Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára

Szerelem

A köztudat hajlamos arra, hogy a feudalizmus kori parasztságot anyagias vonásokkal átitatott, érzelmileg közömbös embercsoportként jelenítse meg, amelynek sorsában a szerelem ezredrangú tényezőként jutott szerephez. Ezzel szemben Bálint Anna válóperének vallomásai a szerelem dicséretét zengik, és a szerelem jelentőségét elképesztő magasságokba emelik. A perbéli tanúk szavait olvasva olyan érzésünk támad, mintha a Havasalja falvaiban, különösen persze Oroszhegy lakossága körében, közüggyé vált volna, hogy Bálint Anna szereti-é a mátkáját. Szinte mindenkit foglalkoztatott a kérdés. Bármerre járt, lépten-nyomon kérdez­gették a szomorú leányt: szereti-e László Józsit? A szerelem középpontba helyezése és a szerelem léte vagy nem léte iránti felfokozott érdeklődés valószínűleg összefüggött a külön­leges helyzettel, a lány látványos bánatával, dacával, szitkozódásaival. Talán sok vissza­vetített bölcsesség is meghúzódott a vallomásokban. Bizonyára a rossz vég is sarkallotta az előbbre hozott aggódást. Valószínűleg befolyásolta a vallomásokból kirajzolódott képet, hogy a tanúk többsége lányok és asszonyok közül került ki.

Álljon itt néhány példa a szerelem fontosságát érzékeltető vallomásokra:

„...egyszer Annával juhnyírni a havasra mentünk, és elő hozódék a dolga, s azt mondá, hogy ő nem tudgya, hová légyen, mert László Józsefet nem szereti, s nem tud ki állani az annya elől.” (40 éves férfi)

„...egyszer találkozván Annával, kérdem: Szereted-é László Józsefet? Azt felelé: igen, az ördög.” (40 éves férfi)

„...egykor találkozván véle az úton, kérdem: Szereted-é azt a legényt? Azt felelé: Én bizony egy szálnég sem, szeressék az ördögök. Mindenkor azt mondotta, hogy ő az annya kedviért megyen László Józsefhez, mert ő soha sem szereti.” (25 éves asszony)

„...Én is ki hirdettetések után mondám Pannának: Hát immár szereted é? Azt mondá: Én bizony mikor hozzánk jő, s meglátom, ollyan, mintha kést ütnének a szívembe, még a házban sem ülhetek, míg nálunk mulat, hanem ő az anyámmal benn beszélget, és nékem ki kell mennem.” (43 éves asszony)

„...azt mondotta...ő nem szereti László Józsit, néki se testének, se lelkének nem kell.” (30 éves asszony)

„...A mátkaság után hozzánk jött Farkaslakára Anna, s nékem keservesen panaszolkodott, hogy néki el kell bujdosnia erről a földről, mert ő úgy nem szereti a mátkáját, mint a földet.” (26 éves menyecske)

„...egy diafalvi legény járogatott hozzá, s azt inkább szerette.” (20 éves legény)

„...nem szerette, sőt gyűlölte inkább, mert diafalvi Sándor Pistához nagyobb hajlandósága volt.” (40 éves férfi)

„...nem szerette, s azt mondotta fülem hallatára, hogy Sándor Pistát nem adná ollyan tizenkettőjért, mint az ura, mert ha úgymond, eccer Sándor Pistával hálhatnék, nem adnám a László Józsival való tizenkét hálásért.” (23 éves hajadon)

Egyesek az efféle helyzetben szokásos tanácsot adták Bálint Annának: ne keseregjen. Nem olyan nagy baj, ha nem szereti László Józsefet. Idővel bizonyára majd megszereti. Az élet gyakorlatára alapozott tanácsuk azonban nem vált be.