Romániai magyar irodalmi lexikon

Dimény István, családi neve 1947-ig Herczka (Budapest, 1913. aug. 17. — 1973. jún. 19., Budapest) — újságíró, író. Középiskolai és felsőkereskedelmi tanulmányait Temesvárt végezte. A 6 Órai Újság szerkesztőségében kezdte meg újságírói pályáját 1930-ban. Korán bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1933-ban letartóztatták és a szigurancán megkínozták. 1935-ben a temesvári Új Század főszerkesztője, 1947-től részt vesz a Bánsági Írás szerkesztőbizottságában, 1948-tól a Szabad Szó főszerkesztője, majd Bukarestben a Művelődés szerkesztőségi főtitkára (1955–58). Karcolatait, novelláit, művészeti írásait az Utunk, Irodalmi Almanach, Igaz Szó s a napisajtó közölte.

A Munkássegély kiadásában jelent meg Kerek, mint a földgolyó (Tv. 1932) c. munkája, saját maga adta ki Cinquez rabságának, lázadásának és leveretésének hiteles története (Tv. 1936) c. szimbolikus hősköltemény-kísérletét (Szőnyi István metszeteivel, bibliofil kiadásban), versekkel szerepelt az Írások (Lugos 1938) c. gyűjteményes kötetben. A felszabadulás után szerkeszti és bevezeti Fogj bátran tollat c. alatt “népköztársaságunk 44 magyar dolgozójának versei”-t (Kv. 1950). Ez időben megjelenő könyveiben (Kovács Pál új élete. Irodalmi riport, 1949; Öntők. Novella, 1953) a munkásságban végbemenő változást igyekszik kifejezésre juttatni, didaktikus jellegű drámáiban is a pártosság közvetlen irodalmi kifejezésére törekszik (Nyugalmas vasárnap, 1958; Olvasd és add tovább, 1961, egyidejűleg románul is, német fordítás 1962-ben). Karcolatainak, novelláinak válogatott gyűjteménye, a Köznapi élmény (1963) a bukaresti kisemberek rajzával hozott újat a romániai magyar irodalomban. Sűrűn jelentek meg képzőművészeti kritikái. Szőnyi István művészi útját elemző monográfiája is (románul, 1964) érdeklődésének ezt az oldalát világítja meg. Gyermekeknek szól a Jancsi, Karcsi és a plasztelin (1965). Posztumusz verskötetét Az élet peremén (1977) c. alatt az RMI sorozat számára sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Szász János.

Bálint Tibor: A köznapi élményről. Utunk 1964/23. — Méliusz József: Gyalogjáró író. Igaz Szó 1964/7. — Kovács János: D. I. Igaz Szó 1973/7. — Szász János: Kiért élünk? D. I. halálára. A Hét 1973/26.

Dinnyés Árpád (Tőketerebes, 1893. ápr. 9. — 1950. júl. 8., Temesvár) — újságíró. Tanulmányait Budapesten, Sárospatakon és Pozsonyban végezte.⁶⁹ Az I. világháború éveiben került Temesvárra, ahol két éven át a Temesvári Újság szerkesztőségében dolgozott. A lap megszűnése után Rovás címmel adott ki riportújságot. 1923-tól adta ki és szerkesztette a hírhedt Kaviár c. “szexuáltudományi”⁷⁰ lapot. Azonos elnevezésű könyvsorozatában, majd a Damó Jenő-féle Én, Te, Ő folyóirat címét átvevő füzetsorozatban hazai és külföldi szerzők erotikus írásait jelentette meg. Több kommerszirodalmi munkája közül a Mi a divat — nőben? (Tv. 1938) “21 fontos női típus”-t mutat be.

Diósi András Péter (Barátos, 1921. szept. 10.) — orvosi szakíró. Középiskoláit Nagyváradon végezte, orvosi diplomát a marosvásárhelyi OGYI-ban szerzett (1949). Radnóton, Gógánváralján, Segesvárt, Brassóban töltött be orvosi tisztségeket, 1961-től a temesvári Orvosi Kutatóközpont munkatársa; az orvostudományok doktora (1967). Fő kutatási területe a vírusmegbetegedések kór- és járványtana, vírusdiagnosztika, a cytomegáliás zárványtest-betegség kórtana. Közel 100 szakdolgozata jelent meg hazai és külföldi szaklapokban (Viaţa Medicală, Microbiologie, Pediatria, Orvosi Hírlap, Nature), kutatásainak eredményeit a J. B. Hanshaw gondozásában megjelent tanulmánykötet (Contributions to the understanding of cytomegalovirus disease. Medical Examination Publishing Company, New York 1972) külön fejezeteként publikálta.

Diósszilágyi Ibolya, Frankl Istvánné (Makó, 1918. júl. 20.) — ifjúsági író. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte és Kolozsvárt a Bolyai Tudományegyetem magyar–történelem szakán fejezte be. Nagyváradon tanár. 1942 óta közöl verseket, pedagógiai tárgyú cikkeket a hazai magyar sajtóban, a Tanügyi Újság munkatársa. Verseire komponálta Zoltán Aladár Hű szerelem c. madrigálciklusát. Kötetei: Fények és árnyak (versek, Nv. 1946); Nyolcadikosok (ifjúsági regény, 1962).

Diósy Antal⁷¹ — *karikatúra

Diószeghy László (Sepsiszentgyörgy, 1877. jún. 19. — 1942. febr. 18., Borosjenő) — rovartani szakíró. Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön végezte, majd a budapesti és müncheni szépművészeti akadémiára került. Pályáját mint tájképfestő kezdte, kora impresszionista festményeit többször kiállította a budapesti Nemzeti Szalonban, Aradon, Nagyváradon és Kolozsvárt. Lepkészszenvedélyének hódolva telepedett le 1907-ben Borosjenőn, ahol az alföld és hegyvidék találkozása gyűjtőmunkájának kedvezett, itt fej­lesztette ki nagy lepkegyűjteményét. Szakközleményei a budapesti Rovartani Lapokban s a Hunyad megyei Múzeum román nyelvű közleményeiben (Publicaţiile Muzeului Jud. Hunedoara, Déva 1930), a Retyezát lepkevilágáról írt monográfiája a nagyszebeni Verhandlungen und Mitteilung des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften évfo­lyamaiban (1923–30) jelent meg. Lepkegyűjteményének jelentős részét a Sepsiszentgyörgyi Múzeumban őrzik.

Balogh Ernő: D. L. festőművész és természetkutató. A Sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum Évkönyve, Mv. 1955. 90–95. — I. Căpuşe–A. Kovács: Colecţia de lepidoptere L. Diószeghy şi realizatorul ei. Revista Muzeelor 1970/2. — Kovács Sándor: Tudós és művész. A Hét 1973/5.

Diószegi Dezső (Paptamási, 1904. máj. 22.) — költő. A nagyváradi főreáliskola elvégzése után műszaki tisztviselő. Egyszerű formakultúrájú verseiben pacifista érzelmek szólalnak meg. Kötetei: Az elkésett ember (versek, Tv. 1938; 2. kiadás Nv. 1939); A rabság alatt (versek, két kiadás, Nv. 1940–41, 3. és 4. kiadás Radványi Károly illusztrációival, Bp. 1942); Mindenütt harc van (versek, két kiadás, Nv. 1946–47); Emberek az úton (novellák, Nv. 1948).

Diotima-kör (Platón Lakomájának jelképes alakja után elnevezve) — a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem filozófia szakos hallgatóinak a filozófiai esszé művelésére 1970-ben alakult s 1977 őszéig működött román és magyar tagozatú szakköre. A magyar tagozat üléseit, ahol többek közt Huszár Vilmos, Molnár Gusztáv, Szőcs Géza, Tamás Gáspár Miklós szerepelt szakdolgozatokkal, más karokon tanuló diákok is látogatták. A ~ hamarosan a filozófiai igényű fiatal irodalmárok kísérletező műhelyévé vált.

Ditrói Ervin (Kolozsvár, 1917. jún. 19.) — kritikus, műtörténész. A Bolyai Tudo­mányegyetemen végezte művészettörténeti és esztétikai tanulmányait. 1946-tól középiskolai tanár, 1949-től 1954-ig a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet adott elő. Megszervezte a kolozsvári Művészeti Múzeumot, melynek első igazgatója (1950–67). 1967-től a kolozsvári Népi Művészeti Iskola aligazgatója s újra az egyetemes és hazai művészettörténet előadója a képzőművészeti főiskolán. Első írása 1946-ban jelent meg az Utunkban. Szolnay Sándort (1958), Nagy Imrét (1958) és Szervátiusz Jenőt (1962) román nyelven mutatta be a Contemporanul és Arta Plastică hasábjain, Nicolae Grigorescu művészetéről (1958) és Bene Józsefről (1970) a budapesti Művészetben írt. Művészettörténeti tanulmányait rendszeresen közli a Korunk, Utunk, A Hét; kiemelkedő Helyszíni jegyzetek egy “tragikus műtörténet”-hez c. alatt a II. világháború műemlék­pusztításairól közölt sorozata (I–XI. A Hét 1972/15–25) s A fantasztikus Dürer c. tanulmány (Korunk 1979/1–2). Számos művészettörténeti jellegű múzeumi és kiállítási katalógus szerzője. Filmjét a kolozsvári Szent György-szoborról és Bánffy-palotáról (1979), a nagyváradi szecesszióról (1980) a Román Televízió magyar adása mutatta be.

Dobai István (Székelyudvarhely, 1899. jan. 22. — 1938. szept. 4., Vargyas) — költő, népművelő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, Székelykeresztúron s a kolozsvári tanítóképzőben végezte, majd Kolozsvárt az unitárius teológiával egyidejűleg az egyetem bölcsészeti karának volt hallgatója. Messiásod c. verskötetével (Kv. 1922) tűnt fel, Balázs Ferenc oldalán részt vett a *Tizenegyek úttörő irodalmi szervezkedésében. Meséi és versei gyakran jelentek meg a Cimbora hasábjain. Mint vargyasi lelkész (1930–38) az egész Erdővidéken megbecsült népművelő és szövetkezeti munkásságot fejtett ki.

Dr. J. B. (Jancsó Béla): D. I. Erdélyi Fiatalok 1938/3–4; újraközölve Irodalom és közélet, 1973, 313–14 (téves évjelzéssel). — Kacsó Sándor: Virág alatt, iszap fölött. 1971. 254–60.

Dobai Rozália — *mezőgazdasági szakirodalom

Dobay László (Székelyudvarhely, 1873. júl. 16. — 1943. nov. 14., Dicsőszentmárton) — természettudományi író. Tanulmányait szülővárosában, Kolozsvárt és Budapesten végezte, majd vasúti tisztviselőként Dicsőszentmártonban telepedett le. Tudományos gyűjtőmunkája és kiterjedt nemzetközi cserekapcsolatai révén teremtette meg az egész Földre kiterjedő, mintegy 30 000 darabból álló tojásgyűjteményét, melynek közel egyharmada (Andrássy Ernő érmelléki orvos hasonló gyűjteményével együtt) ma Nagyváradon az ország leggazdagabb ovológiai gyűjteményének törzsanyaga. Muzeológiai munkássága mellett jelentős tudományos munkát végzett Erdély madárvilágának feltárása érdekében, monográfiájának kézirata azonban 1944-ben bombatámadás során megsemmisült. Szaktanulmányait magyar és német nyelven a marosvásárhelyi Vadászújság (1927–29), a budapesti Kócsag (1928–38) és a nagyszebeni Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften (1922–26) közölte, ismeretterjesztő cikkeiben a természetvédelem, különösen a madárvédelem fontosságát hirdette.

Thomas L. Béczy: Catalogue of the oological collection of the Museum in Oradea. Nv. 1971.

Dobó Ferenc (Karácsfalva, 1886. ápr. 19. — 1965. márc. 1., Kolozsvár) — jogi szakíró, szerkesztő, műfordító. Szegőné ~ Júlia testvére. Jogi tanulmányait Nagyváradon kezdte, Berlinben, Budapesten folytatta, s Kolozsvárt végezte be, ahol 1908-ban jogi doktorátust szerzett. Az I. világháború előtt a Magyar Jogász c. szaklapot szerkesztette, az 1920-as években az Ellenzék szerkesztője, Ex-Libris cím alatt többnyelvű bibliográfiai lapot adott ki (1925–39), s közreműködött a Korunk alapításában. A Lepage cég keretében mint könyvkereskedő és könyvkiadó jelentős szerepe volt a korszerű közművelődés fejlesztésében. A Madách-centenáriumra megjelentette Az ember tragédiája miniatűr kiadását, Gaál Gáborral és Szentimrei Jenővel együttműködve önálló könyvsorozatot adott ki, mellyel a magyar irodalom kevésbé ismert vagy elfelejtett értékeire, a demokratikus gondolkodás hagyományaira irányította a figyelmet (Versekben tündöklő Erdély, Kv. 1941; Tréfás és csúfolódó erdélyi népköltészet, Kv. 1942; Hazai utazók Erdélyben, Kv. 1942; Arany János: Tillaárom haj! Kv. 1942; Táncsics Mihály: Életpályám; Szepsi Csombor Márton: Europica varietas. Kv. 1943). Önálló kiadásban megjelentette Petőfi összes költeményeit is Gaál Gábor gondozásában, Benedek Marcell előszavával (Kv. 1945). A II. világháború után műfordítói munkásságot fejtett ki, s a folyóiratokban közölteken kívül oroszról magyarra ültetett át Turgenyev, Gorkij, Alekszej Tolsztoj, Fagyejev, Kazakevics, Polevoj és mások műveiből.

Dobolyi Lajos — *avantgarde

Dobos B. Magda, családi nevén Brauch (Temesvár, 1937. febr. 28.) — filológus. Középiskolát Aradon végzett, a Babeş–Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Először Kisiratos és Majlát községekben tanított, s az aradi Vörös Lobogó szerkesztőségében dolgozott. 1975 óta az aradi pedagógiai líceum tanára. Első tanulmányát a NyIrK közölte (1970/2), Kosztolányi Dezső nominális szerkesztésmódjáról értekezése jelent meg a Szabó Zoltán szerkesztette Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról c. kötetben (1976). Önálló munkája: A nominális szerkesztésmód a magyar impresszionista szépirodalomban (1979).

Kispéter András: Impresszionizmus vagy szecesszió? Irodalomtörténet, Bp. 1979/1.

Dobos Ferenc (Alsójára, 1881. júl. 31. — 1949. máj. 1., Székelyudvarhely) — történész. A kolozsvári egyetemen szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. Tanított Csíksomlyón, majd 1908-tól a székelyudvarhelyi kat. főgimnázium tanára. Könyvet írt Az Adria uralmának kérdése a 14. században címmel (Kv. 1905); cikkeit, verseit közölték a helyi lapok, a székelyek eredete és a székek kérdése foglalkoztatta. A székelyek hun eredete c. tanulmánya A Székelyföld írásban és képben (Kv. 1941) c. gyűjteményes kötetben jelent meg. Öregkori líráját az Őszi levélhullás (Kv. 1941) c. verskötet mutatja be.

Dobos Ferenc⁷²

Dóczy Ferenc — *tankönyvirodalom

Dóczy Pál István (Körösbánya, 1910. ápr. 21.) — orvosi szakíró. Diplomáját a kolozsvári egyetemen szerezte, ugyanott a belgyógyászati klinikán tanársegéd, majd a marosvásárhelyi OGYI belgyógyászati klinikájának adjunktusa, tanszékvezető professzora (1949), doktor docens (1957), érdemes orvos, 1976 óta konzultáns professzor. Az Orvostudományi Akadémia rendes tagja. Belgyógyászati közleményei a Revista Medicală — Orvosi Szemle, Medicina Internă, Münchener Medizinische Wochenschrift s más hazai és külföldi szakfolyóiratok hasábjain jelennek meg, a vér betegségeiről (fehérvérűség, elégtelen vérképzés, vérszegénység) értekezik. Orvosnevelési és orvosetikai tárgyú írásait közölte a Lupta de Clasă, Korunk, Igaz Szó, A Hét, Forum és TETT.

Belgyógyászati diagnosztika c. tankönyve (Horváth Endrével) s a szerkesztésében megjelent 3 kötetes Belgyógyászat c. jegyzet négy kiadást ért meg (1950–59). Társszerzője a Haranghy László szerkesztésében németül Budapesten megjelent Klinik und pathologische Anatomie der Erytromielosis Leucemica c. monográfiának (1958), a Bukarestben megjelent Hematologia c. vértani monográfiának (1959) és az A. Moga akadémikus szerkesztésében kiadott Medicina internă (1963) c. román tankönyv II. kötetének. A marosvásárhelyi Orvosi Szemle szerkesztőbizottsági tagja (1956–64).

Dolgozók Lapja — Temesváron jelent meg 1930. márc. 6-tól 1931. jún. 24-ig. A kommunista irányítás alatt álló Városi és Falusi Dolgozók Blokkja helyi szervezetének volt a lapja; első 9 száma a Választási Újság címet viselte. Felelős szerkesztője Nagy Hugó, majd Pink József, végül Scheibel Rudolf. Főleg politikai kérdésekkel foglalkozott, mereven értelmezve az egységfront jelszavait. Irodalmi anyaga kevés. Egy “famunkás” első elbeszélése, munkás- és parasztfiatalok verskísérletei mellett közli Térítő Pál (Kahána Mózes), Gorkij és Tucholsky írásait.

Dolgozó Nő — társadalmi-politikai és kulturális folyóirat, Románia Szocialista Köztársaság Országos Nőtanácsának magyar nyelvű havi képeslapja. Első száma 1949 márciusában jelent meg Kolozsváron; a Kolozs megyei szaktanács adta ki. A lap első névvel jelölt főszerkesztője az 1947/6-os számtól Berde Mária volt, halála után Látó Anna, Orosz Irén, 1954-től Erős Blanka, 1973-tól Turósné Jakab Irma. Az idők folyamán számos romániai magyar író, költő, publicista és riporter — időrendi sorrendben Jordáky Lajos, Marton Lili, Varró Ilona, Erdélyi Lajos, Tamás Gáspár, Tamás Mária, Asztalos István, Nagy Olga, Létay Lajos, Lázár József, Kányádi Sándor, Jánky Béla, Korda István, Kovács Erzsébet, Panek Zoltán, Szilágyi Júlia, Páll Árpád, Lászlóffy Csaba — vett részt irodalmi rovatvezetőként vagy más beosztásban a folyóirat szerkesztésében. A ma közel 80 000 példányban megjelenő képeslap, melynek grafikai kivitelezését az első években Gy. Szabó Béla, később Vernes András és Cseh Gusztáv végezte, irodalmi anyagában a családiasságot s a munka szeretetét ápolja, s mind nagyobb népszerűségnek örvendve foglal állást a nők egyenjogúsága, szakmai felkészültsége, az irántuk való minden előítélettől mentes bizalom mellett; munkálkodik a romániai magyar asszonyok, leányok korszerű műveltségének megalapozásáért, civilizált és kulturált családi életük tárgyi és tudati feltételeinek biztosításáért, a modern nő szocialista eszményének kialakításáért. A folyóirat folytatásos másodközlései Mikszáth Kálmánné, Csinszka, Kosztolányi Dezsőné, Szendrey Júlia visszaemlékezéseinek népszerűsítésével törekszenek a nők s az irodalom sajátos kapcsolataira rávilágítani.

Dolgozók Színháza — *Állami Magyar Színház 2. (Sepsiszentgyörgy)

Dombi Erzsébet, P. Dombi (Kolozsvár, 1942. márc. 16.) — nyelvész, tankönyvíró. Péntek János felesége. Középiskolát szülővárosában végzett, 1964-ben a Babeş–Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Előbb Magyarszováton tanított, 1968 óta lektor a kolozsvári egyetem pedagógiai-módszertani tanszékén. A NyIrK, Revue Roumaine de Linguistique és a budapesti Magyar Nyelvőr közli főleg a szinesztézia tárgyköréből stilisztikai szaktanulmányait; a Poetics nemzetközi irodalomelméleti folyóiratban angol nyelven értekezett többszörös érzékelésekről a lírában. Irodalmi olvasókönyveket szerkesztett a magyar általános iskolák számára, az Irodalmi kistükör (2. kiadás 1975) c. háziolvasmány-gyűjtemény összeállítója. A Szabó Zoltán szerkesztésében megjelent Tanulmányok a magyar impresszionista stílus köréből (1976) c. kötetben a századforduló prózájában előforduló színhatásokkal foglalkozott. 1976-tól az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szerkesztő-munkatársa.

Munkái: Öt érzék ezer muzsikája. A szinesztézia a Nyugat lírájában (1974); A magyar nyelv iskolai tanulmányozásának módszertana (Nagy Gézával, egyetemi jegyzet, Kv. 1979).

J. Nagy Mária: Muzsikáló érzékek. A Hét 1975/1; uő: Öt érzék ezer muzsikája. NyIrK 1975/2. — Bori Imre: Szinesztézia. Egy kolozsvári irodalomtudományi műhelyről. Magyar Szó, Újvidék 1975/51. — Cs. Gyímesi Éva: Jelenségtanulmány a szinesztéziáról. Utunk 1975/11. — T. Lovas Rózsa: A szinesztézia a Nyugat lírájában. Magyar Nyelv, Bp. 1975/4. — Széles Klára: Öt érzék ezer muzsikája. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1978/5–6. — Kispéter András: Impresszionizmus vagy szecesszió? Irodalomtörténet, Bp. 1979/1.

Domby Imre (Kolozsvár, 1922. febr. 5.) — koreográfus. Tanulmányait szülővárosában a ref. kollégiumban kezdte, a bukaresti Alhambra s erdélyi színházak táncosa lett, 1944-ben a kolozsvári zenekonzervatórium drámai tagozatát végezte el, majd a bukaresti koreográfiai főiskolát látogatta. 1948-tól az Állami Magyar Opera magántáncosa és balettmestere. 1956-tól a koreográfiai líceum tanára Kolozsvárt. A népi táncmozgalom alkotó híve; főleg gyermektáncok ismertetésével és tervezésével szerepel a Művelődés és Napsugár hasábjain s az Ifjúsági Könyvkiadó műsorfüzetében (1955); ifjúsági színdarabok betéttáncait (Kék virág, 1961) és cselekményes táncait (Pionír-köszöntő, 1964) dolgozza ki, két kötetben ismerteti Kolozs tartomány, ill. megye népi koreográfiáját (I. Kolozs tartományi népi táncok, Kv. 1967; II. Kolozs megyei népi táncok, Kv. 1971), mindkettő a helyi Népi Alkotások Háza kiadásában jelent meg. Ugyancsak helyi kiadás a Kolozs megyei Művelődési és Nevelési Bizottság gondozásában megjelent Kalotaszegi népi táncok c. munkája (1972), melyben a mozdulatok grafikai lejegyzésénél a Vasilescu–Sever-féle új táncírási módszert használja fel, s a kalotaszegi táncszvit zenéjét Márkos Albert feldolgozásában közli.

Domokos Eszter, családi nevén Deutsch Vera (Csíksomlyó, 1941. jan. 4.) — író. Nagyváradon érettségizett, Kolozsvárt végezte a magyar nyelv és irodalom szakot. 1965-től 1971-ig, majd 1974-től újra a nagyváradi bábszínház rendezője, közben az Ifjúmunkás szerkesztője, riportere (1971–74). Írásait a Korunk, Utunk, Dolgozó Nő, Fáklya közli. Novellái Szárnyas bokával… címmel kötetben is megjelentek (Panek Zoltán bevezetőjével, Forrás, 1967); bennük a mai fiatalokról szóló eredeti mondandójához keresi a megfelelő művészi formát.

Dáné Tibor: Mustkóstoló. Korunk 1968/12.

Domokos Géza (Brassó, 1928. máj. 18.) — író, műfordító, szerkesztő. Pályája alakulására döntő befolyással voltak iskolái: az elemit Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában, a középiskolát Sepsiszentgyörgyön, a Székely Mikó Kollégiumban végezte; egy évig a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filológus hallgatója volt, innen Moszkvába került, 1954-ig a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben Pausztovszkij tanítványa. Előbb az Előre riportere, 1956-tól a Pionírnak, 1957 és 1961 között az Ifjúmunkásnak, 1961-től az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegének főszerkesztője, 1968–69-ben az Előre főszerkesztő-helyettese, 1970-től a Kriterion Könyvkiadó igazgatója. Közben az ifjúsági mozgalomban, az országos művelődési élet fórumain töltött be felelős funkciókat.

Írói munkásságát útijegyzetekkel, riportokkal kezdte (A legszebb üzenet, 1953; A negyedik emlék, 1961), de írt elbeszéléseket, kritikát is. A klasszikus orosz és szovjet irodalmat tolmácsoló műfordításokkal (Solohov, Akszjonov elbeszélései, Rozov, Arbuzov, Vampilov drámái) és esszékkel (Gogol, Turgenyev, Gorkij, Leonov, Babel) egy korszerű irodalom­koncepció kialakításában játszott szerepet. Szerkesztői munkájából az első szakaszban kiemelkedik az Ifjúmunkásnál kifejtett tevékenysége a romániai magyar irodalom meg­újulásáért-megfiatalodásáért. Az Előre vasárnapi mellékletében (1968–69) közölt művelődés­politikai jegyzeteinek, akárcsak Titus Popovici Hatalom és igazság c. darabja lefordításának s a bukaresti rádióban románul és magyarul elhangzó előadásainak fontos szerepük van egész irodalmi életünk demokratizálásában, a nemzetiségi irodalmunkban meg­mutatkozó elvtelen ellentétek megszüntetésében, a demokratikus közgondolkozás megerősítésében, a román és magyar értelmiség legjobbjait felsorakoztató alkotó együtt­működés előmozdításában.

Az Irodalmi Könyvkiadónál töltött évek alatt útra indította a Romániai Magyar Írók, a Horizont, a Forrás sorozatot. Majd a Kriteriont emeli — annak igazgatójaként — az ország határain túl is ismert, fontos művelődéspolitikai hivatást teljesítő nemzetiségi fórummá. E kiadónál az ő szerkesztésében jelenik meg a Biblioteca Kriterion sorozat, amely a romániai nemzetiségek szellemiségének klasszikus és kiemelkedő mai értékeit közvetíti a román olvasóközönség felé.

Két forgatókönyvéből is készült film: az Utak (1972) c. filmriportban Kovászna megyét mutatta be, a Minden kényszer nélkül (1974) c. játékfilmben pedig, amely elnyerte a Filmművészeti Szövetség díját, egy vegyesházasság történetén keresztül a román–magyar együttélés alapproblémáit vetette fel.

Elnökletével került sor Gyergyószárhegyen 1980 júniusában a Kriterion írótábor tanácskozásaira, melyeken a marosvécsi találkozók korszerű folytatásaként magyar és román írók a magyar–román irodalmi kapcsolatokat s a romániai magyar irodalom alapvető kérdéseit vitatták meg.

(K. L.)

Beke György: D. G. Interjú a Tolmács nélkül c. kötetben, 1972, 462–79. — Horváth Andor: Egy készülő film műhelyében. Beszélgetés D. G.-val. A Hét 1974/7. — Kacsir Mária: Élni és vállalni. A Hét 1974/24. — Kovács János: A funkcionális könyv térhódítása. Beszélgetés D. G.-val. Könyvtár 1977/1. — Beszélgetés az ötvenéves D. G.-val. Kérdez Forró László. Utunk 1978/20. — Gálfalvi Zsolt: Képzelt beszélgetés D. G.-val. A Hét 1978/20.

Domokos István (Korond, 1928. okt. 30.) — koreográfus, táncmester. Középiskolát Marosvásárhelyt végzett, táncmesteri pályáját 1948-ban kezdte Kolozsvárt. 1954-től az Állami Magyar Opera, 1956-tól a marosvásárhelyi Dal- és Táncegyüttes koreográfusa. Cikkei és táncleírásai 1959-től jelennek meg a Művelődésben és a Napsugárban. Román, magyar és szász táncjáték-kötetei részben népi táncgyűjtemények, részben táncfeldolgozások a mozgás leírásával, térrajzokkal és ábrákkal, Birtalan József, Andreas Brets, Fátyol Tibor, Henz József, Kozma Mátyás zenei anyagával, Orbán Irma kosztümterveivel. Főbb munkái a Maros megyei Népi Alkotások Háza kiadásában: Felcsíki táncok (zenei munkatárs Szer Gábor, Mv. 1964); Este a csorgónál (libánfalvi táncok, Mv. 1968; román nyelvű kiadás Mv. 1969); Favágók (táncjáték, görgényvölgyi táncok, Mv. 1970; román nyelvű kiadás is); Simó Donka balladája (táncjáték, Mv. 1977).