Romániai magyar irodalmi lexikon

5. A személyi ~k nagy írók, tudósok munkáit sorolják fel. A romániai magyar szerzők közül elkészült s részint kéziratban a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, részint az illető szerzők műveinek függelékében vagy a Könyvtári Szemle, Művelődés (később annak Könyvtár-melléklete) évfolyamaiban található Áprily Lajos, Asztalos István, Balogh Edgár, Bitay Árpád, Borbély István, Brassai Viktor, Csehi Gyula, Dsida Jenő, Gaál Gábor, Gyalui Farkas, Jancsó Elemér, Kelemen Lajos, Kemény János, Kovács György, Kristóf György, Lakatos István, Makkai Sándor, Merza Gyula, Molter Károly, Rajka László, Salamon Ernő, Szemlér Ferenc, Tulogdi János személyi ~ja. A magyar írók románra fordított műveivel kapcsolatban Ady Endréről Veégh Sándor (Igaz Szó 1954/1) és Réthy Andor (NyIrK 1968/1); Jókai Mórról (NyIrK 1971/1), Mikszáth Kálmánról (NyIrK 1972/1) és József Attiláról (a József Attila és a román költészet c. kisantológia függelékében, 1972) Réthy Andor, Petőfi Sándorról Veégh Sándor (Petőfi a románoknál. Függelék. Csíkszereda 1934), Dorothea Sasu-Zimmermann: Petőfi în literatura română 1849–1973 (1980) és Mészáros József (Kozma Dezső Petőfi öröksége c. könyvében, 1976), Móricz Zsigmondról Váczy Leona (Igaz Szó 1979/6) adott személyi ~t. Lakatos István zenei ~ját (1911–1969) Benkő András állította össze Lakatos Zenetörténeti írások (1971) c. kötete függelékében. Az Ady-kutatásokhoz nyújt kritikai alapot Bustya Endre Az Ady-bibliográfia kérdésköre c. tanulmánya (NyIrK 1974/1) s Bölöni Mária Ady-könyvészet c. munkája (Művelődés 1977/11); míg a Móricz Zsigmond közöttünk c. centenáriumi kötet (1979) Gábor Dénes ~i adalékát közli Móricz Zsigmond a romániai magyar irodalomban (1945–1979) címen, Tamási Ágota Tamási Áron összes novelláinak ~ját az író Zeng a magosság (1980) c. kötetében.

A következő román írók magyarra fordított műveiről Réthy Andor közölt ~kat: Vasile Alecsandri (Utunk 1964/37; Könyvtárosok Tájékoztatója 1965/3); Tudor Arghezi (Igaz Szó 1965/5; Könyvtári Szemle 1966/2); Mihai Eminescu (Irodalmi Évkönyv 1957; Igaz Szó 1964/5; Eminescu költeményei 1966); Octavian Goga (NyIrK 1967/1); Nicolae Labiş (Könyvtári Szemle 1966/1); Liviu Rebreanu (Könyvtári Szemle 1966/3); Mihail Sadoveanu (Utunk 1960/43 és Válogatott művek, III. 1966); Ion Slavici (Könyvtári Szemle 1967/1).

A Székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár állományának Orbán Balázs-irodalmát közli Molnárné Hubbes Éva (Gondolatok a könyvtárban Orbán Balázsról, Könyvtár 1979/2).

6. A kollektív ~ban bizonyos egységes szempontok szerint összegyűjtött művek szerepelnek, melyeket összekapcsol pl. egy foglalkozás. Ilyen György Lajos két munkája a kolozsvári egyetemi tanszemélyzet tudományos munkásságáról, majd 1974-ben hasonló felfogású, de a teljes tudományos anyagot felölelő válogatott kollektív ~t adott ki a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetemi Könyvtár (Activitatea ştiinţifică a Universităţii din Cluj-Napoca. 1919–1973. Folytatása ugyanezen cím alatt:…1974–1978. Kv. 1979). Kollektív ~ az egy bizonyos nyelven megjelent művek könyvészete is; ezek közül Veress Endre Bibliografia română–ungară I–II. (1931–33) c. munkája felsorolja a román vonatkozású magyar, valamint a magyar vonatkozású román könyveket; Domokos Sámuel munkája, A román irodalom magyar bibliográfiája (I. 1831–1960, II. 1961–1970) a román irodalom magyar visszhangjának, Réthy Andor sajtó alatt levő könyve (Adalékok a magyar irodalom román bibliográfiájához. Sajtó alá rendezte Váczy Leona, bevezeti Engel Károly) a magyar irodalom román fogadtatásának kutatásához nyújt alapot.

7. Az ajánló ~k gyakorlati célt szolgálnak s mellőzik az elavult, használhatatlan anyagot. Legtöbbször értékelő könyvészet formájában jelennek meg. Ilyen Fülöp Mária Éljent kiáltunk a Respublicára! 1947–1972 c. összeállítása (Könyvtári Szemle 1972/3).

8. A ~k ~ja másodfokú összeállítás a ma már óriási mennyiségben megjelent könyvészeti anyagokról. 1969-ben látott napvilágot (belső használatra) Váczy Leona összeállításában a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban található személyi ~k ~ja a mind gyakrabban mutatkozó igények kielégítésére. Magyar könyvészeti vonatkozású is Váczy Leona és Marcel Ştirban munkája: Bibliografia bibliografiilor istorice aflate la B. C. U. Cluj (Kv. 1976). Magyar folyóiratok repertóriumát is tartalmazza az Indici de reviste — lucrări de diplomă. Bibliografie (Kv. 1976) c. kiadvány.

A ~i érdeklődés növekedését jelzi, hogy a Könyvtári Szemle, majd megszűnte után ennek jogutóda, a Művelődés Könyvtár c. melléklete számos szak- és személyi ~t közöl. Hasonlóképpen tervszerű a Romániai Magyar Írók sorozat (RMI) kiadványainak könyvészeti függeléke.

(V. Z.)

Dankanits Ádám: Tájbibliográfiai munka a Román Népköztársaságban. Könyv és Könyvtár, Bp. 1958/1. — Mészáros József: Egy könyvtáros tűnődései. Hol vannak és mivel foglalkoznak bibliográfiai műhelyeink? Igaz Szó 1972/1. — Kovács Nemere: Hiányzik a bibliográfia. Utunk 1977/32. — Sebestyén Mihály: Megint csak — bibliográfiákról. Utunk 1977/41.

bibliográfus — ókori értelemben könyvíró, könyvmásoló, régi könyveket olvasni tudó. Ma a ~ a könyvtártudományban jártas, könyvismerő, a könyvek pontos leírója, könyvészetek összeállítója. Legjelentősebb ~aink György Lajos kivételével a két világháború között a kolozsvári Egyetemi Könyvtár szolgálatában álltak: Ferenczi Miklós, Valentiny Antal, Monoki István, Gyalui Farkas; 1945 után ezt a munkát szervezett kereteken kívül Réthy Andor, Tóth Kálmán, Váczy Leona, Gábor Dénes végzi.

Biblioteca Kriterion — *Kriterion Könyvkiadó; *műfordítás

Bicsérdy Béla (Budapest, 1872. márc. 20. — 1951. dec. 7., Billings, Montana, USA) — a róla elnevezett természetes gyógymód felfedezője és népszerűsítője. Fogarason, ahol apja rajztanár volt, kereskedelmi érettségit tett, s előbb Berettyóújfaluban, majd 1916-ig Fogarason adótiszt. A 20-as évek elején országszerte hirdetni kezdte sajátos étkezési és növényi táplálkozási rendszerét. Tízezres példányban magyarul és románul megjelent könyvei, melyek több soros címeikkel propagandahatást igyekeztek kifejteni, az emberi élet meghosszabbítását ígérték. Ilyenek (rövidített címekkel): Az Életművészet könyve és Makrobiotika… (Kézdivásárhely 1923; Fogaras 1924); A Halál legyőzése. Az életnek évszázadokig terjedhető meg­hosszabbítása… (Fogaras 1924, bővített kiadásai ugyanott; 4. kiadás Bp. 1936); Az Ember hivatása vagy a boldogság és siker biztos forrása… (Fogaras 1924; román fordításban Nagyszeben 1925); A reform életmód prospektusa és Nyilvános előadásaim… (I–II. Arad 1928). Hívei Petrozsényban lapot is próbáltak alapítani Az Emberiség érdekében! Bicsérdizmus (1925), majd Bicsérdyzmus c. alatt (1925–26), mindkettőt Evien E. Eugen szerkesztésében, amikor azonban néhány, a koplalástól legyöngült híve meghalt, Károly Sándor író Bicsérdy, a gyilkos!… kezdetű, szintén oldalas címmel ellátott röpiratot adott ki “a legújabb tömegőrületről” (Arad 1925). Ezzel szemben Soós Gábor Nagyváradon 1926-ban méltató munkát írt “a természetes gyógymód feltalálójá”-ról. Bicsérdyék Szakácskönyve címmel unokahúga, ~ Hédi tollából (~ Tibor útmutatása alapján) helyjelölés nélkül (Budapesten) még 1942-ben is jelent meg tanát népszerűsítő munka. 1951-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol egyházat alapított és saját templomában egyik híve agyonlőtte.

Bihari Napló — *Fáklya 3

Bihari Sándor (Nagyvárad, 1900. szept. 20.) — zeneszerző. Szülővárosában végezte 1920-ban a tanítóképzőt, 1950-től hegedűtanár a nagyváradi tanítóképzőben. Megzenésítette Petőfi, Arany, Juhász Gyula, Horváth Imre több versét, operát szerzett Arany, Vörösmarty szövegére. Egy operája, a Földi Janka szövegére írt Kádár Kata (1956) nyomtatásban jelent meg.

Thurzó Sándor: B. S. Művelődés 1970/9. — Simon Dezső: Párbeszéd az alkotóval. Utunk 1973/47.

Bihari Vörös Újság — politikai hetilap. 1919. jún. 5. és 26. között jelent meg “A Bihari Vörös Ezred lapja” alcímmel. Cikkei a proletárdiktatúra szellemében mozgósították a tömegeket. A példányok fotókópiáját Kolozsvárt a Párttörténeti Intézet fiókja őrzi.

Bikfalvy Ferenc (Szatmár, 1901. máj. 26.) — agrármérnök. 1936-tól az EGE kirendeltség vezetője, majd központi felügyelője, az Erdélyi Gazda főmunkatársa, 1938-tól a lap megszűntéig a Kedves gazdatestvéreim c. havi jegyzet szerzője. 1948-tól egy éven át előadó­tanár a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán, majd nyugdíjazásáig tisztviselő. Szakcikkeit az Erdélyi Gazda, a szatmári Szamos, a budapesti Mezőgazdasági Szemle s a Falvak Dolgozó Népe közölte. Önálló kötete: Termesszünk lucernát (1949).

Bilinszky Lajos (Kolozsvár, 1868. jan. 2. — 1940. dec. 7., Kolozsvár) — tankönyvíró. Középiskolai tanulmányait Kolozsvárt és Gyulafehérvárt végezte, Kolozsvárt doktorált. 1893-tól a nagyszebeni kat. leánynevelő intézet igazgatója. Az I. világháború előtt írt tan­könyveinek átdolgozott, újabb kiadásait éveken át használták a romániai magyar tannyelvű középiskolákban: Világtörténet (I. Ókor; II. Középkor; III. Újkor, Kv. 1921); Magyar olvasókönyv (I–II. Kv. 1923); Stilisztika olvasókönyvvel (Nagyszeben 1924. 6. kiadás); Poétika… (Nagyszeben 1924. 5. kiadás); Román nyelvkönyv (I–IV. Porsche Rezsővel és Todorán Jenővel, Nagyszeben 1922–23).

Binder Pál (Botfalu, 1935. márc. 15.) — történész. A gimnáziumot Brassóban végezte 1952-ben, a Bolyai Tudományegyetem földrajz–földtan karán nyert tanári képesítést 1956-ban. Brassó város történelmi földrajzáról írt disszertációjával Iaşi-ban szerzett doktori diplomát 1971-ben. Előbb tanár Zsombolyán, 1959-től Brassóban könyvtáros, 1968-tól újra tanár. Irodalmi tevékenységét 1961-ben a Korunkban kezdte, itt közölt írásai közt szerepel ~ Ferenc afrikai utazóról írt tanulmánya (1962/7–8). Számos tudományos tájékoztató cikket, meg­emlékezést, könyvismertetést és tanulmányt publikált három nyelven a magyar, román és német szakfolyóiratokban, heti- és napilapok hasábjain a legváltozatosabb tárgykörből (történet, irodalomtörténet, földrajz, helynévtörténet, történeti földrajz, gazdaságtörténet, muzeológia, bibliológia); központi témáját, a román–magyar–szász együttélést, konkrét helytörténeti keretekben műveli. Cikksorozata jelent meg Brassó ipartörténetéről (Új Idő, ill. Brassói Lapok 1969) és a székelyek középkori múltjáról. (Megyei Tükör 1972–73). Az Apáczai-emlékév alkalmából feldolgozta Apáca község egykorú társadalmi és művelődési képét (Vogel Sándorral, Korunk 1975/5), sajtó alá rendezte az Utazások a régi Európában c. Téka-kötetet (1976); Összefonódó szálak c. sorozata (Művelődés 1978/2–10) az erdélyi román–magyar–szász együttélés művelődéstörténetét világítja meg. A reformátor halálának 400. évfordulója alkalmából Dávid Ferenc családja: a kolozsvári Hertel nemzetség c. alatt (Keresztény Magvető 1979/2–3) kiegészítette a Dávid Ferenc-kutatást.

Krajnik-Nagy Károly: Három nyelven a Cenk alatt. Dr. B. P. Brassói Lapok 1978/26. — Kovács István: Utazások a régi Európában. Keresztény Magvető 1978/3–4.

biológiai szakirodalom — az élővilággal foglalkozik, embertani, állattani, növénytani és mikrobiológiai, továbbá alaktani, élettani, örökléstani, ökológiai és általános biológiai szakirodalomra oszlik. Alkalmazott és határterületi eredményeit az orvosi-gyógyszerészeti, a mezőgazdasági, valamint a fizikai, kémiai, matematikai szakirodalom is számon tartja.

Ami a szakirodalmi munka intézményes kereteit illeti, a két világháború között hivatásos biológusok csak az egyetemeken dolgozhattak, de itt csak olyan jelentős biológus-egyéniségek kaptak munkalehetőséget, mint Péterfi Márton és István, Nyárády E. Gyula. Egyes nemzetiségi szakemberek (Gelei József, Husz Ödön) számára megélhetési lehetőséget a felekezeti iskolák, nyilvánosságot az EME szakosztályai és kiadványai biztosítottak. A II. világháború alatt a kolozsvári egyetem matematikai és természettudományi karán jelentős biológiai szakirodalmi munkásságot fejtett ki Győrffy István, a növénytan, Gelei József, az állattan és biológia, Hankó Béla, az állatrendszertan, Soó Rezső, a növényrendszertan, Jendrassik Loránd, az élettan, Csík Lajos, az örökléstan, Malán Mihály, az embertan tanára. A felszabadulás után nemzetiségi szakemberképzés az újonnan létesített Bolyai Tudományegyetemen indult meg, majd a Babeş–Bolyai Egyetemen új keretek között folytatódott. A végzett biológusok megfelelő szakirodalmi lehetőségekhez jutottak a múze­umok természetrajzi részlegein, valamint esetenként a mezőgazdasági, ipari és egészségügyi hálózatban is; utóbbiak a szakirodalom művelőinek számban jelentős, de az adatgyűjtés számára nehezen hozzáférhető seregét alkotják.

Erdély növénytakarójának a kutatását az európai élvonallal egy szinten kezdte az I. világháború alatt az udvarhelyi Soó Rezső, aki szinte valamennyi erdélyi botanikus mun­kásságára nagy hatással volt. Életművében számos maradandó értékű monografikus feldolgozás jelzi eredményeit, közülük a Székelyföld növénytársulásaira, az Erdélyi Mezőség flórájára és vegetációjára s a Radnai-havasok növényzetére vonatkozó munkáira emlé­keztetünk. Gazdag és a romániai botanika számára korszakos jelentőségű Nyárády E. Gyula szakirodalmi munkássága: 1922-ben a romániai magyar tannyelvű középfokú iskolák számára írt mintaszerű tankönyvével kezdődően (Növénytan biológiai alapon) a szakirodalmi mun­kába kapcsolódott be, román nyelven közzétett tanulmányainak döntő szerepe volt a tizenhárom kötetes Flora R. S. România megjelenésében: a mű szerkesztési munkálatainak oroszlánrészét egy általa vezetett kolozsvári munkaközösség végezte. Munkatársai között volt fia, Nyárády Antal, a Dr. P. Groza Mezőgazdasági Intézet tanszékvezető professzora, az intézet agrobotanikus kertjének és tudományos herbáriumának újjászervezője, Váczy Kálmán, a növények nevezéktanának és a szakterminológiának nemzetközileg elismert kutatója, Csűrös István, a Babeş–Bolyai Egyetem botanikai tanszékének vezetője, a romániai növénytársulások leírásának és ökológiai vizsgálatának egyik jelentős egyénisége, Gergely János, az egyetemi botanikus kert és a Contribuţii Botanice c. folyóirat főmunkatársa, aki Csűrös magyar nyelvű növényrendszertani előadásait vette át a kolozsvári egyetemen, valamint Rácz Gábor tanszékvezető professzor, aki Kopp Elemér közvetítésével Páter Béla gyógynövénykutató munkáját folytatta Marosvásárhelyt és tanítványaiból, munkatársaiból (Csedő Károly, Fűzi József, Gáspár Mária, Kisgyörgy Zoltán, Márton Aranka, Péter Mária, Rácz-Kotilla Erzsébet) szervezett ismert tudományos iskolát.

Csűrös Istvánnak és feleségének, Cs. Káptalan Margitnak a tanítványai közül részben botanikai szakirodalmi munkásságot is végző muzeológusként dolgozik Karácsonyi Károly (Nagykároly), Kovács Sándor (Sepsiszentgyörgy), Marossy Anna (Nagyvárad), Miklóssy V. Vilmos (Csíkszereda).

A romániai biológiai irodalom és ezen belül is különösen az alacsonyabb rendű növényeknek, a moszatoknak és a moháknak a kutatása — az algológia és a bryológia — jóformán elválaszthatatlan a hazai biológiatörténet egyik legjelentősebb tudós nemzedéksorának, a Péterfi családnak az eredményeitől. A családot a szakmai sikerek útján Péterfi Márton indította el, fiai közül ketten is Erdély élővilágának kutatását választották élethivatásul: Péterfi István algológussá és növényélettani szaktekintéllyé képezte magát, Péterfi Ferenc a gerinctelen állattan kutatója lett. Unokája, Péterfi L. István románul és jelentősebb világnyelveken gazdag és értékes szakirodalmi munkát végez.

Péterfi István akadémikus körül jelentős növényélettani és algológiai iskola alakult ki annak az irányzatnak a folytatásaként, melyet még I. Grinţescu román professzor kezdeményezett. Ebben a munkacsoportban dolgozott Brugovitzky Edit, Kiss István, Lőrinczi Ferenc, Nagy Ferenc, Nagy-Tóth Ferenc, Osváth Tibor, Róbert Endre. Ugyancsak Péterfi István körül szerveződött az az akadémiai munkacsoport, amely a hazai agrobotanikai monográfiák — elsősorban a Pomologia R. P. România — keretében az erdélyi gyümölcsök tájfajtáit dolgozta fel: ebben a munkaközösségben magyar munkatársakként Botár Andor, Brugovitzky Edit, Dankanitsné Csekme Erzsébet, Keszy-Harmath Erzsébet, Palocsay Rudolf, Veress István és Wagner István vettek részt. A növényélettan és a talajkémia határterületén, a humusz kelátjainak a növények ásványi táplálkozásában játszott szerepét kutatta Bartókné Váczy Katalin, aki jelenleg a kolozsvári Biológiai Kutatóintézet munkatársaként a lichenológia (zuzmókutatás) területén dolgozik.

Péterfi István és Nyárády Antal munkatársai voltak Alexandru Borza professzor etnobotanikai szótárának is, mely mindeddig a legbővebb magyar növénynévanyagot tartalmazó szakszótár.

A mikrobiológiai szakirodalomban elsősorban Kiss Istvánnak, a kolozsvári természet­tudományi kar dékánjának a munkássága érdemel említést, aki kutatásait románul s a nemzetközi szakirodalomban szokásos nyelveken tette közzé; magyar nyelvű egyetemi jegyzete és Lőrinczi Ferenccel, a talajban lakó mikrogombák avatott kutatójával együtt készülő kötete kéziratban van. A nagygombákkal kapcsolatos erdélyi kutatások eredményéből László Kálmán közölt gyakran magyar nyelven is; munkatársaival, elsősorban Pázmány Dénessel nagyobb gombaismereti összefoglalás előmunkálatain dolgozik.

Az állattani szakirodalom Apáthy Istvánnak a kolozsvári Mikó-kertben 1909-ben szervezett Állattani Intézetében indult virágzásnak, Brassai Sámuelnek és Herman Ottónak az EME keretében elkezdett munkássága nyomában. Az Apáthy-féle intézet a maga korában a legmodernebbek közé tartozott Európában és az akkor megteremtett keretek új tartalommal telítve ma is jó munkalehetőségeket biztosítanak az ott dolgozóknak. Innen indult útjára a hidrobiológus Daday Jenő, a véglénykutató Entz Géza és Hankó Béla. A II. világháború után dolgozó nemzedékből kiemelkedik Kolozsvárott Péterfi Ferenc, Kiss Béla, valamint a mezőgazdász Mózes Pál rovartani munkássága, Diószeghy László terepkutatása; Temesvárt König Frigyes, Sepsiszentgyörgyön Puskás Attila és Kovács Sándor, Marosvásárhelyen Kelemen László, Szatmáron Vári Judit végez értékes munkát; magyarul is sokat közöl az általános biológiai érdeklődésű Nagy G. Károly.

A gerinces állatok rendszertanára és ökológiájára vonatkoznak Gyurkó Istvánnak és tanítványainak szakcikkei; ő és Nagy Zoltán, Kászoni Zoltán elsősorban a halbiológia területén, Korodi Gál János, a Duna-deltában (Tulcea) dolgozó Kiss J. Botond és társaik pedig ornitológusként értékes madártani munkákkal gazdagították a román és magyar nyelvű szakirodalmat. Jól szervezett madártani megfigyelő és természetvédelmi szakirodalmi munkát végez Maros megyében Kalaber László, Kelemen Attila, Kohl István, Sárkány Endre, Szombath Zoltán mint a megyei múzeum belső és külső munkatársa; hozzájuk hasonló Máramarosban Béres József, a Bánátban Kiss András és Libucz András, Kolozs megyében Béldi Miklós szakirodalmi munkássága.

A hazai kisemlőskutatásban szerzett szakirodalmi rangot a tanárnemzedékek hosszú sorát útjára indító és a hazai biológiai tankönyvek magyar változatait fordító-gondozó Szabó József. Ezt a szakterületet Hamar Márton gazdag és soknyelvű szakirodalmi munkássága emelte nemzetközi rangra.

Az állatélettani kutatások vezetője kezdetben Schwartz Árpád volt; tanítványai és munkatársai később E. Pora kolozsvári állatélettani iskolája köré csoportosultak. Madar József a neuroendokrin rendszer élettani vizsgálatával, Kis Zoltán anyagcserevizsgálatokkal és általános állatélettani kérdésekkel, Gábos Márta az endokrinológia és hidrobiológia határterületeivel kapcsolatos szakcikkeket közölt. Határterületi jellegű Ábrahám Sándor biokémiai, Imreh I. István humángenetikai és sugárgenetikai, Uray Zoltán radiobiológiai, Veress Éva ultrahang- és kriobiológiai, Vincze János biofizikai munkássága. Az élet keletkezésének hidegplazma-elméletével kapcsolatos elméleti és kísérleti munkássága révén nemzetközi élvonalba tartozik Dénes Ferenc, a iaşi-i Petre Poni Makromolekuláris Kémiai Kutatóintézet munkatársa. A gerinces állattan, a sejttan-szövettan, endokrinológia és evolú­ció­kutatás határterületén mozognak Szabó Zsigmond és Molnár Béla szaktanulmányai az édesvízi halak neuroendokrin rendszerének fejlődési-működési sajátosságairól.

Az örökléstani szakirodalom a sejttani vizsgálatok kapcsán ugyancsak az Apáthy-intézetből indult. A citogenetikai kutatást Gelei József juttatta rövid időre egy szintre az európai élvonallal. Később Csík Lajos munkássága volt kiemelkedő; tanítványa volt a hazai genetika nagy hatású professzora, Lazányi Endre is, aki a termesztett növények genetikája és nemesítése, az általános és a sugárgenetika terén publikált maradandó műveket; ő vezette be az örökléstani kutatómunkába Imreh I. Istvánt, Márki Alpárt és Sebők Klárát. A növényi citogenetika, mikroevolúció (génökológia, populációgenetika) és a géntartalékok kérdésére vonatkozó összefoglaló és részlettanulmányokat közölt Kovács Attila és Szabó Attila.

Orvosbiológiai szakmunkát a II. világháború alatt Kolozsvárt Ludány György egyetemi tanár végzett. A felszabadulás után orvosbiológiai szakirodalmi munka Marosvásárhelyt a Székely Károly vezette tanszéken folyt, a temesvári orvosi kart Sándor István munkái révén tartja számon a hazai magyar nyelvű szakirodalom. Nagy számban dolgoznak orvosbiológiai laboratóriumban olyan szakemberek, akik többé-kevésbé rendszeresen jelentkeznek szakmai ismeretterjesztő munkákkal is. (Bedő Sándor, Módy Jenő Marosvásárhelyről, Csűrös László Kolozsvárról).

Jóformán teljességgel hiányzik a hazai szakirodalomból az embertani vonulat (Ponori Thewrewk Aurél múlt századi kolozsvári munkásságának mai folytatása).

A középiskolai tanárok kezdetben egyetemi tanulmányaik folytatásaként, később tanári tapasztalataikat értékesítendő elsősorban ismeretterjesztő és módszertani jellegű szakirodalmi munkásságot végeztek; többnyire kéziratban maradt szakdolgozataik mennyiségileg és minőségileg is nagy szellemi teljesítményt jelentenek, melynek kritikai feldolgozása még várat magára. Az irodalmi munkásságuk révén kiemelkedő tanárok sorából módszertani cikksorozataik, ismeretterjesztő szakkönyveik, szaktanulmányaik révén idézhető Kiss-Bitay Éva (Kolozsvár), Bakó Botond és B. Molnár Irén (Nagyenyed), Kabán Ferenc (Kolozsvár), Macalik Ernő (Csíkdánfalva), Németh János (Medgyes), Pálfalvi Pál (Csíkszentdomokos), Raab János (Gyergyószentmiklós), Szász Fejér János és Székely Ferenc (Sepsiszentgyörgy), Székely József (Szatmár), Vasas Samu (Bánffyhunyad), Xántus János (Kolozsvár).

(Sz. A.)

Emil Negruţiu–Ioan Puia: Bibliografie selectivă a lucrărilor publicate de către cadrele didactice şi colaboratorii ştiinţifici ai Institutului Agronomic “Dr. Petru Groza” din Cluj între anii 1919–1969. Kv. 1969. — Activitatea ştiinţifică a Universităţii din Cluj-Napoca. 1919–1973. (Kv. 1976); 1974–1978. (Kv. 1979).

Birek László (Belényes, 1918. febr. 25.) — orvosi szakíró, zenekritikus. A marosvásárhelyi OGYI balneológiai tanszékének vezetője, egyetemi előadótanár, az orvostudományok doktora (1966). Szakírásai, főleg az Orvosi Szemlében, a fizioterápia kérdéseivel foglalkoznak. A négy kiadást (1951–59) megért, Dóczy Pál szerkesztette kőnyomatos Belgyógyászati jegyzet társszerzője. Zenepublicisztikai írásait a TETT, Új Élet, Utunk, Vörös Zászló közli. Munkája: Sovata (I. Deleanuval, 1972).

Bíró András — *műszaki szakirodalom; *szótár

Bíró Béla (Nagyvárad, 1893. jún. 29. — 1975. márc. 18., Temesvár) — szerkesztő, újságíró. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd magánúton közgazdasági tanul­mányokat folytatott. 1921-ben szerkesztette és kiadta a Nagyváradon rövid ideig megjelenő Művészvilág c. folyóiratot. 1923-ban a Máramaros c. hetilapot szerkeszti Máramarosszigeten, 1924–25-ben ugyanott a Máramarosi Újságot. 1926-tól a kolozsvári Újság és a Consum c. közgazdasági lap munkatársa, 1927–28-ban az ugyancsak kolozsvári Commerz temesvári szerkesztője, 1929-től 1940-ig Temesváron szerkesztett gazdasági lapokat. 1945 után a románul és magyarul megjelenő Consum gazdasági hetilap szerkesztője, 1948-tól az Agerpres temesvári tudósítója. 1949-től 1962-ig a temesvári Szabad Szó belső munkatársa.