Jelentéselmélet Kiefer, Ferenc Jelentéselmélet

1.3. 8.3. Az argumentumszerkezet

Az argumentumszerkezet vagy másképpen vonzatkeret (a kettőt jelen összefüggésben azonosnak fogjuk tekinteni) első pillantásra tisztán szintaktikai problémának látszik, látni fogjuk azonban, hogy ez távolról sincs így. Az argumentumszerkezet szorosan összefügg az ige szemantikájával. Az argumentumszerkezethez számítjuk egyrészt az ige által megkövetelt, ill. megengedett (fakultatív) vonzatokat és azok szemantikai tulajdonságait. Az ige bizonyos szemantikai követelményeket támaszt vonzataival szemben, így például a gondolkodik ige alanyi vonzata csak élőlény lehet, a tör ige tárgyi vonzata és a törik ige alanyi vonzata pedig csak élettelen tárgy. Az argumentumszerkezet általános problémáit nem tárgyaljuk, itt megelégszünk azzal, hogy az argumentumszerkezet és a szemantika összefüggését két példán mutassuk be: az első a belső argumentumok problémája, a második a kötelező vonzatok fakultatív megjelenésének a kérdése.

1.3.1. 8.3.1. A belső argumentumok

A predikátum jelentésében rögzített, s ezért szintaktikailag ki nem fejezhető argumentumokat nevezzük belsőargumentumoknak. A (12a,b,c) a borozgat, bezsíroz és a szopik sematikus ábrázolását tartalmazza.

(12) a. borozgat: ISZOGAT(x, bort) ’vki bort iszogat’

b. bezsíroz: BEKEN(x, y, zsírral) ’vki vmit zsírral beken’

c. szopik: SZÍV(x, tejet, emlőből) ’vki/vmi tejet szív az emlőből’

A belső argumentum jelenléte teszi elfogadhatatlanná az alábbi kifejezéseket: *bort borozgat, ^??zsírral bezsíroz, ^??tejet szopik. A belső argumentum az ige argumentumszerkezetének ábrázolásában konstansként szerepel, mivel állandó komponense az adott ige jelentésének.

1.3.2. 8.3.2. Implicit argumentumok

Az igék egy része akkor is megjelenhet egyetlen vonzattal, ha argumentumszerkezete két argumentumot tartalmaz. Ez a helyzet áll fenn például a (13a,b) mondatokban:

(13) a. Anna fest.

b. Péter alkot.

A (13a,b) mondatok többféleképpen elemezhetők. Feltételezhetjük például, hogy ezek a mondatok egy rejtett határozatlan névmást tartalmaznak:

(14) a. Anna fest (valamit).

b. Péter alkot (valamit).

A (14a,b) feltételezése esetében a fest és az alkot mindig kétargumentumú predikátum. Ezeknek a predikátumoknak azonban az a sajátosságuk, hogy amikor valamelyik argumentumuk a közlés szempontjából érdektelen, akkor nem követelik meg a megfelelő határozatlan névmás kitételét.

Egy másik megoldás szerint van egy tárgyas és egy tárgyatlan fest és alkot. A tárgyas és tárgyatlan ige közötti kapcsolatot olyan lexikai szabállyal állítjuk elő, amelyben a tárgyi argumentumot egzisztenciális kvantorral kötjük le. Az így létrejött ige azonban egy másik lexikai elem lesz, amely a kétargumentumú predikátumból áll elő bizonyos feltételek teljesülése esetén:

(15) P ( x, y) → ∃ y [P ( x, y)]

A (15) szabály révén létrejött, egy szabad argumentummal rendelkező ige a második argumentumot belső argumentumként tartalmazza.

A (15) redundanciaszabály az eredménytárgyas igékre, úgy tűnik, kivétel nélkül érvényes: ír, alkot, fest, varr, épít, köt, főz, süt. Ugyanakkor némely esetben (15) iránytárgyas ige esetében is előfordulhat:

(16) a. Péter újságot olvas.

b. Péter olvas.

(17) a. Anna virágot öntöz.

b. Anna öntöz.

(18) a. Anna tévét néz.

b. *Anna néz.

(19) a. Péter zenét hallgat.

b. *Péter hallgat.( ’hallgat vmit’ értelemben)

Ahhoz, hogy meg tudjuk magyarázni, hogy a (16b) és a (17b) miért lehetséges, a (18b) és a (19b) pedig miért nem, szemantikai különbséget kellene találnunk a két típusú prédikátum között, ami nem könnyű feladat. Talán csak arról van szó, hogy az olvas és az öntöz ige lehetséges tárgyi argumentumainak köre sokkal szűkebb a néz és a hallgat igéinél. Mindenesetre, úgy tűnik, hogy ebben az esetben a kérdés eldöntéséhez pragmatikai és világismereti tényezőket is figyelembe kell vennünk.⁵

Ez viszont azt jelenti, hogy azoknak az igéknek a köre, amelyekre a (15) szabály alkalmazható, teljes biztonsággal nem jelezhető előre.

Másfajta fakultativitással van dolgunk abban az esetben, amikor a hiányzó argumentum határozott főnévi szerkezet. Például:

(20) a. A gyerekek már mennek (az állomásra).

b. A kávét én viszem (a kirándulásra).

(21) a. Éva beleegyezett, hogy a feleséged legyen?

b. Beleegyezett.

(22) a. Nyáron pragmatikai konferenciát rendezünk.

b. Nem akarsz részt venni?

A (20a,b) mondatok esetében a hiányzó argumentumot a tágabb kontextus szolgáltatja, a (21b) és (22b) mondatok esetében a hiányzó argumentum a közvetlen nyelvi kontextusban szerepel. A fakultativitásnak ez a formája nem jelezhető előre, és talán nem is függ szemantikai tényezőktől. Ez utóbbit látszik alátámasztani az a tény, hogy a nyelvek ebből a szempontból nem viselkednek azonos módon. A német herausfinden ’rájön, kinyomoz’ nem teszi lehetővé ezt a fajta fakultativitást: Wir müssen’s herausfinden! ’Rá kell jönnünk’ és nem *Wir müssen herausfinden! (az anaforikus es nélkül), angol megfelelője, a find out ige esetében viszont ez lehetséges: We have to find out!⁶ Ebből arra következtethetünk, hogy az argumentum megjelenésének kötelező volta nyelvspecifikus tulajdonság is lehet, amelyet ebben az esetben a lexikai egységek jellemzésében kell megadnunk.

1.4. 8.4. Thematikus szerepek

Az argumentumok grammatikai tulajdonságait nagymértékben befolyásolja az a fogalmi szerep, amelyet jelöltjük a mondatban betölt. Ezek a szerepek egy magasabb absztrakciós szinten szereptípusokként foglalhatók össze. Ezeket a szereptípusokat nevezzük thematikusszerepeknek. A thematikus szerepeket egyesek szintaktikai, mások szemantikai kategóriáknak tekintik. És van olyan felfogás is, amely a thematikus szerepeket teljesen fölöslegesnek tartja. A thematikus szerepek elméleti státusza tehát nincs tisztázva, preteoretikus fogalmakként azonban jól használhatók. Ha például meg akarjuk indokolni, hogy az alábbi mondatokban miben különbözik az alannyal jelölt személy részesedése a mondatban leírt eseményben, akkor ezt legkönnyebben a thematikus szerepek segítségével tehetjük meg.⁷

(23) a. Béla már megcsinálta a leckéjét.

b. Béla gyűlöli a lustaságot.

c. Béla látja a rendetlenséget.

d. Béla meghízott.

A (23a) mondatban ’Béla’ aktív szereplő, ő a cselekvő; a (23b) mondatban ’Béla’ egy pszichikai folyamat átélője; a (23c) mondatban ’Béla’ passzív résztvevő; végül (23d)-ben Béla egy változás elszenvedője. Az első esetben azt mondjuk, hogy az alany ágens vagy cselekvő (rövidítése: „AG”), a másodikban, hogy experiens vagy átélő (rövidítése: „EXP”), a harmadikban, hogy téma (rövidítése: „TH”), a negyedikben, hogy patiens vagy elszenvedő thematikus szerep (rövidítése: „PAT”) hordozója. A (24a,b) mondatokban újabb thematikus szerepekkel találkozunk:

(24) a. A vihar kidöntötte a fát.

b. Ez a kulcs nyitja a kaput.

A (24a) mondatban ’a vihar’ természeti erő („TE”), a (24b) mondatban pedig ’a kulcs’ instrumentum, eszköz („INS”). Az említetteken kívül még további thematikus szerepekkel is számolnunk kell, ezeknek a bemutatására azonban nem térünk ki. A thematikus szerepek a szintaxis és a szemantika között közvetítenek, egyrészt a mondatok szemantikai értelmezéséhez nyújtanak segítséget, másrészt megszabják az ige argumentumaihoz kapcsolódó grammatikai funkciókat. Ezt az összefüggést az alábbi példasoron mutatjuk be:⁸

(25) a. Az öcsém betörte az ablakot.

b. A szél betörte az ablakot.

c. A kalapács betörte az ablakot.

d. Az öcsém betörte az ablakot egy kalapáccsal/*a széllel.

e. *A kalapács betörte az ablakot az öcsémmel/a széllel.

f. *A szél betörte az ablakot egy kalapáccsal/az öcsémmel.

g. Az öcsém meg egy kislány betörte az ablakot.

h. *Az öcsém meg a szél/egy kalapács betörte az ablakot.

i. *A szél meg egy kalapács betörte az ablakot.

j. Az ablak betört a széltől.

k. *Az ablak betört az öcsémtől.

A fenti példasorból az alábbi általános tanulságok szűrhetők le:

1. 
   Csak azonos thematikus szerepű elemek koordinálhatók. Ezért jó a (25g) mondat, és ezért rosszak a (25h) és a (25i) mondatok.
   
2. 
   Ha kétargumentumú ige egyik argumentuma patiens, a másik pedig ágens vagy instrumentum, akkor cselekvő igealak mellett az előbbi argumentum tárgyként, az utóbbi alanyként fejeződik ki. Ezt láthatjuk a (25a,c,g) példákban, a (25k) mondat azért rossz, mert benne az alany patiens szerepű.
   
3. 
   Ha a második argumentum természeti erő, akkor a patiens alanyként, a természeti erő -tól/-től ragos bővítményként is realizálódhat, mint a (25j)-ben.
   
4. 
   Ha az együttesen előforduló argumentumok ágens, instrumentum és patiens szerepűek, akkor az ágens csak alanyként, az instrumentum csak eszközhatározóként és a patiens csak tárgyként fejeződhet ki. Vö. a (25d,e,f) mondatokat! Ezek közül csak a (25d) mondat jó, de az is csak abban az esetben, amikor az eszközhatározó instrumentum szerepű.
   

Az ige szótári ábrázolásának tartalmaznia kell a thematikus szerepeket, például úgy, hogy azokat külön szinten adjuk meg, mint ahogy gyakran külön szinten szerepelnek a grammatikai funkciók és a morfológiai információk is. A betör ige esetében az egyik lehetséges ábrázolás így fest:

Tekintettel arra, hogy az igék eseményszerkezetének tárgyalásakor a thematikus szerepeket predikátumoknak fogjuk tekinteni, amelyek egyik argumentuma a szóban forgó eseményszerűség, másik argumentuma pedig az ige vonzata, már itt bemutatjuk a (26) ábrázolás thematikus szerepekre vonatkozó részének eseményszerkezetes ábrázolását.

(27) ÁGENS(x,e) & PATIENS(y,e) & INSTRUMENTUM(z,e)

(27) értelmezése: az e esemény x argumentuma ágens, y argumentuma patiens és z argumentuma instrumentum szerepű.

Mindez világosnak és egyszerűnek tűnik. A thematikus szerepekkel azonban alapvető problémák vannak. A legsúlyosabb közülük talán az, hogy számuk vég nélkül szaporítható. Amennyiben a -val/-vel ragos bővítményt automatikusan eszköz szerepűnek tekintenénk, szemantikailag elfogadhatatlan eredményhez jutnánk, ti. az alábbi mondatokban egyik esetben sincs szó eszközről, mindegyik mondat újabb thematikus szerep bevezetését tenné szükségessé.

(28) a. Moziba mentem a barátommal. (comitativus)

b. Nagy élvezettel hallgatta a zenét. (mód)

c. Megrakta a szekeret szénával. (anyag)

A (29a,b,c) mondatokban szereplő obliquusi bővítményeket sem tudjuk a rendelkezésünkre álló thematikus szerepekkel jellemezni.

(29) a. A botot zászlórúdként használtuk.

b. A háborúról beszélgettünk.

c. A könyvet ötszáz forintért vettem.

d. Ma tíz kilométert futott.

A hasonló példák könnyen szaporíthatók. A következtetés egyértelmű: le kell arról mondanunk, hogy a thematikus szerepek véges halmazából minden főnévi szerkezethez egyértelműen hozzárendeljünk egy thematikus szerepet. De akkor vajon mi a megoldás?

A thematikus szerepekre és „protoszerepekre” vonatkozó elgondolások megoldást kínálnak az említett problémákra.⁹ A thematikus szerepeket szemantikailag a következőképpen célszerű definiálni. Egy adott thematikus szerep mindazoknak az implikációknak a halmaza, amelyek egy predikátumosztály adott argumentumából adódnak. Például az ’x meggyilkolja y-t’, ’x megjelöli y-t’, ’x megkérdezi y-t’ esetében az x argumentumra vonatkozóan a közös implikációk a következők: (a) x szándékosan cselekszik, (b) x egy y-t is involváló esemény okozója, (c) x mozog vagy külső változáson megy át. A megöl ige esetében nincs jelen az (a) implikáció, a néz esetében a (b) implikáció, a megért esetében pedig hiányzik a (c) implikáció.

Az implikációk száma és súlya különböző lehet. Ha az ágensre vonatkozó összes implikáció jelen van, akkor protoágensi szerepről, ha a patiensre vonatkozó összes implikáció van jelen, protopatiensi szerepről beszélünk. A protoágensi szerep tulajdonságai a (30), a protopatiensi szerepéi a (31) alatt találhatók:

(30) a. x szándékosan vesz részt az eseményben;

b. x percipiálja/appercipiálja az eseményt;

c. x egy esemény okozója;

d. x egy mozgásesemény résztvevője;

e. x az eseménytől függetlenül létezik.

(31) a. y állapotváltozáson megy át;

b. y az esemény révén jön létre, vagy az esemény y-ra irányul;

c. y az okozott;

d. y nem vesz részt a mozgáseseményben;

e. y nem létezik az eseménytől függetlenül.

Mindegyik jellemző egymástól független, de persze egy predikátum argumentumai egyszerre több implikációt is tartalmazhatnak. Például az épít ige alanyi argumentuma az összes protoágensi, tárgyi argumentuma az összes protopatiensi tulajdonsággal rendelkezik. A tulajdonságok egymástól való függetlenségét azzal bizonyíthatjuk, ha olyan igéket keresünk, amelyekben a fenti tulajdonságok közül csak egy van jelen. Az alábbi példák az alanyi argumentumra és a protoágensi tulajdonságokra vonatkozóan ezt illusztrálják.¹⁰

(32) a. Szándékosság: Azt tette, hogy nem evett semmit két napig.

b. Percepció: János látja Marit.

c. Okozó: Boldogtalanságát magányossága okozta.

d. Mozgás: A Föld a Nap körül kering.

e. Független létezés: Ez a kocsi tetszik Jánosnak.

Ugyanezt tehetjük a tárgyi argumentum protopatiensi tulajdonságaival is:

(33) a. Állapotváltozás: János elmozdította a követ.

b. Irányulás, érintettség: János megtöltötte a poharat.

c. Okozat: A dohányzás rákot okozhat.

d. Nem vesz részt a mozgásban: A golyó eltalálta a célpontot.

e. Nem független az eseménytől: János házat épített.

A protoszerepek segítségével az alábbi általánosítások fogalmazhatók meg:

1. 
   Kétargumentumú predikátum esetében az az argumentum lesz az alanyi argumentum, amely a legtöbb protoágensi tulajdonsággal, és az az argumentum lesz a tárgyi argumentum, amely a legtöbb protopatiensi tulajdonsággal rendelkezik.
   
2. 
   Ha a két argumentum lényegében ugyanannyi protoágensi, ill. protopatiensi tulajdonsággal rendelkezik, akkor közülük bármelyik lehet alany, ill. tárgy.
   
3. 
   Háromargumentumú predikátumok esetében a nem alanyi argumentumok közül az az argumentum jelenik meg tárgyi argumentumként, amely több protopatiensi tulajdonsággal rendelkezik, és az lesz az obliquusi argumentum, amelyik kevesebb protopatiensi tulajdonságot mutat.
   
4. 
   A protoszerepek nem osztályozzák az argumentumokat sem kimerítően (lehetnek olyan argumentumok, amelyekre egyik szerep sem osztható ki), sem egyértelműen (két argumentumnak lehet ugyanaz a szerepe).
   

A hagyományos thematikus szerepek megfeleltethetők a protoágensi vagy protopatiensi tulajdonságok valamilyen részhalmazának. Az ágensi szerep jellemzői: szándékosság, kauzativitás, percepció/appercepció és mozgás, vagy csak szándékosság és kauzativitás, vagy csak szándékosság. Az experiens (átélő) szerepre jellemző a percepció/appercepció, de nincs jelen sem a szándékosság, sem a kauzativitás. Az instrumentalis tulajdonságai a kauzativitás és a mozgás. A téma szerepre jellemző az állapotváltozás, az eredmény- vagy iránytárgyi szerep, az eseménytől függő létezés és az ’okozott’ szerep; a patiensi szerep a téma szereptől abban különbözik, hogy hiányzik belőle ez az utolsó tulajdonság.

A protoszerepeket szemantikai tulajdonságok alapján definiáltuk; a protoágensi és a protopatiensi szerep prototipikus szerepek, ha azok a rájuk jellemző összes implikációt mutatják. A két prototipikus szerep között azonban különböző átmeneti kategóriák létezhetnek.

A thematikus szerepeknek ez a felfogása tisztán szemantikai jellegű. A thematikus szerepek nem a grammatika részei (mint mondjuk a generatív grammatikában vagy lexikai funkcionális grammatikában), de szerepet játszanak az argumentumok kiválasztásában.

A protoszerepek lehetővé teszik a thematikus szerepekkel kapcsolatos problémák egy jelentős részének a megoldását. A vesz és elad igék alanyi argumentumai például nem különböznek egymástól a „thematikus” implikációk szempontjából. Ez azonban fenti általánosításaink fényében már nem okozhat problémát. Ugyanez vonatkozik a kölcsönvesz–kölcsönad igékre is.

Thematikus implikációk segítségével magyarázható meg a (34) alatti igepárok közötti különbség is:

Az (a) alatti igék esetében az x experiens látja, észreveszi az y stimulust, a (b) igék esetében viszont az y stimulus az x experiensben okoz valamilyen érzelmi vagy kognitív reakciót. Az első tulajdonság az experiens, a második viszont a stimulus argumentum protoágensi tulajdonsága.

Részben a protoszerepek segítségével magyarázható a nem ágensi és az ágensi szerepű alannyal rendelkező tárgyatlan igék (az angol terminológiában az unaccusative és az unergative igék) viselkedésében megmutatkozó különbség.¹¹ Mivel szintaktikailag a vizsgált angol igék különbözhetnek a megfelelő magyar igéktől, az alábbiakban angol példákat sorolunk fel a kétféle igetípusra. Nem ágensi szerepű alanyú az arrive, die, fall, ágensi szerepű alannyal rendelkezik a smile, walk, talk. Az előbbi csoport igéinek alanyi argumentuma protopatiensi, az utóbbi csoport igéinek alanyi argumentuma pedig protoágensi tulajdonságokkal korrelál. A nem ágensi szerepű alannyal rendelkező tárgyatlan igékre jellemző tulajdonságoknak azonban nem mindegyike jelenik meg az ehhez az igeosztályhoz tartozó minden egyes ige esetében. Ugyanez vonatkozik az ágensi szerepű alannyal rendelkező igékre is. Az ige egyéb szemantikai tulajdonságai alapján sem lehet mindig megmondani, hogy az ige melyik igeosztályba tartozik. Ezt az a tény is igazolja, hogy azonos jelentésű igék egyik nyelvben az egyik, a másik nyelvben a másik osztályba tartozhatnak. A tipikus ágensi szerepű, vagy a tipikus nem ágensi szerepű alannyal rendelkező igék esetében azonban ilyen eltérések nem lépnek fel. Ily módon a protoszerepek az ágensi szerepű alannyal és a patiensi szerepű alannyal rendelkező tárgyatlan igék viselkedését is megmagyarázzák.¹²

1.5. 8.5. Néhány különleges igeosztály

Az igék szemantikailag sokféleképpen osztályozhatók. Argumentumszerkezete és az argumentumaihoz rendelt thematikus szerepek alapján tulajdonképpen minden ige besorolható valamilyen igeosztályba. A hagyományos osztályozások is sokszor az argumentumszerkezetet veszik alapul (pl. tárgyas–tárgyatlan ige, cselekvő–szenvedő ige). Ezek a szintaktikai tulajdonságaik alapján definiált osztályok szemantikailag is elkülönülnek egymástól. Itt azonban nem az így definiált igeosztályok szemantikájával foglalkozunk, hanem olyan igeosztályokat vizsgálunk, amelyeknek a szemantikában az utóbbi évtizedekben kitüntetett szerep jutott.

1.5.1. 8.5.1. A kontrolligék

Olyan igék esetében, amelyek propozicionális argumentumot kívánnak, érdekes összefüggéseket találunk a beágyazott mondat alanya és a főmondat alanya, ill. tárgya között.¹³

(35) a. Anna nem tudott időben jönni.

b. Anna megpróbált időben jönni.

c. Anna megkérte a testvérét, hogy jöjjön időben.

d. Anna azt tanácsolta a testvérének, hogy jöjjön időben.

e. Anna azt kérte a testvérétől, hogy jöjjön időben.

A (35a,b) mondatokban a beágyazott mondat alanya koreferens a főmondat alanyával. Ebben az esetben alanyikontrollról beszélünk. A (35c,d,e) mondatokban ezzel szemben a beágyazott mondat alanya a főmondat nem alanyi argumentumával (a (35c)-ben a tárgyi, a (35d)-ben a dativusi, a (35e)-ben a -tól/-től ragos argumentummal) koreferens. Ebben az esetben tárgyikontrollról van szó. Az azonos vonatkozású elemeket azonos indexszel szoktuk ellátni. A fenti mondatok referencia-viszonyait az alábbi szerkezetek mutatják:

(36) a. Annai nem tudott [x_i időben jönni]

b. Annai megpróbált [x_i időben jönni]

c. Anna megkérte testvéréti, hogy [x_i jöjjön időben]

d. Anna azt tanácsolta a testvéréneki, hogy [x_i jöjjön időben]

e. Anna azt kérte a testvérétőli, hogy [x_i jöjjön időben]

Azokat az igéket, amelyek az alanyi vagy tárgyi kontroll tulajdonságával rendelkeznek, kontrolligéknek nevezzük. A sikerül, megpróbál kétargumentumú, a kér, tanácsol, megkér, meggyőz háromargumentumú kontrollige. Alanyi kontrollt a kétargumentumú, tárgyi kontrollt a háromargumentumú igék esetében találunk.

Ha ez mindig így lenne, a kontrolljelenségeket tisztán szintaktikai problémának tekinthetnénk. Vannak azonban kivételek is:

(37) a. Annai megígérte a testvérénekj, hogy [x_i megvédi x_j -t]

b. Annai megfenyegette a testvérétj, hogy [x_i bezárja x_j -t a kamrába]

A (37a,b) esetében azt várnánk, hogy a beágyazott mondat alanya a főmondat nem alanyi argumentumával legyen koreferens, mivel mind a megígér, mind pedig a megfenyeget ige háromargumentumú.

A kontrolljelenségeket megkísérelték különböző grammatikai modellekben szintaktikailag megmagyarázni. Ez azonban csak részben sikerülhet, mivel azok az ige szemantikájával szorosan összefüggnek. Itt van mindjárt a megígér és a megfenyeget kivételes viselkedése. Azok a háromargumentumú igék, amelyek a (37a,b) mondatokban látható módon viselkednek, szemantikailag egységes osztályt alkotnak: ezek az igék olyan beszédaktusigék, amelyekben a cselekvés végrehajtása a beszélőtől függ. A kér, felszólít, tanácsol stb. igék esetében ezzel szemben a cselekvés végrehajtása a mondat tárgyi argumentumával jelölt személy feladata. Azt is megfigyelték, hogy a normális kontrollviszonyok megfordulnak, ha a beágyazott mondat alanya nem ágens szerepű. Más szóval, a megígér/fenyeget típusú igék bizonyos szemantikai feltételek teljesülése esetén tárgyi kontrollt, a kér/tanácsol típusú igék pedig alanyi kontrollt mutathatnak. Például:

(38) a. Annaj megígérte a testvéréneki, hogy [x_i eljöhet velej moziba]

b. Annai megkérte a testvérétj, hogy [ői mehessen helyettej színházba]

Végül vannak olyan igék is, amelyek mind alanyi, mind tárgyi kontrollt megengednek:

(39) A vendéglős megegyezett Péterrel, hogy a vacsorát 7 óra körül tálalja.

Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy az ige kontrolltulajdonságai szorosan összefüggnek az ige szemantikájával és nem tekinthetők tisztán szintaktikai jelenségeknek.¹⁴

1.5.2. 8.5.2. A átlátszatlan (vagy opák) és az átlátszó (vagy transzparens) igék

A referenciálisan átlátszó, ill. átlátszatlan igék vagy igei szerkezetek vizsgálata a szemantika egyik központi kérdése.¹⁵ Átlátszó szerkezetről akkor beszélünk, ha az ige valamelyik argumentumában található kvantor ’kiemelhető’ úgy, hogy az ige a kvantor hatókörébe kerüljön. Ez a kiemelés különböző típusú igék esetében lehetséges; az alábbi példákban a talál, vesz és beköltözik igék szerepelnek.

(40) a. Mónika egy szép követ talált.

b. Van egy szép kő, amelyet Mónika talált.

(41) a. Anna néhány könyvet vett.

b. Van néhány könyv, amelyet Anna vett.

(42) a. Béla egy nagy lakásba költözik.

b. Van egy nagy lakás, amelybe Béla költözik.

A (40a,b), (41a,b) és (42a,b) kijelentések logikailag ekvivalensek (igaz, a (b)-mondatok nem hangzanak természetesen). Az átlátszatlan igék, ill. igei szerkezetek esetében a fentihez hasonló kiemelés nem eredményez logikailag ekvivalens kijelentést:

(43) a. Mónika egy szép követ keresett.

b. Van egy szép kő, amelyet Mónika keresett.

(44) a. Anna néhány könyvet kívánt magának.

b. Van néhány könyv, amelyet Anna kívánt magának.

(45) a. Béla állandóan egy nagy lakásról beszél.

b. Van egy nagy lakás, amelyről Béla állandóan beszél.

A (b)-mondatok csak a referenciális olvasatot (az ún. de re olvasatot, lásd a