Ajtay-horváth magda a szecesszió stílusjegyei a századforduló magyar és angol irodalmában

10.2. Virágélmény - létélmény

A virág nemcsak az ipar- és képzőművészeti szecessziós stílus alapmotívuma, hanem ugyanakkor az írásművészetnek is legkomplexebb szimbóluma. Egyszerre hordozza az ígéretes tavasz, az ifjúság, a termékenység és az áldozat általi jövővállalás motívumát. Az előbbi fejezetben már emlegetett stílusformáló szecessziós érzetkultusznak is megfelelő forrása a formák, színek, illatok végtelenjét produkáló virág. Dekorativitása és viszonylag rövid élettartama miatt gyakran asszociálódik a női nemmel, a változó emberi érzelmekkel. Czóbel Minka Dobos lovagja így fogalmaz: A virág és a lány a legszebb a földön! (Czóbel: Két arany hajszál 63). Mivel a természeti és ember alkotta világban egyaránt fontos szerepet tölt be, szimbolizálja az ember természeti és önmaga alkotta művi világához való kettős kötődését is. “Ha azt a szimbólumot keressük, amelyben a tavasz és az áldozat együttes értelme kifejeződik, csakis a virágra gondolhatunk. A szecesszió virágmotívuma két világot köt össze; ahogy arra Babits Mihály sorai is felhívják a figyelmet (Paplanom virágai). Virággal díszítik a sírt, a halottat és a nőt, különösen a nászára készülő menyasszonyt, a szépséget” (Eisemann 1987: 785). A virág fejezi ki a szerelmesek szenvedélyét, a halottak tiszteletét, enyhíti a gyász fájdalmát, emlékeztet az elhunytra, de díszíti a tánctermet és a bálosok ruháját is, azaz a »a növény a nyílt lét szimbóluma« (Eisemann 1987: 785).

Tavasz és halál, jövő és múlt, a lét dimenzióit sűríti a virágba és más természeti képekbe Lesznai Anna Elviharzott május című versében:

Olyan nehéz a tavasz, Virággal és halállal Jöjj már foszlós egeddel, Reszkető nyári dél.

Mikor megáll a nap, S egy nagy szent pillanatban Örök életre eszmél Fűszál és falevél.

A kéj most megfogamzott, A dal most el nem hangzó S egymás mellett fakadnak A jövő és a múlt.

A virág nemcsak a létet, de az érdek nélküli, önmagáért való művészet pusztán gyönyörköd­tetni akaró szándékát is kifejezi.

Az iparművészet, könyvművészet, az épületek ornamentikájában megnyilvánuló építészeti szecessziós stílusjegyek valamint a ugyanazon irányzathoz tartozó szépírói stílus hasonlósága a végtelen felé indázó, dús levelű, keresett virágok és növények motívumrendszerében ragadható meg legfeltűnőbben. Az irodalmi formanyelv botanizálódását, a florális stilizáció (Kun 1974: 90) megvalósulását és a gazdag vegetáció képi struktúraalakító szerepét szeretném bemutatni a következőkben. Az általánostól az egyedi irányba haladva először olyan példákat vizsgálok, amelyekben a virág fajtamegjelölés nélkül, a jelentéstartam fogalmi szintű felidézésével van jelen a tágabb kontextusban. A virág névszó ugyanakkor gyakran fordul elő minőségjelzős - legtöbbször metafora értékű - szintagma utótagjaként. A leginkább kedvelt szecessziós virágfajták bemutatása után külön fejezetben foglalkozom a virág leghatásosabb, legintenzívebb megjelenési formájával: a kerttel, és annak szimbolikus jelentéseivel. Végül a vegetáció legellenállóbb formáját az erdő motívumát emelem ki főképpen Czóbel Minka költészete alapján.

10.3. Virágok és csodavirágok

A virág névszó a mondatban szinte kivétel nélkül mindig minőség ill. birtokos - gyakran metaforaként értelmezhető - jelzős kapcsolatban fordul elő. A jelzős szintagmákban gyakori a jelzőhalmozás is:

Csodálatos napkeleti virágok voltak, estökben szétnyílott a kelyhök és még százszorta szebb, szikrázó csillogó virágok hullottak ki belőlük (Elek: A táltos 147).

Nehéz, régi épület volt a kastély [...], alattuk furcsa-szép virágok nyíltak

(Elek: A toronyszoba 6).

Nagy, illatos virág fakad...
Kelyhében úszik barna csend (Lesznai: Sötétben, mélyen)

És amint mentem, mendegéltem, egy bodza tövébe nyíló gyönyörű fehér szirmú, piros pozsgás mezei virágra találtam. Csak a levelei voltak rongyosak s gyérek, buja pompáját nem takarták, meg nem védték (Bródy: Szerelem falu 32).

Láthatatlan emberek egyik koszorút a másik után rakták a koporsóra, s a nehéz szagú virágokból, nagy sötétzöld levelekből és fekete, vörös, viola színű szalagokból font temetési dísz elborította Szent Mihály szekerét (Ambrus: Tél 48).

Egy hosszú domboldalon ment végig, amely tele volt furcsa, halvány, sokszegletű virágokkal, amilyenek csak a Felvidéken teremnek (Lovik: Elmélkedés 13).

A következő megszemélyesítés már a virágok metaforikus jelentésének irányába mutat:

Udvarikba míg virágok keltek,
Melyek nevei nótát énekeltek:
Százszorszép bokor - égő szerelem
Nyílott nekem

(Lesznai: Későn érkeztem).

Czóbel Minka költészetének a virág alapvető szimbóluma. Szemantikai mezeje magába foglalja a pozitív élettartalmakat, érzelmeket: szeretetet, szerelmet a megújulás optimista hitét, magát a létet.

Szíve kinyílik, mint egy szép virág (Czóbel: Erdei Prédikáció)
Szeretek élni, minden új virágban (Czóbel: A Sphinx Hymnusza)
Aztán szedni egy szebb, tisztább alakba
Az ösmeretlen lét virágait (Czóbel: A Sphinx Hymnusza)

Oh évek, édes boldog évek száma!
Kinyílik mindenkinek egy virága,
Hogy haladunk a végtelen felé...! (Czóbel: Felicitas)

Vér és láng mindenütt, bűnök mocska, korma,
Minden fehér virág a sárba tiporva (Czóbel: Hit, remény, szeretet)

A boldogság fehér virága
Már porba hullott régen (Czóbel: Modern tájkép)

Ott ül [a parisienne] báli ruhájában, illatosan, egész bűbáját kifejtve, mint egy kinyílt, keleti színpompájú ritka virág, mely közel érzi a tarka pillangót (Justh: Pátis elemei 42).

A virág gyakran fordul elő a szeretet, szerelem és a gondolat metaforájaként, mint például a következő teljes metaforában:

Jártam magányos utcákon, mily könnyen születtek, mily buján termettek elmémben a ragyogó ötletek, mindegyik egy-egy pompás, színes, illatos virág

(Cholnoky: Bertalan éjszakája 378).

Elmúlt szerelmek illatát is érzem, de a szerelem az örökszépnek virágja csupán, lehullik, rút lesz, és halotti szagot áraszt. De én a virágnak a gyökerét, az örökszépet magát, a gyökeret akarom, feltépem a földet!... (Cholnoky: Bertalan éjszakája 380).

Az életképtelenséget, az érzelmi elfásultságot az állapotra utaló melléknévi igenév fejezi ki.

Fonnyadó virágok nyílnak a szívünkben is... (Justh: Fuimus 211).

Hasonlóképpen Czóbel Minkánál

Egy leánybarátnő - elhervadt virág - (Czóbel: Félelem).

A kor érzékeny embere túlfinomodott üvegházi növény (Justh: A párizsi négy 42).

A következő példákban alárendelő minőség, jelölt és jelöletlen birtokos jelzős szóösszetételek utótagjaként fordul elő a virág névszó:

Testemhez simulnak, hajamba szövődnek,
Karomba fonódnak az életvirágok (Lesznai: Őszi válás).

A csónak karcsú kék bordái úgy tűntek fel, mint valami hatalmas csodavirág szirmai (Csáth: A kék csónak 63).

Arany fémből pálmák nőnek
Körülötte, s gyémánt-virágok (Czóbel: Ünnepély).

A fentebbi összetétel analógiájára Czóbel Minka Két arany hajszál meseregényében az aranyvirág is előfordul. Akadnak azonban olyan jelzős összetételű szavak is, amelyekben a virág névszó az előtag:

Virág-szívű szűz leányok
Ti még Pánt is láthatjátok (Czóbel: Még él!)

A fák mind virágban, egy virágtengerré folytak össze az alacsony fák lombjai. A fák alatti pázsitot lila íriszek, fehér százszorszépek, illatos kakukkfüvek tarkították (Justh: Fuimus 53).

A virág gyakran a vágyott, a szubjektum által teremtett világ metaforája. A következő részletben az illatérzet váltja ki azt a művészi alkotói folyamatot, amely során a valóság átesztétizálása megvalósul.

Fridolin lelkében kivirult, pompás mesevirágok nyílnak. Elővett valami pompás virágot, [...] amelynek pompás illata volt. A virág, amelynek illata Fridolint erre a töprengésre csábította, ugyanaz volt, ami a lelkében kivirult, onnét szakította le ő maga, anélkül, hogy tudott volna róla. Mesevirágnak kell neveznem, mert mindazt a sóvárgott pompát: színt, illatot testesítette meg, ami Fridolin lelkében lakott, mert ennek a hányatott léleknek az a vágya termelte ki magából, hogy elkerülhesse az élet minden durva szögletét, hogy mindaz, ami vele történik, ragyogó elképzelésekben olvadjon szét (Cholnoky: Tamás 23).

Megszemélyesítő erejű a hideg virág szinesztézia a következő részletben, amely a vörös-fehér színekhez tapadó konnotációs tartalmakra épít, s a szó szoros értelmében virágnyelven sürgeti a viszontszerelmet:

A hideg virág, amit küldött, szép és puha, mint a bársony. Kár, hogy a hideg virágoknak nincsen illatuk. A vörös virágok! Igen - a vörös virágokat szeretem. A vörös virágoknak eleven és meleg a lelkük. A fehér és hideg virágokban meghalt viráglelkek pihennek, és hasonlítanak a nagyon távoli, a félig dermedt emlékezésre.

A fehér virágok, ha nincsen illatjuk, némák és nincsen gondolatjuk. A fehér virágok szomorúak. A halott leányok és asszonyok fejére szokták tenni. Az a havasi gyopár, amit küldött, az is hideg virág. Miért nem küldött egy szép pirosat, egy szép meleget? Az illat - a virág beszéde; a gondolatait mondja el, és néha olyan szépeket gondolnak a virágok

(Gozsdu: Levelek 1907.VIII.4. 270).

A virág az érzékszervekre gyakorolt erős hatása miatt is ingerek, érzelmek kiváltója lehet:

Amint megérezte az érintését Anna, borzongás futotta át valami önkénytelen idegeskedés, olyan forma, mint milyet némely virág erős illata okoz (Malonyai: Vergődés 42).

A ritka és mesterkélt virágok szecessziós kultuszától Justh Zsigmond a kor általános életfilo­zófiájáig jut el:

Itt fakad a csinált virág filozófiája... amely bár hervadatlan, de friss tán sohasem volt.

Színes, de élettelen és illat nélkül való s ezért a félhomályra s a lámpák csalóka fényére szorul (Justh: Páris elemei 23).

Megfigyelésem szerint Oscar Wild-nál a flower szó viszonylag ritkán fordul elő a feltűnően nagyszámú virágfajtát megnevező névszókkal szemben. A magyar példákhoz hasonlóan legtöbbször hasonlatokban, metaforákban vagy díszítő jelzők társaságában bukkan fel:

... he saw that the altar was covered with strange flowers that never had been seen before. Strange were they to look at, and of curious beauty, and their beauty troubled him, and their odour was sweet in his nostrils, and he felt glad, and understood not why he was glad (Wilde: The Fisherman and His Soul 266).

I know a flower that grows in the valley, none knows it but I. It has purple leaves and a star in its heart, and its juice is as white as milk (Wilde: The Fisherman and His Soul 246).

Earth seemed to them like a flower of silver, and the Moon like a flower of gold

(Wilde: A House of Pomegranates 268).

His face was strangely pale but his lips were like a proud red flower

(Wilde: The Fisherman and His Soul 249).

His cool, white, flower-like hands, even, had a curious charm

[...] Girl of seventeen with a little flower-like face, a small Greek head with plaited coils

(Wilde: The Picture of Dorian Gray 61).

A virágot gyakran a vele szinekdochés kapcsolatban álló kehely vagy rügy fejezi ki. Lesznai Anna művészi szóhasználatában feltűnően gyakran fordul elő a kehely szó virág jelentésben:

Nehéz kehelyben hervadás... (Lesznai:Mi az öröm?).

Képeskönyv máma a világ...
Sok tarka a csokros kirakat,
Telt virágoknak kelyhe tárt (Lesznai: Napok).

Szemem a kelyhek mélyébe nézzen,
Legyen a tükre sokszínű képnek (Lesznai: Szolgáljon néki).

Kelyhet a virág tágra nyit,
friss szirma meztelen nő,
kacéran bontja bájait,
akár egy meztelen nő (Babits: Mindenki szerelme).

Pedig minden rügy, minden remegő kehely tele volt káprázatot szülő káprázattal, diadalmas, elpusztíthatatlan élettel (Szini: Prométheus 66).