XI.
Karcsi szökik - Csongor a Havasalföldön
Találkozás Craiován - György Bethlennél - Tünde férjhez megy 1916. szeptember
Míg Borger Viktor, a gazdag szász polgár tárgyal (immár Moldován főorvossal), másodszor is követségben járt, saját fogatával, saját kocsisával - a külvárosi népség (főként a szegényebb román lakosok, kiknek eszébe sem jutott, hogy elmeneküljenek) megrohamozta az elhagyott tüzérlaktanyát, az élelmiszerraktárakat feltörte s fosztogatni kezdte. A hatóság már 31-én rossz példát engedett, amikor a vasúti állomás raktárait - nehogy tartalmuk az ellenség kezére jusson - szabad prédává tette. Az iszonyatos tobzódó dulakodás közben, midőn egymást is tiporták a mohó emberek - többet elpocsékoltak, mint amennyit elvihettek: a zsákokat felszakították, a ládákat szétverték, a hordókat meglékelték. Taligán, kosarakban vitték, amit értek, s szekereken még a bútorokat is mozgósították.
Az élelmiszermentésből garázdálkodássá fajult népmozgalom hírére, a polgármester és társai a helyszínekre sietve igyekeztek meggátolni a további garázdálkodást.
Ebéd után a polgármester és társai még egyszer kimentek Bretterpromenádra ellenséget várni, de ismét hiába.
A városházára, ahol hat órára gyűlést hirdettek, őrhelyükről indultak, hogy megalakítsák a száztagú polgárőrséget, legyen, ki a közbiztonságra felügyeljen az új helyzetben.
A gyűlés végére megérkezett Borger is, ő elmondta, hogy a Schewis pataknál román előőrsök rájuk lőttek, majd kocsijukat Nagydisznódra vitték egy ezredes elé. Az ezredes tovább küldte őket egy tábornokhoz Veszténybe. Ott elmondták, hogy Szeben polgári vezetői már reggel óta várják a román csapatok bevonulását. A generális keményen azt parancsolta, a polgármester és a lelkészek másodikán őt Vesztényben keressék fel, hogy a város átadásáról tárgyaljanak. S ha megállapodtak, ő csapatai élén két-három nap múlva elfoglalja Szebent, de katonái biztonságáért az urak fognak felelni.
A karhatalmi testület tanácskozó gyülekezetté alakult. S mert a papok kijelentették, hogy ők nincsenek hivatva fegyveres ellenséggel tárgyalni, s maga Dürr polgármester is így vélekedett, a gyűlés helybenhagyta, hogy nem kell senkinek elmennie Veszténybe.
Borger egyébként egymaga tért vissza fogatával, saját kezűleg fogva a gyeplőt, mert kocsisa eltűnt a visszaindulás pillanatában.
Moldován doktor? Ismerősre akadt a tábornok törzskarában, s indulásig nem tért vissza a fogathoz. Alkonyodott, Borger haza akart érni teljes besötétedés előtt.
Igen, Moldován Károly főorvos a balkáni, a bolgárok elleni hadjárat idejéből szert tett ismerősre bukkant, egy orvosra, aki neki akkor beosztottja volt, s most már ezredesi rangban egy egész hadtest egészségügyét vezette.
Miért maradt Moldován doktor (Karcsi) a támadó román csapatok körében? Több lehetőséget latolgatott, vagyis legalább kettőt, a harmadikra, amelyre rá akarták szorítani, akkor még nem gondolt.
Ha a nagyszámú s jól felszerelt román csapatok a jóval gyöngébb erdélyi védelmet legázolják, szükség lesz olyan férfiakra, akik ideiglenesen, vagy huzamosabban egyensúlyban képesek tartani a régi rendet az újjal. Akik ismerik a románt, a magyart, de még a szászt is.
A szeptember 27-én kezdődő csata azonban más eredményt hozott, azokra a háromlövetű, járatos férfiakra, akik közé magát sorolta Karcsi, nem lett szükség.
Orvosként, sebészként szolgálni a román ügynek, amint már három ízben cselekedte, egészen fiatal korától kezdve, a három-négy év előtti Bulgária ellen vívott szégyenteljes hadviselés szégyenletes egészségügyi feltételei között.
Az 1913-as Duna menti kudarc nem semmisítette meg Karcsi orvoslelkében a román nép egésze iránti segítőkészségét.
Egy hónapos várakozás közben a vezénylő román tábornok valamelyik szárnysegédének, a törzskarból, a tétlen ungur orvosra tévedt tekintete, s így született meg Moldován doktor harmadik lehetősége, hogy képességeit hasznosíthassa: a kémszolgálat.
Ennek első felét - ha hiányosan is az első napokban - jóhiszeműen már teljesítette: el kellett mondania, milyen fegyveres készültség akadályozza a román haderő továbbjutását.
Amit s amennyit csak tudott, mindent elmondott a szebeni helyzetről, pletykát, hírt, híresztelést. Ebben a néphangulat, a lakosság várakozása volt, lehetett a leglényegesebb a román katonai hírszerzés számára. Az erdélyi csapatok létszámáról, helyzetéről oly keveset tudott Karcsi, hogy kérdezői mindenképpen többet tudtak, ha egyetlen magyar vagy német csapattest nevét tudták.
De Karcsi még ezúttal nem gondolta, nem sejtette, hogy adatszolgáltatóként már része a román katonai hírszerzésnek. Csak akkor hökkent meg, amikor (újabb) megbízatással, mintegy paranccsal vissza akarták küldeni Szebenbe, hogy az azon túli helyzetről tájékozódva ismét visszatérjen az első román hadsereg törzskarához.
Ezt a megbízást visszautasította. Megfenyegették, hogy hadifogolyként fogják kezelni. Ám olyan hangon, hogy komolyan vehette azt a szigorúságot. Viszont eddigi civil öltözetét egyenruhára cserélték, orvoskapitányi rendfokozattal, s ravaszul áthelyezték Culcer tábornok alakulataihoz a Zsil völgyébe. De nyilván azzal az üzenettel, hogy Moldován doktor kiválóan alkalmas lenne hírszerzői szolgálatra. Ő azonban minden ilyen irányú próbálkozásnak ellenállt. Végül maga a tábornok, Culcer citálta kihallgatásra, s előbb őszintén elmondta, hogy Petrozsény után a hegyek között megtorpant a hadsereg - értesülésekre lenne szükség.
- Sebesült katonáitok ápolására és megmentésére maradtam itt köztetek, nem az én kenyerem a kémkedés, nem azért jöttem át seregetekhez.
Culcer feldühödve levetkőztette, s három napra fogdába (egy parasztházba) csukatta, kenyéren és vízen.
Szerencsére eszébe jutott, s harmadnap visszaadatta ruházatát, és maga elé rendelte.
- No, gondolkoztál?
- Gondolkoztam - felelt Karcsi -, nem akarom teljesíteni parancsodat, generális. De ha mindenképp ragaszkodsz eszmédhez...
- Ragaszkodom hozzá.
- Tudd meg, generális, ha átküldesz, átteszel az arcvonalon s engemet elfognak, s nyilvánvaló lesz, hogy mi a feladatom, egy percig sem fogok tagadni.
- De hadállásainkról semmit sem fogsz elárulni.
- Semmit, de ha megkínoznak...
- Mit mondhatnál nekik - rólunk.
- Amit jártomban-keltemben tapasztaltam, mióta itt vagyok.
- Önként?
- Csak ha megkínoznak.
- Mi is meg tudunk kínozni!
- Hiába kínoztatnál meg. Én már az első jó szóra elmondtam a hírszerzőiteknek, amit csak tudtam odaátról.
Culcer hosszan elgondolkodott.
- Makacs disznó vagy, amellett derék ember és jó román. Helyed van a seregünkben. Akarsz kórházat vezetni?
- Akarok.
Culcer behívatta főszállásmesterét, egy ezredest.
- Melyik hadikórháznál van a legnagyobb rendetlenség?
Rövid töprengés után kibökte az ezredes.
- A craiovainál.
Culcer egyszerre mutatott két keze mutatóujjával két emberére.
- Ez a férfiú holnaptól kezdve a craiovai hadseregkórház parancsnoka - alezredesi rangban.
Moldován Károly még aznap vonattal, s nehéz kinevezési papírokkal s egy őrnaggyal felszerelve, elindult Craiovára, hogy hetekre tábori kórházi gondokba süllyedjen.
Dostları ilə paylaş: |
