Romániai magyar irodalmi lexikon

Buza László (Sárospatak, 1885. febr. 8. — 1969. okt. 18., Budapest) — jogi szakíró. Tanulmányait Sárospatakon, Budapesten, Berlinben és Kolozsvárt végezte, 1912-ben a kolozsvári egyetemen szerzett magántanári képesítést. Előbb Sárospatakon és Szegeden, majd 1940-től Kolozsvárt professzor; 1944-ben részt vett az antifasiszta ellenállásban, majd a felszabadulás után tevékeny szerepe volt a kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás folytonosságának fenntartásában. A Bolyai Tudományegyetem tanára 1948-ig, majd Magyarországra költözött, s ismét Szegeden lett a nemzetközi jog tanszékvezetője.

A nemzetközi jog több kiadást megért tankönyve mellett jelentős munkája A kisebbségek jogi helyzete (Szeged 1930). Kolozsvári tanárságának idején számos tanulmánya jelent meg az egyetem Acta Iuridico-politica sorozatában, az EME jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakosztálya kiadásában, valamint a Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdaságtudományi értekezései között. Jelentősebbek: A Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója mint összetett állam (Kv. 1944); A büntetés kérdése a nemzetközi jogban (Kv. 1945); Új nemzetközi jogi elvek az Egyesült Nemzetek san-franciscói alapokmányában (Kv. 1946). Románia alkotmányjogáról az 1945–46-os tanévben tartott kolozsvári előadásai külön kötetben jelentek meg. Egész életpályája során élénk érdeklődéssel nyúlt azokhoz a közjogi, alkotmányjogi s nemzetközi jogi kérdésekhez, amelyek a politikai hatalom gyakorlásának jogi kereteit jelölik ki.

Jogi tanulmányok B. L. egyetemi tanár, akadémikus oktatói működésének 50. évfordulójára, Szeged 1959. — Kovács István: B. L. Magyar Tudomány, Bp. 1970/6.

Buzás Gerő (Miklósvár, 1904. szept. 21.) — író. Középiskolai tanulmányait a csíkszeredai főgimnáziumban, a teológiát Gyulafehérváron végezte. Működött Gyergyóalfaluban, Petro­zsényben, Brassóban, Marosújváron, Kolozsvárt, Kapnikbányán. 1945 óta Magyarországon, ma a Zala megyei Szentpéterúron él. A hargitai lélektorony (regényfilm, Kv. 1938) c. munkája a falusi szegénység anyagi és szellemi felemelkedéséért küzdő pap életútját mutatja be, dokumentumszerű részletekkel.

Büchl Antal⁴¹ — *helytörténet

Büchler Pál (Bácstóváros, 1877. jan. 25. — 1946. júl. 7., Marosvásárhely) — filológus. Középiskolát Kalocsán végzett, majd a budapesti egyetemen szerzett 1901-ben tanári oklevelet. Doktori értekezése: Régi esetvégződések és határozóképzők Homérosznál (Bp. 1907). A század első évtizedében Marosvásárhelyre költözött, középiskoláiban tanárkodott. Közben Halléban, Londonban járt tanulmányúton, a görög, latin, német és angol mellett a szanszkrit nyelvnek is kutatója lett. Cikkeiben gyakran foglalkozott az indogermán nyelvészet és az angol nyelv kérdéseivel. Legjelentősebb munkája a Manava Dharmasastra magyarra fordítása Manu törvényei címmel, mely az EME jogi, társadalomtudományi szakosztálya kiadásában (6. füzet) Budapesten jelent meg 1915-ben. Az eredeti verses szanszkrit művet a nyelv rendkívüli tömörsége miatt — a német és angol fordítások példáját követve — prózában fordítja, vigyázva a tolmácsolás hitelességére és a tartalmi hűségre. Szerzője a Dézsi Lajos szerkesztette Világirodalmi Lexikon (Bp. 1930–33) szanszkrit vonatkozású címszavainak. 1910-től haláláig munkás tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak, számos felolvasást tartott és cikkezett a korabeli sajtóban, munkatársa a Zord Időnek is.

Kéziratban maradt munkái: Reineke Fuchs (műfordítás bevezetéssel és jegyzetekkel, 1928, szemelvények a Zord Időben. 1920/3–5); Világszemléletem, tanításaim (“gyermekeim okulására, értelmi nagykorúságuk idejében való elolvasásra, megírtam 1932-től kezdve”); Az én hitem. Munkásságát kortársa és barátja, Molter Károly szavai jellemzik a Szabad Szóban megjelent nekrológban: “Mint Erdélynek annyi kiválója, Büchler Pál is érezte a töredéksorsot, a hányattatást, a mellőzést… Szegénységét megosztottuk vele, de hozzá jártunk el az ismeretek tárházába osztalékért. A népért szólt a legősibb népek bölcsességéről.”

Bürger Dezső (Marosvásárhely, 1891. szept. 13. — 1944, deportálásban) — vegyészeti szakíró. Tanulmányokat folytatott Budapesten és Charlottenburgban, Marosvásárhelyen kísérleti laboratóriumot létesített. 1925-ben Tudomány és haladás címmel természettudományi szakfolyóiratot indított Marosvásárhelyen, ugyanitt műszaki kört szervezett, a Munkás Szabadegyetemen s a KZST ülésein számos előadást tartott. Több mint 200 cikke és tudományos, jellegű írása jelent meg a korabeli napilapokban és folyóiratokban. Nagyobb terjedelmű munkáit, így Spectrum (Bp. 1932) és A gyógyüzlet (Mv. 1940) című közgazdasági tanulmányköteteit B. B. Desider álnév alatt jelentette meg. Kéziratban maradt Ópium c. regénye, melynek témáját a 30-as években tett palesztinai útja élményeiből merítette.

Bürger Ernő — *Temesvár magyar irodalmi élete

_C

Ceres Könyvkiadó — a korábbi *Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó utódja 1970-től. Székhelye Bukarestben van, igazgatója Gabriel Manoliu, magyar szerkesztősége működik Kolozsvárt (szerkesztők Szalay András és Schweiger Ágnes). 1970 és 1980 között összesen 90 művet jelentetett meg magyarul a mezőgazdaság, állattenyésztés, kertészet és szőlőművelés területeiről, köztük több eredeti szakmunkát Gyurkó István, Kászoni Zoltán, Nagy Miklós, Péterfi István, Pap István, Rácz Gábor, Sebők Péter, Szabó Zsigmond, Veress István, Wagner István és mások tollából, valamint a közhasznú ismereteket tömör és népszerű formában közvetítő *Kaleidoszkóp sorozat 30 füzetét, amelyben 1980-ig románból fordított művek mellett több eredeti munka is található (*mezőgazdasági szakirodalom). Kiadta Gabriel Manoliu, Ion Bucur, Szalay András és Schweiger Ágnes szerkesztésében a Román–magyar, magyar–román mezőgazdasági szótár 25–25 ezer címszót tartalmazó kötetét (1980).

Cheresteşiu, Victor — *szótár

Chilf Miklós (Marosvásárhely, 1905. márc. 10.) — zeneszerző. Szülővárosa zenekonzervatóriumának elvégzése után olasz és francia zeneművészeti főiskolákon képezte magát, majd zenetanár lett Marosvásárhelyen. Velencei kaland c. zenés vígjátékát Szabados Árpád librettójával és verseivel 1939-ben mutatták be Kolozsvárt. 1945 óta a KZST tagja volt. Megzenésítette Salamon Ernő Ringató (1945) és Szépen száll a szegénység (1952) c. verseit, Medgyes Lajos Békeszózatának vegyeskari feldolgozásával díjat nyert (1946) az MNSZ országos kóruspályázatán. Kemény János szövegeit (A gyáva nyulacska) zenés bábjátékra és gyermekkarra alkalmazta (1956), Antalffy Endre szövegére (Altatódal) vegyeskari, Veress Zoltánéra háromszólamú gyermekkari dalt (Tavaszi hívogató) szerzett.

Szász Károly: Ch. M. Művelődés 1971/10.

Chinezu, Ion — *irodalomtörténet

Cimbora — képes gyermekújság. A szatmári Szabadsajtó Könyvnyomda és Lapkiadó Rt kiadásában indult 1922. febr. 12-én, Szentimrei Jenő fáradozásainak eredményeképpen. A 29. számtól megszűnéséig (1929. júl. 14.) főszerkesztője Benedek Elek. Egy ideig hetente, majd havonta háromszor jelent meg, előbb “jó gyermekek képes hetilapja”, majd “Románia és az utódállamok egyetlen magyar nyelvű képes gyermeklapja” alcímmel. Kiadóhivatala Szatmáron, nyomdája előbb Nagybányán, majd szintén Szatmáron volt. A Kisbaconban élő szerkesztő rendkívül nehéz feltételek mellett nemcsak erkölcsnevelő célzatú szórakoztató irodalommal, történelmi és természettudományos ismeretterjesztő olvasmánnyal látta el előfizetőinek táborát, hanem az Elek apó üzeni rovat útján nagyszámú gyermeklevelezőjének helyesírását, fogalmazáskészségét is következetesen csiszolta, fejlesztette. A rövid idő alatt népszerűvé vált lapban a magyar, román és egyetemes gyermekirodalom klasszikusai is helyet kaptak, de a szerkesztő nagy súlyt helyezett arra, hogy bevonja munkatársai sorába a legjobb hazai írókat. Írásaival szerepelt a lapban Áprily Lajos, Berde Mária, Dsida Jenő, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Ligeti Ernő, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Tamási Áron, Tompa László. A lap kiadásában jelent meg a Cimbora Könyvtára.

Jánky Béla: Elek apó házatáján. Dolgozó Nő 1969/3. — Hegedűs János: Nagyapó, édes nagyapóka. Dolgozó Nő 1973/5. — Marton Lili: Elek nagyapó. 1975. 198–208. A Cimbora. — Szabó Zsolt: Elek apó és Cimborája. Könyvtár 1979/3; uő: Benedek Elek irodalmi levelezése. 1921–1929. I. 1979. Előszó.

Cimbora Könyvtára — a Cimbora gyermekújság 1922-ben Szatmáron kiadott könyvsorozata, amelyben Kertész Mihály Senki Tamás története és Monoky Sándor Tündérmese c. regényei, Benedek Elek Híres erdélyi magyarok c. sorozatából A két Wesselényi és Kőrösi Csoma Sándor, Balázs Ferenctől a Mesefolyam s Benedek Elek neve alatt az Öcsike könyve jelent meg a hazai ifjúsági irodalom fellendítésének kifejezett célzatával.

Walter Gyula: A Cimbora könyvei. Pásztortűz 1923/22.

Clinica et Laboratorium — 1. Orvosi havi folyóirat Kolozsváron (1932–39), előbb három nyelven, majd külön román és magyar változatban mint az Egger et Comp. Rt., ill. utóda, az Ufarom gyógyszervegyészeti üzem értesítője.

2. román és magyar nyelvű orvosi szemle Kolozsvárt 1948–49-ben a helybeli gyógyszerárugyár kiadásában. Szerkesztette Bálint Zoltán. Kilenc száma jelent meg. Magyar szerzői közt szerepel Borbáth Andor, Dóczy Pál, Fazakas János, Haranghy László, Málnási Géza, Mátyás Mátyás, Puskás György, Tonk Emil.

Creangă Könyvkiadó — teljes nevén Ion Creangă Könyvkiadó — a romániai könyvkiadás 1970-ben történt újjászervezése során az *Ifjúsági Könyvkiadó utódjaként létesült kiadóvállalat. Feladata a gyermekkönyvkiadás román nyelven és az együttélő nemzetiségek nyelvén. Székhelye Bukarest, igazgatója Tiberiu Utan, magyar szerkesztője Petre Judit. 1970 és 1980 között összesen 206 magyar nyelvű könyvet adott ki: eredeti magyar gyermek­irodalmat és fordítást a román és világirodalomból.

A kisgyermekeknek és kisiskolásoknak készült képes meséskönyvek (Bajor Andor, Bálint Tibor, Fodor Sándor, Horváth Imre, Kiss Jenő, Majtényi Erik, Méliusz József, Péterfy Emília, Palocsay Zsigmond, Tamás Mária, Veress Zoltán és mások munkái), ifjúsági regények (Árvay Árpád, Marton Lili, Méhes György, Szemlér Ferenc munkái) mellett a kiadó néhány eredeti népmesegyűjteményt is megjelentetett (Horváth István magyarózdi, Nagy Olga mezőségi, Szabó Géza kalotaszegi meséi); a világ gyermekirodalmából való fordítások gazdagításában Szilágyi Domokosnak a ~ felkérésére készített tolmácsolásait illeti kiemelkedő hely. A gyermek- és serdülőkorúak ízlését és irodalomszeretetét fejlesztő sorozatok (Ábécé, Az én első könyvem, Beszélő tükör, Iskolai könyvbölcső, Mesetarisznya, Minden gyermek könyve, Nagyapó mesefája) az egymást követő korcsoportok számára kínálnak színvonalas olvasmányt a magyar, a román és a világirodalomból. Szerzőinek sorában Benedek Elek, Jókai Mór, Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Tamási Áron, Eminescu, Caragiale, Creangă, E. Gîrleanu, a Grimm testvérek, Edmondo De Amicis, Wilhelm Hauff, E. T. A. Hoffmann, Mark Twain, hazai magyar íróink közül Bálint Tibor, Fodor Sándor, Huszár Sándor, Köntös-Szabó Zoltán, Sütő András, Tóth Mária nevével találkozunk.

Az egyedi kötetek és a sorozatok grafikai és művészi kiállításában a kiadó sokszor támaszkodik a megfelelő román sorozatok grafikai és illusztrációs anyagára, de önállóan is foglalkoztat hazai magyar grafikusokat (Árkossy István, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Feszt László, Rusz Lívia, Soó Zöld Margit, Surány Erzsébet és mások), akik révén új hazai magyar ifjúsági grafika alakult ki.

(D. Gy.)

Cultura — négynyelvű (francia, román, magyar, német) kolozsvári folyóirat. 1924-ben jelent meg a “tudomány, irodalom és művészet” terjesztésére. Főszerkesztője Sextil Puşcariu nyelvtudós, Románia népszövetségi küldöttségének állandó tagja; szerkesztői Yves Auger, Lucian Blaga, Kristóf György, Oscar Netoliczka, a szerkesztőség titkára Valeriu Bologa. “Folyóiratunk több román, magyar és német tudós és író közös akaratából jött létre — olvassuk az 1. szám szerkesztőségi cikkében —, s célja szövetséget teremteni három lényegében különböző etnikai tudat között, de amelyeket számos és nemes együttes érdek kapcsol össze…” A ~ ezt a célt a szellemi élet csaknem valamennyi területén igyekszik szolgálni. A történelmi tanulmányok közül kiemelkedik Nicolae Iorga cikke Dimitrie Cantemirről, valamint Karácsonyi Jánosé a magyarok és románok közös harcáról a törökök ellen. Buday Árpád és Roska Márton régészeti stúdiumokkal szerepel, Friedrich Teutsch a szászság nyolcszáz éves történetéről, Oscar Netoliczka a szász iskolákról, Ion Lupaş Sagunáról emlékezik, Constantin Daicoviciu a közös műemlékvédelem eredményeiről. A néprajz köréből Kós Károly és Lutz Korodi ír tanulmányt, a népzenéről Seprődi János Bartók egy tanulmánya kapcsán.

A román–magyar és magyar–német szépirodalmi kapcsolatokat szorgalmazva Bitay Árpád Ács Károlynak, Kiss Ernő Révai Károlynak a műfordító munkásságát méltatja; Eminescut Franyó Zoltán, Vlahuţát Pálffi Márton fordítja magyarra, egy román népballadát Kádár Imre ültet át; Octavian Goga öt Ady-verset tolmácsol románul. Ştefan Octavian Iosif és Nichifor Crainic egy-egy verse, Cezar Petrescu és Mihail Sadoveanu egy-egy elbeszélése németül, Caragiale elbeszélése magyarul, Nyíró József novellája románul jelenik meg. Janovics Jenő a magyar színházban előadott román darabokról, Bitay Árpád N. Iorga szabadegyetemén tartott előadásairól számol be.

A négynyelvű folyóirat másfélezres példányban jelent meg, és kedvező fogadtatásban részesült mind a hazai, mind a külföldi haladó sajtó, így a Journal de Genève és a Der Auslanddeutsche részéről. Állami támogatás nélkül azonban nem tudta fenntartani magát, s a szerkesztőség a 4. számban bejelenti, hogy egyelőre kénytelen beszüntetni a lap megjelenését. A ~ a Népszövetség szellemében igyekezett közös fórumot teremteni Románia haladó értelmisége számára, s mivel a népszövetségi gondolat nemsokára válságba jutott, újraindulására nem kerülhet sor. Négy száma így is hagyományt folytatott és teremtett.

(M. Z.)

Mikó Imre: Közös hagyományok fóruma. Korunk 1965/11. — Dávid Gyula: Tudomány — irodalom — művészet négy nyelven. Korunk Évkönyv 1974. 237–46. — Kovács Ferenc: 50 éve jelent meg a Cultura. Utunk 1974/2.

Czakó Ádám (Kolozsvár, 1940. nov. 5.) — zeneszerző. Szülővárosában végezte a zenei középiskolát, ugyanitt a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban Sigismund Toduţă tanít­ványa. 1969-től 1974-ig a Petőfi Sándor Művelődési Ház zenei szakirányítója, 1974-től a Rapsodia Română népi együttes korrepetitora Bukarestben. Zenekritikáit az Utunk, Ifjú­munkás és napilapok közlik. Farkas Árpád, Magyari Lajos, Márki Zoltán, Tömöry Péter szövegeire dalokat, Szemlér Ferenc versére tömegdalt szerzett; kísérőzenét írt Veress Dániel Mikes, Tömöry Péter A pipacsok halála, Méhes György Barbár komédia és Sombori Sándor Gábor Áron c. darabjaihoz, Csávossy György Édes méreg c. vígjátékához; Domokos Eszter librettójára gyermekoperát (Perlino), Csiki László verseire kamarazenét komponált; Majtényi Erik verseire Virágének és Rügyező ág c. karműveket (Művelődés 1977/10) szerzett.

Simon Dezső: Párbeszéd az alkotóval. Utunk 1973/14.

Czakó Ambró — *Korunk Könyvtára

Czakó József (Székelykövesd, 1895. jún. 4. — 1975. dec. 23., Marosvásárhely) — orvosi szakíró. Oklevelét 1921-ben Budapesten nyerte el, 1926-tól sebész szakorvos Maros­vásárhelyen, a Marosvásárhelyi Szanatórium alapító igazgató-főorvosa, majd az állami kórház igazgató sebész-főorvosa. 1949 és 1951 közt a cukorgyár üzemi orvosa, majd sebész szakorvos haláláig. Az EME orvosi szakosztályában játszott tevékeny szerepet. Szívből eltávolított varrótű esete c. írása (az EME IV. orvoskongresszusi évkönyvében, Kv. 1939) az idő tájt az orvosi világirodalomban is számon tartott, a hazaiban első közlés volt.

Czédly Károly (Arad, 1899. júl. 24. — 1954. márc. 19., Arad) — közíró, műfordító. A gimnáziumot szülővárosában végezte, 1920-ban szerzett jogi doktorátust Budapesten. Előbb bankban, majd az aradi cukorgyárban tisztviselő. Közgazdasági cikkei és tudományos fordí­tásai az aradi Vasárnapban jelentek meg. Lefordította Carlo Collodi Pinocchio c. gyermek­történetét (Fajankó, a fából faragott Paprikajancsi tanulságos és vidám históriája, Arad, 1928); több előadást tartott a Kölcsey Egyesületben.

Czegei Carla — Blomberg Carla írói álneve

Czégeni József — *TETT

Czeglédy Ete (Kovászna, 1909. aug. 23. — 1951. ápr. 5., Budapest) — szerkesztő. Közép­iskoláit Nagyváradon és a kolozsvári ref. kollégiumban végezte, Berlinben szerzett épí­tészmérnöki oklevelet. Első írása az Ifjú Erdélyben jelent meg; a Pester Lloyd munkatársa. Felesége, Koós Zsófia művésznő oldalán a II. világháború után tevékeny részt vállalt a romániai magyar színházi élet újjászervezésében. 1946-ban megindította a Színház- és Moziműsor c. hetilapot, amellyel a színházak műsorának népszerűsítése mellett fórumot teremtett a színházelmélet és színháztörténet számára is. Az elvi értekezéseket lapjában szépirodalmi anyag, közvélemény-felmérés és a külföldi színházak ismertetése egészítette ki. A munkatársak közt volt Benedek Marcell, Jékely Zoltán, Kós Károly, Szabó Lajos és Szentimrei Jenő. A lap fél éven át szolgálta a romániai magyar színházak s a magyar opera kapcsolatát az irodalommal.

Benedek Marcell: Naplómat olvasom. Bp. 1965. 552–53.

Czeglédy Miklós — *Jogi Zsebkönyvek

Czegő Zoltán (Bukarest, 1938. jún. 18.) — költő, újságíró. A középiskolát Sepsi­szentgyörgyön végezte, a Babeş–Bolyai Egyetemen pedagógia–magyar szakos tanári képe­sítést nyert. 1967-ig tanított, majd a Megyei Tükör belső munkatársa. 1966-tól közöl verset; Forrás-kötete, a Pogány liturgia (Izsák József előszavával, 1970) publicisztikai hangvételű; nagyobb költeményei a személyesen megélt vívódás jegyeit mutatják. További verskötetei: Titkos délután (1973); Ezen a parton (1978).

Ágoston Vilmos: Pogány liturgia. Utunk 1971/3. — Bogdán László: “…számonkérő énem szobájában”. Utunk 1974/2. — Gálfalvi György: Arckép — Cz. Z. Igaz Szó 1976/2. — Mózes Attila: A költészet: a túlsó parton! Utunk 1978/27.

Czellér Lajos (Kismarja, 1896. júl. 24. — 1952. jún. 3., Bukarest) — szakszervezeti vezető, a 30-as években a KRP illegális vezető aktivistája. Megírta a nagyváradi vas-, fém- és vegyipari munkások szakszervezetének negyedszázados történetét (25 esztendő, Nv. 1928).

Czier Antal (Erdőd, 1928. jún. 10.) — mezőgazdasági szakíró. Középiskolát Szatmáron végzett, diplomát a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett 1952-ben. Előbb a nagyszalontai mezőgazdasági iskolaközpont tanára (1952–62), majd Bihar megyei falvakban, ma Nagyszalontán az Állami Mezőgazdasági Vállalat mérnöke. Tanulmányai és ismertető cikkei a Korunk, Művelődés, Falvak Dolgozó Népe hasábjain és a napilapokban jelennek meg, a mezőgazdasági tudományos kutatás szervezési kérdései és eredményei foglalkoztatják. Kötetei: A tejtermelés tervezése és nyilvántartása a kollektív gazdaságokban (1957); A szántóföldi növények fajtaelismerése (Madaras Klárával és Sebők M. Péterrel, 1960).

Cziffra Géza (Arad, 1900. dec. 19.) — író, filmrendező. Az I. világháború idején kato­naiskolát végzett, majd a hadseregnek hátat fordítva élénk irodalmi tevékenységbe kezdett. Ady volt a mintaképe, aki találkozásukkor 6 soros verses dedikációt írt az akkor tizennyolc éves költő verskötetébe. Pajzán versei, novellái a Fekete Macskában s más aradi vagy temesvári kiadványokban jelentek meg, verset, esszét, műfordítást közölt tőle a Tavasz, Magyar Szó, Erdélyi Szemle, Napkelet, Aradi Tükör és az aradi Munkás (ezek közül a Pán halála és Az új mese újraközölve a Magyar Szó és Tavasz írásaiból összeállított antológiában, 1971). Nálunk kiadott kötetei: Ketten vagyunk csak (versek, Arad 1918); Júlia első násza (elbeszélések, Arad 1920); Fehér falu (regény, Arad 1922). 1921-ben Ausztriába költözött, ahol kezdetben mint újságíró dolgozott, majd rendezőasszisztens lett jeles német filmrendezők mellett, később dramaturg, színpadi szerző, forgatókönyvíró Ausztriában és Német­or­szágban.⁴² 1975-ben Münchenben megjelent német nyelvű emlékirata magyar irodalmi kapcsolatait is felidézi.

Ficzay Dénes: Ismeretlen Ady-vers és levél Aradon. Tiszatáj, Szeged 1959/2. — Kovács János: Irodalmi fejtörő. Utunk 1970/35. — Sütő Nagy László: Egy Ady-vers keletkezéséhez. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1973/5. — Seidner Imre: Aradról indult. A Hét 1979/13.

Czikó Lőrinc — *MADOSZ; *szövetkezeti irodalom

Czilling Antal — *daloskönyv

Czimbalmos László (Gyergyószentmiklós, 1910. jún. 24.) — természettudományi író. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Szegeden végezte, matematika–fizika szakos középiskolai tanár Szatmáron (1941–47). Szakírásai folyóiratokban és a napisajtóban főleg az űrkutatásról tájékoztatnak, a TETT munkatársa. Hosszú hajú vendégek c. üstökös-tanulmányával (A Hét 1973/48) a folyóirat tudományos publicisztikai versenyének 1973-as díján osztozott Puskás Attilával.

Czinczár Miklós (Budapest, 1893. máj. 4. — 1945. máj. 9., Auschwitz) — újságíró, szerkesztő. 1919-ben Kolozsvárt szerkesztette a Friss Postát, 1920-ban Brassóban a radikális Előre egyik szerkesztője, majd 1922-ig a Horog c. szatirikus hetilap főszerkesztője, 1922-től 1923-ig a Brassói Lapok belső munkatársa, 1927-től a Hétfői Brassói Hírlap szerkesztője. Menekülés c. regénye (Kv. 1935) az ESZC kiadásában jelent meg. Egyéb munkái: Harc és csönd (versek, Kv. 1917); Piros volt a hó (versek, Brassó 1921); Államlélektan (Kv. 1936). Álneve Bencze Miklós, Czinczár Bence, Csősz.

Czitrom János (Marosvásárhely, 1923. dec. 5.) — pszichológus, műfordító. Mint munkaszolgálatos esett hadifogságba, 1948-ban tért haza s 1952-ben fejezte be tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem pedagógia–lélektan szakán. Előbb a Társadalomtudományi Központ lélektani kutatója, 1975 óta az Unirea Gépgyár vállalati pszichológusa. Tudományos műveket, lélektani és logikai tankönyveket fordított románból és oroszból; az Orosz Könyv “Szülőknek a nevelésről” és “Népszerű tudomány” sorozataiban is jelentek meg fordításai. Szépirodalmi műfordításai közt szerepel Georgi Gulia Városok városa (1950), Szemjon Babajevszkij Mitya boldogsága (1954) és Sz. V. Pokrovszkij Mammutvadászok (1956) c. munkája. Mint Petre Şaitiş munkatársa vett részt annak néhány kötetnyi fordításában (magyar népballadák, 1975; Áprily-versválogatás, 1978; Arany-balladák, 1979).

_CS

Csák László (Bélfenyér, 1925. aug. 5.) — nyelvész, szótáríró. Középiskolát Nagyváradon, egyetemi tanulmányokat a Bolyai Tudományegyetemen végzett. Mérán tanított, 1957 óta a kolozsvári Nyelvtudományi Intézetben dolgozik, a NyIrK titkára (1964–68), tudományos főkutató. Szaktanulmányokban dolgozta fel szülőfaluja tájszavait, műszókincsét, helyneveit, keresztnévrendszerét, beceneveit és azonosító neveit a NyIrK hasábjain; a Magyar–román szótár (1961), Dicţionar român–maghiar (1964) s a készülő Magyar–román nagyszótár egyik szerkesztője.

Csákány Béla (Brassó, 1911. nov. 14.) — jogi és közgazdasági szakíró. Tanulmányait Brassóban és Kolozsvárt végezte, 1933-ban jogtudományi doktorátust szerzett, s mint ügyvéd helyezkedett el szülővárosában. 1944. okt. 1-től három éven át az MNSZ főtitkára, nemzetgyűlési képviselő, majd a Román Nemzeti Bank tanácsosa (1947–50), 1948-tól egyetemi tanár Kolozsvárt. Első írása az Ifjú Erdélyben jelent meg; diákkorában az Erdélyi Fiatalok technikai szerkesztője, később a Brassói Lapok jogi tanácsadó rovatát vezette. A II. világháború alatt a temesvári Déli Hírlap főmunkatársa, majd a Népi Egység egyik alapítója és szerkesztője (1944–45); mint egyetemi tanár a Babeş és Bolyai Egyetemek, majd az egyesült Babeş–Bolyai Egyetem kiadásában megjelenő Studia c. közlöny szerkesztésében vett részt (1957–65). Tanulmányai időszerű közjogi és pénzügyi kérdésekről szaklapokban s a Contemporanul, Igaz Szó, Korunk, Utunk hasábjain jelennek meg. A magyar szakszókincs gyarapítása s a román szakkifejezések helyes értelmezése végett 1971-ben megkezdte Gazdasági Kisszótár címen az Előrében, 1972-től Zsebenciklopédia címen az Igazságban is a jogi és közgazdasági fogalmak helyes román és magyar megfelelőinek összehasonlítását, nem egy esetben eredeti nyelvújító javaslatokkal élve.

Munkája: Az állami vállalat saját pénzeszközei (Jogi Kiskönyvtár 11. 1958).