Cseres tibor vízaknai csaták regény tartalom

1916. szeptember-december

Mióta udvarhölgyi szerepem sírba szállt az öreg királynéval, férjem ápolása a foglalatos­ságom. Máját fájlalja, a professzorok szerint az ivástól fáj. Hiába intettem, rám nem hallgatott - e tekintetben. Mert minden másban igen. Cumnátom, sógorkám megkért, hogy jártasságomat az udvar köreiben őmellette gyümölcsöztessem, afféle titkárnői, udvarmesternői szerepben. No, így a két Marghilomannak lehetek támasza. Mondhatnák, háromnak, de Traján fiam mostanában nem igényli tanácsaimat, annyira leköti és távol tartja tőlem a háború következ­tében torlódó napi politika.

Hatvankilenc éves vagyok, kedves “öcsém”, ha utánaszámolsz. Nagy pályát futottam be Vízaknától idáig, de igazán boldog, néhány nap kivételével, nem voltam. Engedd meg, hogy ne emlékeztesselek azokra a napokra. Az elmúlt hideg tél padlásszobáját már kihevertem. Némi kis köhögcsék maradtak. Egyelőre nem megyek vele orvoshoz.

Ezt a levelemet ki tudja, mikor kapod meg, de tudom érdekel mindaz, ami velünk, s remélem, főként velem történik.

*

A király sírt a koronatanácsban. Hogy tartást adjon magának, egy papírlapra vonalakat huzigált szegényes tolltartójával.

Carol herceg, trónörökös, lélekben egész idő alatt máshol járt. Egyetlen szava sem volt.

Az Udvar nem alszik a városban, a zeppelinektől való féltében. Este hatkor elhagyják a várost. A király maga vezet, s Bufteában alszik.

Németország augusztus 30-án üzent háborút.

Bussche reméli, hogy a háború után két normális rezsim újra megteremtheti a kapcsolatot.

Hidroplánok Constanţát bombázták. Száz halott. A bolgárok hadüzenet nélkül támadnak. Brătianu szerint őket könnyű lesz legyőzni.

Egy német és egy bolgár hadosztály támad Dobrudzsában. A szögesdrótok előtt hullahegyek.

Szeptember 6. Éjjel a zeppelin sok bombát szórt le a városra. Házunk is megremegett.

Olteniţánál pokol volt. A bolgárok minden élőlényt megölnek. Az olteniţai cigányregiment saját tisztjeit lőtte.

Harmincezer foglyot és négyszáz ágyút veszítettünk? Hamis közleményt kellene kiadni, hogy Turtucaiát visszafoglaltuk, és sok foglyot ejtettünk.

A második hadseregben Averescu helyére Crainiceanu került.

Turtucaia lakossága lőtt a román katonákra, akik rendezetlenül vonultak vissza.

A prefektus Dobrudzsából minden szarvasmarhát elhajtott. A bolgár nők megvadulva tiltakoztak. Bazardzsikban mészárlások voltak.

A teleormani regiment gyöngén harcolt a bolgárok ellen. Egy szakaszt falhoz állítottak. A harci kedv megjött.

Grigorescu alezredes maroknyi maradék csapata élén halt hősi halált. Hararu főhadnagy a fogságba esés percében főbe lőtte magát. Hősi emberanyag, rossz vezetés.

Ha Sepsiszentgyörgyöt, a parancs szerint, éjjel foglalják el, a románok egymást tizedelték volna. Borszéken nem találtak emberi lényt, a magyarok mindenkit evakuáltak.

Bukarest, délen nagy szervezkedések. Nem tudunk visszavonulni. A sebesültszállító vona­tokhoz senkit sem engednek, nehogy híre fusson a turtucaiai vereségnek. Még az ápolónőket sem.

Jóval a front mögött az oroszok valósággal kitéptek a kezünkből egy bolgár hadifogoly­oszlo­pot, és megölték őket.

Szeptember 13. Elveszítettük egész Dobrudzsát. Csapataink Cernavodánál állnak, ha még vissza nem vonultak. A Pentala-hadosztály megsemmisült.

Take Ionescu szerint a bolgárokkal jó előre ki kellett volna egyezni.

Erdélyben nem mozdulunk, kivéve Dorna-Vatrát.

Brătianu: ki kell vonni a kórházak adminisztrációjából az összes zsidókat, s be kell őket sorozni a sorkatonasághoz.

Szeptember 26. Minden cáfolat ellenére a nemzeti bank aranyát Iaşi-ba szállították.

Azt mondják, szörnyű dolgokat követtünk el a mi területünkön lévő bolgárokkal, s okot adtunk a véres megtorlásra.

Az erdélyi harcokról a mi közleményeink sikereket jelentenek, az övékéi szintén.

Bombázás több száz halottal.

Október 1. szörnyű harcok Szebennél. A magyarok iszonyatosan támadnak. A tüzérségen kívül más csapat nem maradt épen.

Bal szárnyon az 1. vadászok, jobb szárnyon az 5-ösök minden hősiességük dacára nem tudták megtartani állásaikat. Hiába próbáltak kapcsolatot teremteni Szeben és Fogaras között, nem sikerült.

A 44-es, 42-es, 47-es, 48-as regimentek két hét alatt négyszer cseréltek generálist. Amikor a visszavonulók az éppen parancsnokló tábornoktól utasítást kértek, azt mondta: sauve qui peut, vagyis: meneküljön, aki tud. Az emberek le vannak törve. Három hete semmi váltás. Percnyi pihenés nélkül, tisztálkodás nélkül. A kétéves készenlét nagyon megviselte az embereket. Azt hírlelik, az emberanyag kiváló, csak a tisztek buták.

Az udvarhelyi román támadást visszaverték, tizenegy tiszt és ötszázkilencvenegy katona esett fogságba. A budapesti rádió közölte, Falkenhayn parancsnoksága alatt az osztrák-magyar-német csapatok döntő győzelmet arattak.

Október 3. a bolgár frontról: a hadsereg alacsonyrendű. A francia géppuskák minden percben akadnak. Csak puskaként használhatók. A franciák és japánok nem robbannak. A kalarasi ezred lovai mind sebesültek, menetképtelenek. A kozákok pihent, kövér lovakon várakoznak. Mieink is, az oroszok is gyalázatosan rabolnak. A megerőszakolt nőket bezárják, s a házat rájuk gyújtják.

Reménytelen menekülés a hágókon át; a buzăui 48-as regimentet valósággal felaprították.

Egy alezredes füzetlapon jelenti a vezérkarnak: az összeomlás tökéletes, mellékelem regimentem zászlaját, s kérem a csapat újjászervezését, Lizi Cantacuzino.

Október 4. A német hadijelentés: A román csapatok, melyek átlépték a Dunát, Rahovánál gyors futással kivonták magukat a bekerítésből. Román közlemény: mivel a hidat erősen támadták a német és osztrák monitorok, attól tartottunk, hogy elvágnak. Az anyagi veszteség nagy. Bekerítették a lovasságot. A királyné rosiori regimentje háromszáz embert veszített.

Civileket fogdosunk össze, hogy hadifogolynak nyilváníthassuk őket a visszavonulásban.

A kórházak már nem képesek fogadni a sebesülteket, már az iskolák is megteltek.

Maiorescu azt mondja, bármi történjék, ő Bukarestben marad.

Beszélik, rövidesen megérkezik Berthelot huszonöt francia vezérkari tiszttel.

Október 9. Kivonultunk Brassóból. A kaszinóban Culcer tábornok meséli: a harcok alatt egyszer sem tudott érintkezésbe lépni Szebennel. Egyetlen biplánt kaptak, de a tapasztalatlan pilóta annyira félt a hegyektől, hogy a Duna felé repült. A harcoló szárnyak között sem volt telefonösszeköttetés. A legsürgősebb információra is órák hosszat kellett várni.

Beszélgetés a királlyal. Ő: szerencsétlenségünkre csak egy alternatívánk van: a harc. M: Meddig akarja felséged forszírozni a harcot? Ő: Ha Bukarest elesik, máshol folytatjuk. Hibát követtem el, amikor elfogadtam, hogy Románia határozott időpontban lépjen háborúba. A szaloniki offenzíva nem indult meg. Az oroszok nem jelentek meg sem Dorna-Vatránál, sem a Marosnál, mint ígérte volt. M: Nekik mindenesetre megvolt az érdekük, hogy felséged mozgásba lendüljön. Ő: De érdekük-e, hogy minket megverjenek? M: És ha felkészül­tebbek­nek hittek, mint amilyenek vagyunk? Ő: nemzeti kormányt akartam! M: Brătianu felelősségét nem vehetjük át.

Október 10. A 16-os tüzérek otthagyták lövegeiket.

A vezérkart is le kell váltani. M. megemlíti Culcer nevét, a király nem reagál rá.

Iliescu vezérkari főnököt azzal vádolják, azért ment fejjel a háborúba, hogy lopásairól, visszaéléseiről elterelje a figyelmet.

A király: kétéves felkészülés után nincsenek repülőink. A franciák küldtek néhányat, de rosszakat. M: mért fogadtuk el őket? S mért nincsenek nehézágyúink? Telefon hiányában lovasok vitték a parancsokat. Egyáltalán, mért léptünk hadba? Ő: Ne feledd, hogy ellenséges országban harcoltunk. Az erdélyiek ellenségként fogadtak bennünket. M: A háborút ma már nem lehet megállítani. Kérem felség, legyenek tartalék elgondolásai. Végül: nem szeretném látni, hogy a román király s a román hadsereg az oroszokhoz menekül.

Berthelot 4 napon belül megérkezik, és kiválogatja a legkiválóbb tiszteket.

Menjen a király a frontra, s küldje a trónörököst valamelyik vezérkarhoz.

A herceg meglátogatta egyik sebesült barátját a kórházban, de nem ment be a többi kórtermekbe.

Brassó és Predeal között iszonyatos harc. Sebesültjeink száma ötvenezer. És a halottaké?

Mindenütt pánik szele fúj. A minisztériumok s a hivatalok pakolnak.

Carp fiát megölték az Ojtozi-szorosban.

Négyszázezer ember számára kellene bakancsszeg, hogy a Kárpátokban ne csúszkáljanak. A piacon csak négy kiló vas van.

Az Olt völgyében megöltek egy generálist a németek.

Megnyugtató hazug hadijelentések, miközben a “jobb” családok Oroszországba, Olasz- és Franciaországba igyekeznek. Târgovistén nagy pánik, a menekülők tébolyultan rohamozzák a vonatokat.

Október 15. Megérkezett Berthelot. Sofőrje egy húszéves fiú. Jött vele vagy húsz tiszt. B. a vezérkar tanácsadója lesz.

Sokan rájöttek, hogy Moldova nem az ígéret földje.

Egy generálist, aki másfél évig volt az Olt völgyében és minden zugot ismer, áthelyezték a Buzău völgyébe, ahol sohasem járt.

(Alexandru bácsiról olyan hírek terjengenek, hogy csak békekötés árán vállalna kormányelnökséget.)

A fronton lévő telefonhelyzet: az orosz ezredenként harminchat km, a román két km. Vajon a németeké mennyi lehet?

Dobrudzsában a közbűntényeseket is igénybe vették a kiürítésnél. S vagy negyvenezret a lakosság köréből. Hajtották északra őket. Rettenetes nyomor. Éhségtől, hidegtől sok gyerek halt meg.

Az Erdélyben ejtett foglyokat eleinte mind megölték. Aztán hátra kísérték őket a hegyek felé. S a katonák időnként kedvtelésből közéjük lőttek.

M: A herceget végre a sereghez küldik. Gratulálva érte a Királynénak, aki megkérdi, miért nem megy a Király a frontra? M: A király nem megy oda, ahol nincs győzelem.

A kormány elhatározta, hogy három hónapra előre kifizeti az illetményeket.

Október 23. Az egész dobrudzsai frontot feladtuk. Murfatlarnál szakadt szét a front. Háromezerötszáz fogoly, zöme orosz.

Sturghöt, az osztrák miniszterelnököt megölték. A merénylő a szocialista Viktor Adler fia.

Alexandru bácsit erőszakkal akarják elvinni, ha kiürítik a várost.

Campulung elesett.

A király parancsainak, a miniszterelnök utasításainak már nincs foganatja.

Még talán meg lehet menteni a dinasztiát is, az országot is, de ha megmakacsoljuk magunkat, az ország is elvész. Ezt meg kell mondania a királynak.

Dobrudzsából nyolcvanhét löveget lőszerhiány miatt kellett kivonni. Muníciónk már egy hónapra sem elég. Zászlóaljaink létszáma nyolcszázról háromszázra apadt.

Nincs ruha, nincs élelem. Havasalföld akár egy birkanyáj pásztor nélkül.

Mindenki megfeledkezett a sebesültekről és a szegényekről.

Tulceát kiürítettük.

Az 1917-es kontingenst behívták, tervezik az 1918-ast is. Az 1919-es (tizenhat éves) suttyókat gyalogosan útba indítják Moldvába.

Október 29. Viszonylag jó hírek. Take Ionescu a Wagon-Lits vezetőjével a hálókocsikat osztja szét. A francia tisztek véleménye szerint még tíz napig kell tartani magunkat. S mi lesz azután?

Háromszázezer olyan kiképzetlen “harcosunk” van a frontokon, akinek kezében soha nem volt fegyver. Sokukat most is puska nélkül küldtük ki az arcvonalba.

A német lapok tele vannak a román csapatok kegyetlenkedéseivel. A foglyok legyilkolását nem a bolgároknak tulajdonítják. A bolgár parlament is tárgyalta a román katonák kegyetlenségeit. Megborzadok, ha a következményekre gondolok.

Az emberek letörten várják sorsuk alakulását. Nemzeti ideál! Hol vagy?

A tragikus helyzet komikuma: Nicu Saveanut általános komisszárnak nevezték ki, melléje Titulescut jogi tanácsadónak, illetve komisszárnak s mindkettőt az orosz nagyvezérkarhoz delegálták.

November 2. Mircea herceg ma hajnalban tífuszban meghalt. Ideiglenesen Cotroceniben temetik el, mert Curtea de Argeş nagyon közel van a fronthoz.

Az Oltnál hat napja tartanak a harcok.

A királyné vigasztalhatatlan.

November 3. A kis herceg temetése. Az Udvar negyedórát késik, zűrzavaros jövés-menés. Az emelvény lépcsői gyalázatosan rosszul festve. A királyné egy kartonhuzatú sárga selyempárnás fotelen ül. Egy harmadrangú szállodában is silány lenne. Mária udvarhölgyei furcsa ötlettel ápolónői ruhában: megkurtított kék szoknya, keki fityula, Marta Bibescu-féle óvodai piros kihajtókás kabátkák. A királyi pár előtt nem volt mód elvonulni. Egy nyamvadtka kisfiú virágot tesz a koporsó mellé.

Az orosz generális hazatértekor a legmagasabb román kitüntetést kapja: nagykereszt a koronáért. Mit kaphatott volna, ha győz?

Az oroszok harminchat vonatot kaptak szállításaikra, de ők délután ötkor leállnak azzal, hogy pihenőidejük van.

Sok összeütközés velük mindenütt. Bákóban a gyógyszertárban megitták az egész parfüm­készletet.

Sok a feljelentés.

A sziguranca főnöke élet és halál ura: letartóztat embereket, és elengedi őket. Egy nap alatt ötvenezer lejt rubelre, ötvenezret francia frankra váltott be. A táborparancsnokok a foglyok hátán nagy pénzeket forgatnak. Az orosz rendőrség meg sem közelíti a sziguranca törvénytelenségeit és stupiditását.

Pénzért elengedtek hétezer osztrákot és németet, s most egyenkint fogdossák őket össze.

November 6. A németek és osztrákok kikiáltották Lengyelországot autonóm királyságnak.

November 8. Culcer tábornok lemondást nyújtott be: elkobozták autóját, mert Carol trónörökös megkívánta Rolls-Royceszát.

Az orosz flotta bombázta Constancát.

A párizsi rádió felpanaszolta, mily sok segítséget kapott a franciáktól Románia, mégsem bírt ellenállni a központi hatalmaknak.

A francia követ: mi erős Romániát akarunk az oroszok ellen.

Délután a királynál. Ő: A rossz lehetőségekre is számítok, csak a titkos iratokat szállíttattam északra. A nemzeti bank fémkészletét visszaparancsolom. Ha visszavonultunk volna az Olttól, ami rossz védővonal, Bukaresttől keletre áshatnánk védővonalat. Ha a főváros elesik? A hadsereget kell megőriznünk!

A király nem lát tisztán. Azt mondja: a franciák a hibásak, nem küldtek elég fegyvert. De hát ad a monarchia a maga idején minden mennyiséget benzinért. Igen, de a kaliberkülönbség! De hiszen az most is megvan: fele puska 6 és feles, fele 8 milliméteres.

A foglyok dolgáról unottan beszél a király: a bolgár foglyok olyan sokan voltak, hogy nem tudtuk ellátni őket, mindkét oldalon öltek meg hadifoglyokat. A mi foglyainkat nem az oroszok ölték halomra, hanem a velük érkező szerbek és horvátok - vagyis a szerb tisztek alatt a horvát és cseh legénység.

A királynénál november 13-án. Bufteát bombázták. A kertész meghalt. A királyi gyermekek az óvóhelyen biztonságban.

November 15. Mindenki azt hiszi, hogy Prezan visszavonulása rendezetten történt. Csakhogy, amikor csapatról csapatra kiadták a visszavonulási parancsot, a jobb szárny megrendülve őrült menekülésbe fogott, fegyvert, felszerelést eldobálva gyalog értek a határra két nap alatt.

Dobrudzsában az orosz parancsnokok a boroshordókat árokba ürítették. A legénység lehasalva itta részegre magát. A román fosztogatóknak semmi sem jutott.

Curtea de Argeş elesett.

A Csíkban összefogdosott túszokat csordaként terelik esőben-sárban át a hegyeken. Mint a légy, hullnak a kiskabátos civilek. Nagyon félek a számlától, amit ilyenekért fizetnünk kell majd.

November 18. Berthelot kijelentette, hogy Bukarestet házról házra kell védeni. Már meg is kezdték a város körül a lövészárkok ásását. Bukarest elveszett város, ez azt jelenti, az Akadémia kincsei elvesznek, azok a dokumentumok, amelyek lehetővé teszik, tennék, hogy megteremtsük valódi kritikai őstörténelmünket, azok helyett a mesék helyett, amelyek öntudatra ébredésünk bölcsőjét ringatták.

A németek szerint 3000 vagon petróleumot, 2700 vagon benzint, 1700 vagon ásványi árut, hatalmas búzakészletet, rengeteg cukrot, kávét zsákmányoltak, egy egész hadsereg számára eleget.

November 20. Gyönyörű napfényes idő. A harangok bombázást jeleznek. Tîrgu-Jiu-i véres csatában nagy vereség. A német hadsereg 189 tisztet és 19 338 katonát ejtett foglyul. A zsákmány 26 ágyú és 72 géppuska.

Amikor megérkeztek a franciák, Berthelot azt mondta: tartsatok ki tíz napig! Aztán: csak egy hónapig! Ezek a dátumok rég elmúltak mind. Berthelot azt mondta tegnap: erődítsétek meg Tîrgu-Jiut! Megtettük! Negyvennyolc óra alatt elveszett, s vele Craiova is, ahonnan tizen­ötezer sebesültet evakuáltak, nyolcszáz súlyos ott maradt.

Beszélik: Németország emberanyagának határához érkezett. Ausztria mindenkit ki akar elégí­te­ni: ideígéri Bukovinát, s talán Erdély egy részét is, de nekünk le kellene adnunk Dobrudzsát.

Ferenc József este fél tízkor meghalt. Álló helyzetben érte a halál, az utolsó percig dolgozott.

November 23. Carol herceg azt a hírt terjeszti, hogy ő nem akarta ezt a háborút. Egy hétig hadakozott ellene, s azt kérte, halasszák el tavaszig.

Nem egyezkedünk Brătianuval.

A craiovai menekültek közül a nyitott vagonokban sokan meghaltak. Minden területen visszavonulás, fejvesztettség. Hamis hír terjed valami nagy győzelemről, s hogy fel kell lobogózni a házakat.

Könyörgő levél a királynak, ne engedje felégetni a gabonaraktárakat.

Berthelot azt parancsolta, gyújtsák fel a craiovai malmokat. Brătianu állítólag azt felelte: még Románia ura vagyok, nem egyezem bele, mert nekem az ottani malmokban érdekeltségeim vannak.

November 25. Ötnapi élelemmel gyalog indítják útnak a katonákat. A fiatal orvosokat s az orvosnövendékeket vonaton szállítják. Sokan megszöktek.

November 26. Az úriasszonyok tömegesen jönnek tanácsért: féltik lányaikat a meg­erő­sza­kolástól, fiaikat a legyilkolástól. Mindenki fel van háborodva a kormány aljassága miatt.

A sebesülteket ruházat híján papucsban, gatyában rakják fűtetlen vonatra.

Kiscserkészek vonulnak Tecuci felé. Egészen kicsik. Hogy engedhették el őket a szüleik?

(Daniel, férjem, a legidősebb Marghiloman az éjjel meghalt. Már régen várta a halált. Nem vihetjük Buzăuba. Itt kell eltemetnünk Bukarestben. Minden rám hárul. Traján már Iaşiban a minisztériummal. Agathára nem támaszkodhatok. Alexandru sógor pénzt kínál, de az van nekem is. Koporsóssal, sírásókkal, pópákkal tárgyalok. Ötszörös-tízszeres pénzt kér mindenik.)

A királyné elhagyta Bukarestet.

Mondják, a király jó hangulatban van.

November 29. A maradottak tanácshozó testülete összeül. Napirendi pontok: 1. A Iaşi-ban összeülő parlamentben való részvétel visszautasítása. 2. Kérés a kormányhoz, ne gyújtsák fel a gabonaraktárakat. 3. A háború megindításának felelőssége.

November 30. Síró őrnagy esik be: Anghelescu parancsára lezártak, eltorlaszoltak minden, a városból kivezető utat. A csendőrök tűzparancsot kaptak ellenséges járőrök leküzdésére.

Egész nap szóltak az ágyúk.

A miniszterek tíz órakor elhagyták a fővárost. Sokan félnek a bolgároktól, a németek kevesen vannak, de rettenthetetlenek.

Katonáink nem tudják kezelni új angol fegyvereiket - minden járművet elrekvirálnak.

December 1. Carol herceg a fővárosban akar maradni. Állítólag a királyné tanácsolta, legyen hadifogoly, hogy megmentse a dinasztiát.

Nem tudni, hol a király.

December 4. Az utolsó hadijelentés győzelmet jelent: visszavonulás Urziceni felé.

Hírlik, Berthelot azt kutatja, mi késztette Romániát oly hirtelen hadba lépésre. Azt mondták neki, ultimátumot kapott Oroszországtól. Pétervárról azt a választ kapta: semmiféle ultimátumról nem tudnak. Kiderítette, hogy az egész Poklewsky követ és Take Ionescu műve!

A román hadsereg szétmállott: egy-egy tábornoknak nincs több embere két-háromezernél.

Bukarestben tartózkodik egy német parlamenter - Prezán generális utasítására várnak.

Bufteát 7 órakor elfoglalták.

December 6. Fél kilenckor Vredenburch elindul, hogy fogadja a németeket, Petrescu vele megy. Kihirdették, hogy az üzleteket nyitva kell tartani, barátságosan kell fogadni a németeket. Lőni vagy szitkozódni nem szabad.

Sok ember az utcákon. A királyi gárdisták a főutcán mutatkoznak szép öltözetükben. Még min­dig vonulnak a menekülők. Sok asszony sok gyerekkel. Hátukon teknő, abban csecsemőik. Két regiment, az 56-os és a 61-es az úton összekeveredve vonul vissza. Hová? Oly fáradtak, alig lépkednek! A lőversenytérnél tüzérség. A háború legszörnyűbb víziója.

Délután 3-kor a németek elfoglalják a királyi palotát. A gárdisták ellenére megengedik a tömegnek, hogy benyomuljon a palota udvarára.

A tömeg fraternizál a németekkel, akik még virágot is kapnak. Uram isten, decemberben!

Őrjáratok kezdik összegyűjteni a katonai holmikat.

Négykor ágyúlövések. Tüzelnek az Urziceni felé visszavonulókra.

Megérkezik Mackensen. Lassan közeledik a királyi palotához. Három autó mögötte, megáll a lépcsők alatt. Közli, hogy nem megy be. A tömeg élteti a tábornokot. Az éljenzők között sok a zsidó és német. A tábornok kijelenti, nem nyúl a palotához. Kiáltások: És a Hohenzollern herceg? Erre Mackensen nem válaszol. Azt mondja: engedjetek szabadon minden német foglyot.

Az Akadémia utcában jól fésült vidám fiatalok. Katonák még fegyver nélkül is.

Este a belügyminisztériumban: sok német tiszt és a visszamaradt román urak. Az egyik úr azt mondja: Ezek alaposan megszorongatnak bennünket: holnap tíz óráig tízezer kenyeret, rizst, olajat, burgonyát kérnek. Beszámítják a jóvátételbe, de pontosan kell szállítanunk. Most négyezer ember vonult be a városba, holnap még tízezer jön. Bevonul Falkenhayn tábornok hada is. Mindkettőnek meglesz a maga zónája, a Bulvár választja el őket.

(Von Lippe herceg is megérkezett, már találkozott Carppal. Fel akarta keresni Alexandru sógort is, de nem volt nála névjegy.)

A németek Bukarest körül nem találkoztak oroszokkal.

Kemények lesznek. Máris elkoboznak minden ép lovat.

A németek, anélkül hogy súlyosabb kilengéseket követnének el, nagyon nyersek. Amikor panaszra mentek egy ezredeshez, azt válaszolta: a mi embereink töredékét sem követték el annak, amit a románok Erdélyben véghezvittek. S ezt kénytelenek voltunk tudomásul venni.

Mackensen kihirdette: mi csak a román és orosz katonák ellen harcolunk, a nép ellen nem. De a városban a haditörvények érvényesek.

A többi, amit mondott, az már irodalom volt, fellengzős, melynek illatát már Anghelescutól s a többi uraktól éreztük az előkészületek idején.

Délután négy órakor törökök vonultak nagy zeneszóval, síppal-dobbal. Nem voltak többen háromszáznál. (Este a Calea Victoriein sétáltak, nem mutattak semmi egzotikumot.) Fél órával a törökök után a bolgárok vonultak. Meglehetősen öregeknek látszottak.

Egy nyilvános szégyen: Marta Bibescu asszony kitette balkonjára a feliratot: “Reserve Spital”. Egy angol-francia barát részéről, aki tegnap még orosz vizeken evezett, elég gyors irányváltozás. Ámbár a család szokásaival nem ellenkezik nagyon.

December 11. A németek gyorsan és módszeresen szervezkednek. Mackensen a hadügyben rendezkedik be. Állítólag Mecklemburg herceg lesz az ország kormányzója. Földre tiport ország vagyunk. Bemennek a házakba, elfoglalják otthonainkat, elviszik a lovakat s az élelmiszert. Mandrea asszonynak elvették minden pénzét, s a nyakából még az aranykeresztet is. És mindig az a válasz: Maguk sokkal rosszabbak voltak Erdélyben!

December 12. Ploeşti és olajipari környéke romhalmaz.

December 12. Mackensen közli: “Magánjelleggel tolmácsolom a császár üzenetét, amely szerint ma déli 12 órától felajánlotta a békét az ellenséges Romániának. Felhatalmazást kaptam Tőle, hogy ezt közöljem Carp, Marghiloman és Maiorescu urakkal.”

Tegnap délután találkozás Netzhammer érsekkel, aki kijelentette, jelentkezett Mackensennél, és kész a németek szolgálatára állni.

Carp kijelentette, hogy Maiorescuval soha-soha nem fog együttműködni.

Közöltük Mackensennel: köszönjük közlését, s úgy véljük, a békeajánlatnak meglesz a gyümölcse. Támogatjuk a béke megkötését s ezt tudatjuk a Koronával. Nyilvánosságra hozatalát korainak tartjuk, mert úgy hatna, mintha a félelem kényszere alatt egyeztünk volna bele, és másrészt azért sem, mert a Király tudomása és szándékai ellenére nem cseleked­hetünk. Arra kértük Vilmos császárt, engedje meg, hogy a fővárosban maradt notabilitás-pártvezérek tanácskozhassanak, és üzenetet vigyenek Ferdinánd királynak határozatunkról.

A tábornok azt üzente, politikai javaslatunkhoz nem szól hozzá, ő mindenesetre közzéteszi a császár békeüzenetét, a többi a románok dolga.

A németek túszul el akarják fogni Lia Brătianu asszonyt és Contancuzino doktort, hogy megvédjék azt a német hadifogolymenetet, amelyet akkor tereltek, fogdostak össze, amikor kiürítették a várost, hogy Oroszország felé vigyék őket.

December 15. A németek előnyomultak Jalomicáig. Szörnyűséges körülményeket találtak a jalomicai táborban a német és osztrák hadifoglyok között. Legsiralmasabb állapotban azok a magyar civilek voltak, akiket Csíkból hajtottak el.

Az oroszokkal állítólag Stockholmban lesznek a béketárgyalások. Ők igényt tartanak Moldovára.

A vakaresti fegyház parancsnoka utasítást kapott, hogy háromezer fogolynak csináljon helyet, akik a németek kezén szaporodtak fel. Az első vizsgálat során komisz dolgok derültek ki: a női rabok a nemi szolgálataikért kapott pénzt és ajándékokat megosztották a fegyház igazgatójával és írnokával. Ugyanakkor többen éhen haltak. Bordély a fegyintézetben! Aki nem alkalmas altesti szolgálatokra, az éhen halhat!

A németek egyre keményebbek és indiszkrétebbek. A minisztériumok bélyegzőiről és papírjairól kivakarták a Regatul Rominei szavakat.

December 20. A lej kurzusa alacsonyabb, mint a leváé, a márka jelentősen emelkedett. A letartóztatások mérséklődtek: a németekkel nem lehet kukoricázni.

(December 28. Alexandru sógor ágyban fekvő beteg. Én viszem neki a híreket. Lázas, látogatókat nem fogad.)

Egy suhanc hozza a hírt, hogy a királyi pár menekülés közben a buzăui kastélyunkban, az Albatroszban lakott.

Brătianu nyilatkozott Iaşi-ban háborúnkról. Annyira felzaklatta elbeszélésem betegünket, hogy súlyos köhögési, fulladásos rohama megszakította elbeszélésemet, mikor aztán megcsilla­podott, ellenkezésem dacára követelte, hogy mindent mondjak el részletesen, amit csak tudok. Alexandru szerint Brătianu aljassága minden eddigit felülmúl.

Brătianu szerint nem számolhattunk hosszú háborúval, s főként nem téli hadakozással. Ebben a hitünkben nagy szövetségeseink is minduntalan megerősítettek bennünket. Az oroszok biztosítottak arról, hogy sem Németország, sem Ausztria-Magyarország nem képes nagyobb offenzívára, de még lényeges védekezésre sem. Azt mondták nekünk, hogy a háborút egy csaknem védtelen országba helyezhetjük át. A háborúba lépés pillanatát augusztus végén az angol és francia kormány kitartóan sürgette. Határozott biztosítékot kaptunk, ha a Szamos mentén kitartóan és energikusan harcolunk, lenyűgözzük az egész német hadsereg erejét. És szilárdan állították, hogy Németország nem tud Ausztria-Magyarországnak hatékony segítséget adni. Ezek az ígéretek tökéletesen elkábítottak minket. Ezzel szemben az egész világ elámult a központi hatalmak kibontakozó erejétől. Sohasem hitte volna senki, hogy ezek az országok ilyen hatalmas erőkifejtésre lehetnek képesek. Románia egy hibás és bűnös illúzió áldozataként odadobta magát szövetségesei prédájául.

Most egy másik béresfiú jött Buzăuból: mindent kiraboltak az oroszok és a németek. Elhajtották az állatokat, kivágták a fákat, a kastély bútorait elhordták, vagy feltüzelték.

Bukarest eleste napján a buzăui kastélyban ünnepelte a család Carol trónörökös őrnagyi előléptetését. A köszöntőt Iliescu tábornok mondta. A király komoran nézett maga elé. Nem a család, inkább az ország gondjai nyomhatták lelkét, s ezt javára írhatjuk.

Hát ennyi, kedves Györgyöm. Magamról csak annyit, amióta veled, azóta senki mással. Vagyis hát Daniellel még egyszer nagy nehezen utoljára, de akkor már teherben Agathával. Hogy elhiggye, hogy vállalja. Amit boldogan meg is tett. Haláláig csak utolsó órájában támadt egy gyanakvó perce: “nem túlságosan korán jött az én édes kislányom”. Gondolhatod, megnyugtattam.

De Agathának még nem árultam el, hagytam, gyászolja, sírja ki magát az egyszerű, ideiglenes sír mellett, zokogja ki magát férje, a nyomorult Stefanescu miatt is, akitől talán soha nem szabadulunk meg. A kórházvonattal Iaşi-ba vitték. Az Olt menti harcokban egy gránát elvitte a fél karját.

Most Alexandru sógor mellett telnek napjaim. Ha felépült, majd többet tudok neked mondani, üzenni a mi városunk nagyon szomorú napjairól.