Romániai magyar irodalmi lexikon

1. A marxista filozófia elméleti problémái. Ide sorolhatjuk Mód Aladár lételméleti értekezéseit, Jeszenszky Eriknek (Molnár Erik) a determinizmus kategóriáival — a szükségszerűséggel és véletlennel —, valamint az ellentétekkel foglalkozó írásait, Lukács György esztétikai, irodalomelméleti írásait.

2. A szaktudományok filozófiai vonatkozásai. Ilyen természetű József Attilának és Totis Bélának a természettudomány és a marxizmus viszonyára vonatkozó értekezése, Carl Nilesnek a darwinizmus világnézeti vetületével, Szerb Györgynek (György Mátyás) általában a fizikával, de különösképpen az einsteini relativitáselmélettel, Elekes Miklósnak Pavlov reflexelméletével foglalkozó cikke, Neufeld Bélának és Kahána Ernőnek a freudizmusról, adlerizmusról szóló írása.

3. A filozófia történetét és egyes bölcselőket értékelő írások, beleértve a hazai filozófiaiszociológiai gondolkodás elemzését. Ide tartoznak Gaál Gábornak Spinozáról írt, majd a szovjet filozófiát tárgyaló közleményei, Csehi Gyulának Dobrogeanu-Ghereával foglalkozó írásai, Györkös Ferenc, Komlós Aladár és Sándor Pál Spengler-elemzései, Márk Viktor Hegellel foglalkozó cikke, Peéry Rezsőnek a marxizmus keletkezéstörténetét fejtegető írása, valamint a prágai nemzetközi filozófuskongresszust értékelő írások F. J. Jaroslav (Fedor János) és Turnowsky Sándor tollából.

4. Egyes társadalmi jelenségek, problémák filozófiai vizsgálata. Ilyenek Gáll Ernőnek a fasiszta ideológiát és a háború előkészítését leleplező cikkei, Bányai Lászlónak a Duna-medencei antifasiszta összefogást elméletileg alátámasztó írásai, valamint a tőkés gazdasági válság kérdése körül kialakult elméleti viták.

5. Filozófiai-szociológiai írások, mint Neufeld Béla cikkei a neurózis, a lelki élet szociológiai megközelítéséről, Doktor Sándornak az orvostudomány szociológiai vonatkozásait jellemző, valamint Bányai Imrének a Gusti-féle monografikus iskolát felmérő tanulmánya, a Rădulescu-Motru nevével jegyzett romanizmus értékelése, Kovács Katona Jenő értekezése az erdélyi falukutatásról.

6. Művészetfilozófiai és esztétikai munkák. Ezek között központi helyet foglaltak el Gaál Gábornak és Csehi Gyulának az egyes irodalmi jelenségekkel kapcsolatos elemzései, Lukács Györgynek a művészi alkotás módszereiről, Petőfi, Ady költészetéről írt tanulmányai. Ide sorolhatjuk Miron R. Paraschivescu írását az egykorú román művészeti és irodalmi életről, Kovács Károly (Fedor János) elemzését a materialista esztétikai törekvésekről és Forbáth Imre fejtegetéseit a tudomány és művészet viszonyáról.

A felszabadulás után a KRP kolozsvári propagandaosztályának kiadásában jelennek meg az első marxi–engelsi szövegek, köztük olyanok is, amelyekben filozófiai mondanivaló van. Így 1945-ben kiadták Marx és Engels 1942-ben oroszul megjelent és kommentált A reakciós poroszságról c. szövegválogatását magyar fordításban. A Jordáky Lajos szerkesztésében megindult *Marx–Engels Könyvtár ugyancsak közölt filozofikus tartalmú szövegeket, így 1945-ben Engels A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig c. művét. A marxista bölcseleti irodalomnak a felszabadulást követő első kiadványai közé sorolhatjuk a Bolyai Tudományegyetem Társadalomtudományi Intézetének Jordáky Lajos szerkesztésében megjelent füzeteit is (Társadalomtudomány és politika. Kv. 1946; Társadalomtudomány. Kv. 1946; Társadalomtudományi kérdések. Kézirat gyanánt, Kv. 1947).

Döntő fordulatot hozott, hogy a Bolyai Tudományegyetemen kedvező keret létesült. Kőnyomatos egyetemi jegyzet formájában kiadták Gaál Gábor egyetemi kollégiumainak anyagát (Marxizmus, A bölcselettörténet rövid vázlata, Bevezetés a társadalomtudományba, Bevezetés a filozófiába, A marxizmus története, A fiatal Marx, A társadalom). Később az egyetem dialektikus materializmus tanszékének gondozásában megjelent a Filozófiai tanulmányok (1957) c. kötet, amely a marxista filozófia és a szaktudományok általános elméleti kérdéseit, valamint társadalomtudományi, filozófiatörténeti problémákat elemző munkákat tartalmazott. A Studia Universitatis Babeş–Bolyai, az 1959-ben egyesült két kolozsvári egyetem szakosított folyóirata számos filozófiai tanulmányt közöl magyarul.

A kibontakozó ~ban fontos szerepet töltött be a hazai bölcselet múltjának marxista felmérése és az értékek gyümölcsöztetése. Szöveggyűjtemények jelennek meg a XVIII. és XIX. századbeli erdélyi magyar bölcselők írásaiból: Mentovich Ferenc (1952), Kiss Mihály (1953), Parádi Kálmán (1954) materialista írásaiból Hajós József, Sámi László szabadelvű politika-történeti írásaiból (1955) Hajós és Darabán József, Lechner Károly élet- és lélektani munkáiból (1956) Balázs Sándor és Spielmann József válogatásában és bevezető tanulmányával jelent meg egy-egy kötet. Ebbe a kérdéskörbe vág Gáll Ernő könyve is (A romániai polgári szociológia, 1958). Az egyetemes filozófiatörténet klasszikus alkotásait magyar fordításban adta ki az Állami Tudományos Könyvkiadó és a Tankönyvkiadó (Herakleitosz. Bodor András és Szabó György fordításában, 1950; Epikuros, Lucretius. Bodor András, Szabó György és Kiss Géza fordításában, 1950; Morus, Bacon, Hobbes, Locke. Bodor András fordításában, 1952; Spinoza. Kiss Géza fordítása, 1953; Lucretius Carus: A dolgok természetéről. Kiss Géza bevezetésével és fordításában, 1957).

Az 1957-ben újraindult Korunk tág lehetőséget nyújtott a hazai magyar filozófia írásbeli gazdagítására. A folyóirat témaköre széles sugarú: a párt politikájának, a szocialista építésnek, a nemzetközi életnek elméleti vonatkozásai, a dialektikus és történelmi materializmus általános elvi kérdései, a társadalomtudományok elméleti oldalai, a nemzetiségi lét és a román–magyar együttélés bölcseleti megvilágítása, az ember problematikája, a szociológia, etika, művészetfilozófia, a múlt eszméinek értékelése egyaránt helyet kap a lap hasábjain. A folyóirat kitekintést nyújt a nemzetközi síkon megmutatkozó ideológiai konfrontációkra, s a termékeny dialógus jegyében, elvi alapon értékesít, illetve bírál filozófiai eszméket. Számos román szerző filozófiai tanulmányát közli magyarul. A Korunk bölcseleti cikkírói között megtaláljuk Angi István, Aradi József, Balázs Sándor, Bálintfi Ottó, Bretter György, Csehi Gyula, Egyed Péter, Fábián Ernő, Gáll Ernő, Gáll János, Hajós József, Kallós Miklós, Molnár Gusztáv, Nagy György, Rácz Győző, Roth Endre, Szegő Katalin, Sztranyiczki Gábor, Tamás Gáspár Miklós, Tóth Imre, Tóth Sándor nevét. Filozófiai hangvételű cikkeket közöl A Hét, az Igaz Szó és az Utunk is; ez utóbbi lapban jelent meg Aniszi Kálmán beszélgetése 12 romániai magyar filozófussal (kötetben: A filozófia műhelyében, 1979).

Az elvont, a tértől és időtől elszakított és megmerevített filozófiai tételek dogmatikus ismételgetésének bírálatával együtt határozott törekvésként jelentkezett a filozófia problematikájának hajlékony vizsgálata. A dokumentálódás lehetőségeinek kiszélesedése tágabb körű kitekintést biztosított a nemzetközi filozófiai irodalomba, bár ugyanakkor magában rejti az egyes filozófiai nézetek nem eléggé kritikus kezelésének a veszélyét. A marxista szövegeket mereven magyarázó dogmatizmussal szemben kibontakozott a bölcselet kérdéseinek önálló, egyéni elemzése, ami — az egyes filozófiai kategóriák, elvek egyénieskedő értelmezése, a tartalmatlan spekulációk útvesztői ellenére — konkrét, pozitív eredményekhez vezetett.

A 60-as évek végén és a 70-es években a romániai magyar ~ lendületes fejlődésnek indult. Benkő Samu Bolyai-monográfiája (Bolyai János vallomásai, 1968), művelődéstörténeti dolgozatai (Sorsformáló értelem, 1971; A helyzettudat változásai, 1977), Hajós József értékes munkája (Köteles Sámuel, 1969), Tóth Imre tanulmányai és román nyelven megjelent könyve (“Ahile”. Paradoxele eleate în fenomenologia spiritului, 1969), Kallós Miklós (A politika-tudomány, 1975) és Roth Endre (A sokdimenziós ember, 1975; A kreatív ember, 1978) munkái, valamint közösen írt etikai-axiológiai értekezésük (Axiologia és etika, 1970) és a történelmi materializmus alapproblémáit tárgyaló könyvük (A társadalmi rendszer, 1978), Bretter György tanulmányainak, esszéinek gyűjteménye (Vágyak, emberek, istenek, 1970; Párbeszéd a jelennel, 1973; Itt és mást, 1979), Balázs Sándor munkái (Humor és filozófia, 1969; Az optimizmus védelmében, 1971; Elmélkedés a célszerűségről, 1972; A véletlen, 1974; A predesztináció, 1978; Itáliai úti filozófia, 1979), Tóth Sándor Gaál-monográfiája (G. G. Tanulmány Gaál Gáborról, a Korunk szerkesztőjéről, 1971) és Rólunk van szó (1980) c. kötetének Marx-tanulmányai, Gáll Ernőnek a humanizmus kérdéseit elemző könyve (A humanizmus viszontagságai, 1972), Gramsci-válogatása (Antonio Gramsci: A gyakorlat filozófiája. Téka, 1974) és önismereti írásai (Tegnapi és mai önismeret, 1975, Pandora visszatérése, 1979), a Rácz Győző művészetfilozófiai tanulmányait, esszéit tartalmazó kötetek (Értelem és szépség, 1972; A lírától a metafizikáig, 1976), Sztranyiczki Gábor munkái (Gondolatok az emberi célról, 1974; Determinizmus és emberi lét, 1979), a 15 szerző tanulmányát tartalmazó Látóhatár c. gyűjtemény (1973) — ez a termés jelzi a hazai magyar ~ témagazdagságát, marxista elkötelezettségét, eszmei értékeinek gyarapodását.

A fiatal nemzedék felzárkózását jelzi öt fiatal gondolkodó, Ágoston Vilmos, Huszár Vilmos, Molnár Gusztáv, Szilágyi N. Sándor és Tamás Gáspár Miklós Szövegek és körülmények c. tanulmánygyűjteménye (Bretter György bevezetésével, 1974) s egyes szerzőinek önálló jelentkezése a Forrás-sorozat új vonulataként Tamás Gáspár Miklós (A teória esélyei, 1975), Molnár Gusztáv (Az elmélet küszöbén, 1976), Ágoston Vilmos (Humanizmus: ettől — eddig? 1977) és Szilágyi N. Sándor (Világunk, a nyelv, 1978) köteteivel.

(Ba. S.)

Tóth Sándor: A filozófia a Korunkban. Korunk 1967/2. — Gáll Ernő: Társadalomtudományi hagyományaink. Korunk 1969/7; uő: Nemzet és nemzetiség szociológiai nézetben. Korunk 1970/10. uő: Nélkülözhetetlen elmélet. Korunk 1976/12. — Balázs Sándor: Sors és magatartás. Korunk 1972/2. — Rácz Győző: Lehetséges metafizikák. Igaz Szó 1973/ /6. — Nagy György: Gondolat és funkció. Korunk 1977/4.

Finta Gerő (Tordatúr, 1889. dec. 31. — 1981. júl. 5., Budapest) — költő, műfordító. A Bethlen-kollégiumban érettségizett, a budapesti egyetemen jogi és bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd Kolozsvárt tanári oklevelet szerzett. 1915-től a székelyudvarhelyi, 1928-tól a kolozsvári ref. kollégium tanára, 1941-től a nagyváradi ref. leánygimnázium igazgatója. 1945 óta a Magyar Népköztársaságban él. Tagja volt a Kemény Zsigmond Társaságnak és az Erdélyi Irodalmi Társaságnak. Költeményei, műfordításai, kritikai írásai a Cimbora, Erdélyi Szemle, Vasárnapi Újság hasábjain jelentek meg, a Pásztortűz állandó munkatársa.

Költői indulása az I. világháború idejére esik, a 20-as években sűrűn közöl, a 30-as években egyre ritkábban szólal meg, s többnyire műfordításokkal jelentkezik. Első kötete (A fák. Székelyudvarhely 1923) két ihletforrásból táplálkozik: szerelmi lírájának visszafogott hangja remegő vágyakozást sugároz, természetrajongása Áprilyval rokonítja. Második kötetén (Pacsirtaszó. Kv. 1927) eluralkodik a tépelődés. Társtalanságában úgy érzi, mintha népének végzete benne teljesedne ki (Erdély porondjára bukott gladiátor, Kuruc kesergő Majtény után). A hangütés arisztokratizmusa Ady-hatást sejtet, a szónokiasság, programszerűség csökkenti a művészi kifejezés hitelét. Több verse lengyel fordításban is megjelent.

Eminescu költészetének jeles tolmácsolója. Eminescu költeményeiből (Kv. 1939) c. kötete 35 verset tartalmaz, benne nagy gondot fordít a szöveghűségre, legsikerültebb a dalszerű és rövid költemények átültetése. Octavian Goga több versét, Mihai Sadoveanu és Brătescu-Voineşti elbeszéléseit fordította magyarra. Irodalomtörténeti munkája: Berzsenyi Dániel és költészete szemelvényekkel (Hasznos Könyvtár 12. Brassó 1936).

Walter Gyula: F. G. Pásztortűz 1926/23. — Bardócz Árpád: Eminescu költeményeiből. F. G. fordításai. Erdélyi Helikon 1939/4.

Finta Zoltán (Nagyajta, 1896. ápr. 7. — 1947. okt. 6., Budapest) — újságíró, költő. Erzsébetvároson végezte a középiskolát, katonai szolgálata miatt félbemaradt kolozsvári orvosi tanulmányai után 1921-től újságíró kolozsvári napilapoknál (Ellenzék, Keleti Újság). 1924–25-ben a kolozsvári Népújság c. “független politikai napilap” felelős szerkesztője; lapjának “Hasznos mulattató” c. rovatában színvonalas irodalmi anyagot közölt. A 20-as évek második felében a Temesvári Hírlap, a 30-as évek közepén a Brassói Lapok belső munkatársa, 1940-ben a Keleti Újság szerkesztője lett Kolozsvárt.

Költőként a Napkeletben (1920–22), majd a *Tizenegyek antológiájában jelentkezett 1923-ban. Az Erdélyi Helikon munkatársa, a KZST tagja. Két önálló verskötete: Bort, búzát, békességet (Tv. 1926) és Valaki, ismeretlen (Kv. 1942). Verseit sajátos zeneiség hatja át, de nem mentesek a szenvelgéstől. A Magyar Nép Könyvtára c. sorozat 36. számaként egy kötetnyi népolvasmánynak szánt elbeszélést (Jancsi és Juliska. Kv. 1929), a Brassói Lapok Ajándék regénytár sorozatában pedig két regényt jelentetett meg. A Huszár Emillel közösen írt Kőkereszt (Brassó 1934) a gazdasági válság hullámverésében vergődő székely cselédleány sorsát ábrázolja, Minden férfi gazember c. regénye (alcíme: Hangos filmhíradó városunk életéből. Írta az élet. Fényképezte Finta Zoltán. Brassó 1934) ponyvára szánt újságírótörténet.

Hegyi Endre: Egy verskötet margójára. Pásztortűz 1942/7.

Fischer Aladár — *Havi Szemle; *Kölcsey Egyesület

Fischer István — *televízió és irodalom

Fischer Miklós (Temesvár, 1893. júl. 11. — 1977. márc. 21., Temesvár) — közíró. Középiskolai tanulmányai elvégzése után katonaként bejárja az I. világháború frontjait. 1919-ben a temesvári városháza szolgálatába lép; a 30-as évek elején több újságcikkel és brosúrával szorgalmazza a házi alkalmazottak otthonának létrehozását a cselédek művelődési szín­vonalának emelésére, életkörülményeik javítására. A temesvári cselédotthon létre is jön, s mintájára más városokban is alakítanak hasonló intézményeket. Cselédek a válaszúton c. tanulmányfüzete 1933-ban jelent meg Temesvárt. A felszabadulás után részt vett a fogyasztási szövetkezetek megszervezésében, majd 1950-ben a munkaügyi minisztérium megbízásából kidolgozta a nyugdíj egyesületek működési szabályzatát s a temesvári szervezet első elnöke lett.

fizikai szakirodalom — a mozgó anyag általános sajátságaival és törvényeivel foglalkozik. Mechanikai és akusztikai, hőtani, elektromosságtani, fénytani és atomisztikai szakirodalomra vagy a tanulmányozott tárgy mérete szerint makrofizikai, molekuláris fizikai, atom- és atommagfizikai szakirodalomra tagolódik. A fizika fejlődése során szükségszerű munkamegosztás alakult ki a fizikusok közt, egyesek inkább kísérleti, mások elméleti, ismét mások pedig a fizika gyakorlati alkalmazására vonatkozó kutatásokat folytatnak. A fizika szoros kapcsolata a természettudományok többi ágával sok határtudományi szaktanulmányt szült: asztrofizikai, geofizikai, biofizikai, fizikai-kémiai műveket. Az asztrofizikát a *matematikai szakirodalom, a fizikai-kémiát a *kémiai szakirodalom keretében tárgyaljuk.

A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem természettudományi karának keretében (1940–44); a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem természettudományi karán (1945–52), majd a matematika–fizika kar (1952–59) és a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola keretében (1961–79) folyt magyar nyelvű felsőfokú fizikai oktatás. A kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem fizika karán napjainkig egyes tantárgyakat magyar nyelven is előadnak. Magyar nyelvű fizikai szakközleményeket a Ferenc József Tudományegyetem kiadványai, a Bolyai Tudományegyetem Acta Bolyaiana c. folyóirata, valamint a Matematikai és Fizikai Lapok közöltek. 1959-től a fizikai szakcikkek elsősorban román nyelven vagy más, idegen nyelveken jelennek meg különféle szakkiadványokban. A hazai magyar szerzők fizikai szak- és tudománynépszerűsítő könyveikkel jelentkeznek anyanyelvükön.

A kísérleti fizika nagymestere a kolozsvári egyetemen 1940 és 1944 közt a Kis-Küküllő vármegyei születésű Gyulai Zoltán volt, a szilárdtest-fizika nemzetközi hírnevű kutatója, aki a kristályhibák kutatásával, a kristálynövekedéssel, a tűkristályok előállításával, az alkáli­halogenid kristályok optikai, elektromos és fényelektromos tulajdonságaival kapcsolatos eredményeit közölte. Kiváló oktató volt, a “Gyulai-iskolá”-t a fizikai szakirodalom számon tartja. Az elkezdett munkát doktoránsa, László Tihamér folytatta a Bolyai Tudomány­egyetemen, új hírnevet szerezve a kolozsvári kísérleti fizikának. Tanulmányai a következő szakterületekre vonatkoznak: a kristálynövekedés vizsgálata, elektro-, radio- és elektronfizika és méréstechnika, akusztika, elektrogeológia, a fizikai mérések pontossága, az ionoszféra fizikai megvilágításai. A Babeş–Bolyai Egyetemen folytatódó munkássága tanítványainak irányultságát is meghatározta. Közülük Bódi Sándor ugyancsak nemzetközi elismerést váltott ki, Szőcs Huba az elektromos térerősség-változás automatikus-statikus méréstechnikájával kapcsolatos szakmunkákat közölt, Ludmann Tamás a nagyidőállandójú folyamatok korrelációs analízisével, Lapohos János és Jánosi Béla a félvezetők és az ionoszféra tanulmányozásával foglalkozott.

Mellettük Müller Ádám alkalmazott fizikai és Tóth Sándor akusztikai kutatási területen publikált, Kelemen Frigyes a hővezetés elméletéről, diffúzióról, abszorbcióról, Puskás Ferenc pedig a félvezetők fizikája és a spektroszkópia kérdéseiről írt értékes szakdolgozatokat. Néda Árpád termikus diffúzióval, ultrahang-kutatással és a hővezetés elméletével, Heinrich László az alkalmazott fizikával, Kovács Zoltán a mechanikával, Kovács Kálmán az optikával, Nagy László a technikai fizikával, fizikai állandók meghatározásával, infravörös sugárzások és ultrahangok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos szaktanulmányok szerzője.

Az elméleti fizika jeles képviselője volt a kolozsvári egyetemen 1940 és 1948 között Gombás Pál, aki fizikai statisztikával és az atommodellek egyes elméleti kérdéseivel foglalkozott. Tanítványa, Fényes Imre a Schrödinger-egyenlet, az atomszerkezet csoportelméleti tanulmányozása során ért el nemzetközileg számon tartott szakirodalmi eredményeket, termodinamikai-statisztikai kutatásait a Bolyai Tudományegyetemen is folytatva. Neveltje és utóda, Gábos Zoltán ma a Babeş–Bolyai Egyetem ugyancsak nemzetközileg ismert szakembere, dolgozataiban és könyveiben a mechanika alapjaival, a termodinamikai folyamatokkal, a gravitációs tér relativisztikus modelljeivel, a gravitációs tér metrikájával, a Hamilton–Jakobi-elmélet továbbfejlesztésével, a merev testek elméletével foglalkozik.

A kolozsvári fizikusok munkáiból kiemelkednek Koch Ferenc atomfizikai közleményei az RMN- és RES-vizsgálatok területén, valamint Farkas Anna dolgozatai a proton mágneses rezonanciájával kapcsolatos témakörből. Temesvárt Toró Tibor a kozmológia és neutrinofizika alkotó művelője, szakcikkei és könyvei e téren elismert szaktekintéllyé avatták. Ugyanitt Hegedüs Imre az elméleti fizikában közölt értékes tanulmányokat. Iaşi-ban Gottlieb János, Craiovában Magyari Jenő professzorok értek el eredményeket az elméleti fizikában. Bukarestben Niederkorn János energetikai kutatásokkal foglalkozik, kiemelkedők Kemény Péter magfizikai közleményei. A Központi Fizikai és Anyagtechnológiai Kutatóintézet tudományos főkutatójának, ifjabb Bányai Lászlónak fő vizsgálódási területe a szilárdtest-fizika, a szállítási folyamat a kvantumfizikában, a statisztikus mechanika s mindezen tárgykörökben az elméleti modellezés.

A légkör fizikai és meteorológiai jelenségeivel Kolozsvárt Papp Géza és Orbán László mezőgazdasági főiskolai tanárok számos dolgozatban foglalkoznak. Vincze János a biofizika területén közölt számos szaktanulmányt az élő szervezetekben zajló szállítási jelenségek, a sejthártyák modelljei, a vér hidrodinamikus tulajdonságainak tanulmányozása s a komputeres diagnózis alkalmazásának lehetőségei köréből, hozzájárulva a hazai biofizikai kutatások fellendítéséhez. Fontos munkákat közölt Nagy József, a temesvári Orvosi Intézet tanára az ultrahang biológiai alkalmazásáról; Haba Mihály iasi-i biológus professzor a spektroszkópiai vizsgálatokról; Filep Győző, a marosvásárhelyi OGYI tudományos főkutatója az elektronmikroszkóp orvosi alkalmazásairól; Vincze Mária kolozsvári egyetemi tanár a transzportfolyamatok modellezéséről és Katona Éva, a bukaresti OGYI kutatója az elméleti biofizika egyes kérdéseiről. Az ultrahang és az alacsony hőmérsékletek biológiai hatásával foglalkozik Veress Éva.

Magyar nyelvű fizikai szak- és tudományterjesztő munkákat Bukarestben a Technikai Könyvkiadó, a Tankönyvkiadó, a Kriterion s a Tudományos Könyvkiadó, Kolozsvárt a Dacia ad ki szórványosan. Kiemelendő Heinrich László–Koch Ferenc Elemi részek (1958) és Hogyan oldjunk meg fizikai feladatokat? (1972), Koch Ferenc Atommagsugárzások (1963), Vincze János A biológia nagy fejezetei (Kv. 1975) és Az élet fizikája (1977), valamint Niederkorn János A változó energia (1977) c. kötetei. A ~ hazai magyar művelőinek közös munkájaként jelent meg a Fizikai kislexikon (Kriterion Kézikönyvek 1976) Heinrich László szerkesztésében, szerzők: Bódi Sándor, Gábos Zoltán, Koch Ferenc, Néda Árpád és Puskás Ferenc.

(Vi. J.)

C. C. Bedreag: Bibliografia fizici române, biografii. 1957. — Activităţi ştiinţifice a Universităţii din Cluj 1919–1973. Kv. 1974.

Flórián Tibor (Selmecbánya, 1908. ápr. 12.) — költő, műfordító. Középiskolai tanulmányait Szamosújváron és a kolozsvári piarista gimnáziumban végezte, majd a Ferdinand Egyetemen hallgatott jogot. Első verseit az Ellenzék közölte (1928), a Keleti Újság, Jóbarát, A Hírnök, Független Újság s más lapok munkatársa, a KZST tagja.

Az Új Arcvonal c. gyűjteményes kötetben (Kv. 1931) mutatkozott be. Első önálló verseskötete, a Felhők fölött, felhők alatt (Kv. 1935) a Hitel kiadásában jelent meg Reményik Sándor bevezetőjével és Gy. Szabó Béla eredeti fametszeteivel. Ugyancsak Gy. Szabó illusztrálta Vázlatok c. verseskönyvét (Kv. 1936). A fiatal realisták irodalmi csoporto­sulásához csatlakozott, az Új erdélyi antológia c. gyűjteményben (Kv. 1937) is szerepel. Meditatív jellegű, helyenként az expresszionista szabad versek hatását mutató, laza kötésű költeményeiben egyaránt jelen van a vallásos érzés és az erotika, lírájában megszólal a néptestvériség és békevágy. Emil Isac verseit fordította magyarra a Pásztortűz és a budapesti Láthatár számára, átköltésében jelent meg Krisztus árnyékában címen (Kv. 1938) magyarul Octavian Şireagu egy teljes kötetnyi prózai költeménye. A II. világháború alatt mint egy sebesültszállító oszlop parancsnoka nyugatra sodródott, újabb magyar verseskötetei Németországban jelentek meg; 1949 óta Amerikában él. Mint egy magyar könyvkiadó társaság elnöke 6 magyar nyelvű tankönyvet jelentetett meg az Egyesült Államokban élő magyarok számára. A nemzetközi PEN Club tagja, egyes írásait román, angol, német, francia és török nyelvre is lefordították.

Szemlér Ferenc: F. T.: Felhők fölött, felhők alatt. Erdélyi Helikon 1935/7. — Korvin Sándor: Két fiatal költő… 2. F. T.: Felhők fölött, felhők alatt. Korunk 1935/10. — Szenczei László: F. T. Vázlatok. Független Újság 1937/2.

Fodor Balázs (Kercsed, 1896. ápr. 24.) — munkásíró. Budapesten végzett díszműipari szakiskolát, Kolozsvárt kisipari üzemekben dolgozott, majd az állami vasutak műszaki raktárnoka. 1921-ben a Fáklya szerkesztőbizottsági tagja. Cikkei jelennek meg a legális munkássajtóban, forradalmi verseit az illegális sajtó közölte. 1945-ben a Szakszervezet c. folyóirat munkatársa.

J. L. (Jordáky Lajos): Szocialista költészetünk forrásainál. Korunk 1961/10.