Tomsits rudolf alapfokú MŰVÉszeti iskola om: 201417 pedagógiai programja 2016 vasmegyer

Fejlesztési követelmények

a 4. évfolyam végén:

Ebben az életkorban a mozgásosság a mértékadó, a mozgásfeszültség ritmusfeszültséggé oldódik. Az énekelt vagy hangszeres zenei tevékenység globális élményt jelent, ezért nem tartjuk célszerűnek a zene összetevőkre bontását (ritmus, dallam, szöveg).

Legyen képes:

• tisztán énekelni egyénileg és csoportosan

• rövidebb zenei részletek hallás után való visszaéneklésére

• egyenletes lüktetés mellett kísérettel való éneklésre

• rövid zenei részletre mozgáskompozíció rögtönzésére

• kötött verses szövegre egyszerű, kis ambitusú dallam létrehozására

Ismerje:

• a karácsonyi és húsvéti ünnepkör szokásdallamait

a 6. évfolyam végén
Legyen képes:

• tiszta, kifejező, karakteres éneklésre

• könnyű, három- és négyszólamú művek eléneklésére kotta segítségével

• egyszerű ritmuskíséret rögtönzésére

• meghatározott stílusban dallamot improvizálni
Ismerje:

• a magyar népszokások dallamanyagát

• a főbb zenei stílusokat
Zenehallgatás (a zene befogadása):

• A zenehallgatás mozgáson, játékon és más művészeti tevékenységeken keresztül történik.

• Ha zenét hallgattatunk, fontos, hogy a játékot és ábrázolást megbeszélés kövesse.

• Nagy hangsúlyt kell fektetni a zenék kiválasztására, ami mindig a konkrét csoport, növendék és célok ismeretében történik. Kapjanak hangsúlyt a táncos karakterű, egyenletes lüktetésű zenei részletek mellett a parlando, rubato jellegű (gregorián, reneszánsz énekelt többszólamúság) darabok, 3–4 percnél nem hosszabb, kontrasztos hatásokkal bíró zenei részletek.

• Mozgáskompozíciók készítése a zeneértés jegyében történjen.

• A tartalmi, történeti elemzés azonos témáról, hasonló gondolatokról, művészi tartalmakról, formákról szól, különböző korok, stílusok, történelmi és művészeti eseményeken keresztül; pl.: táncok a zenében (Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához).

„A mozdulatok megtanulása energiát vesz igénybe, azt fejleszti a mozgási képességekkel is. A szabad mozgás a képzeletet veszi igénybe, azt fejleszti a zene befogadásával is. A jeleneteket a zene hívja elő, és a képzelet. A mozdulatokból szőtt mesét átváltozásnak nevezik. Az átváltozás lehet történetes, azaz szavakkal is elmondható (utólag, mert a jelenet a zenével alakul), és lehet tánc, amelyhez nincs történet.

Akár történetes, akár szavakba nem foglalt tánc, a kommunikációs eszközei nonverbálisak, hiszen szavakat zene közben nem használhatnak. A szavak nélküli kifejezés módjait a gesztus, a mimika, a mozdulat sokféleségét tanulják, gyakorolják, dicsérik, bemutatják a gyerekek. A választott társakkal improvizált tánc, azaz mozdulat-kompozíció, amely gyakran megjelenítés, dramatizálás, szükségszerűen kifejleszti az értékes empátiás képességeket. A szabad mozgások jobban fejleszthetők szokatlan, idegen ritmusokon, a megszokottól eltérő fordulatokon.”

(Kokas Klára: A zene felemeli a kezeimet. Akadémiai kiadó, 1992)


Az értékelés módja:
Alsóbb évfolyamokon folyamatos szóbeli értékeléssel, dicséréssel érjük el a tanulónál, hogy elhiggye, amit csinál az jó. A felsőbb évfolyamokon alkalmankénti beszélgetésekkel segítsük hozzá a növendéket ahhoz, hogy reális képet kapjon saját zenei képességiről, fejlődéséről. A tanulók énekelni tudását – kiváltképp az alsóbb évfolyamokon – csak dicsérni szabad, mert később az ebben az életkorban kialakult gátlásokat már nehéz feloldani.

Félévkor, illetve év végén javaslunk írásbeli véleményezést. Az osztályzás nem ajánlott.

SZÍNHÁZISMERET
7–8. évfolyam
Követelmények az alapfok végén

a növendék:

• legyen képes a színházi előadással kapcsolatos élményét, véleményét világosan, érvekre támaszkodva megfogalmazni;

• legyen tisztában azzal az alkotói folyamattal, ahogyan egy-egy értékes előadás létrejön, ismerje a legfontosabb „színházi mesterségeket”, lássa át, hogy az előadás különböző közreműködői miként vesznek részt az alkotói folyamatban, ismerje, hogy tevékenységüknek hol a helye, mi a szerepe az egész előadás hatásmechanizmusában;

• ismerje a színházi előadás legfontosabb alkotórészeit, legyen tudatában annak, hogy ezek az elemek miként kapcsolódnak egymáshoz, hogyan képesek befolyásolni a nézői élményt;

• ismerje a színházművészet megközelítésére alkalmas fogalmi készlet legfontosabb elemeit;

• e fogalmi készlet alapján legyen képes egy-egy színházi előadás legfontosabb sajátosságainak, jellegzetességeinek megfogalmazására;

• legyen képes a saját csoportja által létrehozott előadások sajátosságainak leírására, az előadás készítése közben felmerült problémákat összefüggésbe tudja hozni a színházi előadás általánosabb problémáival.

Értékelési mód

Művészeti tárgyakra (általában) jellemzően az évközi értékelést differenciáltan végezzük el: az életkori sajátosságoknak és az adott évfolyam részkövetelményeinek megfelelően, továbbá a műfaji sajátosságoknak való megfeleltetés mellett vegyük figyelembe az egyén és a közösség önmagához, adottságaihoz, korábbi eredményeihez képest nyújtott teljesítményét, fejlődését, haladását.

A színházi nevelőmunka, illetve a tanulók fejlődésének értékelése optimális esetben a tanulók és a tanár közös tevékenysége; ennek része az egyén önértékelése, a társak véleménynyilvánítása egymás munkájáról – az értékelés így szolgálhatja leginkább a munka folyamatosságát és fejlődését.

Az évközi értékeléseknél a lehetőségekhez mérten gyakran válasszuk a kifejtett szöveges (szóbeli, esetenként írásos) formát. Minthogy a művészeti nevelőmunka jellegéből fakadóan a számszerű értékelés csak igen korlátozott visszajelzéssel szolgálhat, ezért célszerű, ha az egyes félévek, illetve tanévek végén az osztályzattal történő minősítést megelőzik az elemző beszélgetések, továbbá kísérik azt a kifejtett szöveges formában, akár írásban is megtörténő értékelések.

BESZÉDTECHNIKA

Ismertesse meg a tanulókkal

• a köznapi beszéd és a színpadi hangzás különbségeit és azok technikai elemeit

• a beszédolyamat elméleti alapjait

• a beszédtevékenység részeit (légzés, hangadás, kiejtés) és azok összefüggéseit, egymásrautaltságát

• a beszéd elemzésének szempontjait

• a jó beszédállapot határait és a hibás állapot jegyeit

• a fejlesztő, a szinten tartó és a korrekciós beszédtechnika gyakorlatokat
Alakítsa ki a tanulókban
• az elemző és értékelő képességet saját és mások beszédének vizsgálatában

• a hallási figyelmet és érzékenységet

• a beszédszervek tudatos, célszerű és pontos használatát

• a beszédben megnyilatkozó személyiségjegyek fölismerésének és megértésének és a jegyek tudatos alkalmazásának képességét

• dramatikus és színpadi munkájukban a beszéd magas színvonalú használatának képességét

• az önképzés igényét

Fejlessze

• a tanulók koncentrációs készségét

• játékosságukat

• fantáziájukat

• megfigyelő- és felidéző-képességüket

• produktív és reproduktív kifejező-képességüket

Ösztönözze a tanulókat

• a megismert beszédhibáik leküzdésére, az önfejlesztésre, önképzésre

• képességeik szerint a legjobb beszédállapot elérésére

• beszélő környezetük megfigyelésére, tanulmányozására és tapasztalataik megfogalmazására