Romániai magyar irodalmi lexikon

Az Előre Kiskönyvtára – *Előre Kiskönyvtára

Az Én Könyvtáram — *sorozat

Az Erdélyi Fiatalok Falu-füzetei — *falukutatás

Az Írás — *Írás

Az Új Ember — *Új Ember

Az Út — *Út

_B

Babos Antal — Becsky Andor írói álneve

Babrik József — *régizene

bábszínház — szereplői felülről zsinegen rángatott ún. marionett-bábuk; vagy “kesztyűs zsákbábuk”, amelyek a játékos kezére, ujjaira vannak húzva; vagy jávai eredetű, pálcákkal alulról mozgatott Wayang-bábok. A különböző méretű, gyakran képzőművészeti értékű bábok mozgatásához szöveg, zene, ének, fény- és árnyékeffektus társulhat, előfordul panto­mimszerű, sőt színészi játékkal vagy pantomimmal ötvözött előadás is. Az előadó­művészetnek ez az ága szinte egyidős az egyetemes emberi kultúrával, európai története is mintegy ezeréves. A magyar paraszti bábjáték néprajzi följegyzések és a kihalófélben levő betlehemes játék segítségével rekonstruálható, benne számos ősi pogány szertartásra és a későbbi századok keresztény liturgikus játékainak elemeire bukkanhatunk; századokon át hol palotákban, kőszínházakban, hol pedig vásári mutatványok bódéiban szórakoztatta közön­ségét. Legnépszerűbb magyar alakjai voltak Vitéz László, majd Paprika Jancsi. Nálunk utoljára Sebestyén Lajos vándorbábos szerepelt vásárokon, búcsúkon és iskolákban 1915-től 1949-ig, műsorán 1935-ben Kacsóh Pongrác daljátékának, a János Vitéznek bábváltozata, 1942-től a Lúdas Matyi is előfordult.

Az európai bábjáték eszmeiségben és megformálásban századunkban szakadt el végleg a műkedvelés és népi szórakoztatás szintjétől, és két irányban fejlődött: egyrészt hagyományos formában, elsősorban mesefeldolgozások révén, de a színpadtechnika újításait (hangosítás, filmvetítés) is fölhasználva a gyermekekhez, másrészt a kortárs képzőművészet, zene, irodalom eredményeit hasznosítva a felnőttekhez szólva vált az előadóművészet többi formá­jával egyenrangúvá.

Állandó előadóteremmel rendelkező magyar bábszínházaink közül a marosvásárhelyi 1949-ben, a kolozsvári és nagyváradi 1950-ben alakult, mindhárom román tagozattal karöltve működik. Felnőtteknek való műsoraik közül emlékezetesebbek: Bajor Andor paródiáinak (Meghasadt szívek, Paródiák) és színműveknek, így Molière Botcsinálta doktor, Carlo Gozzi Szarvaskirály, García Lorca Don Cristobal, Mészöly Miklós Moment, Antonin Wolf Kecefán vagy Hacaján, Balázs Béla A halász és a hold ezüstje, Karinthy Frigyes A bűvös szék és Csokonai Vitéz Mihály Karnyóné c. darabjainak előadásai. Sajátos pedagógiai feladatoknak is megfelelő gyermekműsoraikon a klasszikus magyar irodalom és mesekincs feldolgozásai: Lúdas Matyi, János Vitéz, Toldi, Rózsa és Ibolya, Háry János, Elek apó meséi, legutóbb (1973) Tamási Áron Szegény ördöge mellett mai íróink eredeti alkotásai, többek között Bajor Andor Aranyszőrű bárányok, Bálint Tibor Robot Robi, Bede Olga Mesél az erdő, Kemény János Gyáva nyulacska, Kovács Nemere Csodafazék, Majtényi Erik Karcsi a cirkuszban, Marton Lili Télapó a betűk országában, Méhes György Kolozsvártól a Déli-sarkig, Palocsay Zsigmond Lepkeszárnyon és Aki búsul, megöregszik, Veress Zoltán Tóbiás és Kelemen és Irgum-burgum Benedek c. gyermekdarabjai szerepelnek. Maguk a bábosok dolgozták föl a Csongor és Tündét, Móricz Zsigmond állatmeséit és Fodor Sándor Csipike-történeteit. Több írónk a bábszínpad megkívánta átdolgozásra maga vállalkozott, így Fodor Sándor, Hajdu Zoltán, Páskándi Géza, Sütő András, Szilágyi Domokos.

Eredeti alkotásokkal tűnt fel Kovács Ildikó, a kolozsvári bábszínház rendezője (Lusta kismozdony, Cini Samu egér kalandjai), a bábszínészek közül Péter János, Koblicska Kálmán, Sigmond Júlia, Balló Zoltán, a díszlettervező Botár Edit. A nagyváradi bábszínház művészei közül Szele Vera (Domokos Eszter) rendezései, Seres Lajos és Kovács György eredeti darabjai és fordításai, Dankó János több mint 60 előadáshoz szerzett zenéje emelendők ki.

Szoros kapcsolatot tart a bábművészet a zenével; Kolozsvárt zenei oktató műsorok (Bach, Mozart, Schumann, Bartók) s a Csinn-bumm Zeneországban, Nagyváradon pedig Pergolesi (La serva padrona), Richard Strauss (Till Eulenspiegel, Don Juan, Don Quijote), Prokofjev (Péterke és a farkas) műsorra tűzése révén. Zeneszerzőink: Csíky Boldizsár, Oláh Tibor, Orbán György, Szabó Csaba, Vermesy Péter szívesen komponálnak a bábszínpad számára. Képzőművészeink közül Ambrus Imre, Botár Edit, Bölöni Vilmos, Fux Pál, Haller József, Kádár Zoltán, Szabó Erzsébet, Szervátiusz Tibor vállalt bábszínházainkkal alkotó együttműködést. A televízió magyar adásának megindulásával bábművészeink új kapcsolatot teremtettek ifjú közönségükkel.

Az UNIMA (Union Internationale des Marionettes) nemzetközi rendezvényein a román együttesekkel együtt rendszeresen részt vesznek a hazai magyar együttesek is. A kolozsvári bábművészek 1960-ban alakított pantomim-együttese többször eredményesen vendégszerepelt külföldön.

(K. A.)

Dániel Iván: Gondolatok a bábszínházról. Korunk 1958/3. — Szekernyés János: Bábművészetünk nagy­korúsodása. Korunk 1969/8. — Kovács Ildikó: A bábu esztétikája — és jövője. A Hét 1972/3; uő: Báboskönyv. Válogatás. 1974. — Palocsay Zsigmond: Lepkeszárnyon. Bábjátékok. 1974. — Domokos Eszter: A láthatatlan belépő. A Hét Évkönyve 1978; uő: Iparművészet-e a bábszínház? Korunk 1978/7.

Bach Gyula (Zsombolya, 1889. ápr. 4. — 1954. okt. 29., Temesvár) — újságíró, író, műfordító. 1913-tól évekig a Temesvári Hírlap kül- és belpolitikai rovatát szerkesztette. Fele­lős szerkesztője volt a Közép-európai Lloydnak (1925) és az Új Hírlapnak (1935), míg a 30-as években a 6 Órai Újságnál, annak megszűnése után a Magyar Néplapnál dolgozott. Tagja volt az Arany János Társaságnak. A felszabadulás után a Szabad Szó és a Romániai Magyar Szó munkatársa. Számos novellát, folytatásos regényt, pszichoanalitikai és társadalomtudományi esszét, útleírást közölt a bánsági és erdélyi lapokban. Mozi c. filmregénye 1922-ben jelent meg Temesváron.

Bachmann Péter — *tankönyvirodalom

Bácski György (Zágráb, 1901. szept. 20. — 1978. febr. 10., Bukarest) — műfordító, újságíró, író. Bécsben végzett gimnáziumot 1921-ben, első írása a Szlavóniai Magyar Újságban jelent meg. 1924-ben Georgij Silew álnéven vers- és elbeszéléskötetét adták ki Temesvárt A kör címmel. Hányt-vetett életében vasutas, raktárnok, balett-táncos, nyomdász, banktisztviselő, 1940-ben Zágrábban a Kulisa c. lap szerkesztője, a háború alatt partizán. 1946-tól nyomdában dolgozik Temesvárt, 1949-ben a Temeswarer Zeitung és Temesvár c. lapok szerkesztője, majd 1952-ig a Kulturni Uputnik c. hazai szerb művelődési útmutató főszerkesztője. Azóta Bukarestben élt, számos hazai és külföldi lap munkatársa volt. Vállalkozott a régi és új szerb, horvát, szlovén és macedón líra magyarra ültetésére s több román és magyar szerző szerbhorvát és macedón tolmácsolására. Saját verseit és műfordításai javát második, nevével megjelent A kör c. kötetében (1968), valamint Hol vannak azok a tengerek (1973) c. műfordításgyűjteményében jelentette meg.

Lőrinczi László: Az utolsó cikk után. A Hét 1978/7. — Bodor Pál: B. Gy. halálára. Utunk 1978/8.

Bácsy Tibor (Marosvásárhely, 1898. nov. 10.) — népművelő, tankönyvíró. Zilahon szerzett tanítói oklevelet, 1920-tól Kibéden tanított. Meséi jelentek meg a Brassói Lapokban és a Cimborában, a marosvásárhelyi Ellenőr munkatársa. Verseit Göröngyök címmel adta ki (Dicsőszentmárton 1924), elbeszéléseit az Erdélyi Barázda, humoros egyfelvonásosait és illusztrációit a Szövetkezés közölte. Népszínműve, Az elveszett ember (1931) falusi színjátszók műsorán szerepelt. Írt ezenkívül népiskolai tankönyvet és Barlabás Piroskával háztartástani könyvet is.

Négy Benedek Elektől kapott levelét közli Benedek Elek irodalmi levelezése I. 1921–1925. 144, 198, 277. és 283.

Báder Tibor (Erdőd, 1938. ápr. 2.) — régészeti szakíró. Középiskolát Szatmáron végzett, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem szakos tanári diplomát. A Szatmári Történeti Múzeum első igazgatója (1958–71), majd főkutatója. Régészeti és helytörténeti írásait főleg múzeumi kiadványok (Acta Musei Napocensis, Sargetia, Marisia) közlik, a Szatmári Hírlap mellékleteként megjelenő Forrás munkatársa. A Szatmári Hírlap szombati számaiban 1972–73-ban Bura Lászlóval együtt cikksorozatot közölt Szatmári arcok címen a város és megye jeles íróiról, tudósairól, művészeiről és népnevelőiről. Szaktanulmánya az aranyosmeggyesi szabad dák településről (S. Dumitraşcu régésszel közösen) Nagyváradon, a Szamos-völgyi éremleletekről Nagybányán jelent meg önálló kötetben (1967). Depôts de l'âge du bronze tardif du Nord-ouest de la Transylvanie c. munkáját az RSZK Akadémiája adta ki (1971). Ujabb munkája: Epoca bronzului în nord-vestul Transilvaniei, cultura pretracică şi tracică (1978).

Németi János: Dr. T. B.: Epoca bronzului… Könyvtár 1979/2.

Bagaméri Béla — *honismeret

Bagdi Sándor (Köröskisjenő, 1925. jan. 7.) — prózaíró. Aradon végezte a középiskolát, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett matematikatanári oklevelet 1958-ban. A nagyszalontai líceum számtan szakos tanára. Az Utunk 1963-tól közölte karcolatait, novelláit. Humoros írásaiban groteszk helyzetekből bont ki erkölcsi tanulságokat. Munkája: Fura intermezzo (Szabó Gyula bevezetésével, Forrás 1968). 1973 óta az Egyesült Államokban él.

Bagossy Bertalan⁸ — *Szatmár magyar irodalmi élete

Bágyi János — *mesemondók

Bágyoni Szabó István (Bágyon, 1941. jún. 10.) — költő, prózaíró. A tordai líceum magyar tagozatának elvégzése után a Babeş–Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 1964-től Nagysármáson, 1967-től Tordán tanár, líceumi aligazgató; 1974-től az Utunk szerkesztőségében dolgozik. 1970 és 1976 között a tordai *Jósika Miklós Irodalmi Kör elnöke. Kuncz Aladárról készített dolgozatának egy részlete megjelent (Kuncz Aladár-emlékek. Korunk 1973/11). Első kötete a Földközelben (versek, Forrás 1976). Költészetét és prózáját egyaránt a szülőföldhöz, az anyanyelvhez, a hagyományokhoz ragaszkodás hatja át, anélkül, hogy megragadna az irodalmi tradicionalizmusban. Kések ideje c. regénye (1979) a mai romániai magyar irodalomnak ahhoz a jelentős új vonulatához tartozik, amelynek népszerűségét Sütő András teremtette meg: az író az Aranyosmente történelmi múltját a legmaibb jelennel köti össze. Ujabb verseskötete: Végtelen reggel (Kv. 1980).

(K. L.)

Lázár László: Ott, ahol vagyunk. Beszélgetés B. Sz. I.-nal. Ifjúmunkás 1978/16. — Kántor Lajos: Közérzetünk történelmi krónikája. Utunk 1980/32. — K. Jakab Antal: Halló, én beszélek; Molnos Lajos: Időben és térben… Utunk 1980/50.

Bágyuj Lajos (Kolozsvár, 1920. szept. 24.) — műemlékrestaurátor. Tanulmányait Kolozsvárt kezdte, építőipari iskolát Budapesten végzett. Több hazai műemlék restaurálásáról külön tanulmányokban ad számot: Beszámoló a kolozsvári Szent Mihály-templom 1956/57. évi helyreállítási munkálatairól (Kelemen Lajos Emlékkönyv 1957); A kolozsvári Farkas utcai református templom 1958. évi restaurálása (Műemlékvédelem, Bp. 1959, ugyanaz a Refor­mátus Szemlében, 1968); A némai református templom restaurálása (Református Szemle 1962; Műemlékvédelem, Bp. 1964); Descoperiri de fresce la Floreşti (Sesiunea Ştiinţifică a Direcţiei Monumentelor Istorice 1963); Vajdahunyad várának restaurálása, 1965–1968 (Korunk 1973/10); A gyulafehérvári székesegyház helyreállítása (Korunk 1978/12).

Bajkó Barabás (Nagyvárad, 1916. dec. 28.) — orvosi szakíró, közíró. Orvosi oklevelét 1942-ben Kolozsváron nyerte. 1945-től 1947-ig a marosvásárhelyi szülészeti klinika tanársegéde, azóta Csíkszeredán kórházi főorvos, számos hazai és külföldi kongresszus előadója. Az orvostudományok doktora (1970). Hazai és külföldi szakfolyóiratokban, így az EME Értesítőjében, az Orvosi Szemlében, a Revista Medicală és Obstetrică-Ginecologie hasábjain megjelent közleményeinek tárgya főleg a terhes méh élettana, a koraszülések és a műtétes szülések megelőzése. Elsőként számolt be a hazai szakirodalomban falusi környezetben végzett nőgyógyászati szűrővizsgálatok tanulságairól. Ő kezdeményezte és vezette be Trozner Ferenccel együtt a később országosan is alkalmazott “összevont szülőházak”-at, s azok jelentőségét több dolgozatban méltatta. Közírása a nők egészségügyi nevelését, az egész­ségügyi személyzet továbbképzését szolgálja. Felvilágosító röplapot adott ki a méhrákról (1947). Néhány tanács asszonyainknak c. munkája 1948-ban Csíkszeredán jelent meg. Bábanövendékeknek írt kétkötetes jegyzete (Szülészet, 1955) eddig 4 kiadást ért meg.

Bajkó Erzsébet, Taufferné (Ditró, 1909. dec. 9.) — író. Középiskolai tanulmányait Nagyszebenben végezte. 1932-től 1936-ig a Keleti Újság belső munkatársa, cikkeit közölte az Erdélyi Fiatalok, Erdélyi Szemle, Pásztortűz és Független Újság. Székely faluregénye, a balladisztikusan komor Szánjatok kősziklák (Kv. 1940) Gy. Szabó Béla fametszeteivel jelent meg és két kiadást ért el. 1942 óta Magyarországon él.

Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30.) — író. Középiskoláit szülővárosában végezte, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos tanári oklevelet. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1949-től 1952-ig előbb gyakornok a Bolyai Tudomány­egyetem logika tanszékén, majd a magyar irodalomtörténeti tanszéken tanársegéd, 1953-tól az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1957-től a Napsugár, 1962-től pedig az Irodalmi Könyvkiadó szerkesztőségi tagja Kolozsvárt. 1969 után az Előre kolozsvári munkatársa.

Első írását az Utunk közölte 1949-ben. Lírikusként indult, szatirikus és humoros versei Anavi Ádámmal és Bodor Pállal közös kötetben jelentek meg (Pellengér, 1955). Közben irodalmi bírálatokat is írt, de végül a szatirikus-humoros műfajváltozatokban talált rá igazi hangjára. Első kötetével, a szatírákat, humoreszkeket és irodalmi paródiákat tartalmazó Kerek pereccel (1955, bővített 2. kiadás 1957) egy csapásra meghódította az olvasókat. Írásainak további reprezentatív gyűjteménye a hasonló műfaji összetételű Répa, retek, mogyoró (1962), valamint a Főúr, írja a többihez (1967). Első szatíráiban a társadalmi élet egyes negatív jelenségeit, a hivatalnoki közönyt, a szolgalelkűséget tűzte tollhegyre, szívesen folyamodva a játékos fantasztikum eszközéhez. Paródiáiban a sematizmus akkoriban igen veszélyes szemléletének írói megnyilatkozásait gúnyolta ki, pontos diagnózisát adva a maga sajátos műfajában egy korszak irodalmi torzulásainak. A hazug idill költőjéről pédául így írt a Szelíd viharban: “Rózsaszín dörej. Jégeső szakad. / Vakít a villám rózsaszínű fénye; / rózsaszín költő ül a fa alatt. / Rózsaszín villám csapjon őbeléje.” Későbbi paródiáiban a divatos és semmitmondó modernkedést karikírozta s kortársairól készített stílustanulmány-értékű “portré”-kat (Pokoli különkiadás, 1968).

Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki. Az 50-es évek második felétől tűnt fel írásaiban a névtelen kisember, akinek esendőségében vagy kicsinyességében is az emberséget láttatta. Az ő szemszögéből nézve nemcsak a valóság torzulásai, hanem az eszmények is élesebben, tisztábban rajzolódtak ki. Ezért beszélhetett a szerző hiteles pátosszal a pöffeszkedő Valaki mellett háttérbe szoruló Satöbbiről, aki gerelyt vet, feltalál, épít, gólt rúg és lírai verset ír: mindenütt ott van, “ahol szükség van az erejére”. A Répa, retek, mogyoró s különösen a Főúr, írja a többihez egy-egy ciklusában a naiv gyermeki szemlélettel való azonosulás és az élményszerűséget fokozó első személyes előadásmód került előtérbe. Ez a két ciklus öleli fel Bajor legszebb, legsikerültebb írásait: az eszmények veszendőségét felpanaszoló “elégiákat” s az emberség melletti helytállás groteszk “himnuszait”. Az Április bolondjában írja: “Szegény fiú, ki ugratott be ennyire téged? Ki tréfált ifjúságoddal? Mondd, ugrass: Ma fölfedezték a rák szérumát. És én elhiszem. Itt az áprilist kiáltó felhők alatt fogom elhinni. S nem szégyenlem… Viccelj: Tengerbe dobtak minden fegyvert, testvérré lettek a Föld minden népei, nincs több sírás, könny, nehéz öregség. Elhiszem.” S e becsapottság keserűségén felülemelkedve, szent meggyőződéssel hirdeti: “Megérett minden jóra a föld… Aki nem hisz benne, az a vak, az az ügyefogyott, az az igazi április bolondja.” Kritikusai méltán állapították meg róla, hogy lírai és intellektuális, humoros és groteszk elemeket ötvöző, nyelvi leleményekben bővelkedő, vallomásszerű írásai megkülönböztetett helyet biztosítanak számára irodalmunkban.

A lírai hozzáállás nemesíti humoreszkjeinek újabb gyűjteményeit is (Tücsök és bogár. Kv. 1972; Az éjjeliőr nem tud aludni. 1976). Az utóbbi években — több karcolatának bábszínpadra való átdolgozása után — a drámai műfajban önállóan is jelentkezett: Szürke délután c. darabja (Igaz Szó 1977/6) Szabó József rendezésében Nagyváradon (1978), Harag György rendezésében Kolozsvárt színre is került (1980). A Napsugár gyermekolvasói számára a felnőttek körében is népszerű kalandregény-paródiát (Egy bátor egér viszontagságai. Majtényi Erik bevezetőjével, 1960; 4. kiadás 1978) és számos ifjúsági elbeszélést (Hétmérföldes csizma. 1962; Garázda Karcsi rokonsága. 1966; Hóvirágméz. 1975; A csodálatos esernyő. 1980) írt. A publicisztikának a pamflet eszközeivel frissített változatát műveli (Napiparancs a hegedűhöz. 1963). Mint fordító, Eminescu és Topârceanu (Egy kicsi tücsök balladája. 1961, 1972) verseit, a Pintea Viteazul c. román népballadát, valamint Mircea Sîntimbreanu karcolatait (Diákabrak. 1978) tolmácsolta, kitűnő forma­érzékkel. A Forrás-sorozat több kötetéhez írt előszót, a Tanulók Könyvtára számára válogatta Karinthy Frigyes írásait (1974). Írásaiból Bukarestben egy-egy válogatás román, illetve orosz fordításban is megjelent (Curcubeul. 1964; Raduga. 1969; Marele coordonator. 1978).

(M. H.)

Kántor Lajos: Kétkezi humorista. Utunk 1963/12. — Szilágyi Júlia: A humor filozófiája. Korunk 1963/5. — Hajdu Győző: Líra, humor, szatíra. Igaz Szó 1963/11. — Király László: Csinkvecsentó elhúz a jobbszélen. Utunk 1968/11. — Robotos Imre: A humor költészete. Igaz Szó 1969/6. — Bálint Tibor: A humor elégiája. Utunk 1969/9. — Földes László: B. A. mélabús humoráról. Korunk 1969/5. — Láng Gusztáv: B. A. Utunk 1970/28. — B. A. műhelyében. Szőcs István, Veress Dániel, Panek Zoltán, Fodor Sándor, Sinkó Zoltán írásai. Igaz Szó 1970/1. — Csiki László: Hogy a tojás, Kolumbusz úr? avagy Odüsszeusz falovacskája. A Hét 1973/18. — Láng Gusztáv: Boldog-e a humorista? Utunk 1973/21. — Szalay Károly: B. A. humora, Korunk 1974/9. — Bálint Tibor: A tündérkirály pipája. Utunk 1976/11. — Mózes Attila: Olykor szembenézhetünk erényeinkkel is. Utunk 1977/2. — B. A. műhelyében. Igaz Szó 1977/9. — Marosi Péter: Bajor anakondái — a színpadon. Utunk 1978/27; uő: Senki se tud bajorul? — Utunk 1980/26. — A humor méltóságáról. Ablonczy László beszélgetése B. A.-ral. Tiszatáj, Szeged 1979/11.

ASZT: Beszélgetés az íróval. LM 1081, 1331. — Humoreszkek az író felolvasásában. LM 6, 331, 458, 1113. — Dramatizált humoreszkek. LM 596. — Nyilatkozat a paródiáról. LM 1113. — Alkotóműhely. LM 1607.

Baka János — *Kájoni János emlékezete

Baka Judit — *tankönyvirodalom

Bakai László — *nyomdászírók

Bakk Anikó — *daloskönyv; *László Bakk Anikó

Bakk Elek (Felsőboldogfalva, 1899. ápr. 13. — 1972. jan. 21., Székelyudvarhely) — orvosi szakíró. ~ Péter testvére, ~ Anikó édesapja. A Korunkban, az Előrében és Hargitában egészségügyi nevelő, orvosi-etikai cikkeket közölt, s tervet dolgozott ki Székelyudvarhely fürdővárossá alakítására. Az ÁGISZ Hasznos Könyvtárában jelent meg Rajtad is múlik, hogy beteg ne légy! (Brassó 1936) c. tudományos tájékoztatása. A 30-as években Bukarest, az utolsó évtizedekben Székelyudvarhely művelődési mozgalmainak támogatója volt, háza Székelyudvarhelyen a 40-es évektől eszmei vitákat ébresztő irodalmi szalon, ahol megfordult Móricz Zsigmond, Féja Géza, Németh László, a festőművész Nagy Imre s a Forrás fiatal nemzedéke.

Bakk Péter — *falukutatás; *Gusti magyar kapcsolatai

Bakkay Béla (Kőrösmező, 1886. febr. 5.) — költő. 1919-től a szatmári kat. főgimnázium tanára. A Hírnökben, Pásztortűzben közölt cikkei, irodalmi tanulmányai és versei mellett két önálló kötettel jelentkezett: Göncölszekér (versek, Nagykároly 1922) és Bianca (verses regény, Szatmár 1925). 1930-ban Magyarországra költözött.

Bakó Béla (Aranyosgyéres, 1913. aug. 16.) — pedagógiai szakíró. Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a tanárképző főiskolát Szegeden, az egyetemet Kolozsvárt végezte. 1945-től főtanfelügyelő, 1946–49-ben a Népnevelés c. folyóirat szerkesztője, 1949-től egyetemi adjunktus, 1951-től egyetemi előadótanár Kolozsvárt. Mint a kolozsvári Pedagógiai Továbbképző Intézet pedagógia-defektológia tanszékének vezetője (1954–73) a hazai magyar tantestület széles tömegeit irányította szakmunkájuk elmélyítésében. Iskolapolitikai, neveléstudományi, didaktikai és neveléstörténeti tanulmányait a Tanügyi Újság, Korunk, A Hét, a Babeş–Bolyai Egyetem Studia-sorozata és a Revista de Pedagogie közli. A neveléstudomány kérdései c. kötet (1957), valamint a hazai magyar iskolákban 1957 óta használatos ábécéskönyvek társszerzője. Comenius sárospataki működéséről román nyelvű közleményei jelentek meg; oktatástörténeti cikkeiben a Pestalozzi-iskola Teleki Blankára gyakorolt hatását elemezte (A Hét 1977/3).

Bakó Géza (Türkös, 1924. szept. 25.) — újságíró, szakíró. Középiskoláit Brassóban végezte. Előbb a bukaresti Rádiónál dolgozik (1951–54), majd a brassói Új Idő ipari rovatának szerkesztője (1963–67), 1967-től tisztviselő. Az Előre, Brassói Lapok, Astra, Volkszeitung, Karpaten Rundschau, Brassói Lapok közli írásait. Régészeti, történeti és paleoetnográfiai értekezései, szaktanulmányai román nyelven 1957-től a Studii şi Cercetări de Istorie veche şi Arheologie, Studii şi Articole de Istorie, magyarul a Korunk és a budapesti Archaeológiai Értesítő hasábjain jelennek meg. A Bibliotheca Historica Romaniae XVI. kötetének (1975) munkatársa.

Bakóczi Károly (Hajdúböszörmény, 1883. jan. 24. — 1956. szept. 3., Székelyudvarhely) — író, irodalomtörténész, műfordító. 1908-tól 1924-ig a székelyudvarhelyi ref. kollégium, majd állami gimnázium tanára. A 20-as években a Zord Idő és a Pásztortűz munkatársa: jeleneteket, egyfelvonásos darabokat, novellákat, tanulmányokat és műfordításokat közöl. A KZST tagja. Sajtó alá rendezte Fülöp Áron kisebb költeményeit (Székelyudvarhely 1921). Önálló kötete a Fülöp Áron élete és költészete, függelékül levelezése (Székelyudvarhely 1923) és a Német költőkből (Székelyudvarhely 1935) c. műfordításgyűjtemény, mely 126 költő 442 versét tartalmazza. Fordított ezeken kívül Shelley, Baudelaire, Verlaine, Valéry, Carducci és több orosz költő verseiből.

Balanyi György⁹

Balás Árpád — *földtani és földrajzi szakirodalom