Romániai magyar irodalmi lexikon

Cseh Lajos — *sportirodalom

Csehi Gyula (Szatmár, 1910. nov. 26. — 1976. jún. 21., Kolozsvár) — irodalomesztéta, kritikus. Középiskoláit Nagyváradon, Szatmáron és Kolozsvárt járta, 1928-ban Szatmáron érettségizett. 1930-ig a párizsi Sorbonne (Faculté des Lettres, École Pratique des Hautes Études), 1931-ben a bécsi egyetem, 1933–34-ben a kolozsvári Regele Ferdinand I. Egyetem hallgatója; itt szerez francia–német tanári képesítést (1934). Nagyváradon lesz gimnáziumi tanár. Míg őt 1943–44-ben munkaszolgálatra hívják be, otthonról deportált családja a fasizmus áldozatává válik. A felszabadulás után 1946-ig újra elfoglalja tanári székét Nagyváradon. Amióta még Párizsban belépett a francia Kommunista Diákszövetségbe, tevékeny résztvevője a munkásmozgalomnak; már a II. világháború előtt illegális pártmunkát végzett, mint politikai fogoly a börtönt is megjárta. 1945–47-ben a nagyváradi és a szatmári megyei pártbizottság aktivistája, román és magyar nyelvű pártlapok (Új Élet, Viaţa Nouă, Lupta Poporului) szerkesztője. 1947-től 1952-ig Kolozsvárt a Bolyai Tudományegyetemen ad elő filozófiát s tanulmányi igazgató, 1952–54-ben a nagyenyedi kollégiumban tanít orosz nyelvet, majd ismét a Bolyai, ill. az egyetemek egyesítése után a Babeş–Bolyai Egyetem magyar irodalomtudományi tanszékén az esztétika és irodalomelmélet professzora.

Irodalmi munkásságát kritikusként és közíróként kezdte. A Jövő Társadalma, majd a Korunk munkatársa a 30-as években. Szaktudását is elsősorban az időszerűség szolgálatába állítja; Börnét, “az első német emigráns”-t, a porosz szellemet bíráló Heinét idézi, a faj-mítoszok értelemellenes korában a Korunkban a francia felvilágosodás, elsősorban Diderot példájával érvel a haladó gondolat mellett; terjedelmes előszóval Diderot-válogatást jelentet meg (Természet és társadalom, Bp. 1943). A felszabadulás után fontos szerepet vállal a romániai magyar kulturális élet feltámasztásában. Mint nagyváradi lapszerkesztőnek eleinte a magyar nyelvű marxista közművelődés áll publicisztikai munkássága előterében, majd visszatér irodalomtörténeti forrásaihoz: Üzenet a XX. századnak címmel gyűjteményt állít össze Heine harcos írásaiból. A kötet 1952-ben a *Haladó Hagyományaink c. sorozatban bevezető tanulmányával jelent meg, a prózai részeket maga fordította. A 40-es évek végének mennyiségileg gazdag — és a korszak dogmatizmusától nem mentes — irodalomkritikai termése a későbbi években fokozatosan elapad; későbbi tanulmányaiban két évtizedes kritikusi érdeklődésének elvi-elméleti tanulságait szűri le. Fejér Miklóssal és Jócsák Jánossal szerkesztett Irodalomtörténeti alapfogalmak c. tankönyve (1958) hosszú időre meghatározza irodalmi nevelésünk marxista esztétikai megalapozását.

Elméleti munkái a szocialista realizmusnak mint áramlatnak a keletkezésével, meghatározható sajátságaival foglalkoznak (a Munkásosztály és irodalom c. kötetben, 1963); elemzés- és tárgyalásmódjának higgadt történeti szempontjai mind a dogmatikus, mind pedig a realizmus “parttalanság”-át valló elméletek cáfolatához adalékot nyújtanak. Az utóbbi évtizedben a regényszociológiát művelte, némiképp Lucien Goldmann kultúrszociológiai feldolgozásához hasonló kiindulópontokkal, bár Adalék a regény szociológiájához c. tanulmánya (Utunk 1967/20) szerint Goldmann strukturalista-genetikus érveléseinek nem egy tételével bírálóan áll szemben. (Az irodalom-szociológia iránti érdeklődéséből indult ki kezdeményezése Stéphane Sarkany kanadai komparatista könyvének magyarra fordítására, amelynek befejezésében azonban meggátolta hirtelen halála. A kötet az ő és Hürkecz István fordításában Az irodalomelmélet mint társadalomtudomány címmel jelent meg (Korunk Könyvek 1979). Az európai regényirodalomnak nem műfaji sajátságaival foglalkozik elsősorban, hanem a regényirodalom és más korabeli tudatformák összefüggéseivel: epika és történetírás párhuzamaival és kölcsönhatásaival Klio és Kalliopé, vagy a történelem és az irodalom határairól c. könyvében (1965, románul 1978), a regény eseményanyagának és jellemeinek valóságos modelljeivel, a regénystruktúrába belépő valóságanyag mennyiségével és felhasz­nálásmódjával pedig a Modern Kalliopé, vagy regény és valóság c. munkájában (1969). Elemzései közül különösen a dokumentumregény műfajára vonatkozó következtetései érté­kesek.

Irodalompublicisztikája e korszakban tudományos kutatómunkájának “mellékterméke”; a mo­dern irodalomtudomány újabb törekvéseit ismerteti és népszerűsíti. Bevezető tanulmányaival jelenik meg az Irodalomkritikai antológia négy kötete a Tanulók Könyvtárában (Dávid Gyula válogatásában és jegyzeteivel, 1968–72), az RMI-sorozatban ő gondozta Nagy Dániel, Salamon László, Simon Magda, Szabédi László, Szilágyi András műveinek kiadásait; kezdeményezője és szerkesztője Mikó Imrével a Kriterion kiadásában megjelenő Téka-sorozatnak, ebben jelent meg Heine-fordításaiból (Vallomások, 1974) és Lunacsarszkij-fordításaiból (Művészet és forradalom, 1975) egy-egy kötet, majd halála után C. Dobrogeanu-Gherea A kritikáról c. munkájának fordítása (Dobrogeanu-Ghereáról szóló tanulmányával és Gáll Ernő előszavával, 1978). Négy évtizednyi publicisztikai munkásságát, irodalomtörténeti kutatásait, esztétikai elemző munkáját tükrözi az RMI-sorozatban Felvilágosodástól felvilá­gosodásig c. kötete (Baróti Pál előszavával, 1972); szocialista irodalmunk értelmezésének elvi kérdéseivel foglalkozó írásaiból s íróportrékból kerekedett ki A baloldali forrásvidék (Kv. 1973) c. tanulmánygyűjteménye.

Posztumusz könyve, A kritika jelentése és utóélete (1977), azokat a Marx- és Engels-megnyilatkozásokat elemzi, amelyekre a dogmatikus realizmuselmélet épült. Tárgyilagos filológiai megközelítéssel tisztázza valóságos, korhoz és időszerűséghez kötött jelentésüket, cáfolva minden abszolutizáló értelmezés-kísérletet.

(L. G.)

Gálfalvi Zsolt: Munkásosztály és irodalom. Előre 1963. dec. 20. — Balogh Edgár: A munkásirodalom és szövetségesei. Korunk 1963/12. — Marosi Péter: Szintézis körvonalai. Igaz Szó 1964/1. — Dávid Gyula: Cs. Gy.: Klio és Kalliopé. Utunk 1966/3; uő: Felvilágosodástól felvilágosodásig. Utunk 1973/18. — Láng Gusztáv: Múzsák párhuzamos életrajza. Korunk 1966/3. — Izsák József: A történelem és az irodalom határairól. Igaz Szó 1966/6. — Huszár Sándor: Klióról és Kalliopéról. Megjelent Az író asztalánál c. kötetben, 1969. 105–10. — Jancsó Elemér: Cs. Gy. köszöntése. Igaz Szó 1970/10; újraközölve Kortársaim, 1976. 315–25. — Kallós Miklós: Cs. Gy. köszöntése ürügyén. Utunk 1970/48. — Kovács János: A regény regénye. Előre 1970. máj. 8. — Szilágyi Júlia: Modern Kalliopé. Korunk 1970/11. — Kicsi Antal: Cs. Gy. Brassói Lapok, 1973/50–51. — Cseke Péter: Az igazság megközelítésének útjai. Korunk 1974/6. — Baróti Pál: Szerdán, Cs. Gy.nak. A Hét 1975/48. — Gáll Ernő: Halotti beszéd helyett. Igaz Szó 1976/7; uő: Egy megátalkodott felvilágosító. A Hét 1977/43–44; és Cs. Gy. kultúrpolitikai törekvései. A Hét 1977/45. — Antal Árpád: Cs. Gy. halálára. Utunk 1976/26. — Fülöp Mária: Cs. Gy. életművének bibliográfiája. Művelődés 1976/9, 12. — Szilágyi András: Gyula tanár úr. A Hét 1977/42. — Borcsa János: Posztumusz mű a kultúrában. Korunk 1978/12.

ASZT: Rádiócikkek, tanulmányok, interjúk. LM 1003. — A baloldali forrásvidék c. kötetről. LM 1218. — Búcsúztató. LM 1788.

Cseke Domokos — *tankönyvirodalom

Cseke Gábor (Kolozsvár, 1941. júl. 29.) — író. ~ Vilmos fia. Középiskolát szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végzett, magyar irodalom szakos tanári képesítést a Babeş–Bolyai Egyetemen szerzett. 1962 óta az Ifjúmunkás belső munkatársa, 1968-tól 1979-ig főszerkesztője. Ma az Előre szerkesztője. Publicisztikai, kritikai írásokkal hívta fel magára a figyelmet a 60-as évek első felében. A Forrás-sorozatban 1967-ben verskötettel jelentkezett (Déli harang), költői érzékenységének újabb, meggyőzőbb bizonyítéka az Elveszett birtokok (1969). Lírai magatartását a tárgyakhoz, a szülőföldhöz, az emberekhez fűződő bensőséges viszony s valami kamaszos hetykeség jellemzi (Távolságok ciklus). Sikerrel próbálkozik az 50-es években lejáratott “termelési témák” költői megközelítésével (Levelek a brigádból). Karcolatai, elbeszélései (Tornác, 1970) a riporteri ihletést ötvözik a szerző lélekelemző, erkölcsboncolgató hajlamaival. Ló a pincében címmel lefordította Ovidiu Zotta ifjúsági regényét (1975). A tuskó c. gyermekregénye (1979) versekkel tarkított lírai történet, Érzelmes levelek c. regénye (Kv. 1980) családi vetületben elemzi a nemzeti szenvedélyeket legyűrő szerelmet. Új verskötete, az Ellenállás, az ifjúkori illúziók elvesztésének, a férfiúvá érésnek és a családba menekülésnek komor vallomása (1980).

Kántor Lajos: A költő gyalogútja. Előre 1967. aug. 31. — Szilágyi Domokos: Megtévesztés. Igaz Szó 1967/11. — Markó Béla: Vannak-e még csodák? Igaz Szó 1980/5. — Gálfalvi Zsolt: Érzelmes írások értelme. Előre 1980. júl. 6. — Kovács János: Kimondás és elmondás. Utunk 1980/46. — Máthé József: Kettős tükörben. Igaz Szó 1980/11.

Cseke Péter (Recsenyéd, 1945. jan. 30.) –- riporter, szerkesztő, költő. Cs. Gyimesi Éva férje. Középiskoláit 1963-ban végezte Székelyudvarhelyen, 1968-ban a Babeş–Bolyai egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést nyert. A Falvak Dolgozó Népe belső munkatársa. Versei a Vitorla-ének c. lírai gyűjteményben (1967), fordításai a fiatal román költők Építő Amfion c. magyar antológiájában (1967) jelentek meg. Egy valóságfeltáró műfaj teherbírása c. tanulmányában (Korunk 1974/4, 5) a riport megújulásáról és a riportelemzés kérdéseiről értekezett, s ebben a műfajban jelentkezett nemsokára Forrás-kötettel is: Víznyugattól vízkeletig (riportok, 1976). Szerepel az Emberarcok c. riportkötetben (Beke Györggyel, Marosi Barnával, 1976), az 1877. Tollal, fegyverrel (1977) c. gyűjteményben és a Kötések, sodrásban c. riportantológiában (1979). Egy korrajzzá szélesülő riportja a kolozsvári magyar biológusnemzedék indulásáról (Azzá váltunk-e, akivé akartunk? Korunk 1979/7–8) arra figyeltet fel, hogy a második irodalmi Forrás-nemzedékkel együtt új tudományos-műszaki nemzedék is indult. Látóhegyi töprengések c. kötetének (1979) riportjaiban, interjúiban a közelmúlt és a jelen irodalmának, művelődésének számos munkását szólaltatja meg. Kiemelkedik közülük az Adyfalváért hadakozó Papp Aurél, a Debreczeni László vallomásai és a Kányádi Sándor apját megszólaltató Emberségből példát c. írás.

Beke Mihály: A cselekvés költészete. Korunk 1977/3. — Nagy Olga: Látóhegyi töprengések. Utunk 1980/31. — Beke György: Látóhegyről meddig nyílik kitekintés? A Hét 1980/35.

Cseke Vilmos (Hátszeg, 1915. máj. 5.) — matematikai szakíró. ~ Gábor apja. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári kat. főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte 1936-ban, ahol 1947-ben doktorátust is szerzett Teofil Vescan vezetése alatt írt dolgozatával (Magyarország és a Székelyföld népessége növekedésének matematikai-statisztikai módszerekkel való vizsgálata). 1937-től a kolozsvári kat. főgimnáziumban tanított matematikát, 1941-től tanársegéd, 1948-tól előadótanár, majd nyugalomba vonulásáig professzor a kolozsvári egyetemen.

Első cikke — az iskolaszövetkezetekről — az Erdélyi Iskola hasábjain jelent meg 1939-ben, majd egyetemi pályáján jegyzeteket adott ki Luckhaub Gyula előadásai alapján. Az Utunk és a Korunk munkatársa; 1957-től a Matematikai és Fizikai Lapok főszerkesztője, 1959-től szerkesztője, 1976-tól 1979-ig a Matematikai Lapok szerkesztő kollektívájának vezetője. Tanulmányai a Studii şi Cercetări Ştiinţifice c. akadémiai folyóiratban s a Studii şi Cercetări de Calcul Economic hasábjain jelentek meg. Kutatásai a valószínűségszámítás, a matematikai logika és a matematikának a népgazdaságban való alkalmazása felé irányulnak. Kibernetikai és információelméleti szakmunkákat fordított oroszból és románból.

Munkái: Kereskedelmi számtan (Kv. 1946); Logaritmus, kamatos-kamat, járadékszámítási és halandósági táblázatok (Kv. 1947); Kamatos folyószámlák (a Bolyai Tudományegyetem üzemgazdasági tanszékének kiadása, Kv. 1948); Feladatgyűjtemény középiskolai matematikai körök számára I–II. (Kiss Ernő és Radó Ferenc közreműködésével, 1957, 1959); Matematika fémipari szakmunkások számára (Klima Alfréddal, 1961); A gráfelmélet és gyakorlati alkalmazásai (Cseke Tamás borítólapjával, 1972). Sajtó alatt A valószínűségszámítás elemei és gyakorlati alkalmazások c. munkája.

Maurer Gyula: Bevezetés a gráfelméletbe. Korunk 1973/3. — Szabó Attila–Vincze János: Cs. V. Természettudományos arcképcsarnok, Művelődés 1980/5.

Csekme Ádám — helytörténet

Csekme Ferenc — *Tolnai Lajos emlékezete

Cselényi Béla (Marosvásárhely, 1911. júl. 16.) — történész. Ifj. ~ Béla és ~ László apja. A marosvásárhelyi ref. kollégium elvégzése (1928) után a kolozsvári egyetem történelem karán nyert tanári képesítést (1933), majd Erdély különböző kat. gimnáziumaiban tanított. Négyévi hadifogság után rövid ideig Marosvásárhelyen középiskolai tanár, majd 1948 decemberétől a Bolyai, ill. Babeş–Bolyai Egyetem történelem tanszékének tanára. 1976-ban nyugalomba vonult.

Írói tevékenységét 1934-ben a Jóbarát c. ifjúsági folyóiratban kezdte. 1935-ben a Hitel főmunkatársa. 1949 óta történettudományi, jelentős fordítói és közírói munkásságot fejt ki. Tanulmányai főleg a Korunk, Studia, Lupta de Clasă hasábjain jelentek meg a hazai középkor története köréből. Írt Bolyai János életéről (a Bolyai János élete és műve c. kötetben, 1953), a székely felkelők és a szászok kapcsolatairól 1562-ben (A Kolozsvári V. Babeş és Bolyai Egyetemek Közleményei. Társadalomtudományi sorozat, 1956/1–2), az 1456. évi nándorfehérvári csata néhány részletkérdéséről (Kelemen-emlékkönyv, 1957), a moldvai csángók részvételéről az 1907-es parasztfelkelésben (az Adalékok az 1907-es parasztfelkelés történetéhez c. kötetben, 1957). Az Istoria României II. (1962) és III. kötetében (1964) az Erdély történetéről a XVI. század második felében és Bethlen Gábor fejedelemségéről szóló fejezetek szerzője.

Több középiskolás történelemkönyvet és orosz szépirodalmi művet fordított magyarra, így Olga Fors regényét Ragyiscsevről (Kós Károllyal, 1960). Lefordította (Debreczeni Józseffel és Köllő Károllyal) s előszóval látta el Dimitrie Cantemir Moldva leírása c. könyvét (1973). Összeállította a Bodor András és Csetri Elek szerkesztette Történeti kronológia I–II. (Kriterion Kézikönyvek 1976) középkori részét; az 1562-es székely felkelés lefolyásáról, majd visszhangjáról Despot Vodă udvarában előadást tartott egy csíkszeredai tudományos ülésszakon, s mindkét tanulmánya megjelent A székelyek harca a feudális kizsákmányolás ellen a XVI. század második felében és részvételük a törökellenes harcban c. gyűjteményes kötetben (Csíkszereda 1976).

Cselényi Béla, ifj. (Kolozsvár, 1955. ápr. 4.) — költő. Id. ~ Béla fia. Kolozsvárt érettségizett, 1974–75-ben játékgyári munkás. 1973-ban mutatkozott be az Echinoxban; a *Fellegvár c. ifjúsági oldal egyik munkatársa. Első verskötetének (Barna madár, Forrás 1979) ironikus-önironikus hangjával, a tárgyi és személyi viszonylatok, a költői helyzetek abszurdig fokozásával külön színt képvisel a mai romániai magyar lírában.

Cselényi László — *televízió és irodalom

Csendes Zoltán (Kolozsvár, 1924. nov. 23. — 1959. máj. 3., Kolozsvár) — statisztikus. Szülővárosában érettségizett a ref. kollégiumban, főiskolai tanulmányait a budapesti műegyetem elektromérnöki karán kezdte s a temesvári műegyetemen folytatta, párhuzamosan beiratkozva a kolozsvári egyetem közgazdaságtudományi fakultására is, ahol 1948-ban doktori címet szerzett. Pályáját a statisztikai tanszék tanáraként kezdte a Bolyai Tudományegyetemen (1948 –51), egy éven át a bukaresti közgazdaságtudományi főiskola tanára s a Központi Statisztikai Intézet igazgatója, később az általa megszervezett Statisztikai Főiskola igazgatója Bukarestben; 1954-től újra a Bolyai Tudományegyetemen tanít, dékáni, majd prorektori tisztséget visel. Öngyilkos lett.

Szaktanulmányait a mezőgazdasági és ipari termelés mutatóiról, a szocialista statisztikai tudomány alapvető elméleti kérdéseiről, a képviseleti módszerben előforduló hibákról s az indexek szerkezetváltozása hatásának meghatározásáról (egyes esetekben Kohn Hillel és Cseke Vilmos társszerzőjeként) a Probleme Economice, Revista de Statistică, Studii şi Cercetări Ştiinţifice, a moszkvai Vesztnyik Sztatisztyiki s a budapesti Statisztikai Szemle (1950–55) közölte. Univerzális nomogram a statisztikai kiválasztási módszer alapvető mutatószámainak meghatározására (1955) c. munkája az Időszerű közgazdasági kérdések (1955, egyidejűleg német fordításban) c. kiadványban jelent meg a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdasági kara tantestületi tanulmányai társaságában. A Bolyai Tudományegyetem tízéves fennállása alkalmából kiadott emlékkönyv egy módszertani tanulmányát tartalmazza (1956).

Csengery Ilona, Somboriné (Budapest, 1894. júl. 30. — 1974. jan. 29., Budapest) — ifjúsági író. ~ János klasszika-filológus, műfordító leánya. Kolozsvárt kereskedelmi akadémiát, Budapesten zenei és színművészeti tanulmányokat végzett. 1919-ben lépett színpadra Szatmáron, majd Magyarországra költözött, ahonnan 1941-ben tért vissza. Gyermekregényei: Rongybuba és kócvitéz (Bp. é. n.); Isten hozott, Manóka (Kv. 1943); Manóka és társai (Gy. Szabó Béla rajzaival, Kv. 1947). Ifjúsági regényei: Kolozsvári lányok (Bp. 1940); Északról érkezett (Id. Cseh Gusztáv rajzaival, Kv. 1942); Vadgalamb (történeti regény Apafi Mihály és Bornemisza Anna korából, Bp. 1943). 1944 óta Budapesten élt.

Csép Sándor (Arad, 1938. máj. 1.) — televízió-szerkesztő, riporter. Középiskolát szülővárosában végzett, előbb a Protestáns Teológiai Intézetben, majd a Babeş–Bolyai Egyetem filozófiai karán szerzett diplomát. 1968-tól a kolozsvári rádió szerkesztője, 1972 óta a Román Televízió Magyar Szerkesztőségének munkatársa. Első írásában Hazai valóság­kutatás címmel a hazai szociológia új módszerei mellett foglalt állást (Korunk 1966/7–8). Társadalomrajzi riporttal az Utunk, Új Élet, Igazság, Vörös Zászló hasábjain szerepel. A képernyőn legjelentősebbek irodalmi portréi; Mikó Imrével és Dávid Gyulával közösen készített dokumentumfilmet Petőfi erdélyi útjairól; iskolariportjai és honismereti vetélkedői népszerűek. Egy tévéfilmje a kolozsvári Hóstátot örökíti meg. Alkotásai közül nagy visszhangot keltett a kalotaszegi egykeveszedelemről készített Egyetlenem c. riportfilmje (1975) s ennek bizakodó, fordulatot idéző folytatása (1979), majd publicisztikai feldolgozása (Katarzis, vagy csak éterbe kergetett szó? Korunk 1980/4).

A kolozsvári Állami Magyar Színház műsorába felvett történeti drámája, a Mi, Bethlen Gábor…, a nagyhatalmak erőterében lelkiismereti szabadság és béke ügyét védő fejedelmet jeleníti meg, hol Pázmány Péterrel folytatott vitájában, hol a román Markó herceggel kötött egyezségeiben mutatva rá a népek egymásrautaltságára. A dráma egy részletét a Korunk 1980/10. száma közölte.

Beke György: Ballada a kalotaszegi egykéről. Igazság 1975. nov. 12. — Huszár Sándor: Együttgondolkodás. A Hét 1975/46. — Balogh Edgár: Kalotaszegi gond. Hozzászólás Cs. S. filmriportjához. Korunk 1976/1–2. — Sebestyén Mihály: Közszükségleti cikkünk — a vetélkedő. Utunk 1978/27.

Cseres Tibor⁴⁴

Cseresnyés Sándor (Temesvár, 1909. szept. 28. — 1971. jún. 11., Budapest) — újságíró. Középiskolát szülővárosában végzett. Kezdetben a Déli Hírlap riportere, majd a Temesvári Hírlaphoz szegődött. 1935-től a Brassói Lapok munkatársa, majd bukaresti szerkesztője. Cikkeiben feltárta a korabeli társadalmi és politikai élet korruptságát, megrázó képet festett a külvárosok nyomoráról, a munkásosztály kizsákmányoltságáról, napszámosok, cselédek és szolgalegények életéről. Érdekesek a közéleti személyiségekkel készített interjúi: a Brassói Lapok Németh Lászlóval (1935. aug. 18.), Nicolae Iorgával (1935. nov. 13.), Adolf Meschendörfer brassói szász íróval (1935. dec. 20.) folytatott beszélgetését közölte. 1937-ben Spanyolországból hazaküldött frontriportjai nagy visszhangot keltettek. Négy évet töltött franciaországi és algériai internálótáborokban, ahonnan 1943-ban angol csapatok szabadították ki. A II. világháború végéig az angol hadsereg kötelékében harcolt a hitlerizmus ellen, majd Magyarországon telepedett le, ahol előbb publicista, majd 1948-tól sajtófőnök. 1949-ben a Rajk-perben több évi börtönre ítélték, kéziratai elvesztek. 1955 szeptemberében rehabilitálták. Spanyolországi élményein alapuló politikai eszmefuttatása …nem csak a spanyol nép ügye c. alatt jelent meg (Gergely Sándor előszavával, Bp. 1948), Megyeri István hősi halált halt temesvári ifjúmunkás emlékének ajánlva.

Csergő Benedek — *zeneírás

Csergő Tamás (Gyergyószárhegy, 1888. dec. 28. — 1948. ápr. 17., Kolozsvár) — szerkesztő, író. 1923-ig Kézdivásárhelyen, Nagykárolyban és Marosvásárhelyen tanár, majd újságíró, a marosvásárhelyi Székelyföld (1924–25) és a Tüzek (1925) szerkesztője. A KZST tagja. Cikkeit, verseit, novelláit a Zord Idő, Pásztortűz és A Hírnök közölte. 43 erdélyi író és közéleti személyiség közreműködésével Petőfi Emléksorok c. alatt albumot állított össze (Mv. 1925), emlékbeszédei jelentek meg Petőfi (Mv. 1925) és Jókai (Mv. 1925) címmel.

Csermely Gyula (Dunaszerdahely, 1869. jún. 5. — 1939. aug. 24., Budapest) — író. Ügyvédi gyakorlatát az I. világháború után felhagyva pár évet Romániában töltött és kizárólag irodalomból élt. A KZST tagja, Nagyváradon a Magyar Szó és a Vasárnapi Újság legolvasottabb munkatársa volt, itt mutatták be 1925-ben regény alakban is megjelent Adieu Madame! c. könnyű fajsúlyú színművét. Nagy példányszámban, számos kiadásban megjelent szórakoztató jellegű regényei, elbeszélései népszerűvé tették. Néhány művét meg is filmesítették. Több kalandregényt fordított magyarra. A beszélő ereklye (Nv. 1921) és Ami két miatyánk között van (I–II. Brassó 1925) c. regényeit saját kiadásában jelentette meg, egyéb regényeit és regényes történeteit a Brassói Lapok könyvosztálya adta ki Népszerű Regények c. sorozatában: Bakunin professzor könyve (1923); A mantovai jóslat (1924); Negyvenegy és tizenkilenc (1924); A basa topánkái (1925); Napkeleti kaleidoszkóp (1926); A bosszú örvényében (1927).

Csermői Pál — *Tóth Árpád Irodalmi Kör

Csernák Béla — *helytörténet

Csernyi Rózsi⁴⁵

Csetri Elek (Torda, 1924. ápr. 11.) — történész. Középiskoláit a kolozsvári ref. kollégiumban, egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte (1947), a Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. Dolgozott a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban és az ETI-ben, középiskolákban tanított Nagybányán és Marosvásárhelyen. 1949-től a Bolyai Tudományegyetemen tanársegéd, lektor, majd a Babeş–Bolyai Egyetemen előadótanár. A jelentős hazai magyar folyóiratok és lapok (Korunk, Utunk, Művelődés, NyIrK, Igaz Szó, A Hét, Előre) munkatársa, szakdolgozatai román nyelven a Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Acta Musei Napocensis, Anuarul Institutului de Istorie din Cluj, Limbă şi Literatură, Studia et Acta Musei “Nicolae Bălcescu”, Terra Nostra hasábjain jelennek meg.

Munkái, tanulmányai, közlései levéltári, kézirattári, könyvtári kutatásokon alapulnak. Hozzá­járult emlékirodalmunk feltárásához, az erdélyi magyar tudománytörténet megisme­réséhez, az európai nemzeti és társadalmi mozgalmak erdélyi hatásvizsgálatához. Kutatásainak középpontjában a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet kora áll, sokat foglalkozik gazdaságtörténeti kérdésekkel. Társszerzője Imreh Istvánnal és Benkő Samuval együtt a Tanulmányok az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről c. kötetnek (1956); Kelemen Benjámin, a haladó gazda c. tanulmányát a Kelemen-emlékkönyv (1957), Iratok az erdélyi parasztság 1831. évi mozgalmainak kérdéséhez c. értekezését a Studia történelmi sorozata (1962) közölte. Ebbe a tárgykörbe tartozik Imreh Istvánnal együtt megjelentetett történelmi-statisztikai tanulmánya az erdélyi lakosság társadalmi rétegződéséről a feudális rendszer utolsó szakaszában (a Populaţie şi societate c. kötetben, Kv. 1972; magyarul önálló kötetben, Erdély változó társadalma 1767–1821. 1980). A Nagybánya vidéki munkásság 1848-as szerepével az 1848. Arcok, eszmék, tettek c. kötetben (1974) közölt tanulmánya foglalkozik; az MNT-kötetben (1976) Wesselényi paraszttörténeti pályatervét mutatja be; a XVIII. századi Erdély agrártudósáról, Fridvaldszky Jánosról románul (1970), majd az 1977-es Korunk Évkönyvben magyarul ír (ugyanez franciául, Cahiers Internationaux d'Histoire Économique et Sociale, Napoli, 1978/9). A Jakó Zsigmonddal és Tonk Sándorral közösen szerkesztett Művelődéstörténeti tanulmányok c. kötetben (1979) a XVIII. századi erdélyi Mezőgazdasági Egyesületet ismerteti.

Helytörténeti tanulmányaiban az erdélyi városok fejlődéséről, a temesvári “villamosroham” diadalútjáról (Kovács Józseffel, Korunk 1967/5), a régi Tordáról, Zsibóról s főleg Kolozsvár múltjáról, így sportjáról, csillagdájáról, népességtörténetéről értekezik a folyóiratok hasábjain.

Személyiségtörténeti kutatásaiban többek közt Gyarmathi Sámuellal (NyIrK 1971–72), Kelemen Lajossal (Művelődés 1978/4), Márki Sándorral (Utunk 1978/33) foglalkozik. Figyelme főleg Kőrösi Csoma Sándor felé fordult: nyelvtudásáról az Utunk (1978/12, 13), születési évéről és származásáról a Korunk (1979/7–8) hasábjain értekezik, önálló kötete: Kőrösi Csoma Sándor indulása (1979). A kötet megjelenése alkalmából rendezett Korunk-délelőttön Szabó T. Attila e jellemző sorokkal zárta értékelő előadását: “Csetri Elek kötete […] új életrajzi adalékanyagával, színes környezet- és jellemrajzával, a társadalmi és történeti háttér felvetítésével, az egész eddigi Csoma-irodalom tényanyagának kritikai megrostálásával, illetőleg e tényanyag újrarendezésével, a tudományos felszerelés igényességével a magyar tudománytörténeti vizsgálódást [… ] jelentős forrásmunkával gazdagította…”

Jelentősek forrásközlései. Sajtó alá rendezte és bevezető tanulmánnyal, jegyzetekkel látta el Wass Pál Fegyver alatt c. emlékiratát (1968), Silvio Pellico börtönnaplóját (Erdélyi Károly fordításában, Téka 1969), Táncsics Mihály Életpályám c. művét (Tanulók Könyvtára, Kv. 1971) s Teleki Sándor emlékezéseit, ill. válogatott levelezését (Emlékezzünk régiekről, 1973).

Bodor Andrással közösen szerkesztette a Történeti kronológia két kötetét (1976).

Benkő Samu: A katona világa — katonás világban. Utunk 1969/2 és A helyzettudat változásai. 1977. 371–75. — Mikó Imre: Az emlékezés értelme. Igaz Szó 1969/9. — Trócsányi Zsolt: Erdélyi arcok. Tiszatáj, Szeged 1969/10; uő: Adósságtörlesztés. Tiszatáj, Szeged 1972/5. — Pomogáts Béla: A “vad gróf” emlékezései. Népszava, Bp. 1974. márc. 2. — Kiss András: Teleki Sándor öröksége. Utunk 1974/24. — Egyed Ákos: Történelem eseményekben. Utunk 1976/28. — Imreh István: Régiekre emlékezve. Korunk 1977/7; uő: A felkészülés. Utunk 1979/24. — Vekerdi László: Kőrösi Csoma Sándor indulása. Tiszatáj, Szeged 1979/11. — Szőcs István: Kőrösi Csoma valódi indulása. Utunk 1979/25. — Beke György: A Csoma-kérdés korszerű vonatkozásai. Beszélgetés Cs. E. professzorral. A Hét 1979/28. — Szabó T. Attila: Kőrösi Csoma Sándor indulása. Korunk 1979/12.