CsernóKNÉ jezerniczky éVA
Yüklə 0,87 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- Alany Tárgy Birtokos jelző Birtokos állítmány
| CSERNÓKNÉ JEZERNICZKY ÉVA Még egy esély Angol nyelvkönyv és útmutató ál- és újrakezdőknek Kedves Nyelvtanuló! Ha Ön is úgy érzi, hogy n+1 év angoltanulás után még mindig a kezdetekhez kellene visszatérnie, akkor Önnek is szól ez a könyv. Felsőoktatási intézményben tanítok, és állandóan szembesülök azzal a problémával, hogy a hallgatóim nyolc – tíz, uram bocsá’ tizenkét évi angolórákon eltöltött idő után is képesek semmit sem tudni. Hogyan lehet ennyi ideig mentesnek maradni minden angol hatástól? Hol azt mondják, hogy x év alatt x+ sok angoltanáruk volt, és hát ugye, mind az elejétől kezdte, hol pedig valami más külső körülmény volt a hibás. Pedig drága Olvasóm, a hiba belül van. Ha az ember gyereke, illetve maga az ember meg akar valamit tanulni, akkor megtanulja, akármilyenek is a körülmények, ha pedig nem, ... mindenki fejezze be a gondolatot magának. Mindegy. Ami elmúlt, elmúlt, nincs olyan dolog, amit helyre ne lehetne hozni, és egyébként is, angolul tudni kell, akár azért, hogy nyelvvizsgázzunk és diplomát kapjunk, akár valami más ok miatt. Gyakorlott nyelvtanár vagyok,több, mint 25 éves tanítási tapasztalattal. Több könyvet is írtam már. Most viszont két szerepben állok Ön elé. Ha ezzel a betűtípussal írok, akkor én beszélek, a nyelvtanár. Viszont ezzel a betűvel én, a nyelvtanuló , legalábbis aki voltam, amikor a gimnáziumban megtanultam angolul. 1972 –ben kezdtem a középiskolát, hol voltak még akkor a modern audio-vizuális eszközök? Mégis két év alatt a nulláról, de tényleg a nulláról megtanultam angolul írni, olvasni, beszélni. Ha nekem sikerült, Önnek is fog, igazán csak akarat kérdése. Még sok mindent elmesélek magamról, de most vágjunk bele a tanulásba. Sok sikert!
Tehát ahogy már mondtam, 1972-ben kezdtem gimnáziumba járni. Kicsi kis faluban laktam a Balaton északi partján, még iskola is csak a szomszéd faluban volt. Olyan érzésem volt már akkor is, és később még jobban, mintha egy korábbi generációval jártam volna iskolába. Fekete olajos padló, szénnel fűtött kályha, délelőtt a felsősök, délután az alsósok. A tanító nénim egy idős egykori apáca volt, aki minden délután iskolakezdéskor elmondatta velünk a Himnusz, az órák végeztével pedig a Szózat első versszakát, később úgy gondoltam, hogy imádság helyett. Akkor csak fújtam a többiekkel együtt, anélkül, hogy bármit is gondoltam volna. Minden nap egyforma volt az iskolában, és én az egészet untam, untam és untam. Alig vártam, hogy felsőbe mehessek, mert a felsősök 1. délelőtt járnak iskolába, 2. tanulnak idegen nyelvet, jelesül oroszt, amit én még sosem hallottam. És amikor végre oda kerültem, maga az igazgató bácsi tanította az oroszt, valószínűleg egy leckével járt a nebulók előtt, de én nagyon örültem, hogy végre újat hallok, és igyekeztem mindent megtanulni. Sikerült is. Szüleim ebből azt a következtetést vonták le, hogy jó nyelvérzékem lehet, és nyelvi tagozatos középiskolába akartak iratni. Választhattam, a közeli kisváros gimnáziuma,(bejárás, vonatozás ismerősök) illetve a tőlünk 150 km-re levő nagynevű gimnázium, ahová a testvérem járt (kollégium, nagyváros, ismeretlenek) között. Természetesen az utóbbit választottam, vonzott az ismeretlen. Abban a gimnáziumban a nyelvtagozat az angolt jelentette, így kezdtem angolt tanulni, tizennégy éves koromban. Az összes, amit azelőtt tudtam az a fejezetcímnek adott I Love You volt. Az osztály két csoportra oszlott, kezdőkre, ez voltam én is, sőt maga az abszolút kezdő, és haladókra, akik angol tagozatos általános iskolába jártak, és bár szerettek bennünket kívülállókat, állandóan éreztették velünk, hogy csak szépek lehetünk, okosak nem. Még sok mindent írhatnék arról, hogy én voltam az egyedüli falusi gyerek a sok városi közt, és hogy a szeretett kis iskolám tényleg olyan volt, mintha száz évvel korábbi lett volna, és mennyi mindent nem tudtam és nem ismertem, amit mindenki más igen, de két dologban lekörözhetetlen lettem, nőttem, mint a bolondgomba, 10 centit négy hónap alatt, és tanultam angolul, mint a gép. Nagyon hamar én lettem az egyik legjobb a kezdő csoportban, és két év alatt a haladókkal szembeni hátrányomat is ledolgoztam. A tanulási módszeremet megosztom Önnel, a növekedésért a gének és a hormonok voltak felelősek. Huszonöt éve tanítok. Szeretem a tanítványaimat. Ők is megvannak velem, legalábbis remélem. Viszont van egypár dolog, amit nem hisznek el nekem, (a Piroskát és a farkast igen) például, 1. hogy meg lehet tanulni angolul, 2. ehhez erőfeszítések kellenek, csak úgy nem sétál az ember fejébe semmi. Ne feltételezzük, hogy valaki valamit is tud, így csak kellemes meglepetések érhetnek bennünket, így itt van néhány alap dolog, amit meg kell tanulni. Lenni, vagy nem lenni… To be or not to be… I am (I’m) – én vagyok we are (we’re) – mi vagyunk you are (you’re) – te vagy, ti vagytok they are (they’re) ők vannak he is (he’s) – ő, (férfi) van she is (she’s) – ő (nő) van it is (it’s) – ő (állat, tárgy vagy jelenség) van Múlt időben I was, he/she/it was we/you/they were Az én, te ő, … azaz a személyes névmások, és a ragozási táblázatuk. Ez az egy ragozási táblázat van az angolban, jegyezzük meg jól.
I love you. Az I az alany, a you a tárgy. Én szeretlek téged. A you alany és tárgyesete megegyezik. De csak azé. You love me. Ha szerepet cserélünk, azaz te szeretsz engem, az I tárgyesete me. Hasznos dolog tudni a fonetikai átírás jeleit, mert így magunk is megnézhetjük, hogy kell egy új szót kiejteni. Nem mindig úgy, ahogy gondolnánk. Angliában kinevettek a pitypang miatt, mert úgy gondolták, hogy aki ezt tudja, annak tudni kellene kimondani is, pedig én addig ezt a szót csak leírva láttam, így: dandelion, és szerintem a második szótag volt a hangsúlyos és nem a harmadik, ahogy a valóságban. Pedig, ha vettem volna a fáradságot, hogy megnézzem a szótárban a kiejtését, amikor először találkoztam vele, akkor tudtam volna, de így szereztem egy kellemes percet annak, akivel beszéltem, és én is jót nevettem. Ez a példa arra is jó, hogy merjünk butaságot mondani. Ha nem szólalunk meg idegen nyelven, mert mi lesz, ha kinevetnek, sosem fogunk megtanulni. Igenis, jogunk van butaságot mondani. Még magyarul is, hát még idegen nyelven. Egyébként, nem lesz semmi. Butaságot mondtunk, jót nevetünk rajta. Nem kell mindig, mindenhol tökéletesnek lenni. Azért is jó dolog idegen nyelvet tanulni, mert újra átélhetjük, hogy nem tudunk teljes értékűen kommunikálni, újra gyerekek lehetünk és élvezhetjük magát a nyelvet. És ha már a fontos dolgokat az elejére gyűjtöttük, tudni kell az igék három alakját. Sajnos, ezt nem lehet kihagyni, egyszerűen le kell ülni és meg kell tanulni.
A legtöbb esetben az ige Past Tense és Past Participle alakja, azaz a második és a harmadik alak egyforma, és az első alakból, azaz az Infinitive-ből képezzük –ed végződés segítségével. Pl.: want – wanted – wanted, like – liked – liked , de van egy sor rendhagyó ige, amelynek a második és harmadik alakja különböző. Segítségképpen itt egy táblázat a leggyakoribb rendhagyó igékről:
Elég sok rendhagyó igét tartalmaz, de nem az összeset. A ritkábban használtakat, ha előkerülnek, írjuk ki a három alakjukkal együtt a szótárfüzetünkbe. Yüklə 0,87 Mb. Dostları ilə paylaş:
|