkájukban (1971, 1975) foglalták össze.

1977-ben a Tankönyvkiadó pályázatot hirdetett új ~ megírására. Az I. díjat nyert tankönyv 1979-ben került forgalomba Betűvilág-Mesevilág címmel. Szerzői: Bocz Irma és Albert Ibolya. A rajzokat Pusztai Péter készítette. A tankönyvvel egy időben jelent meg A tanító kézikönyve az ábécé tanításához c. módszertani munka, melyben a szerzők hangsúlyozzák, hogy tankönyvük felépítésében az elemző-összetevő fonetikai módszer elveit alkalmazták, újításaik azonban lényegbevágóak. Az a cél vezérli őket, hogy a hatéves kisiskolás cselek­vőleg, játékosan, kedvvel sajátítsa el az olvasást és írást. Az előkészítő szakaszban a kép­olvasást alkalmazzák, a betűtanítást követő szakaszban is a szóképből választják ki az új betűt. Az írás nem halad párhuzamosan az olvasással. Az olvasás alapegysége nem a szótag, hanem a szó.

Az ~ek használatához több segédkönyvet szerkesztettek a tanítók számára. Ilyen Székely Erzsébet Barangolás meseországban c. vers-, mese- és elbeszélésgyűjteménye (Árkossy István rajzaival, 1971), Kuszálik Piroska és Péterfy Emília 1975-ös és Péterfy Emília 1976-os kézikönyve, Bocz Irma Így érünk el a betűk országába c. munkája (1977), s legújabban Győrfi Ibolya és Király László tankönyve a tanítóképző pedagógiai líceumok számára (A magyar nyelv tanításának módszertana az I–IV. osztályban, 1979).

A magyar tannyelvű süketnéma-iskolák számára külön ~ek készültek. Az első Szabó László és Furdekné Marschalkó Irén szerkesztésében 1960-ban jelent meg, ma Halgia Gizella és Tóth Éva új tankönyvét használják a süketnémák (Unipan Helga és Soó Zöld Margit rajzaival, 1976). Ehhez segédkönyvként szolgál Lucia Măescu-Caraman eredeti román munkájának Munkafüzet a beszédkészség fejlesztésére c. magyar fordítása.

(F. M.)

Abodi Nagy Béla (Székelyszenterzsébet, 1918. júl. 13.) — képzőművész, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára. Középiskoláját a kolozsvári ref. kollégiumban, főiskolai tanulmányait előbb Bukarestben Camil Ressu, majd Budapesten Szőnyi István tanítványaként végezte. 1933–34-ben novellái jelentek meg a Pásztortűzben, művészeti kérdé­sekről az Utunkban ír. 1948-ban a Falvak Népe és az Utunk közölte első illusztrációit. 1950 és 1965 között az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó művészeti tanácsadója. Mind fekete-fehér, mind színes illusztrációit, borítólapjait a grafikai és festői eszközök érzékeny ötvözete és tömör összhangja jellemzi. Tevékenységéből kiemelkedik Asztalos István Vád és panasz, Emberség, Mátyás, a jégtörő, Mihai Beniuc A vén Vezúv szíve, Nicolae Labiş Az őz halála c. könyvének címlapterve és illusztrációja, Szemlér Ferenc Arkangyalok bukása c. kötetének borítólapja és a magyar irodalom klasszikusairól készített arcképsorozat.

Ábrahám Bernát (Gábod, 1899. márc. 4.) — az Egységes Szakszervezetek brassói taná­csának titkára (1924–30), a Vasas c. szaklap szerkesztője, a Munkásélet főmunkatársa (1929–30). Mit jelent a 8 órai munkaidő és az angol munkahét (Brassó 1927) c. vitairatában forradalmi oldalról támadja a reformizmust, s a proletárok egységfrontját sürgeti a szakszer­vezetek akciószabadságáért és szociális követeléseiért. Álneve: Pléhes.

Ábrahám János (Aranyosrákos, 1931. jan. 17.) — riporter, elbeszélő. 1952-től a bukaresti, 1954-től a kolozsvári rádió szerkesztője, 1965-től 1969-ig üzemi vegyész. Elbeszéléseket 1953 óta közöl. A Brassói Lapok munkatársa. Munkái: Részegnek minden nóta szép (novellák, Forrás, 1969); Mindennapi munkánk (tudománynépszerűsítő, 1969); Homo faber (reflexiók a munkáról, 1972); Vér és vas (háborúellenes értekezés, 1976); Földszintes atomkor (meditáció a nukleáris fegyverkezésről, 1979); Micsoda majális (elbeszélések, Kv. 1979).

Ábrahám Sándor (Torda, 1932. júl. 24.) — biokémikus, természettudományi szakíró. Közép- és főiskolai tanulmányait Kolozsvárt a ref. kollégiumban, ill. a Bolyai Tudományegyetem kémiai karán végezte (1955), a kémiai tudományok doktora címet 1967-ben a bukaresti egyetemen szerezte meg. 1957-ig a marosvásárhelyi OGYI-ban, 1957 és 1964 között a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemen működött, 1964 óta ugyanitt a Biológiai Kutató Központ munkatársa. Humboldt-ösztöndíjasként Nyugat-Európában tett tanulmányutat, hosszabb ideig a Philipps Egyetemen (Marburg, NSZK) dolgozott. Több mint száz szakcikke román, angol, német, francia, orosz nyelven 1957-től hazai (Studia Universitatis “Babeş–Bolyai”, Revue Roumain de Biochimie, Revue Roumain de Biologie, Studii şi Cercetări de Biologie) és külföldi folyóiratokban vagy gyűjteményes kötetekben jelent meg. Mint az Eugen Pora vezette fiziológiai munkaközösség tagja, főleg a szteroid hormonok, a limfatikus rendszer (csecsemőmirigy) és a stresszkutatás terén ért el eredményeket. Az Akadémiai Könyvkiadó kiadásában megjelent munkája (Mecanismul de acţiune a hormonilor steroizi, 1975) “Emil Racoviţă-díj”-ban részesült. Több biokémiai egyetemi tankönyv társszerzője, ismeretterjesztő írásait az Igazság és Tribuna közölte. Magyar nyelvű munkája: A biokémia alapjai (Felszeghy Ödönnel, Kv. 1976). Az 1981-re tervezett Kémiai kislexikon munkatársa.

abszurd irodalom (a latin absurdus 'rosszul hangzó, képtelen, balga' szóból) — főleg a drámában, de az elbeszélő és lírai műfajokban is érvényesülő, az 50-es évektől jelentkező stílusirányzat. A korábbi modernista áramlatokat is meghaladva megtagadja a cselek­ménybonyolítás és jellemfestés hagyományos formáit: a szereplők arcéle egybemosódik, szellemi képességeik és fizikai tulajdonságaik gyakran “emberalattiak”; a félelem és szorongás az egyetlen tartós lelkiállapot; a cselekmény nem egyirányú és visszafordíthatatlan eseménysor, az időbeni egymásutániság ritkán esik egybe okozati összefüggésekkel; a dialó­gusokban nagy szerephez jutnak a képtelenségek s a logikai hibák; a nyelv bővelkedik triviali­tásokban és közhelyekben; a színpadi hatáskeltés elsődlegesen a groteszk eszközeivel él; a humor: akasztófahumor.

A kérdésfeltevés módja az “abszurdokat” az egzisztencialistákkal rokonítja, anélkül, hogy filozófiai tételeket illusztrálnának, az ~ ugyanis magának az érzéki és fogalmi megisme­résnek, bármilyen információcserének a lehetőségét, az emberi együttlétnek a megalapoz­hatóságát vonja kétségbe, a nyelvi kommunikációt a gondolkodás és a megértés hamis burkának tekintve. Válfajai (például a becketti meg a ionescói) aszerint különíthetők el, hogy tagadásuk “lételméleti” vagy “ismeretelméleti” hangsúlyú-e. A kérdések végső fokon az ember alapvető metafizikai helyzetére vonatkoznak, s úgy vannak megfogalmazva, hogy kizárják az értelmes válasz lehetőségét. Az “abszurdok” szemében semmiféle értékrendnek nincs érvényessége, az emberi cselekedetek így egyenértékűek: egyformán értelmetlenek. Ezért a klasszikus esztétikai kategóriák (tragikum, komikum, tragikomikum) sem alkalmazhatók az ~ra. Azok a kelet-európai stílustörekvések viszont (például Mrożek, Rózewicz művei), amelyekre ösztönzőleg hatottak az ~ formai vívmányai, nem az emberi létezés alapjait teszik kérdésessé, hanem mindig a létezésnek, elsősorban az elidegenedett létezésnek valamelyik sajátos formáját választják tárgyul, rendszerint szatirikus célzattal. Itt már a lehetetlen helyzetek bírálatáról s ezekkel szemben erkölcsi magatartás kialakításáról van szó.

A kelet-európai ~ eredeti változatát képviselik Páskándi Géza 1968 után írott s általa “abszurdoid”-nak nevezett drámái, jelenetei, párbeszédei és novellái, valamint gondolati lírájának “transzcendens grammatikájú” versei; ezek a művek úgy feszegetik a létkérdést, hogy közben nem szakadnak el térben és időben a konkrét létezéstől. Páskándi szerint az ~ hőseiben “a szituációval szemben fegyvertelenül álló, választani, dönteni nem tudó emberek állnak előttünk”. A Páskándi-drámák szereplőinek halandzsa-szövegei mélyebb összefüggésekre világítanak, a szerző nem akarja az egyént kiszigetelni a társadalomból, ellenkezőleg, írásaival a kiszigetelés jelensége ellen lép fel. Az abszurd dráma és próza jegyei a romániai magyar irodalom más alkotóinak műveiben is felismerhetők műfajmeghatározó módon vagy csak színező hatások formájában, így például Deák Tamás, Kányádi Sándor, Kocsis István, Lászlóffy Csaba egyes színdarabjaiban, Bodor Ádám, Panek Zoltán, Sigmond István, Soltész József, Sőni Pál, Vári Attila elbeszéléseiben, Szilágyi Domokos, Palocsay Zsigmond, Vásárhelyi Géza, újabban Szőcs Géza, Egyed Péter, Cselényi Béla verseiben is.

K. Jakab Antal: A dráma és a drámai. Korunk 1967/1. — Földes László: A dráma paradoxona. Korunk 1967/4. — Páskándi Géza: Gondolatok az abszurd fogalmáról. Korunk 1967/6; uő: Az abszurd gondolkodás forrásairól. Korunk 1967/7; uő: Az “abszurd jelenség” és a halál. Korunk 1969/2.

Acta — egyetemek és tudományos intézetek kiadványsorozatainak szokásos megnevezése; a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem központi és kari kiadványainak gyűjtőcíme.

1. ~ universitatis litterarum regiae hungaricae Francisco-Josephinae: a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem évkönyveinek, beszámolóinak és a beszámolókhoz adott mellékleteknek a sorozata (1940–44). Két nagy terjedelmű melléklet önálló mű: Balás P. Elemér munkája (A Széchenyi–Kossuth-ellentét hírlapi vitájuk tükrében, Kv. 1943) s Monoki István szerkesztésében a tanári kar tudományos munkásságának részleges bibliográfiája (Kv. 1944).

2. Az egyes tudománykarok és intézetek sorozatai: ~ Juridico-Politica: a jog- és államtudományi kar kiadványai (1941–43) tíz kötetben. Szerzői: Balás P. Elemér, Bónis György, Buza László, Csekey István, Hárs László, Heller Erik, Horváth Barna, Martonyi János, Mikó Imre, Szászy István, Személyi Kálmán, Székely István, Tury Sándor Kornél. A Werbőczy István c. kötet adja a Tripartitum bibliográfiáját (Kv. 1942); irodalmi és szociológiai vonatkozású Horváth Barna két tanulmánya: A géniusz pere. Socrates–Johanna (Kv. 1942) és A közvélemény vizsgálata (Kv. 1942).

~ Phylosophica: a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar kiadványai (1942–44). Makkai Ernő Pósaházi János életét és filozófiáját ismerteti (1942), Mészöly Gedeon az Ómagyar Mária-siralom nyelv- és stílustörténeti magyarázatát adja (1944), Zolnai Béla a janzenizmus közép-európai kutatását veszi számba (1944). Kristóf György dolgozata Erdélyi magyar diák Albensis Nagy János disputája a Heidelbergi Egyetemen címmel a sorozat utolsó (9.) számaként Universitatis Hungarica Kolozsvár felzettel jelent meg 1945-ben.

~ Scientiarum Mathematicarum et Naturalium: a matematikai és természettudományi kar kiadványai (1941–45) P. A. Chappuis, Csík Lajos, Gelei József, Gombás Pál, Györffy István, Hankó Béla, Imre Lajos, Jászfalusi Lajos, Monosi Mihály, Soó Rezső és Szőkefalvi Nagy Gyula tollából.

~ Oeconomica: a közgazdaságtudományi kar két kiadványa (1943–44). Sövényházi Ferenc gazdaságjogi tanulmánya után Kovrig Béla a dunai államok munkavédelmi rendszerét tárgyalja.

~ Medica: 9 orvos-monográfiából álló sorozat (1941–44).

Kelemen László szerkesztésében pótlólag újabb monográfiák jelentek meg 1945–46-ban, köztük Haynal Imre és Klimkó Dezső orvosprofesszorokról.

~ Geobotanica Hungarica: az egyetemi növényrendszertani intézet és az egyetemi botanikus kert közleményei (1941–43, Soó Rezső szerkesztésében).

Acta Bolyai és ~ Bolyaiana — a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem matematikai és természettudományi karának sorozata (1946–47). Az I. kötet 1946-ban ~ Bolyai, a II. kötet 1947-ben ~ Bolyaiana címmel jelent meg. Szerkesztő az I. kötetnél Csík Lajos, Dezső Lóránt, Imre Lajos és Varga László, a II.-nál előbbiek és Péterfi István. A tanulmányok angol, francia és német nyelven, magyar és román összefoglalással szaktudományi kutatáseredményeket közölnek. Szerzők (a szerkesztők mellett) Borbély Samu, Csűrös István, Fényes Imre, Gyulai Zoltán, Heinrich László, Kol Erzsébet, László Tihamér, Pic György, Soós Ilona, Teofil T. Vescan.

Acta Hargitensia —*helytörténet

Ádám Elek — *Korunk 1.

Ádám Zsigmond (Alsóbölkény, 1913. jún. 15.) — nyelvész, író, műfordító. Középiskolát a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban és a marosvásárhelyi ref. kollégiumban végzett. A kolozsvári Ferdinánd Egyetemen szerzett román–magyar szakos tanári képesítést 1939-ben. Marosvásárhelyen és Kolozsvárt újságíró és középiskolai tanár, 1950-től 1973-ig lektor a kolozsvári tudományegyetem román nyelvészeti tanszékén. Bukolikus hangulatú szabad versei jelentek meg a Brassói Lapokban, az Ellenzékben, a Független Újságban és a Pásztortűzben; Blaga, Stancu, Porumbacu, Deşliu, Beniuc, Sorescu, Paraschivescu, Breslaşu, Gurghianu verseiből fordított a Korunk, Igaz Szó, Igazság számára; a magyar iskolákban folyó korszerű román nyelvtanítás módszertani kérdéseivel foglalkozik. Munkái: Helyesen románul (nyelvtani ismeretek, gyakorlatok, Balázs Jánossal és Balázs Lászlóval, 1960. 3. átdolgozott kiadás 1971); Probleme specifice ale predării limbii române în şcolile cu limba de predare maghiară (1969). Kéziratban Limba română, curs practic pentru maghiari c. munkája.

Adonyi Borbála, Bori néni (Kecskemét, 1915. jan. 10.) — gyermekíró. Tanulmányait Budapesten kezdte, Kolozsvárt szerzett tanári képesítést. Volt munkásnő, óvónő. 1946-tól a nagyváradi Fáklya munkatársa; a Gyermek Fáklya, majd 1949 áprilisától a Pionír Fáklya c. vasárnapi melléklet szerkesztője. 1952-től magyar szakos tanárnő, 1970-ben nyugalomba vonult. Nagyváradon jelent meg évjelzés nélkül több leporellója (Bambó–Jumbi–Bubi, Szorgos méhecskék, Lepkeországban, Háziállatok, Vadállatok) és egy könyvecskéje (Gyermekörömök).

Adonyi Nagy Mária (Éradony, 1951. okt. 6.) — költő. Székelyhídi és nagyváradi líceumi évek után a Babeş–Bolyai Egyetemen magyar–német szakot végzett, Szatmáron lett tanár, 1978–79-ben a Munkásélet, majd A Hét belső munkatársa. Irodalmi pályáját versekkel, műfordításokkal, kritikákkal az Utunkban kezdte 1969-ben. Szerepelt a Varázslataink (1974) c. antológiában, Emlék jelen időben c. verskötete a Forrás-sorozatban jelent meg (1978). Képtelennek tetsző, de a valóság áramaiból fölbukkanó képzettársításai kozmikus látást és léttudatot kapcsolnak költészetében.

Markó Béla: Beszélgetés A. N. M.-val. Igaz Szó 1977/8. — Szász János: A költő birtoklevele; Németi Rudolf: Jelentés a partról. A Hét 1978/27. — Cs. Gyímesi Éva: A teljesség: kötelesség. Utunk 1979/2. — Borcsa János: Szólni — “vershullás idején”. Korunk 1979/4.