Berger Marcell — *Szatmár magyar irodalmi élete
Berkovics Simon (Zsadány, 1895. dec. 5. — 1963. ápr., Máramarossziget) — publicista, író. Fiatalon részt vett a magyar kommün harcaiban, mint emigráns telepedett le Romániában. Munkásmozgalmi tevékenységéért, főleg politikai sztrájkok szervezéséért 1920-ban a szatmári haditörvényszék halálra ítélte. Kegyelemben részesült, s a két világháború között előbb a szociáldemokrata, majd a kommunista mozgalomban vett részt. Elméletileg az ausztromarxizmushoz állt közel, a 6 Órai Újság hasábjain erről az alapról bírálta a munkásmozgalom jobboldali elhajlásait. Írásait többnyire Zsadányi Simon néven jegyezte, ezen a néven A Másik Út c. lap temesvári szerkesztője (1931–32). Kiadta a Romániai Független Szocialista Párt A proletár c. választási röpiratát (1932). Regénye, A névtelen forradalmár (Tv. 1932) egy zsidó kispolgári környezetből elindult falusi fiatalember küzdelmes útját mutatja be, ahogyan az kapcsolatba kerül az agrárszocializmussal, Budapesten részt vesz a választójogi küzdelemben, s a forradalomban meggyőződéses szocialistává válik.
Bernád Ágoston (Kolozsvár, 1929. nov. 29.) — irodalomtörténész, szerkesztő. Tanulmányait szülővárosában végezte, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát. 1952-től Erdőfülén, Kidén, Magyarlapádon és Vajdakamaráson tanított, közben a Tankönyvkiadó kötelékében két magyar olvasókönyvet, irodalmi szöveggyűjteményt szerkesztett. A Hét kolozsvári szerkesztője. Bevezető tanulmányokat írt Bethlen Miklós önéletírásához (Téka 1971); Jósika (1965), Balzac (1967), Kaffka Margit (1969), Gozsdu Elek (1975), Heltai Gáspár (1979) köteteihez a Tanulók Könyvtára sorozat számára; ugyanezen sorozatban Ember és polgár leszek c. alatt (Kv. 1974) a felvilágosodás kori magyar irodalom kis antológiáját szerkesztette. A Hét 1978-as évkönyve számára összeállította a Romániai Magyar Írók Repertóriumát.
Bernády György (Bethlen, 1864. ápr. 10. — 1938. okt. 22., Marosvásárhely) — közíró. Gyógyszerészeti, majd jogi tanulmányait Kolozsvárt és Budapesten végezte. 1896-ban szabadelvű programmal országgyűlési képviselővé választották Marosvásárhelyen, ugyanott 1900-tól 1912-ig polgármester, majd öt éven át Maros-Torda megye főispánja. A KZST tagja. 1912-től székelyföldi iparfejlesztési miniszteri biztos. Nagy érdemeket szerzett a vezetésére bízott város modern képének kialakításában (nevéhez fűződik többek közt a Kultúrpalota építése), 1922 márciusától képviselő volt a román parlamentben. Előbb a Nemzeti Párttal, majd a Liberális Párttal keresett kapcsolatokat. 1922 decemberében részt vett az OMP megalakításában, 1926-tól 1929-ig újra polgármester, közben kivált az OMP kötelékéből, és Magyar Polgári Demokrata Blokk néven helyi jellegű politikai csoportot alakított, de 1933-ban újra visszatért az OMP kötelékébe. Élénk publicisztikai tevékenység egészítette ki közéleti szereplését. Munkái: Az erdélyrészi földgázkérdésről (Nyílt levél, Mv. 1920); Reflexiók (válasz Gyárfás Elemér szenátornak, Mv. 1937).
Marosi Barna: “Épült dr. Bernády György polgármestersége idejében.” A Megbolygatott világ c. kötetben, 1974. 5–48.
Bernáth Ernő — *lapterjesztés; *Tamási Áron
Berthe Nándor — *Kölcsey Egyesület
Betegh Miklós (Nagybánya, 1868. jan. 10. — 1945. ápr. 19., Nagyvárad) — emlékíró. Kolozsvárt és Budapesten végzett jogi és politikai tanulmányokat. 1910-ben Torda-Aranyos vármegye főispánja. 1914-től kezdve — mint Tisza István bizalmasa — Erdélynek, majd a Bánságnak is kormánybiztosa. 1918 után az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség elnöke. Erdély a háborúban c. emlékirata (Dicsőszentmárton 1924) főként a közigazgatási és katonai szervek bírálata szempontjából érdekes.
Bethlen Gábor emlékezete — 1. A nagy erdélyi fejedelem (1580–1629) egyéniségét, politikáját és országa művelődési életét felvirágoztató cselekedeteit már uralkodása idején (1613–1629) magyar és latin nyelvű irodalmi és tudományos művek sokasága örökítette meg; ezek válogatott gyűjteménye a Cs. Szabó László és Makkai László szerkesztette Erdély öröksége IV. kötetében (A fejedelem 1613–1629) jelent meg 1941-ben. A romániai magyar irodalom hasznosította mindazt az információs anyagot, amit a barokk, a klasszicizmus, a romantika és a pozitivizmus korának művészete és tudománya a fejedelemről és cselekedeteiről feljegyzett. A két világháború közötti években Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájával (1922–1935) és Szekfű Gyula Bethlen Gábor c. monográfiájával (1929) egy időben Makkai Sándor Egyedül c. nagyszabású tanulmányában (1929) kereste és lelte meg az eszmei eligazítást a fejedelem egyéniségének megragadásához. A nagyenyedi Bethlen Kollégium fennállásának 300., illetőleg Bethlen halála 300. évfordulója alkalmával Áprily Lajos (A fejedelemhez), Dánér Lajos (Keserű szavak Bethlen Gáborhoz), Gergely Ferenc (Bethlen Gáborhoz), Kádár Géza (Bethlen Gábor), Maksay Albert (Bethlen Gábor), Reményik Sándor (Az álorcás magyar) verssel, Makkai Sándor regénnyel és elbeszéléssel (Ördögszekér, A fejedelem rózsái), Bánffy Miklós (Ellenségek), Gulácsy Irén (Bethlen Gábor, az ember), Gyallay Domokos (Kölönte sípja) elbeszéléssel, ill. adomák füzérbe szedésével idézte emlékét. Bíró Vencel Bethlen Gábor és az erdélyi katholicizmus c. tanulmányában a fejedelem egyház- és valláspolitikáját ismertette. Kristóf György két tanulmányban (Bethlen Gábor és a magyar irodalom, Bethlen Gábor alakja az egykorú német népköltészetben) a fejedelem személyiségét rajzoló szépirodalmi műveket vette számba annak uralkodásától egészen az évfordulóig. Bitay Árpád a fejedelem gyermekkorára vonatkozó szegényes ismereteinket gyarapította (Egy adat a hároméves Bethlen Gáborról), Szabó T. Attila pedig a gyulafehérvári Batthyaneum tulajdonában levő Batthyány-kódex elemzése alapján írt a fejedelem ismeretlen kéziratos énekeskönyvéről (Bethlen Gábor elveszett kéziratos graduálja).
A fejedelem átgondolt, nagyvonalú művelődéspolitikáját illetően erdélyi levéltárak mélyéről roppant gazdag anyagot hozott felszínre Herepei János (Bethlen művelődéspolitikája és az új értelmiség kiképzése. Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. I. Bp.–Szeged 1965). Bethlen Gábornak a székelységgel kapcsolatos politikáját az 1614-es katonai összeírás adatai feldolgozásával Imreh István és Pataki József ismerteti a Székely felkelés 1595–1596 (1979) c. gyűjteményes kötetben (A székely falu gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI. század végén és a XVII. század elején).
~ különösen elevenen él az 1622-ben alapított Bethlen Kollégiumban; az 1658-ig Gyulafehérvárott működő, majd 1662-ben Nagyenyeden újjászülető kollégium tanárai és tanítványai minden időben megkülönböztetett tisztelettel ápolták az alapító emlékét. Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter, Szász Károly, P. Szathmáry Károly, Váró Ferenc nyomába szegődve, a kollégiumalapításnak egész Erdélyre kisugárzó művelődéstörténeti szerepét, századokon keresztül megőrzött és korszerűen továbbfejlesztett jellemformáló erejét Sütő András rajzolta meg Nagyenyedi fügevirág c. vallomásos esszéjében. Jakó Zsigmond és Juhász István Nagyenyedi diákok 1662–1848 c. könyve a fejedelem halálának 350. évfordulója alkalmából a kollégiumi diákélet történeti alakulásának bemutatásával és az 1662 és 1848 között Nagyenyeden tanult diákok névsorának közzétételével arról tesz tudományosan megalapozott bizonyságot, hogy Bethlen iskolapolitikája Erdély általános pallérozódását, Európával való lépéstartását és a világi tanult réteg számának szüntelen gyarapodását eredményezte.
A Bethlen Gábort idéző munkák sorában tekintélyes helyet foglalnak el a könyvtárával és könyvgyűjtésével foglalkozó írások. A Szenczi Molnár Alberttől, Kemény János fejedelemtől reánk maradt tudósításokat egészítették ki és helyezték új megvilágításba a legújabb kutatások. Vita Zsigmond tanulmányai a Tudománnyal és cselekedettel (1968) c. kötetben és az Utunk 1979/50-es számában (Bethlen Gábor szellemi arcképéhez, Bethlen Gábor könyvtára) és Jakó Zsigmondnak új, termékeny szempontokat érvényesítő dolgozatai az Írás, könyv, értelmiség (1976) c. kötetében (A nagyenyedi Bethlen Kollégium könyvtárának kezdetei és első korszaka 1622–1658, A nagyenyedi Bethlen Kollégium régi könyvtárának kéziratos ritkaságairól) a fejedelem könyvszeretetét, a fejedelmi könyvtár létrehozását és az ebből kifejlődő kollégiumi könyvtár történelmileg bejárt útját és a tudományos életben betöltött szerepét ismertetik.
~t ápolták a fejedelem nevét felvett művelődési szervezetek és intézmények is (Bethlen Kollégium, Bethlen Könyvtár, Bethlen-nyomda).
(B. S.)
2. Bethlen Gábor halálának 350. évfordulója (1979) új alkalmat adott az emlékezés felújítására; nagyobb hangsúlyt kap ez a fejedelem születésének 400. évfordulójára (1980). A megemlékezések új sorozatát 1980. ápr. 15-én Benkő Samu Bethlen Gábor egyénisége c. előadása nyitotta meg a Bánffy-palotában rendezett Kolozsvári Esték keretében.30 A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház Móricz Erdély-trilógiájának dramatizálásával elevenítette meg a fejedelem alakját. Önálló Bethlen-műsorával járta be az országot a marosvásárhelyi Állami Színház művésznője, Ádám Erzsébet.
Balogh Péter, Szakáts Béla és Tőrös Gábor az évfordulók alkalmából Bethlen-plaketteket készített.
A Korunk 1980/4. számában a nagy örökséggel foglalkoznak Fábián Ernő Bethlen Gábor politikájának realizmusa, Papp József András Az erdélyi kezdeti merkantilizmus (Bethlen Gábor gazdaságpolitikája) és Kántor Lajos Régi lapok — új lapok (Bethlen Gábor öröksége) c. írásai. A fejedelem levelei a Kriterion Téka-sorozatában Sebestyén Mihály összeállításában jelentek meg (1980). Az évfordulóra írt dráma egy felvonását Csép Sándor tollából a Korunk 1980/10. száma “Mi, Bethlen Gábor…” címmel közölte.
Az Utunk, A Hét, a Művelődés külön oldalakat áldozott ~nek, míg az Igaz Szó, borítóján Hunyadi László Bethlen-plakettjével, különszámot adott ki (1980/9) Hajdu Győző, Bajor Andor, Szabó Gyula, Panek Zoltán, Szász János, Szőcs István írásaival, versekkel, román és magyar történészek tanulmányaival.
Bethlen Könyvtár — *könyvtárak
Bethlenné Jósika Paula — *Pázmány Péter Társaság
Bethlen-nyomda — *nyomdatörténet
betlehemes játék — *népi játékok31
Beyer Fülöp — *helytörténet
B. Gergely Piroska, Benedekné (Kolozsvár, 1932. nov. 6.) — nyelvész. Középiskolát Kolozsvárt végzett, egy évig orvostanhallgató Marosvásárhelyen, diplomát a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakból szerzett; ösztöndíjasként 1969–70-ben egy évet töltött Finnországban. 1956 óta egyetemi lektor a Babeş–Bolyai Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén. Szakirodalmi munkásságát 1957-ben a NyIrK-ben kezdte, tudományos közleményei itt s a Studia Universitatis Babeş–Bolyai, a debreceni Magyar Nyelvjárások és a finn Virittaja hasábjain jelennek meg. Névtani kutatásokat folytat, az Anyanyelvünk művelése (1975) és a Nyelvészeti tanulmányok (1980) c. kötetek munkatársa. Önálló munkája: A kalotaszegi magyar ragadványnevek rendszere (1977).
J. Kovács Magda: Első személynévmonográfiánk. Korunk 1978/10.
Biás István (Nagyszeben, 1877. dec. 10. — 1950. okt. 10., Marosvásárhely) — levéltáros, hely- és családtörténész. 1897-től Marosvásárhelyen postatisztviselő, 1907-től 1916-ig a Teleki család főlevéltárosa. A KZST tagja. A két háború közt családtörténeti kutatásokat végzett, számos lap és folyóirat munkatársa. 1940-től 1945-ig Maros-Torda megye levéltárosa. Kiadta Apafi Mihály naplóját (Mv. 1900), Teleki Sámuel útinaplóját (Mv. 1908), önálló munkáiban a Teleki-téka alapításával, Marosvásárhely és a Székelyföld történetének egyes mozzanataival, unitárius egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozott. 1919 után megjelent munkái: Köteles Szőcs Dániel 1651. évi sírköve (Mv. 1929); A marosvásárhelyi Kaszinó száz éve (Mv. 1932); Székely nemes családok (Bp. 1941).
bibliofil kiadvány — nyomdatechnikai műgonddal, művészi kivitellel, különleges papíron, kevés, többnyire számozott példányban megjelenő könyv. Kós Károly saját kézinyomdájában hozta ki nálunk az első ilyen kiadványt még az I. világháború előtt (Atila királról ének. Sztána 1908). Emlékezetesek Gy. Szabó Béla Liber miserorum (Kv. 1935) és Liber vagabundi — Barangolókönyv (Kv. 1939) c. kötetei. Ide sorolható az ESZC amatőr sorozata, amely Bánffy Miklós és Kós Károly irányításával művészi kivitelben készült, számozva, kéziszedéssel, a megrendelő nevére szóló ex librisszel. Deák Ferenc grafikusművész és Bálint Lajos műszaki szerkesztő gondozásában a Kriterion Könyvkiadónál már kifejezetten bibliofil kiadások is készültek: a pártévfordulóra megjelent 1921–1971 c. hatnyelvű mappa Salamon Ernő Végrendeletének egy részletével, 500 számozott példányban (1971), Richard de Bury Philobiblon c. művének bőrkötéses kiadása 100 számozott példányban (1972) s a Székely balladák, Kós Károly saját kezű írásának és rajzainak fakszimile kiadása 300 számozott példányban (1973). A csíkszeredai nyomda fennállásának 300. évfordulójára kétnyelvű miniatűr ~ nyal tisztelgett, 300 számozott példányban (300 de ani de activitate tipografică în oraşul Miercurea-Ciuc — 300 éves a csíkszeredai nyomdaipar, 1976).
Dánielisz Endre: A könyv adott fényt… Könyvtár 1976/1. — Vértesy Miklós: Bibliofilek és bibliománok. Művelődés 1978/9.
bibliográfia — könyvészet. Eredeti görög jelentése a könyv tényleges írása, leírása, másolása. Mai jelentése: 1. az írásművekről (kéziratról, könyvről, folyóiratról vagy más nyomtatványról) készült nyilvántartó és rendszerező jegyzék; 2. tudományág, amelynek tárgya az írásművek jegyzékének összeállítása, válogatása, értékelése és terjesztése. A könyvészeti munka általános és tudományos megszervezésével a Brüsszelben 1895-ben megalakult Institut International de Bibliographie foglalkozik, mely nevét 1938-ban FID-re (Fédération International de Documentation) változtatta.
1. Az országos ~ egy állam nyomtatott kiadványait gyűjti össze, s ezáltal képet ad a műveltség szintjéről és minőségéről, bemutatja a tudomány és az irodalom fejlődését. Lehet összefoglaló, mint Szabó Károly Régi magyar könyvtár (Bp. 1879–98) c. háromkötetes munkája, vagy kurrens, azaz évenként folyamatosan megjelenő.
Utóbbihoz tartozik a Bibliografia Republicii Socialiste România (Románia Szocialista Köztársaság Könyvészete) két sorozata: Cărţi, albume, hărţi (Könyvek, albumok, térképek) és Articole din publicaţii periodice şi seriale (Időszaki és sorozatos kiadványok repertóriuma), amely 1952-től (a könyveké), ill. 1953-tól (a folyóiratoké) kéthetenkénti füzetekben tájékoztat a decimális rendszerű szakcsoportosításban a friss könyvtermésről, valamint a legfontosabb időszaki kiadványok cikkeiről. Mint országos bibliográfia természetesen tartalmazza a hazánkban megjelenő magyar anyagot is. Indulásakor mindkét sorozat főcíme Buletinul bibliografic al Camerei Cărţii din Republica Populară Româna volt, és csak 1957-től jelenik meg a mostani címen, amióta szerkesztését és kiadását a Központi Állami Könyvtár (Biblioteca Centrală de Stat) vette át.
A két világháború közötti időszak romániai magyar irodalmának feldolgozását György Lajos kezdte el Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája, 1919–1924 (Kv. 1925) c. munkájával, majd az 1925. évi anyaggal (ETF. 7.). 1926 és 1933 között Ferenczi Miklós adta ki évente Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiáját (ETF 14, 18, 21, 31, 38, 52, 64, 70.). A munkát 1934–39-ig Valentiny Antal folytatta (ETF 79, 89, 95, 102, 112, 122.). Ezek anyagát — a maga gyűjtésével jelentősen kibővítve — Monoki István készítette sajtó alá, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményében fennmaradt, közel ezeroldalas, részben kéziratos, részben már korrektúralevonatot tartalmazó munkájában (A magyar könyvtermelés Romániában az 1919–1940. években. I. Könyvek és nyomtatványok). 1941 és 1944 között az Észak-Erdélyben megjelent önálló művek — a megjelenés helyének feltüntetésével — a Magyar Nemzeti Bibliográfia köteteiben találhatók meg, a Dél-Erdélyben megjelent magyar kiadványok könyvészetét pedig Vita Zsigmond Románia magyar irodalmának bibliográfiája 1940-ben és 1941-ben, illetve… 1942-ben c. alatt állította össze (ETF 154, 178.). Az 1944 és 1952 között megjelent művek felgyűjtéséhez Tóth Kálmán bibliográfus végzett jelentős munkát, hagyatékát tetemesen kibővítette és feldolgozta Gábor Dénes (kéziratban). Az RNK Központi Könyvtára kiadásában 1960–61-ben jelent meg a Bibliografia periodicelor din Republica Populară Română c. cikk- és recenziógyűjtemény Publicaţii în limba maghiară — Magyar nyelvű sajtótermékek c. változata. Az 1944–1970-es időszak irodalmi kiadványainak válogatott bibliográfiáját (belefoglalva az idegen nyelvű fordításokat is) Réthy Andor állította össze a Kántor–Láng: Romániai magyar irodalom c. könyv (1971, ill. 1973) számára. Ez a közel 250 oldalas könyvészeti adalék az egyes írókra és az 1944 és 1970 közötti időszak romániai magyar irodalmára vonatkozó tanulmányok, cikkek gazdag ~ját tartalmazza. Kisebb szakaszt ölel fel Bretter Emánuel Könyvészeti tájékoztatója (1967-től) a Művelődés 1968–1972-es évfolyamaiban, valamint ugyancsak a Művelődés Könyvtár c. mellékletében A romániai magyar könyvkiadás bibliográfiája (Balogh József, Béres Katalin, Pezderka Sándor összeállításában), 1973-tól folyamatosan. 1977 óta A Hét Könyvbarát c. melléklete Baróti Pál szerkesztésében havonta (máskor évszakonként) közölte a könyvpiac újdonságait. A folyóiratokra vonatkozóan Kristóf György Az erdélyi időszaki sajtó a kiegyezéstől a közhatalom változásáig (Bp. 1938) c. munkáját György Lajos A romániai magyar időszaki sajtó öt esztendeje, 1919–1923 (Kv. 1924), valamint Monoki István Romániában az 1935. évben megjelent román–magyar és magyar időszaki sajtótermékek címjegyzéke (ETF 90.) folytatja. Az egész két világháború közti szakaszt fogja át Monoki István A magyar időszaki sajtó a román uralom alatt 1919–1940 (Bp. 1941) c. könyve, amely tulajdonképpen a kéziratban maradt Monoki-bibliográfia II. kötete. A romániai magyar sajtótörténet részleges könyvészeti áttekintését adja a Korunk Évkönyv 1974 (Kv. 1973) tanulmányaiban megemlített fontosabb sajtótermékek ~ja Váczy Leona összeállításában.
2. A cikk-~ (repertórium) az egyes időszaki vagy sorozati munkák anyagát rendszerezi, sokszor előre meghatározott szempontok szerint. Valentiny Antal és Entz Géza összeállításában jelent meg Az Erdélyi Múzeum név- és szakmutatója 1878–1917, 1930–1937; a tovább megjelent kilenc évfolyamról (1938–47) Váczy Leona állított össze bibliográfiát (Kv. 1959, kéziratban). Az olvasók tájékoztatására az Igaz Szó munkatársi gárdájának bibliográfiai adatait gyűjtötte össze Nagy Pál Munkatársak 1953–1963 (Igaz Szó 1963/5) c. alatt; Bonyháti Jolánnak A Korunk költészeti anyagának repertóriuma 1932–1940 c. összeállítása rejtett bibliográfiaként szerepel a Méliusz József szerkesztésében megjelent A Korunk irodalma c. munkában. Cikk-~ Valentiny Antaltól Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadványainak könyvészeti leírása 1859–1934 (Kv. 1937) és György Lajostól Az Erdélyi Múzeum háromnegyed százados tudományos működése. 1859–1934 (Kv. 1937). Az Erdélyi Helikon költészeti anyagának repertóriumát Kelemen Ilona, Réthy Andor és Váczy Leona állította össze (Az Erdélyi Helikon költői, 1973. 727–88.). Gazdag cikk-~ rejtőzik a kolozsvári egyetem nyelv- és irodalomtudományi tanszékének irányításával készült államvizsgadolgozatok köteteiben, egyes folyóiratok (pl. Erdélyi Helikon, Pásztortűz) teljes anyagának, más lapok (Brassói Lapok, Ellenzék, Keleti Újság, Nagyvárad, Nagyváradi Friss Újság, Népakarat, Székelyföldi Néplap stb.) irodalmi anyagának feldolgozásával.
3. A helyismereti ~ egy meghatározott földrajzi egységre (vidék, város) vonatkozó irodalmat tár fel. Ilyen Kertész János tollából a Kolozsvár thj. sz. kir. város irodalma (Kolozsvári Szemle 1942–43), melyet kiegészít a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban található, Kolozsvárra és a tartományra, illetve Kolozs megyére vonatkozó terjedelmes cédulakatalógus. A Székelyföldre és a székely népre vonatkozólag Csutak Vilmos kezdeményezésére különböző munkaterületek szakemberei állítottak össze könyvészetet az egyes tudományágak szerint (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, Sepsiszentgyörgy 1929). Váczy Leonától megjelent Kalotaszeg helyismereti könyvészete (Korunk 1973/11), Seres András és Zágoni Jenő az 1968-tól 1978-ig megjelent Kovászna megyei kiadványok ~ját készítette el (Művelődés 1977/3).
4. A szak~ feladata a tudományos kutatók és a gyakorlati szakemberek tájékoztatása. Anyagát témakörök szerint gyűjti össze. Szépirodalmi problémákat tartalmaznak Jancsó Elemér Magyarországi kritikák erdélyi magyar íróktól 1921–1922-ben (Erdélyi Irodalmi Szemle 1924/7), Kozocsa Sándor A magyar irodalomtörténetírás legújabb eredményei (Erdélyi Múzeum 1939/2), Szabó T. Attila Az Erdélyi Múzeum-Egyesület XVI–XIX. századi kéziratos énekeskönyvei (Kv. 1929), Kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink a XVI–XIX. században (Zilah 1934) s Újabb adatok és pótlások kéziratos énekeskönyveink és verses kézirataink könyvészetéhez (ETF 123. Kv. 1941) c. munkái. Nyelvészeti tárgyú Nagy Jenő összeállításában A romániai finnugor vonatkozású közlemények könyvészete 1919–1969 (NyIrK 1971/1); színházi vonatkozású Jancsó Elemér Az erdélyi magyar színészet bibliográfiája 1792–1924 (Kv. 1924) c. műve; a különböző erdélyi könyvtárakban szétszórt ősnyomtatványok lelőhelyéről ad tájékoztatást Baráth Béla munkája, az Ősnyomtatványok Erdélyben (Erdélyi Tudósító 1941–42/1–6, különböző részcímek alatt); szaktudományi jellegű Károlyi Jolán összeállítása: Agrártörténeti bibliográfia 1945–1972 (Művelődés 1972/8).
Jellegzetes téma-~ a könyvtárkatalógus. Ilyen Fikk László és Balázs Lajos román nyelvű katalógusa a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár ősnyomtatványairól (Mv. 1971). A hazánkban megvédett vagy külföldön, de hazai szerző által készített doktori disszertációk ~ja: Teze de doctorat româneşti 1948–1970 (1973) és folytatása:… 1971–1973 (1975) hiánytalanul tartalmazza a vonatkozó időszakban romániai magyar szerzők által készített doktori értekezéseket is.
A romániai magyar könyvkiadás kibontakozását tükrözi a Művelődés évfolyamaiban (később a folyóirat Könyvtár c. mellékletében) a “Legszebb versek”, a romániai magyar regény és a Téka-sorozat ~ja (1975, ez utóbbi a Téka-sorozat Erdélyi Múzeum c. 100. kötetének mellékleteként is megjelent), majd a Horizont-sorozaté (1976) és a Forrás-sorozaté 1961-től 1970-ig (1978). A Romániai Magyar Írók sorozat ~ja Tamási Áron A bölcső és környéke c. kötete (1976) függelékeként jelent meg.
A tudományos kutatómunkában nagy segítséget nyújtanak a szakfolyóiratok ~i. Míg Valentiny Antal Catalogul revistelor ştiinţifice şi medicale din Cluj. Alcătuit sub direcţia lui E. G. Racoviţă c. alatt külföldi folyóiratokat gyűjtött össze, György Lajos A magyar hírlapok és folyóiratok szakok szerint csoportosítva (Erdélyi Irodalmi Szemle 1924) c. alatt csak magyar anyagot dolgozott fel. Ilyen Jordáky Lajosnak a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban található munkája is, a Bibliografia presei socialiste din Transilvania 1887–1944 (Kv. 1962). 1966 óta a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban rendszeresen feldolgozzák és sokszorosítva kiadják a Romániában megjelenő román, magyar és német folyóiratok válogatott anyagát (Referinţe critice, két folyamban: szépírókra vonatkozó kritikák és esztétikai-irodalomelméleti cikkek szerint).
A néprajztudomány egy-egy összefoglalója Bretter Emánuel részleges ~ja a barcasági csángók néprajzáról, népművészetéről és népköltészetéről (Művelődés 1977/6) s Szabó Ilona A Korunk népismereti könyvészete c. munkája a Korunk 1979-es évkönyvében, valamint A szatmári tájak néprajzi bibliográfiája (Bura László–Fejér Kálmán–Petkes József: Szatmár-vidéki néphagyományok. Szatmár 1979).
Dostları ilə paylaş: |