Romániai magyar irodalmi lexikon

Cs. Gyímesi Éva, Csekéné (Kolozsvár, 1945. szept. 11.) — nyelvész, irodalomtörténész. Cseke Péter szerkesztő felesége. Tanulmányait szülővárosában végezte, 1968-ban a magyar nyelv- és irodalomtudományi szakon szerzett diplomát. A Babeş–Bolyai Egyetem magyar tanszékén adjunktus, a filológiai tudományok doktora. Nyelvművelő és stílusvizsgáló tanulmányait, jegyzeteit a NyIrK, Korunk, A Hét, Utunk, Dolgozó Nő és a napilapok közlik; a Látóhatár c. filozófiai-ideológiai antológiában (Kv. 1973) Tudatformáló nyelvművelés c. tanulmánnyal szerepel. Első önálló kötetével (Mindennapi nyelvünk, 1975) még a nyelvművelés kérdéskörében jelentkezik, de már akkor közöl olyan kritikát, amelyben líránk legújabb változásainak avatott elemzőjeként mutatkozik be. Találkozás az egyszerivel c. kötete (1978) már ezen a téren nyújt jelentős hozzájárulást: a monografikus elemzéseket önálló líraelméleti felismerésekkel teszi teljesebbé és fogja egységbe. Előszóval és jegyzetekkel látta el a romániai magyar költők Múlt, jövő mezsgyéjén c. antológiáját (I–II. Tanulók Könyvtára, Kv. 1980).

Baróti Pál: Mindennapi kenyerünk. A Hét 1975/19. — Láng Gusztáv: Szerelmes nyelvtan. Utunk 1975/23. — Péntek János: A nyelvművelés etikája. Korunk 1975/9. — Rohonyi Zoltán: Megtervezett találkozások. A Hét 1979/16. — Marosi Péter: Gyímesi doktornő anatómiája. Utunk 1980/29.

Csia Albert — *anekdota

Csiby Andor (Gyergyóditró, 1888. febr. 4. — 1960. okt. 29., Csíkszereda) — szerkesztő, újságíró. A középiskolát Erzsébetvároson 1905-ben, jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte, 1910-től ügyvéd, 1914-től városi tanácsos Gyergyószentmiklóson. A Csíki Lapok, Gyergyó, Keleti Újság, Székely Szó munkatársa, a Gyergyói Lapok szerkesztője (1934–36). Tevékeny részt vett 1939-ben az EME gyergyószentmiklósi vándorgyűlésének megszervezésében. Az 1952-ben alapított Gyergyói Múzeum első vezetője (1952–54). Főbb honismertető és helytörténeti munkái: Gyilkostó — Lacul Roşu klimatikus gyógyhely monográfiája és kalauza (Brassó 1937); Borszék — Borsec gyógyfürdő és klimatikus gyógyhely monográfiája (Brassó 1937); Valea Strâmbă-i — Gyergyótekerőpataki “Sugó” cseppkőbarlang leírása (Gyergyószentmiklós 1938); A székely közbirtokossági vagyonok eredete, történelmi és jogi fejlődése az ősfoglalástól napjainkig, különös tekintettel Ditró és Szárhegy borszéki közbirtokosságának borszéki közös vagyonára (Gyergyószentmiklós 1939).

Csicsáky Imre (Bácsalmás, 1860. aug. 21. — 1935. szept. 28., Zsombolya) — költő, műfordító, esztéta. A teológiai tanulmányok elvégzése után Zsombolyán volt kat. lelkész. Úttörő magyar Dante-szakértő, lefordította az Isteni színjáték III. részét (A Paradicsom, 1887), könyvet írt Beatrice jelképszerűségéről (Bp. 1887), Dante politikájáról (Bp. 1888), bölcseletéről (Tv. 1888) és tudományosságáról (Bp. 1890), fordított spanyol, olasz, francia, angol, német költőkből és a Szentírásból. Irodalmi tevékenysége elismeréseként számos irodalmi társaság, így a firenzei Dante Társaság és a temesvári *Arany János Társaság választotta tagjául. 1919 után nálunk megjelent verskötete: Itt az írás, forgassátok (Tv. 1920).

Műfordításkötetei: Isokrates Paraneitikos logosz (Isokratész beszéde, Tv. 1919) és Énekek éneke (Tv. 1923).

Csík Lajos (Felsőnyárád, 1902. jan. 7. — 1962. ápr. 12., Szeged) — biológus. Egyetemi tanulmányait a debreceni orvostudományi egyetemen végezte, majd a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézetben és a budapesti tudományegyetemen dolgozott. 1940-től 1948-ig a kolozsvári tudományegyetem tanára, majd ismét a tihanyi kutatóintézet munkatársa; a szegedi orvosbiológiai intézet egyik megszervezője. Egyetemes jelentőségű kísérletsorozatával elsőnek bizonyította be genetikailag jól ismert kísérleti állaton — az ecetmuslincán (Drosophila) — az evolúció lehetőségét mutációk útján: azt, hogy a szárnyméretek változásait kis mennyiségi változások során több gén kölcsönhatása határozza meg. Általános örökléstani munkássága mellett humángenetikai kutatásai is jelentősek, így az ETI kiadásában megjelent munkája: Vércsoportvizsgálatok kalotaszegi községekben (Kállay Ernővel, Kv. 1942).

Csíki Endre (Kolozsvár, 1888. dec. 1. — 1949. jan. 11., Kolozsvár) — zeneszerző. Tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1919-től hosszabb időn át Désen volt zenetanár. Verseit, novelláit, cikkeit a Haladás, Erdélyi Szemle, Napkelet közölte. Zeneelméleti, hallásfiziológiai, lélektani kérdések foglalkoztatták. Megzenésítette Harsányi Zsolt, Kosztolányi Dezső, Richard Dehmel és mások verseit. Fontosabb munkái: A cigány (kísérőzene Szigligeti Ede népszínművéhez, 1935); Idahegyi pásztorok (kísérőzene Áprily Lajos verses drámájához. 1938; zenei anyagából zenekari szvitet is ír 1939-ben). Álnevei: Alexander, Cis.

Lakatos István: Cs. E. zeneszerző halálára. Világosság 1949. jún. 12.

Csíki Lapok — polgári liberális politikai, közgazdasági és társadalmi hetilap Csíkszeredán (1889–1944), Vákár Lajos, majd özvegye tulajdonában. Szerkesztette Élthes Gyula (1910–22), Csipak Lajos (1922), Vékás Lajos (1922–26), Részegh Viktor (1927–44). Az OMP irányvonalát támogatta, de figyelmet szentelt a népi és helytörténeti hagyományoknak, hozzájárult a tájismeret kibontakozásához, szót emelt az ipar és mezőgazdaság fejlesztéséért, a közművelődésért, közölt irodalmat és művészetet, szókimondóan küzdött a székely lakosság gazdasági és kulturális érdekeiért. Munkatársai közt igényes publicisztikával és szakirodalommal K. Balogh István, Bartalis Ágost, Domokos Pál Péter, Kozán Imre és T. Nagy Imre, elbeszélésekkel, versekkel, kritikákkal Antal Áron, Albert István, Balogh István, Kajtsa Ferenc, Mihály László Barna szerepelt.

Csiki László (Sepsiszentgyörgy, 1944. okt. 5.) — költő, elbeszélő, drámaíró, műfordító. A középiskolát szülővárosában végezte, román–magyar szakos tanári oklevelet Kolozsvárott szerzett. 1968-tól a Megyei Tükör szerkesztője. 1971-től a Kriterion Könyvkiadó lektora Bukarestben, majd Kolozsvárt a Forrás-sorozat kiadói szerkesztője, 1980 júniusa óta az Utunk szerkesztőségében dolgozik. Első verse az Utunkban jelent meg 1965-ben. Versekkel, novellákkal, könyvismertetésekkel, publicisztikai írásokkal rendszeresen jelentkezik a hazai sajtóban, esszéi, kritikái is jelentősek.

A második Forrás-nemzedékhez tartozik: Esőt kaszáló c. verseskötete Szőcs István bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Szabad verseit, akárcsak elsősorban a Megyei Tükörbe írt publicisztikáját, szépprózáját — Kezdetben vala az ige c. kisregényét az Utunk közölte folytatásokban 1970-ben — egyfajta “szegényemberes-urbánus” szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemzi. Második verseskötete, a Kellékek (1972), költői fegyvertára gazdagodásáról, tömörítő készségének fejlődéséről, a publicisztikai hangvétel levetkőzéséről tanúskodik. A formai megoldásaiban néhol még bizonytalannak tűnő Cirkusz, avagy: búcsú az ifjúságtól (Kv. 1971) c. elbeszéléskötetében is nemzedékének problémáit fogalmazza újra. A groteszktől az abszurdig terjedő könyörtelen éleslátással mutatja be helyüket a világban nyugtalanul kereső, férfisorba ért fiatal kortársait, akik közül sokan le akarnak ugyan számolni az előző nemzedékek hibáival-bűneivel, de “a cselekvés egyszerűsége” helyett a nonkonformista pótcselekvések vakvágányára siklanak.

Az abszurd és a groteszk az uralkodó esztétikai minőség drámáiban is. Az Öreg ház (kolozsvári bemutató Harag György rendezésében 1978-ban) nemzedéki konfliktust visz színre; ennek groteszk jelképe a családi ház, amelyhez az apát ifjúsága és emlékei fűzik, fiát már semmi. Az apa időbe és társadalmi kapcsolatokba helyezett alakja annak a múltnak a szívós továbbélését példázza, mely a II. világháború előtti kispolgári életvitelből és az 50-es évek torzult “hőskorából” ötvöződik. Ésszerű és bíráló továbbadnivalója nincs erről a múltról, így jön létre az abszurdra jellemző kommunikáció-hiány közte és a fia (a két nemzedék) között. Egyiknek a jövőtlenség, másiknak a múlthiány a tragikuma s a személyiség ebből következő diszkontinuitása. A Nagypapa látni akar benneteket (temesvári bemutató 1979-ben) már teljesen az abszurd színpadi eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt. A játék, a szerep pirandellói fogalmához nyúl benne vissza a szerző, ami azonban nála nemcsak védekezés a külvilág konformizáló hatásai ellen, hanem fiktívvé, időn kívülivé változtatva a személyes létet, a személyiség-degradáció sajátos formája is. (A darab újabb változatát az 1980-as sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon Seprődi Kiss Attila rendezése és Kemény Árpád díszletei vitték sikerre.)

Versei, novellái jelentek meg még a *Kapuállító c. antológiában (Sepsiszentgyörgy 1969), 1969-től az Utunk-évkönyvekben, az Évek énekei c. Utunk-antológiában (Kv. 1971). Több versfordítást közölt románból, tolmácsolásában jelent meg Al. Ivasiuc A madarak (1973) és Áradat (1976) c. regénye, Anton Pann Beszédmese — mesebeszéd (1974) és Ion Dodu Bălan Ikarosz gyermekkora (1976) c. munkája, Hortensia Papadat-Bengescu Ledér szüzek c. regénye (1978).

Egyéb önálló kötetei: Az idegen város (történetek, 1974); Szombat. A búvár hazamegy. Verskönyv haladóknak (1977); Az eladott nagyapó (történetek, Kv. 1977).

(L .G.)

Király László: 1x1 = ?. Utunk 1968/44. — Kántor Lajos — Láng Gusztáv: Nemzedékek, hit, értelem. Igaz Szó 1969/1. — Kovács János: Újrakezdés prózában. Előre 1971. nov. 20. — Szemlér Ferenc: A költészet kellékei. A Hét 1973/40. — Mózes Attila: A lehetőségek prózája. Korunk 1975/10; uő: A novella lehetőségeinek tetőzése. Utunk 1978/15. — Védtelen-e a költő a versben? Ankét Cs. L. verseskötetéről. Vezette Szabó Zsolt. Könyvtár 1978/1. — Marosi Péter: Dráma az öreg házban. Utunk 1979/2; újraközölve Világ végén virradat. 1980. 172–80. — Marosi Ildikó: Az öreg ház lakói. A Hét 1979/3. — Szőcs István: Öreg ház. Előre 1979. jan. 23.

ASZT: Alkotóműhely. LM 436.

Csíki Néplap — politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap Csíkszeredán (1931–44). Első főszerkesztője Domokos Pál Péter, de már 1932-ben felelős szerkesztőként, majd 1933-tól főszerkesztőként a kiadó Péter Ferenc nyomdatulajdonos szerepel. A jogharc radikálisabb irányzatát vállalta, s a csíki közélet történelmi gyökerű demokratizmusát a 40-es évek importált “méltóságos-szellemével” szemben is képviselte. Helyet adott a vidék sajátosságait tükröző irodalmi jelentkezéseknek.

Csíkszereda magyar irodalmi élete — A város 1879-től Csík vármegye s ma Hargita megye székhelye. Irodalmi-művészeti hagyományai a közvetlenül szomszédos és már közigazgatásilag bekebelezett Csíksomlyóhoz kapcsolódnak, ahol már a XVII. század közepén középfokú iskola, az 1670-es évektől pedig könyvnyomda is működött, melynek alapítója, Kájoni János, a ferences barátok évkönyvírója, itt nyomatta ki “Cassai András által, 1676-ban” Cantionale Catholicum c. alatt 535 magyar és 205 latin éneket tartalmazó egyházi énekgyűjteményét (újranyomták 1719-ben, 1805-ben, új kiadása Bp. 1979). Somlyó az erdélyi iskolai színjátszásnak is gócpontja volt. 1721-ből maradt fenn a legrégibb csíksomlyói iskoladráma-töredék.⁴⁶ A magyar történeti tárgyú Zápolya János és Bebek Imre c. játékot 1780-ban mutatta be “a' Csiki Gymnassyumban Tanuló Nemess Iffiúság”. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Csíksomlyón nyomták a Hadi Lap 9 számát (melléklete a Csíki Gyutacs).

A város művelődési életének felívelő szakasza csak a múlt század utolsó évtizedeiben kezdődött. 1881-ben indul meg az első helyi lap, a Székelyföld, 1882-ben létesül az első világi nyomda, 1889-ben indul el és több mint félszázadon át jelenik meg a *Csíki Lapok⁴⁷. Az I. világháború után, a 20-as évek végén létesült Magyar Ház, majd a Csíki Székely Múzeum és Kultúregylet népszerűsítő előadásokkal, néprajzi gyűjtéssel és kiállítások rendezésével tartotta ébren a közművelődést.⁴⁸ Közlési lehetőséget a Péter- és Vákár-féle nyomdavállalatok nyújtottak.

Ezen időszak kiemelkedő írói, közírói és tudományművelői közül T. Nagy Imre a sajtó és közművelődés szervezője, Imets Fülöp Jákó elsőnek indítja el a tudományos ismeret­terjesztést, Antal Áron, Albert Vilmos, Zsögön Zoltán, id. Venczel József, Boga Lajos a természet- és társadalomtudományok területén a legkülönfélébb szellemi tevékenységek szervezésében töltöttek be szerepet. Benedek Fidél, Boros Fortunát és Sántha Lajos helytörténeti kutatásai, Domokos Pál Péter, Gál Sándor, Gáll Ferenc, Kovács Károly, a zsögödi Nagy Imre festőművész, Vámszer Géza néprajzi munkássága, Kovács Jenő, Részegh Viktor szerkesztői tevékenysége, Nagy András, ifj. Venczel József szociológiai és egész­ségügyi helyzetfelmérései, Bányai László haladó szellemű úttörései jelzik Csíkszereda felzárkózásának egy-egy mozzanatát; innen indul György Lajos irodalomtörténész, Nagy István zenepedagógus, karmester, Pálfy Ferenc mezőgazdasági író, Pataki József történész pályája. A város a két világháború között az illegális kommunista mozgalom egyik góca.

A felszabadulás óta fellendül a műkedvelő mozgalom, színjátszók, dalosok, népi táncosok, zenészek, szavalók, bábosok kezdik a falujárást. Egyes csoportok országos versenyek babérját is többször megszerzik, Csíkszereda a felcsíki és alcsíki részek népművelésének jelentős tényezőjévé válik. Sorra létesül a Petőfi Sándor Művelődési Ház, a Városi Könyvtár, megindul és 1952-ig hetilapként itt jelenik meg a Vörös Zászló. Új lendületet hoz a város művelődési életébe az is, hogy 1968-ban az újonnan alakult Hargita megye székhelye lesz. János Pál igazgatása alatt a Mikó-várban ettől kezdve rendezkedik be a megyei múzeum, megkezdik működésüket a tudományterjesztés új megyei szervei. Ide látogatnak a színházak, az irodalmi szerkesztőségek, vándorkiállítások érkeznek, s végül megszületik Csíkszereda népi együttese a székely népi kultúra ápolására.

1968 februárjában román és magyar napilap indul: az Informaţia Harghitei és a *Hargita, s népszerűvé válásukkal megnyílnak a művelődés korszerű távlatai; a két újság irodalmi atmoszférát teremt. A fiatal írók közül itt él Balázs F. Attila, Ferencz S. István, Kozma Szilárd, Oláh István, Váli József. 1970-ben modern nyomda lép működésbe, s nagyobbrészt itt jelennek meg a megye közigazgatási, művelődési, mezőgazdasági és egészségügyi szerveinek kiadványai. Míg a két világháború között összesen 37 önálló kötet hagyta el a csíkszeredai nyomdákat — ebből 20 kötet Vákár Lajos, 12 Szvoboda Miklós nyomdájában jelent meg —, addig az 1968 és 1977 között eltelt tízéves időszak termése 29 kötet: szerzőik — G. Biró Katalin, Horváth Botond, István Lajos, János Pál, Kardalus János, Kovács Dénes, Molnár István, Salló István — felelevenítették a néprajzi és népművészeti hagyományokat; megjelent Nagy István és Nagy Imre képeinek albuma, néhány eredeti mezőgazdasági és gépészeti, sőt közlekedésügyi szakkönyv, s rendszeresen a népszerű Hargita Kalendárium.

Csíkszeredát és a ma hozzá tartozó Csíksomlyót szülöttje, Fodor Sándor emelte az irodalomba (itt játszódik le a Tíz üveg borvíz, 1979), az ugyancsak ide tartozó Csíkzsögöd Bretter György filozófiai esszéjében tükröződik (Temetés Zsögödön, az Itt és mást c. kötetben, 1979), a táj Nagy István és Nagy Imre művészetében kel életre. Számos fiatal képzőművész telepedett itt le, köztük Márton Árpád, Gaál András, Sövér Elek, Márkos András, Beczássy Antal.

1973. júl. 25-én, Nagy Imre festőművész 80. születésnapján nyitották meg Csíkszeredán a Zsögödi Galériát. A sajátos szerkezetű kiállítási épületet a II. világháború után itt letelepedett Mihai Filitis görög építész tervezte, az azóta elhunyt Nagy Imre képeit őrzik benne. 1973. dec. 29-én került sor Doru Popovici Bălcescu- és Szobotka András Petőfi-szobrának leleplezésére a Mikó-vár előtt.

A Művelődési Házban 1975 óta működik a *Tamási Áron Irodalmi Kör s román testvérszervezete, a Luceafărul. 1976-ban könyvkiállítással egybekötött emlékünnepség zajlott le a Kájoni-nyomda felállításának 300. évfordulója alkalmából, az ekkor kiadott kisméretű emlékkönyv *bibliofil kiadvány. A székely helytörténet növekvő szerepét jelzi az 1976-ban Csíkszeredán rendezett tudományos ülésszak, melynek anyaga A székelyek harca a feudális kizsákmányolás ellen a XVI. század második felében és részvételük a törökellenes harcban c. alatt (Csíkszereda 1977) könyv alakban is megjelent.

(N. B. — A. I.)

Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek, az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára c. kötetben, Sepsiszentgyörgy 1929. 102–12. — Antal Imre: Csíkszereda: 300 év. Korunk 1968/9; uő: Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez. Csíkszereda 1972. — Hargita, 1969. Irodalmi összeállítás. Igaz Szó 1969/8. — Nagy Benedek: Van-e a napilapnak hagyománya Csíkban? Korunk 1971/7. — Molnos Lajos: Valának egykor diákok… 250 éves a csíksomlyói színjátszás. A Hét 1971/48. — Pap Ferenc: Kájoni János és a csíksomlyói nyomda művelődéstörténeti jelentősége. Korunk 1972/3. — Vámszer Géza: Csíkszereda településtörténete és települési formája, az Életforma és anyagi műveltség c. kötetben, 1977.

Csíky Boldizsár (Marosvásárhely, 1937. okt. 3.) — zeneszerző. Szülővárosában a Bolyai Farkas Líceum s a zeneművészeti középiskola növendéke, 1961-ben végezte tanulmányait a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban; azóta a marosvásárhelyi Állami Filharmónia művészeti titkára, zenetanár. Cikkeit az Utunk, Korunk, Új Élet közli. Zenekari művei közt Tinódi Lantos Sebestyén históriás énekeinek feldolgozása szerepel; vokál­szimfonikus műve, a Fáklyavivők, Veress Zoltán szövegére, Október c. kantátája Bodor Pál versére készült, kamaraoperája, a Görög Ilona, ballada-feldolgozás, s vokálszimfonikus művön dolgozva, a Barcsai-ballada foglalkoztatja. Népdalszvitjei, csángó és szilágysági táncszvitjei, népi kórusművei adják meg a művészi alapállást a magyar klasszikusok és jelenkori írók (Arany, Ady, József Attila, Weöres Sándor), valamint a hazai magyar költők (Hajdu Zoltán, Horváth Imre, Márki Zoltán, Szilágyi Domokos) verseinek megzenésítéséhez. A hegy c. szimfonikus költeményét az 1979-es Zenei Napok alkalmából mutatták be Marosvásárhelyen.

Tanulmánya jelent meg A zenekari muzsika Marosvásárhelyen címmel (a Zenetudományi írások c. gyűjteményben, 1977).

Terényi Ede: Irodalmi beállítottságú zeneszerző vagyok. Interjú Cs. B.-ral. Utunk 1970/38. — Simon Dezső: Párbeszéd az alkotóval. Utunk 1973/4. — Erdélyi Lajos: Felmutatni az erdélyi zenei múltat. Beszélgetés Cs. B.-ral. A Hét 1979/42. — Vendégünk Csíky Boldizsár. Hamburger Klára interjúja. Élet és Irodalom, Bp. 1980/2.

Csíky Csaba Jenő (Kolozsvár, 1942. febr. 16.) — orvosi szakíró. ~ Kálmán fia. Középiskolát a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban végzett, ugyanitt szerzett orvosi oklevelet (1965), az orvostudományok doktora (1977), az OGYI pszichiátriai klinikájának tanársegédje. Hazai és külföldi folyóiratokban (Revista Medicală, Neurologie — Psihiatrie, Ideg­gyógyászati Szemle, Bp.) több dolgozata jelent meg az elmebetegségek kezelési módszereiről és a korai diagnózis lehetőségeiről. Tudománynépszerűsítő írásait A Hét s a TETT közli, egyetemi jegyzetek társszerzője. Ismertető jellegű pszichiátriai könyve magyarul Csíky Kálmán társszerkesztésében sajtó alatt.

Csiky Gergely emlékezete — A romániai magyar színházkultúra realista hagyományait erősítő örökség előzménye, hogy Janovics Jenő, akkor még a Farkas utcai “öreg színház” színésze, a kolozsvári egyetemen Csiky Gergely realizmusáról írja doktori értekezését, s mire Csiky Gergely élete és művei c. munkájának mindkét kötete megjelenik (1900–02), el is kezdi szegedi, majd kolozsvári színigazgatói pályáján annak a szerzőnek a színpadra vitelét, aki szerinte “a modern való életnek a reális költője volt”. A proletárok és A nagymama már az ő értelmezésében kerül az erdélyi közönség elé.

Csiky Gergely (1842–1891) pankotai születése s nem utolsósorban úttörő szerepe — több művének temesvári megjelentetése és kapcsolata a Temesi Lapok c. első bánsági magyar nyelvű lappal — a megszokottnál is erősebb köteléket jelentett, főképp a Bánságban. 1920 decemberében díszelőadás keretében mutatták be az aradi színházban Csiky Cifra nyomorúság c. társadalmi drámáját s emlékbeszédében a meghívott előadó, Janovics Jenő, a szerzőnek még a múlt században ugyanitt tartott első évadnyitó előadására hivatkozva fejtette ki színházpolitikai elveit. Harminc évvel a drámaszerző halála után, 1921 novemberében a pankotai szülőházon elhelyezett emléktáblánál zajlott le az emlékünnepély. Temesvárt az Arany János Társaság 1931-ben, a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület 1932-ben tartotta meg Csiky-emlékestjét. A Csiky-darabok ekkor már a gyárvárosi műkedvelők műsorán is szerepeltek.

A magyar társadalom élősködőit leleplező kritikai realizmus új jelentőséget kapott a szocializmus időszakában. Nemcsak színházaink nyúltak újra a Csiky-drámák után, hanem a temesvári munkás színjátszók már 1954-ben az új címén Ingyenélők (eredetileg A proletárok) bemutatásával hívták fel a figyelmet e realista színi hagyomány korszerű tanulságaira. Újabb és újszerű előadására a temesvári Állami Magyar Színház fennállásának 20. évfordulóján, 1973 tavaszán került sor.

Csiky halálának 80. évfordulója 1971-ben megemlékezésre adott alkalmat Pankotán, ahol Ficzay Dénes jelölte ki Csiky Gergely helyét az irodalomtörténetben. 1972-ben a születés 130. évfordulója már egész sorát nyitotta meg a méltatásoknak: az aradi szabadegyetemen és a pécskai líceumban Kozma Dezső kolozsvári egyetemi lektor beszélt a drámaíró jelentőségéről; az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör nyílt ülésén Mózer István lapszerkesztő In memoriam Csiky Gergely c. előadása után Cseresnyés Gyula temesvári színirendező a nagy realista író dramaturgiáját elemezte; Pankotán ez alkalommal tudományos ülésszak zajlott le, ahol Kovách Géza történész a múlt századbeli Pankotát ismertette, Glück Jenő történész pedig új adatok alapján Csiky Gergely román kapcsolatairól, így Iosif Vulcannal való érintkezéséről számolt be. Az Aradi Esték c. művelődéstörténeti előadássorozatban ugyanekkor románul ismertették Csiky Gergely munkásságának jelentőségét.

Márki Sándor: Csiky Gergely életéből. Pásztortűz 1923/27. — Jordáky Lajos: Janovics Jenő és Poór Lili. 1971. 68–69. — Anavi Ádám: A húszéves temesvári színház két bemutatója. Utunk 1973/7. — Glück Jenő–Nagy János: Csiky Gergely-emlékek Aradon. Korunk 1974/4.

Csiky Gergely Színjátszó Kör — a temesvári Ifjúsági Művelődési Ház magyar színjátszó csoportja. Fiatal munkások, diákok és értelmiségiek alakították 1978-ban. A közönség előtt 1979-ben mutatkoztak be Sütő András Vidám sirató egy bolyongó porszemért c. vígjátékának előadásával. Az együttes irányítója és rendezője Fall Ilona, a temesvári Állami Magyar Színház művésznője. A csoport előadásaival Temes megye magyarlakta községeit látogatja.

Csiky János (Gyergyócsomafalva, 1892. aug. 5. — 1979. szept. 7., Gyergyószentmiklós) — orvosi szakíró. 1913-ban végezte a gimnáziumot Csíkszeredában; egyetemi tanulmányait a frontszolgálat négy évre megszakította, s így orvosi diplomáját Kolozsvárt csak 1922-ben szerezte meg. Mint gyergyószentmiklósi orvos a két világháború között a népegészségügy, a fertőző betegségek, a nemi nevelés, az anyavédelem kérdéseiről írt; megjelent két munkája A falu egészségvédelme (Mv. 1936) és Az anya egészsége és a gyermekáldás (Mv. 1939). Érdemei vannak a Gyilkos-tó balneoklimatikus ismertetése terén. Ilyen irányú cikkeit a Gyergyói Újság, a budapesti Magyar Népegészségügyi Szemle, a nagyváradi Magyar Lapok, a kolozsvári Erdélyi Iskola és Az Apostol, a sepsiszentgyörgyi Székely Nép hasábjain jelentette meg. A Hitel 1939/4-es számában közölte Adatok a gyergyói nép táplálkozásához c. gazdagon dokumentált szociográfiai értekezését (önálló füzetben is, Kv. 1939). 1957-ben megszervezte s 1977-ig vezette a gyergyószentmiklósi kórházotthont öreg és idült betegek számára; erről s a helybeli kórház történetéről, valamint a Gyergyóban tevékenykedett Fejér Dávid orvos munkásságáról az Orvosi Szemle hasábjain jelentek meg tanulmányai.