Illos felices, illos reor esse beatos
Ante omnes, qui nunc rus geniale colunt.
Nam ruri nihil est mage dulce; molestior urbs est,
Rure manet Genius semper, ab urbe fugit.
Vos nunc aut canibus, lepores agitatis odoris,
Ast ego continue, grammasin invigilo.
Aut lentis virides peragratis passibus agros,
Ast ego continue, grammasin invigilo,
Aut pingues turdos iucunda fallitis arte,
Ast ego continue, grammasin invigilo.
Vos iocus et ludus, vos blanda fronte voluptas,
Vos requies et pax, vos comitatur amor.
Adsunt conspicuae, formoso corpore, Nymphae,
Quae vobis possunt oscula mille dare.
Vos bene potaris, vos pingues manditis escas,
Inde premunt mollem, corpora vestra, torum.
Ambo igitur superum merito scandetis Olympum,
Hoc mercedis habet, qui bene semper agit.
Opto nimis, placidi, nunc rus celebrare, Scientae,
Opto nimis vestra commoditate frui.
O si Pegaseis liquido ferar aethere pennis!
Et nunc ad vestros deferar ipse Lares!
Quis prohibet plures cera me iungere pennas,
Et iunctas humeris applicuisse meis?
Hoc tuus, ut memorant, certe pater, Icare, fecit,
Et cur plus nobis ingeniosus erat?
Atlantis facunde nepos, sate Pliade pulchra,
Aliger aligero qui pede carpis iter;
Oro tuas nobis pennas concede parumper,
Ipse Scientaeas donec adibo domus.
A te concessis iuvenis Danaëius alis,
Fertur ad horrendas Gorgonis isse domos.
Aureus inde tuas a me statuetur ad aras,
Taurus, et hibernis candidior nivibus.
MARCO GIORGIÓNAK ÉS ANTONIOLÓNAK,
MIKOR SCIENTÁBAN NYARALTAK
Az csak a boldog most igazán, az a boldog a földön,
Kit kedves faluján ér el a könnyü idő.
Mert csudajó falun élni - a városi élet unalmas;
Géniusz él a falun - innen az is menekül.
Hej, ti ma fürge kopókkal nagyfülü nyúlra vadásztok,
Én pedig itt egyedül grammatikát magolok.
Lassan lépkedtek most lankás zöldfüvü réten,
Én pedig itt egyedül grammatikát magolok.
Tőrrel fogjátok meg a lomha, kövérke rigókat,
Én pedig itt egyedül grammatikát magolok.
Hízelgő gyönyör és játékos tréfa kisérget,
Csendesség, nyugalom, szívderitő szerelem.
Formás nimfákat láthattok a sűrü ligetben,
S kaphattok tőlük isteni csókokat is.
Isztok jóízüen, tele vagytok jó falatokkal,
Friss, puha ágy öleli elnehezült hasatok.
Érdemetekhez méltón éltek e menny közepében,
Jótét lelkeitek díja e szép jutalom.
Hej, de szeretnék én is az enyhe Scienta vidékén
Csendbe faluzgatni, kedveseim, veletek.
Bár Pegazusnak szárnya emelne a híg levegőbe!
Ó, bár juthatnék házatokig valahogy!
S mért ne ragasszak tollból szárnyat tiszta viasszal:
Majd vállamra veszem s könnyeden ellebegek,
Azt mondják, Ikarus, hogy apád tett így legelőször.
S mért ne lehetnék én éppoly ügyes repülő?
Atlas szépszavu sarja, szülötte a tünde Maiának,
Szárnyas lábon akit ringat az égi világ.
Kérlek, tollas szárnyadat add kölcsön kis időre,
Míg a scientai víg ház küszöbére jutok,
Úgy hírlik, Danaé fia is gyors tollaidon szállt
Gorgó rettenetes iszonyu fészke felé.
S áldozatul gyönyörű aranyos bika-szobrot ajánlok,
Tündöklőbbet, akár télen a hótakaró.
Ardua sacratae celebras seu moenia Cirrhae,
Seu colis excelsae, moenia clara Rhodi,
Parrhasium flexo, seu lustras Maenalon, arcu,
Seu Claron aut Lyciae templa sacrata colis;
Seu quondam aequoreis, fluitantem Delon, in undis,
Aurea seu magni tecta Tonantis habes;
Huc ades intonsis, Paean formose, capillis,
Huc ades o medicae, Phoebe repertor, opis!
Te coluisse mihi teneris, rogo, prosit, ab annis,
Atque Sabaea tuis, tura dedisse, focis.
Scilicet auxilium Iuno parientibus affert,
Ruricolis dat opem Liber et alma Ceres.
Lanigeras Pan curat oves, oviumque magistros,
Persephone magicis artibus ipsa favet.
Pastorem alma Pales, miserum Venus audit amantem,
Quique volat toto notus in orbe puer.
Facundos Hermes, bellantia pectora Mavors,
Respicit, et castos casta Diana iuvat.
Pallas versato, ducentem stamina, fuso,
Spectat ab excelsi culmine Diva, poli.
Quisque suos Divum cultores spectat, et illis
Propitio semper numine mitis adest.
Tu quoque, Phoebe pater, lacrymas ne sperne tuorum,
Neu sinito vacuas praeteriisse preces.
Praemia digna manent, vinctum tibi cornua vittis
Taurum ad turicremos sacrificabo focos.
APOLLÓHOZ, LÁBFÁJÁSAKOR
Bárhol légy: szent Cirrha magos bástyái körül vagy
zöld Rhodos ős-hírű falmeredélyei közt,
íjjal a kézben kószálj éppen Maenala táján,
tiszteld Clarost vagy Lycia templomait,
s Délosz csöpp szigetét, amely egykor a tengeren ingott,
lakjad a Mennydörgő ünnepi csarnokait:
jöjj ide most, szép Orvos, nem-nyírt fürtü fejeddel,
jöjj, Paean, akitől kaptuk a gyógytudományt!
Vedd, kérlek, figyelembe, milyen régóta imádlak,
s tömjén-áldozatot mily sokat adtam eléd!
Junó, lám, a szülő nők gyámola, míg Liber és a
jó Ceres a falusi népre vigyáz kegyesen.
Pán meg a gyapjas nyájakat és őrzőiket óvja,
Persephone a csodás, mágusi ügyleteket;
a pásztort Pales és együtt Vénusz s a közismert
szárnyas gyermek a bús, darvadozó szeretőt.
Hermes a szépnyelvűknek, Mars a hadrakelőknek
támasza, és a szüzek védnöke szűz Diana.
Orsóját míg pörgeti Pallasz: az ég tetejéről
szemmel tartja a gyors, kelmeszövő kezeket.
Mindenik isten övéire néz, és hogyha segítség
kell: soha nem fárad jószivük, indulatuk.
Phoebus atyám, te se vesd meg hát könnyét tieidnek:
esdekléseimet szélbe röpülni ne hagyd!
Nem marad el méltó hálám: tömjén-szagos oltár
s rajta szalag-cicomás szarvu, kövér bikatest.
Dostları ilə paylaş: |
