1916
Aszpázia feljegyzései egy borítékban augusztus 27-ig.
Január
Czernin nagyon dühös, tudomására jutott az angolokkal kötött búzaeladási szerződés. Tanácsunk, csituljon, mert Románia szabadon rendelkezik fölöslegeivel.
Hírek külföldről: Románia azok közé állt, akik ki akarják éheztetni Németországot.
A kormány visszavonta Goga és Lukács képviselőjelölti jogát.
A királyné: csak egyszer verjék meg őket alaposan, meglátják, mennyire megváltozik minden. A király bólogatott.
Mihali elismeri, hogy az erdélyieknek semmi nyernivalójuk nincs, ha Bukarest kézhez veszi őket. Egyetlen magyar miniszter sem szegné meg úgy és annyiszor adott szavát, ahogy a mieink teszik.
Brassóban letartóztattak egy vasutast, aki vasúti műtárgyakat fényképezett. Zsebében megtalálták Goga megbízólevelét.
Berlinben már nem tárgyalnak Brătianuval. De a magyarokat sem szeretik. Azt mondják, Erdély ügye nem lehet örök.
Marghilomán a királynak: a nemzeti ideál bilaterális. Én lennék az első, aki Erdélyt kívánja, de bűnös dolog, ha nem lehet: gondolni kell az ottaniakra. A király: Ausztria-Magyarország rosszul tette, hogy legalább javaslatukkal nem állt elő. M: dehogy nem. De mennyire, még írásban is.
Mihali hozta a javaslatokat. De Brătianu nem akart tárgyalni, félt, hogy morálisan elkötelezi magát.
Mesélik, hogy a magyarok a Kárpátokban állásokat építenek, a bolgár határon pedig szájjal Románia felé állnak a vonatok.
Március
Czernin: A magyarok nagyon meg vannak elégedve Brătianu úrral. Csak azt kérik, Románia ne mozduljon. A magyarok erős Bulgáriát akarnak, és nem nagyobb Romániát. S mivel a békekötéskor az oroszok Romániát félreteszik morálisan.
Május
Take Jonescu nyilatkozott az újságoknak: az osztrák-magyar kormány közölte vele, hogy visszavonja a vaskorona rendet. Neki már a háború kezdetétől szándéka volt azt visszaadni. Mária királyné: angol hercegnő vagyok, és én is meg tudom tenni a hazámért, amit Szófia görög királyné Németországért tett.
Kérdések Czerninhez: érvényesek még a régi ajánlatok? Cz: Brătianu úrnak már semmit sem ajánlunk, de ember az embernek igen.
Tehát vegyük sorra: A románok jogai Erdélyben. Elfogadva. Az amnesztia? Goga és Lukács kivételével. A Vaskapu? Nem okoz nehézséget. Bukovina? Megegyezünk. Természetesen, csak az együttműködés esetén.
Területi felajánlások a semlegességért?
Június
Négy orosz zászlóalj behatolt Moldvába. Állítólag eltévedtek, de amikor visszavonultak, lerombolt házakat és halottakat hagytak maguk után. Mért nem fegyvereztük le őket? Take Jonescu szerint azért nem, mert egyezményünk van velük.
Bussche megismételte Brătianunak: tudniok kell, hogy a Balkánon vannak német csapatok, s ha Ausztriának hadat üzennek, a németekkel is hadba kerülnek.
Hír Párizsból: Románia közelesen hadba lép az antant mellett.
Ha az oroszok bevonulnak Erdélybe, nehéz perceket kell átélnünk.
Július
Bussche mondja: Brătianu felszólítást kapott az antanttól, lépjen be a háborúba, különben nem foglalkoznak vele a béketárgyaláson.
Brătianu ellensége a bolgároknak, mert Nagy-Bulgáriát csináltak, míg ő nem csinált semmit.
Augusztus
Bukovina eleste már nem kétséges.
Az a vélemény, a semlegességünkön kívül nincs más lehetőségünk.
Főúri asszonyok elhagyják Sinaiát, kastélyaikat.
Suttogják, hogy a királyné sokat politizál, s elárulja a királyt.
Brătianu azt állítja, hogy tárgyalt a négyhatalmakkal, de nem egyezett meg semmiben.
A király megviselt és határozatlan. Carp mondja: ha Marghiloman bejelenti, hogy hadba kell lépnünk a központi hatalmak mellett, én támogatom.
Bussche: megmondtam Brătianu úrnak, ha megtámadja Ausztria-Magyarországot, a bolgárokkal együtt azonnal megtámadjuk Romániát.
St. Aulaire, az új francia követ szava: ezek a disznó románok csak hat hét múlva lesznek készen.
Az éjszakai lósorozások nagyon felizgatják a lakosságot. Közel a háború?
Besszarábiában egy szerbekből, csehekből, horvátokból szervezett hadosztály várakozik.
A király Brătianu ellenére koronatanácsot hívat össze? Vilmos császár táviratot küldött Ferdinánd születésnapjára. Számít a két dinasztia tartós barátságára.
Falkenhayn ezt üzente Brătianunak, a háború után szeretne megismerkedni vele, mert még nem találkozott nála hazugabb emberrel.
Cotroceniben 27-én, 10 órakor ül össze a koronatanács.
*
(Traján Marghiloman keze írásával)
Brătianu egy meleg nyári napon határozta el magát felesége hálószobájában, ahol ki voltak tárva az ablakok, ingujjra vetkőzve várta Poklewskyt, hogy hivatalosan közölje: elhatároztam magam. Amikor jelentették neki az orosz követ érkezését, nehéz mozdulattal nyakkendőt kötött. Olyan érzéssel, mint aki megválik a jövőtől: szétrombolja azt a Romániát, amelyet apja hozott létre, hogy új Romániát hozzon létre - Nagy-Romániát, amelyet a román katonatisztek, tanítók, papok évtizedek óta álmaikban dédelgetnek. Amelyet azonban mások, a két király is - I. Carol és Ferdinánd is másként képzeltek el megvalósítani.
Ionel Brătianu ezen a napon csupán Poklewskyvel állapodott meg.
Másnap, augusztus 17-én - fullasztó meleg nap következett. Mindenki külön-külön érkezett Vintilla Brătianu lakására, hogy ne keltsenek feltűnést. Kerülték a fölösleges találkozásokat. Ducán, a vallás- és közoktatási miniszteren kívül csak a románok pétervári követe, Diamandy volt jelen, meg a házigazda. Poklewsky utolsónak érkezett. Hozta a végleges szöveget.
Vintilla dolgozószobájában ültek össze, mély fotelekbe süppedve. Duca olvasta fel hangosan a szöveget. Ebben a változatban csak az Osztrák-Magyar Monarchiának üzentek hadat, azt remélve, hogy lehatárolhatják a háborút. De mégis szinte bizonyosak voltak abban, hogy a németek Ausztria segítségére sietnek. De az más, ha nem Ferdinánd üzen hadat nagybátyjának, Vilmosnak, mintha Vilmos Ferdinándnak.
- Látom - mondta végül Poklewsky -, mily öröm ült az ön arcán miniszterelnök úr, az új határok hallatán.
Mindketten aláírták a megegyezést. S hogy ez megtörtént, könnybe lábadt szemmel átölelték egymást.
- És most azt kérem - mondta Brătianu -, küldjön nekem nehéztüzérséget és repülőgépeket, ezekre égetően szükségem van.
Poklewsky megígérte, hogy teljesíti a kérést - írta Traján. Aztán az aláírt okmányt aktatáskájába tette, és elsietett, azt hiszem, Barclayhoz, ahol már várták az antant diplomaták. Triumfált és boldog volt.
Másnap senkivel sem találkoztam olyannal, aki ne kérdezte volna meg, hogy belépünk-e a háborúba. Bizonyára véletlen, mert senki sem gyanított még semmit. Mindenkinek azt feleltem: maradjatok nyugton, nem lépünk be a háborúba, Románia jobban el van határozva, mint bármikor máskor, hogy semleges maradjon. Egyesek sajnálkoztak, mert harcolni szerettek volna a nemzeti célokért, de legtöbben boldogok voltak válaszomtól, örültek a békének, ami fontosabbnak látszott számukra - a háborútól való félelem miatt -, mint a testvérekkel való egyesülés.
(...in ziua acea nu mă puteam întâlni cu cineva fără ca să nu má întrebe dacă intrăm, sau nu în războiu! Bineînţeles tuturor le eram dator să le răspund prin aceiaşi formulă: fiţi pe pace nici gând nu avem să intrăm acuma în războiu, mai mult ca oricând România e hotărită să rămană neutră. Pe unii acest răspuns iî ne mulţumea, erau nerăbdători să se vadă luptând odată pentru infăptuirea idealului naţional. Cei mai mulţi însă erau incântaţi de asigurările mele, binefacerile păcii, şi teama rázboiului fiind la ei mai puternice decît suferinţele fraţilor si visurile cele mai mari ale neamului.)
*
ROMÁNIA SZERZŐDÉSE AZ ANTANTHATALMAKKAL
Politikai megállapodás egyrészről a kormányuktól különleges felhatalmazással bíró alulírottak:
Sir George Barclay, őfelsége Nagy-Britannia, Írország és a tengeren túli angol koronabirtokok királya, India császára által a román király őfelségéhez delegált rendkívüli követ és teljhatalommal megbízott miniszter;
Gróf de Saint-Aulaire, a Francia Köztársaság elnöke által a román király őfelségéhez delegált rendkívüli követ és teljhatalommal megbízott miniszter;
Báró Fasciotti, őfelsége, az olasz király által a román király őfelségéhez delegált rendkívüli követ és teljhatalommal megbízott miniszter;
Stanislas Poklewsky-Koziell úr, őfelsége, a minden oroszok cárja által a román király őfelségéhez delegált rendkívüli követ és teljhatalommal megbízott miniszter; másrészről Jean J. C. Brătianu, a Román Királyság minisztertanácsának elnöke között az alábbiak szerint:
1. cikkely: Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország a Román Királyság területét a jelenlegi határai között minden tekintetben garantálja.
2. cikkely: Románia hadat üzen Ausztria-Magyarországnak és a jelen szerződés katonai egyezményében megállapított módon és feltételek szerint meg is indítja ellene a hadműveleteket. Románia a hadüzenettel egyidejűleg megszakítja minden gazdasági és kereskedelmi kapcsolatát az antanthatalmak ellenségeivel.
3. cikkely: Franciaország, Nagy Britannia, Olaszország és Oroszország elismeri Románia jogát a 4. cikkelyben meghatározott, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területek bekebelezésére.
4. cikkely: Az előző cikkelyben említett területek határai a következők szerint határoztatnak meg:
Ez a határvonal kezdődik a Prutnál lévő jelenlegi határ ama pontjánál, amelyik Románia és Oroszország határát jelenti Novoselitza mellett, majd követi a Prut folyását Galícia határáig, addig, ahol a Prut és a Caremos folyó összeömlik. Innentől kezdve a vonal követi előbb Galícia és Bukovina, majd Galícia és Magyarország határát Slogig, az 1655-ös magaslatig. E magaslati ponttól a Tisza és a Visó vízválasztóján vonul, és Trebusa községnél eléri a Tiszát, ahonnan a folyó jobb partján megy tovább addig a pontig, ahol a Visó a Tiszába ömlik. Ettől a ponttól kezdve mindenütt a Tisza folyását követi, egészen a Szamos beömlése után négy kilométerre lévő pontig, majd - Vásárosnaményt Romániának hagyva - dél-délnyugat felé fordul, és egy Debrecentől hat kilométerre, keletre lévő pontig húzódik. Irányát hozzávetőleg megtartva, folytatódik a határvonal a Körös, a Fehér- és a Sebes-Körös beömlése után három kilométerre lévő pontjáig, majd három kilométerrel nyugatabbra, Orosháza és Békéssámson községektől megy tovább, hogy egy kisebb ívet írva le, Algyő magasságában érje el a Tiszát. Ettől kezdve mindenütt a Tisza folyása mentén halad a vonal egészen a Dunába való ömléséig, s végül a Duna mentét követi Románia jelenlegi határáig.
Románia kötelezi magát, hogy Belgráddal szemben, egy később meghatározandó területen nem létesít erődítéseket, és ebben a zónában csupán rendőri szolgálatot ellátó erőket tart. A román királyi kormány kötelezi magát, hogy a bánáti területet a békekötéstől számított két éven belül elhagyó és vagyonukat ott visszahagyó szerbeket kártalanítja.
5. cikkely: Egy részről Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Oroszország, más részről Románia kötelezik magukat, hogy sem különbékét, sem általános békét másként, mint együttesen és egy időben, nem kötnek.
Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Oroszország ugyancsak kötelezik magukat arra is, hogy a szerződés 4. cikkelyében meghatározott osztrák-magyar terület a román korona birtokaként kebeleztetik be.
6. cikkely: Románia a béke előkészítésében, annak tárgyalásában, valamint azoknak a kérdéseknek a megvitatásában, amelyek a békekonferencia határozataival kapcsolatosak, ugyanolyan jogokat élvez, mint a többi szerződő fél.
7. cikkely: A szerződő hatalmak kötelezik magukat arra, hogy e megállapodást az általános béke megkötéséig titokban tartják.
Ez a megállapodás öt példányban készült, Bukarestben, 1916. augusztus 4-17-én.
G. Barclay, s. k.
Saint-Aulaire, s. k.
Fasciotti, s. k.
S. Poklewsky-Koziell, s. k.
Ion. J. C. Brătianu, s. k.
KATONAI EGYEZMÉNY
1. cikkely: Az 1916. augusztus 4-17-én Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország és Románia között létrejött együttműködési szerződés értelmében Románia kötelezi magát, hogy minden szárazföldi és tengeri hadierejével megtámadja Ausztria-Magyarországot; nem később, mint 1916. augusztus 15. és 28-a között, nyolc nappal a Szalonikinál tervezett támadás után. A román haderők támadásukat ugyanazon a napon kezdik meg, amelyiken hadat üzennek Ausztria-Magyarországnak.
2. cikkely: A jelen szerződés aláírásától kezdve a román hadsereg mozgósítása és erejének összpontosítása idején az orosz hadsereg kötelezi magát arra, hogy minden erejével támadja az osztrák frontot abból a célból, hogy a román hadsereg fent említett tevékenységét elősegítse, biztosítsa. E támadásnak különösen erősnek kell lennie Bukovinában, ahol az orosz csapatoknak legalább meg kell őrizniük a jelenlegi állásaikat és ütőképességüket.
1916. augusztus 12-25-től kezdve az orosz flotta biztosítja Konstanca kikötőjét, megakadályozván az ellenség minden partraszállási kísérletét a román partokon, és minden behatolási kísérletét a Duna-deltába.
Románia elismeri a maga részéről az orosz fekete-tengeri flotta jogát a konstancai kikötő használatára, és hogy az ellenséges tengeralattjáró egységek ellen a szükséges intézkedéseket megtegye.
Az orosz hadihajók, amelyek a Dunán állomásoznak, hogy a parti területet és a folyamot a román hadsereg és hajóhad részére biztosítsák, a román hadsereg-főparancsnok alá tartoznak, és együttműködnek a román hajóhad monitoraival. Eme együttműködés részletei a jelen szerződés szellemében állapíttatnak meg.
3. cikkely: Oroszország a román hadsereg mozgósításával egyidejűleg Dobrudzsába küld két gyalogos és egy lovas hadosztályt, s ezek ott együttműködnek a román haderőkkel a bolgár katonai csapatokkal szemben.
A szövetségesek kötelezik magukat, hogy nem később, mint nyolc napon belül a szalonikai hadseregcsoport, amelynek stratégiai tervében megegyeztek, támadást kezd a román hadszíntéren, hogy megkönnyítse a román hadsereg minden erővel való mozgósítását és összpontosítását. Ez a támadás 1916. augusztus 7-20-a között kell bekövetkezzék.
Ha a katonai akciók folyamán a szövetséges hatalmak az egyes hadsereg-főparancsnokok megegyezésével emelni volnának kénytelenek a román hadsereggel együttműködő katonai erejüket, ez a létszámemelés semmit sem módosít a jelen szerződés szakaszaiban lefektetett megállapodásokon.
4. cikkely: Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország kötelezik magukat, hogy Romániát ellátják hadianyagokkal, amelyeket román, vagy pedig a szövetséges hajók szállítanak Oroszország területén keresztül.
E hadianyagok szállítását akként kell végrehajtani, hogy Romániába való megérkezésük biztosítva legyen; ha csak lehetséges, oly folyamatos módon, hogy naponta mintegy háromszáz tonnányi érkezzék meg, egy hónapos szállítási idővel számolva.
Abból az előnyből, hogy a szövetségeseknek módjukban lesz rendelkezni olyan új vasútvonalak felett, amelyek elősegítik a hadianyag-szállítást, Romániának is részesednie kell.
5. cikkely: A szövetségesek kötelezik magukat arra is, hogy az adott lehetőségek határain belül ellátják Romániát lovakkal, gépjárműabroncsokkal, gyógyszerekkel, élelmiszerrel és olyan felszerelési tárgyakkal, amelyeket mennyiségük és minőségük szerint is közös megállapodásban határoznak meg.
6. cikkely: A szövetségesek a romániai lőszer- és hadianyaggyártáshoz rendelkezésre bocsátják a szükséges technikai szakembereket.
7. cikkely: E megállapodás értelmében a román-orosz haderő vezérkara, valamint a szalonikai katonai erők vezérkara együttesen állapítják meg azokat a módozatokat, amelyek biztosítják az együttműködésüket. A román-orosz hadműveletek folyamán az esetleges változtatások, felvilágosítások és felmerülhető újabb nézetek szükségessé teszik, hogy a főhadiszállásokra egy-egy, kölcsönösen kiküldött, összekötő tiszt működjék.
8. cikkely: A szövetséges haderők együttműködése nem jelenti azt, hogy bármelyik is a másiknak alá volna rendelve, nem akadályozza azok szabad intézkedését, a módosításaikat, feltéve, ezek szükségesek a cél érdekében és a bajtársiasság határain belül maradnak.
9. cikkely: A román királyi és az orosz cári csapatok minden körülmények között megtartják saját parancsnoklási jogukat, a meghatározott működési területüket és teljes függetlenségüket a hadműveletek lebonyolítása során. A két hadsereg közötti demarkációs vonal a Dorna-Vatra-Beszterce-a Szamos völgye-Debrecen-a Sajó völgye irányában húzódik. A román hadműveletek főcélja, ha ezt a Dunától délre folyó katonai helyzet megengedi, Erdélyen keresztül Budapest irányába vonulni.
Azok az orosz csapatok, amelyeket a Katonai megállapodás a 3. cikkelyben említ és a román hadsereggel való együttműködésre vannak kijelölve, a román hadsereg-főparancsnokság alá tartoznak.
Abban az esetben, ha a Dunától délre lévő területen működő orosz katonai részleg nagysága olyan mértékben növekednék, hogy a vele együtt működő román csapatok erejét elérné, avagy ezt meghaladná, a román területek elhagyása után, az orosz főparancsnokság irányítása alatt, önálló hadseregcsoporttá alakulhat. Ez esetben ez a hadseregcsoport Románián kívül harcolva, külön működési területtel bír, s tevékenységét az orosz főparancsnokság utasításai szerint foganatosítja, ám mindenképpen csak a két főhadiszállás tervei alapján és a következők szerint:
Ha a cél érdekében együttes román-orosz katonai akció válna szükségessé, ez a fenti hadseregcsoport annak a katonai erőnek a parancsnoksága alá tartozik, amelyiknek a működési zónájában a katonai akció folyik. Ebben az esetben minden parancsot és utasítást két nyelven, románul és oroszul kell megfogalmazni.
10. cikkely: A nemzeti területekre és azokra a területekre, amelyeket az egyik szerződő fél csapatai megszállva tartanak, a másik szerződő fél csapatai nem nyomulhatnak be, csak akkor, ha ez az akció közös célt szolgál, és csupán egy előzetes és írásba foglalt megállapodás alapján.
11. cikkely: Ha a hadműveletek folyamán a szövetséges csapatok úgy találnák, hogy csapat-, ellátmány- és hadianyag-szállítmányok továbbítására valamelyik szerződő fél egy vagy több vasútvonala szükséges, ezek használatára minden egyes esetben a szövetségesek nagy-vezérkarához delegált megbízottak engedélye szükséges.
12. cikkelv: A hadifoglyokkal és a hadizsákmánnyal az a hadsereg rendelkezik, amelyik azokat ejtette.
A közös katonai hadműveletek alatt közösen végrehajtott katonai akciók során ejtett hadizsákmányt az akcióban végrehajtott tevékenység eredménye alapján kell felosztani. Mindazonáltal, a román hadsereg ellátását megkönnyítendő, a cári orosz főparancsnokság átengedi a közös akciók folyamán szerzett hadianyagot, lőszert a román hadseregnek, feltéve, ha ezekre magának sürgős szüksége nincs.
13. cikkely: A román, orosz és a többi szövetséges hadsereg zavartalan együttműködését, valamint a közös katonai cél biztosítását elősegítendő, a román hadsereg egy megbízottját - ha szükséges, meghatározott számú tiszti különítménnyel egyetemben - az orosz vezérkarhoz kell delegálja attól az időtől kezdve, amikor a román hadműveletek megkezdődnek. Ugyanilyen meghatalmazottakat kell kiküldenie az orosz és a többi szövetséges hadseregnek a román vezérkarhoz.
Az együttműködő hadseregek vezérkarainak egymást kölcsönösen és haladéktalanul tájékoztatniuk kell a katonai felderítés eredményeiről, az erők felkészültségéről és a felvonulásokról.
14. cikkely: Ha a hadműveletek folyamán olyan helyzetek adódnának, amelyek a jelen tárgyalások alkalmával előreláthatók nem voltak, az ezekkel kapcsolatos minden kérdést az egyes vezérkarokhoz delegált megbízottakkal kell megtárgyalni, ám az így hozott döntések csak a hadsereg-főparancsnokok jóváhagyása után válnak érvényessé.
15. cikkely: A szerződő felek - hogy módjukban álljon a hadműveletek kellő előkészítése - a katonai akció tervét a román hadsereg támadása előtti napon meg kell kapják.
16. cikkely: A fegyverszünettel kapcsolatos kérdésekben az együttműködő hadseregek főparancsnokságai közös megegyezéssel döntenek.
Készült 5 példányban, Bukarestben, 1916. augusztus 4-17-én.
G. Barclay, s. k.
Saint-Aulaire, s. k.
Fasciotti, s. k.
S. Poklewsky-Koziell, s. k.
Ion. J. C. Brătianu, s. k.
*
A semlegesség utolsó napjai lelki gyötrelemben teltek. Furcsa módon a titok az utolsó pillanatig megőrződött. A fürdőhelyek tele voltak nyugodt, gyanútlan emberekkel (úriemberekkel). Valaki megkérdezte Brătianut, elküldheti-e a családját Dobrudzsába nyaralni. Ő azt felelte, oda ne, mert ott járvány van.
Titok maradt a titok, pedig a hadügyminisztériumban már készen voltak a hadműveleti tervek. Iliescu boldogan jelentette, hogy a Kárpátokat viharként lépjük át.
A királyi palotában s a királyban, aki most töltötte be 51. életévét, nagy dráma játszódott le. A felköszöntő ünnepélyen, családja körében fogadta a hódolatot. Brătianu könnyezett, a király is elsírta magát. Mindenki tudta, hogy ő az ellenkező döntésre is juthatott volna, ha ingatag akaraterejére bízza magát. De mellette volt Borbu Stirbey herceg, aki a hadüzenet felé terelte szándékát.
A király aláírta az általános mozgósítást. Másnap koronatanácsot tartott Cotroceniben.
*
A palota régi nagyebédlőjében folyt le a történelmi esemény.
Az ebédlő sötét faburkolatán sok faragott díszítés volt. A hosszú asztallal szembeni falon valami német festő hatalmas képe háborgó tengert ábrázolt a mentőcsónak peremébe kapaszkodó rémült hajótöröttekkel.
Tizenegy előtt már valamennyi meghívott (a régi miniszterek s az egykori miniszterelnökök) együtt várakozott a kisszalonban. Maiorescu egy viseltes és kihízott redingotban. Marghiloman (nagybácsim) elegánsan, Carp monoklival, gondterhelten.
A tanácsteremben már ültek a miniszterek, s a kamara vezetői, a pártok képviselői. Köztük Take Jonescu.
Óraütésre pontosan lépett be Ferdinánd király és a huszonhárom esztendős Carol trónörökös.
A király beszédének lényege: két esztendeje Sinaiában nagybátyja a háború vagy semlegesség mellett döntött, most nincs szó határozathozatalról, mert az már megtörtént, hanem a megtörtént döntés közlése végett hívta össze a koronatanácsot.
Románul beszélt, arcára kiült az átélt gyötrelem. Egyetértésre számítva elsőnek Carphoz fordult: kérem, adjon meg nekem minden támogatást.
Carp elhárította magától az első felszólalást: beszéljen a kormány!
Brătianu beszédének lényege: egy ország, melynek nemzeti aspirációi vannak, nem maradhat semleges. Ki tudja, a nemzeti ideálok megvalósítására lesz-e alkalom ezentúl. Ő elkötelezte magát az antanthatalmak mellett.
Take Jonescu nagyon lapos beszédben a nép határtalan szeretetével vigasztalta meg a királyt.
Állandóan a nemzeti ideálról beszélünk - mondta Marghiloman bácsi -, de az ország nem alkalmas e pillanatban a háborúra. Ő csak annyit tehet, hogy nem okoz nehézséget a kormánynak. De hogyan alakíthatott ki a kormány ilyen katasztrofális helyzetet?
Carp, ki Sinaiában ünnepélyes volt, most dühbe gurult: nem érdekli ki győz, ő a románok megváltását Németországtól várja. Orosz hegemónia esetén bukik a dinasztia s egy Sturdzát, egy Ghikát, egy Brătianut ültetnek trónra vagy akár egy Carpot.
A király közbeszólt: az én dinasztiám román dinasztia.
- Felség - tiltakozott Carp -, nem akarom, hogy azt higgye, haragomban beszélek, sokat gondolkoztam ügyünkön. Ha mással nem tudom megmenteni hazámat, azt kívánom, győzzék le hadseregünket.
Brătianu nem tudta tűrtőztetni magát: ha így gondolkodik, hívja vissza fiait is a hadseregből, mert nincs önben semmi közös ezzel a néppel s ezzel a hazával.
A király Maiorescuhoz fordult. Az egykori nagy szónok akadozva kérdezte a mostani miniszterelnököt, milyen kötelezettséget vállalt, s van-e mód visszalépésre.
Brătianu előadta a kapott ígéretet s a vállalt kötelezettséget. De Maiorescu nem tágított: lépjen vissza a kormány, s várja meg a háború végét. Nemzeti ideál? Mi van e patriotikus frazeológia mögött? Mint erdélyi, oda lyukadt ki, hogy az erdélyiek nem akarják egyesülésüket az anyaországgal, hanem a Habsburg-uralmat akarják, védelmet akarnak Magyarországgal szemben, és ennyi az egész.
Take Jonescu és Brătianu egymás szavába vágva tiltakoztak.
- Nem igaz! Testvéreink már alig várják, hogy felszabadítsuk őket!
- Vaidától vannak leveleim - kiáltott Brătianu -, melyek meghazudtolják Maiorescu úr szavait.
De Maiorescu nem hagyta abba: - Jobb lett volna rávennetek a magyarokat, hogy reális koncessziót adjanak az erdélyi románoknak, semmint belevinni az országot egy véres háborúba.
A király szólt: - Bécsben és Berlinen keresztül próbálkoztunk. A magyarok sohasem egyeznek bele, hogy sokat javítsunk az erdélyi románok sorsán, mert a világért sem engedik meg országuk státusának megcsorbítását.
De Maiorescu még nem fejezte be: - Ahogyan az erdélyi románok nem kívánják az egyesülést, a regáti románok úgy sem kívánják a háborút, hogy felszabadítsák elnyomott testvéreiket.
(Dupá cum - Romanii ardeleni - nu voiau unirea cu România, vici - Românii din Regat - nu voiau răsboiul pentru eliberarea fraţiilor subjugaţi.) Az 1913-as háborút említem - folytatta -, csak akkor léptem háborúba, amikor biztos voltam afelől, a nép egységes akarata támogat. Ma olyan a közvélemény, hogy ellenkezik az önök érvelésével, és ez egy okkal több, hogy szakítsanak a szövetségesekkel és térjenek vissza a központi hatalmakhoz, és maradjanak semleges állam. (Aztázi aveţi opinia publicá impotriva d-voastrá, un argument mai mult ca sa vá degajaţi de legáturile pe care le aveţi cu Aliaţii şi sá consimţiţi a sta in neutralitate.)
Végül Maiorescu eljutott a konklúzióig és szofizmusának csúcsára: be akarta bizonyítani, hogy a háború megüzenése alkotmányellenes lenne.
Carp felháborító volt, de Maiorescu, az erdélyi, egyetlen erdélyi a koronatanácsban - abszurd.
Többen szóltak a háború mellett, a királyt is közéjük számítva.
Take Jonescu a németbarátok ellen szónokolt, de szegényes szónoklattal: - Ha nem akarjuk az erdélyieket felszabadítani, a Kárpátok örök határok maradnak a román testvérek között, s a románság elvész. A regáti románság igenli és kéri a háborút. De minden kétely elmúlik, mihelyt közismertté válik a teljes fenségében a király nyilatkozata, a hadüzenet.
Brătianu utolsóként a nagy elődök példájáról beszélt. Ne feledjük, hogy Tudor Vladimirescut akkor urai meggyilkolták, de ő magasra emelte a román újjászületés zászlaját, és a legjellemzőbb Mihai Viteazul cselekedete. Őt is legyőzték, őt is megölték, de egy pillanatra egyesítette a románságot. Aztán a királyhoz fordult, és kijelentette: ne feledje Fenség, hogy a jelen pillanat cselekedetei és határozatai a jövő megteremtői. Felséged nevét a románság történelme kitörölhetetlen dicsőséggel fogja megőrizni!
A király megismételve a korona kötelességét a román néppel szemben, ígéretet tett, hogy mindenkor az ország érdekeit tartja szem előtt. Aztán ezt mondta: kérem mindazokat, akik más véleményen voltak, hogy támogassanak, és végignézett rajtunk: Carp, Marghiloman és Maiorescu lehajtották a fejüket. Úgy tűnt, egyedül Rosetti tett egy beleegyező gesztust. Aztán a király felállt, és ezt mondta: A teremtő Isten nevében, előre!
Visszhangzott: Éljen felséged! Segítsen meg bennünket az Isten!
Ekkor egy megindító jelenet történt: amikor a király felindultan, vörös szemmel elhagyta a tanácstermet, Neumann, a szobainasa hozzásietett, akinek ezt mondta: Neumann, tudd meg, hogy az ország érdeke azt kívánta, hogy kardot rántsak szülőhazám ellen. (Te német vagy, német maradtál, tehát nincs jogom tőled bármit is kérni. E pillanattól azt teszed, amit a lelkiismereted diktál. Visszamehetsz Sigmaringenbe, lehetővé teszem ezt neked.)
Az öreg Kammerdiener átölelte a királyt, és mindketten zokogva sírtak. Az öreg inas kijelentette, hogy a király hűséges kutyája marad.
Brătianu a távozásnál ezt mondta a közoktatási miniszternek: s most Duca, munkára fel.
Románia hadat üzent.
[A román hadba lépés és Ferdinánd király koronatanácsa mozzanatait Traján Marghiloman miniszteri titkár, az egykori Trajánka juttatta el Moldován Györgyhöz Vízaknára, de a közbeékelődött háború miatt csak a következő év (1917) végén.]
Dostları ilə paylaş: |
