Romániai magyar irodalmi lexikon

Feszt György, id. (Kolozsvár, 1889. ápr. 13. — 1952. jan. 7., Marosvásárhely) — orvosi szakíró, Ifj. ~ György apja. Oklevelet 1912-ben Kolozsvárt szerzett, 1913-tól egyetemi tanársegéd, 1919-től röntgenszakorvos Kolozsvárt, 1941-től a kolozsvári egyetemen a röntgendiagnosztika előadótanára, 1945-től Marosvásárhelyen az OGYI röntgentani klinikájának vezetője, az orvosi kar dékánja, majd az intézet rektora. Az Erdélyi Orvosi Lap, Magyar Röntgen Közlöny (Bp.), Magyar Nőgyógyászat (Bp.), EME Értesítő, Ardealul Medical, Orvosi Szemle (Kv.) c. szakfolyóiratokban közölt írásai a röntgenvizsgálatokkal foglalkoznak s a gyulladásos és daganatos betegségek sugárkezelését tárgyalják. Közéleti vonatkozásban a két világháború között az orvosok szervezkedéséről s az egészségügyi közigazgatásról jelentek meg írásai az Erdélyi Orvosi Lapban, a felszabadulás után az Ardealul Medicalban a román–magyar orvosi együttműködésről írt. Jelentős szerepe volt a marosvásárhelyi orvosi felsőoktatás megszervezésében. Tankönyve: Az orvosi röntgentan elméleti alapismeretei (Mv. 1948).

Feszt György, ifj. (Kolozsvár, 1925. szept. 15.) — orvosi szakíró. Id. ~ György fia. Az orvostudományok doktora (1963), a gyógyszertan egyetemi tanára a marosvásárhelyi OGYI-ban. Hazai és külföldi szakfolyóiratokban és gyűjteményes kötetekben (többek közt az EME Értesítő, Orvosi Szemle — Revista Medicală, Farmacia, Medicina Internă, Revue Roumaine de fiziologie, a budapesti Acta Phisiologica Hungarica hasábjain) megjelent mintegy 80 dolgozata a gyógyszerhatástan és a kísérletes kórtan körébe vág; főleg az idegrendszerre ható gyógyszerek és egyes hazai gyógynövények hatását taglalja. Szakmája közérdekű kérdéseiről a Korunkban és más folyóiratokban közölt több tanulmányt. Több kőnyomatos magyar nyelvű jegyzet társszerzője (Gyógyszertani jegyzet I–III. Mv. 1954–55) vagy szerzője (Gyógyszertan. Mv. 1961; újabb kiadás 1979). Társszerzője a Bukarestben 1964-ben kiadott Farmacologie c. tankönyvnek, s ugyanezen címmel saját román nyelvű kőnyomatos jegyzete is megjelent (Mv. 1965; új kiadás 1979).

Feszt László (Kolozsvár, 1930. okt. 17.) — képzőművész. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári piarista gimnáziumban, majd a gép- és villamosipari líceumban végezte. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán tanult, s itt tanít, amióta tanulmányait befejezte. 1976-tól a főiskola rektora. Első novella-illusztrációi 1951-ben az Utunkban és a Dolgozó Nőben jelentek meg. 1956-ban Tóth Samu biztatására készíti első könyvgrafikáit. Tizenöt év alatt több mint 200 szépirodalmi és tankönyvet illusztrált és tervezett. Emellett elsősorban mint az Utunk és a Napsugár illusztrátora kivételes szakmai felvértezettséggel követte aprólékosan tárgyhű, majd sajátosan felbontott látomásmontázsokkal a romániai magyar szépírás pályaívét. Keze alól került ki a mai erdélyi könyv- és folyóiratgrafikusok derékhada. Irodalmi vonatkozású munkái közül kiemelkedő Szabó Gyula Gondos atyafisága 1. és 2. kiadásának, Benedek Elek Százesztendős jövendőmondó c. gyűjteménye két kötetének, Huszár Sándor Kokó, a bohóc, Szemlér Ferenc Egy életen át, Hornyák József Romantika c. köteteinek és a Horizont-könyvek első sorozatának kötésterve, borítója s illusztrációja. Újabban szívesen foglalkozik könyvjegygrafikával (*ex libris). Már első külföldi jelentkezése alkalmából 1972-ben elnyerte Dániában a XIV. Nemzetközi Ex Libris Kongresszus pályázatának II. díját.

Murádin Jenő: Egy grafikus metamorfózisa. Korunk 1970/3. — Gábor Dénes: F. L. Kisgrafika, Bp. 1973/1.

Fey László (Marosvásárhely, 1925. szept. 5.) — pedagógiai író. Középiskolát szülővárosában végzett, tanári képesítést a Bolyai Tudományegyetem kémia karán szerzett. A Móricz Zsigmond Kollégium tagja volt. 1949-től 1957-ig egyetemi beosztásban, utána középiskolában tanít. Pedagógiai és módszertani cikkeit a Tanügyi Újság, A Hét, Korunk, Ifjúmunkás, Era Socialistă, Revista de Pedagogie s más folyóiratok közlik. Tanulmánnyal szerepel a Viaţa Şcolii (1973) és a Şcoala şi elevii (1974) c. gyűjteményes kiadványokban. A Hét tudományterjesztő pályázata során Berde Áron-díjban részesült (1975).

Fiatalok — az Igaz Szó melléklete Gálfalvi György és Markó Béla szerkesztésében. 1978-ban Tavasz, Nyár és Ősz jelzéssel külön, Tél jelzéssel a 12. lapszámba kötve a második Forrás-nemzedéket követő új irodalmi hullám tagjait juttatta nyilvánossághoz. Főbb munkatársai: Adonyi Nagy Mária, Boér Géza, Bréda Ferenc, Egyed Péter, Horváth Alpár Szilamér, Hürkecz István, Mózes Attila, Palotás Dezső, Szász László, Veress Gerzson.

A kísérletezés felelőssége. Vita a hazai fiatal magyar prózaírók munkásságáról. Igaz Szó 1977/12.

Fiatal Szívvel — a kolozsvári Brassai Sámuel Ipari Líceum időszaki diáklapja. Főszerkesztője Józsa György tanár. Román és német nyelvű cikkeket is közöl. Első, még nagy formátumú kőnyomatos száma 1967 júniusában jelent meg, benne Szöllősi Ferenc igazgató ismertette a lap keletkezésének körülményeit és célkitűzéseit. A 3. számtól (1969) kezdve nyomtatásban, kis formátumban adják ki. A 4–5. szám (1970) ünnepi kiadvány annak tiszteletére, hogy a líceumot Brassai Sámuelről nevezték el. Írók és tudósok ismertetik benne az erdélyi polihisztor sokoldalú munkásságát. Itt indítják A több mint 400 éves múlt haladó hagyománya kötelez c. iskolatörténeti, valamint a híres tanítványokat bemutató Arcképvázlatok cikksorozatot. Figyelemre méltó Az osztályfőnöki órák naplójából c. sorozat, melyben Árkossy Sándor tanár osztályfőnöki óráira meghívott írók, művészek, közéleti személyiségek egy-egy nyilatkozatát, üzenetét és arcképét közlik.

Ficzay Dénes (Arad, 1921. dec. 27.) — irodalomtörténész, bibliográfus. A középiskolát szülővárosában végezte, magyar–olasz szakos diplomát szerzett Kolozsvárt. Mint egyetemi hallgató az Erdélyi Helikon belső munkatársa. Tanári pályáját Kolozsvárt kezdte, 1945 óta líceumi tanár Aradon. Könyvismertetései, folyóiratszemléi, irodalmi emlékezései az Utunk, Igaz Szó és a helyi sajtó hasábjain jelennek meg; számos irodalmi dokumentumot közölt a hazai és magyarországi irodalomtörténeti szaksajtóban, értékes adalékokat szolgáltatva Jókai, Mikszáth, Justh Zsigmond, Ady, Kosztolányi, Tömörkény, Juhász Gyula, Krúdy, Karinthy, Móricz, Papp Dániel s a romániai magyar írók közül Kuncz Aladár, Gaál Gábor pályaképéhez. A NyIrK és a budapesti Irodalomtörténeti Közlemények állandó munkatársa. Bibliográfiai tevékenysége során 10 000 tételből álló helytörténeti bibliográfiát állított össze Arad művelődéstörténetéhez. Az irodalmi helytörténet egyik úttörője, Aradi krónika c. esszéi az Igaz Szóban (1971) megjelenítették a múltból szülővárosának pezsgő irodalmi életét. A Tóth Árpád Irodalmi Kör egyik megalapítója és előadója. Két különlenyomata: Török Gyula levelei családjához (Bp. 1965); Ady, A Holnap és a Nyugat Aradon (Kv. 1967).

Használja a Galsai János álnevet.

Figyelő — *Vörös Zászló

Fikk László (Marosvásárhely, 1920. febr. 2. — 1969. ápr. 27., Marosvásárhely) — könyvtáros, bibliográfus. Középiskolát szülővárosában a ref. kollégiumban végzett, főiskolai tanulmányait a gyulafehérvári kat. teológián kezdte, ösztöndíjasként Rómában folytatta, és Kolozsvárt fejezte be 1943-ban a bölcsészkaron. Előbb középiskolai tanár Marosvásárhelyen, 1945-től a Teleki–Bolyai Könyvtár főkönyvtárosa. Több bibliográfiai művet szerkesztett; munkatársaival összeállította a Teleki–Bolyai Könyvtár ősnyomtatványainak katalógusát (Catalogus incunabulorum Bibliothecae Teleki–Bolyai, MCMLXXI).

Filep Győző — *fizikai szakirodalom

film és irodalom — a művészet e két ága tárgykörben is, stílusban is hat egymásra. A filmművészet, függetlenítve magát a színpadi művészettől, sajátos kifejezési formákat keresett, de az irodalomból maga is átvette a témákat és saját nyelvezetéhez idomította a forgatókönyvek nyomán vászonra kerülő regények, elbeszélések vagy színdarabok anyagát.

Kolozsvárt már 1913-ban elkészült az első erdélyi némafilm, A sárga csikó, Csepreghy Ferenc népszínműve nyomán, Janovics Jenő színigazgató kezdeményezésére; 1914-ben megalakult a PROJA (Projectograph Janovics) stúdió,⁹⁷ s az öt év alatt (1914–18) elkészült 48 film közt a nagy sikert aratott Bánk bán, az Arany-ballada nyomán készült Tetemrehívás, valamint Bródy Sándor A tanítónő, Csíky Gergely Nagymama, Gvadányi József A peleskei nótárius, Szigligeti Ede Liliomfi c. színműveinek filmváltozata szerepel. A Havasi Magdolna c. filmben (1915) románok és magyarok együtt jelennek meg színes népviseletükben.

Janovics Jenő 1920-ban is rendezett még Kolozsvárt filmet C. Levaditi román professzor és Gyulai Jenő A világ rémségei c. forgatókönyve alapján. A cselekményes formába öntött egészségügyi oktatófilm főszerepeit Fekete Mihály, Poór Lili, Izsáky Margit, Baróthy Erzsi, Lengyel Vilmos, Nagy Gyula és Bretán Miklós játszotta. A hangosfilm első korszakában Romániában nem született magyar nyelvű és témájú film, annál szorosabb együttműködés jött létre a román és a magyar filmesek között. Az Első szerelem c. film a budapesti Hunnia Studió és az aradi Standard Film közös alkotása, magyar változatát Fejős Pál rendezte, a román változat forgatókönyvét N. D. Cocea készítette; közreműködött benne a bukaresti és a budapesti opera, külső felvételekre a kalotaszegi Szucságon került sor román és magyar lakosok bevonásával (1934). Budapesten filmesítették meg az erdélyi származású Indig Ottó Torockói menyasszony c. erdélyi tárgyú színdarabját (1937), Nyírő József Uz Bence c. regényét (1938), Hunyady Sándor Erdélyi kastély c. színművét (1939).

A két világháború közt jelentősen hozzájárult filmkultúránk elméleti megalapozásához a Korunk, főleg első öt évfolyamával (1926–30); hasábjain sok a filmkritika olyan játékfilmekről, amelyeket a filmtörténet máig is számon tart, és számos tanulmány foglalkozik a film műszaki és művészeti kérdéseivel. Több más filmcikk között az 1926-os évfolyamban Gró Lajos A beszélő film, Hevesy Iván Chaplin, Kállai Ernő Piktúra és film, Kassák Lajos Az orosz film címen értekezik, 1927-ben jelenik meg Gaál Gábor kétrészes nagy tanulmánya, A film és kritikája, 1928-ban Diószeghy Tibor Tragikus hős a filmen, 1930-ban Balázs Béla A kispolgár és a film, Dienes László (d. 1. szignóval) Szociális riportázsfilm és Moholy Nagy László Az új film problémái c. nagy lélegzetű írásait közli a lap. A gazdag anyag szerepet játszott abban, hogy korszerűsödő művelődésünkbe a film megújulásával egyidejűleg épült be az igényes filmkultúra.

A 40-es évek egyik legjelentősebb magyar filmje Nyírő József Emberek a havason c. regényéből készült; Szőts István rendezte, aki Fekete Ferenc operatőrrel s a főszerepekben Görbe Jánossal és Szellay Alice-szal “olyan gyönyörű filmkölteményt varázsolt filmszalagra, amely meghökkentette a filmszakmát és a közönséget egyaránt” — amint az egyik színházi lap megállapította. A film elnyerte a velencei biennálé nagydíját. Filmsiker volt Séfeddin Sevket Tibor kolozsvári író Kalotaszegi madonna c. regényének (Kv. 1943) vászonravitele is. A felszabadulás után Tamási Áron nyomán magyar filmgyárban készült Mezei próféta (1948) nem aratott sikert. 1957-ben ugyancsak Budapesten megfilmesítették Hunyady Sándor egy régi kolozsvári elbeszélését (Bakaruhában), a kolozsvári Bara Margittal a női főszerepben.

Az utóbbi években a román filmgyártás készített Sütő András írásaiból két román nyelvű filmet. Az egyik rövidfilm (Félrejáró Salamon), a másik a Tékozló szerelem c. rendes játékfilm, amely Castelanii címen került forgalomba, Domokos Géza Utak c. filmriportja Kovászna megyéről folytatja a sort; ez kétnyelvű; egy újabb filmje (De bună voie şi nesilit de nimeni, magyar címe Minden kényszer nélkül) 1974-ben került bemutatásra Széles Annával és Fábián Ferenccel a főbb szerepekben, Maria Callas-Dinescu rendezésében. A magyarországi filmgyártás jelentős alkotása a kolozsvári Bodor Ádám Plusz–mínusz egy nap c. elbeszéléséből készült film Fábri Zoltán rendezésében; a szerző Utasemberek c. novelláját ugyanott Bacsó Péter filmesítette meg. A Sütő András hasonló c. drámájából készült magyar film, a Csillag a máglyán, 1979-ben került a budapesti közönség elé, Ádám Ottó rendezésében.

A romániai magyar filmgyártás csírái mutatkoznak a Román Televízió magyar adásai számára készült művészi tévéfilm műfajában (*televízió és irodalom). Külön figyelmet érdemel Szilágyi V. Zoltán Gordiuszi csomó c. rajzfilmje, amely a bukaresti Animafilm műhelyében készült s 1980-ban a rajzfilmek zágrábi világfesztiválján első díjat kapott.

Török László: Janovics Jenő filmjei az emlékezet vásznán. Korunk 1968/6. — Gheorghe I. Bodea: A román–magyar filmkapcsolatok múltjából. Korunk 1969/8. — Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története. 1903–1930. (1980). — Fodor László: Kolozsvár mozitörténete. Román nyelvű kézirat a romániai Nemzeti Filmarchívum tulajdonában, Bukarestben.

Film–Riport — havonta kétszer, egy időben hetente megjelenő nagyváradi filmlap. 1923. máj. 1-jén indult a Dorian-Film RT filmkölcsönző vállalat lapjaként. Beköszöntőjében Adorján Péter főszerkesztő (a főrészvényes Adorján Emil fia) a következőket írja: “Kell egy sajtóorgánum, amely a közönséget a filmhez nemcsak a mozgószínházi előadások alatt, hanem azok előtt és után is közelebb hozza.” 1926 őszétől (a 87. számtól) kezdve az Erdélyi és Bánáti Filmszínházak Szövetségének közlönye.

Gazdag irodalmi és művészeti anyagából kiemelkedik Kertész Mihály, Szabó Dezső, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Szép Ernő, Herczeg Ferenc, Balázs Béla nyilatkozata a filmről; a lap angol (D. W. Griffith), német (Max Reinhardt), francia (Lumière), orosz (Lunacsarszkij) szakemberek írásait közli a filmről, beszámol a romániai filmgyártás kezdeteiről, többek közt a Nagyváradon készült Légből kapott szerelem c. filmszkeccsről (1927). Irodalomtörténeti dokumentumok a beszámolók magyar íróknak a filmhez fűződő kapcsolatairól: Lengyel Menyhért, Emőd Tamás, Bíró Lajos, Molnár Ferenc műveinek filmesítéséről van itt szó. A maga korában úttörő módon foglalkozik a ~ a szovjet filmgyártással, többek közt a Rettenetes Iván c. filmmel (1928). Egyik technikai rovatvezetője Londonból Adorján Pál. A folyóirat képanyagából kiemelkedik a Nagyváradról Párizsba elszármazott Váradi Albert festőművésznek a mozival kapcsolatos tollrajz-sorozata. A lap 1929-ben szűnt meg.

filmsajtó — A sajtó sajátos termékeiként születtek meg a film népszerűvé válásával egy időben az ún. filmlapok. Legtöbbjük a nagyobb filmkölcsönző vállalatok érdekkörébe tartozott, s elsősorban filmek ismertetésére, reklámozására s a filmvilág híreinek bemutatására vállalkozott, de a művelődéstörténész számára is gazdag anyagot tartalmaz mindegyikük. Ilyen filmlap volt Aradon (Film 1922; Film és Mozi 1928–32; Filmújság 1937), Temesvárt (Mozirevü 1922–23; Színház és Mozi 1922–32; Filmrevue 1931–35; Film 1933–39; Film-Varieté 1935), Nagyváradon (Film–Riport 1923–29; Színház és Mozi 1934), Szatmáron (Moziújság 1930; Cinema–Mozi 1937); Brassóban (Cinéma-Modern 1927–28), Gyulafehérváron (Cinema & Film 1923–25), Kolozsvárt (Színház és Társaság 1919–27; Színház és Film, majd Színház és Mozivilág 1928–31; Színház és Mozi 1931–32; Erdélyi Színpad és Mozi, majd Színpad és Mozi 1932–40; Színház és Mozi 1945–46) és Marosvásárhelyen (Színház és Mozi 1923). Közülük kiemelkedik a Nagyváradon kiadott *Film–Riport c. lap, amely a film és színpad viszonyáról, az irodalmi filmről és a filmkéziratról, a film szociális hatásairól, a film és a nemzeti ízlés összefüggéseiről és a filmesztétikáról vetett fel érdekes és értékes gondolatokat.

Közölt filmtematikájú cikkeket a napi- és időszaki sajtó is, ez azonban nagyrészt a filmek ismertetésében, a mozivilág történeteinek és eseményeinek közlésében merült ki. A marxista filmesztétika területén a két világháború között a Korunknak volt különleges jelentősége: itt jelenik meg többek közt Moholy Nagy László Új filmkísérletek c. jelentős írása (1933/1). A szocialista építés új korszakában a filmkultúra szerepe nálunk is megnövekedett. Az Utunk, A Hét, az Új Élet rendszeresen közöl filmesztétikai és filmtörténeti cikkeket, s a Korunk új folyamában filmsúlypontú szám is megjelenik (1973/5). Sorozatos filmesztétikai cikkeivel és filmkritikáival szerepel A Hétnél Halász Anna, a Művelődésnél és a kolozsvári Igazságnál Krizsán Zoltán, az Ifjúmunkásnál Müller Ferenc és az Új Életnél Török László.

filológia — a görög–latin philologia ('a szó szeretete') mai jelentését figyelembe véve, a romániai magyar ~ nyelvünk, irodalmunk és művelődésünk értékeinek ama vizsgálata, amely a szövegelemzést és -gondozást a forráskutatással, tárgytörténeti és életrajzi adatok feltárásával s a kapcsolattörténeti vonatkozások kiaknázásának komplex módszerével párosítja.

Fokozott mértékben támaszkodik intézményes keretekre. A két világháború közt az Erdélyi Irodalmi Szemle szerkesztősége, az EME és levéltára, a Székely Nemzeti Múzeum, majd a 40-es évek elején az ETI töltötte be ezt a szerepet. Csűry Bálint Szamosháti szótára és György Lajos A magyar regény előzményei c. kötete mellett a ~-i munka folytonosságát Bitay Árpád, Rajka László s Herepei János biztosítja. Új nemzedék jelentkezik Szabó T. Attila, Blédy Géza és Jancsó Elemér személyében.

A romániai magyar ~ mai fő bázisai egyetemi és főiskolai tanszékek, akadémiai és dokumentációs könyvtárak, kutatóintézetek, könyvkiadók. Sokrétű ~-i kutatások tükre a NyIrK. Önálló kötetekbe foglalt eredményekkel időrendben Jancsó Elemér, Antal Árpád, Szigeti József, Benkő Samu, Szabó György jelentkezik. A dokumentációs könyvtárhálózat gyűjteményeinek felhasználásával került sor a marosvásárhelyi nyelvemlékek közzétételére Farczády Elek és Szabó T. Attila, majd Rettegi György emlékiratának teljes kiadására Jakó Zsigmond gondozásában.

Ki nem aknázott lehetőségekre utal Bustya Endre-Ady-kiadványaival és Vigh Károly régi városi jegyzőkönyvek tanúvallomásaival. Csúcsteljesítményeket mutat fel a *szótárirodalom, így a nemzetközi sikerű *Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Új eredményeket ígér a fiatal filológus nemzedék — Cs. Gyímesi Éva, Molnár Szabolcs, Péntek János, Rohonyi Zoltán — elméleti igényessége.

filozófiai irodalom — indulását és kibontakozását a romániai magyar szellemi életben nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a filozófiát művelő intézményi keretek felső fokon a felszabadulásig terjedő időszakban szinte kizárólag az egyes felekezetek teológiai fakultásain léteztek. Így a ~ nálunk kezdetben jórészt vallásfilozófiai, teológiai jellegű volt. Az írásbeli formát öltött hazai magyar nyelvű filozófián belül viszont a két világháború között sok árnyalat, számos álláspont jelentkezett. Megtaláljuk a nyíltan antikommunista nézetektől kezdve a bigott vallásosság hirdetésén vagy az “istenkeresés”-en, a keleti vallásokkal való kacérkodáson át egészen a durva, mechanikus társadalmi determináltság hangsúlyozásáig (ilyen Ligeti Sándor főleg Spencertől ihletődő elmélete) a legkülönbözőbb forrásokból merítő burzsoá nézeteket, amelyekkel nemcsak a marxista baloldal állt szembe, hanem sok vonatkozásban az osztálytartalmában ugyan szintén polgári, de minden idealizmus ellenére becsülendően útkereső, esetenként a demokratikus, népi-plebejus magatartásig eljutó bölcselkedés is. Ez a sokirányú tájékozódás azonban ritkán eredményezett magvas filozófiai tanulmányokat, inkább csak a válságba jutott liberális, felvilágosult polgárság érték­keresésének, az értelmiség tapogatózásainak jele volt.

A magyar polgári filozófia hagyományai közül különösen a fichteánus Böhm Károly (1846–1911) kolozsvári egyetemi tanár tanítása élt tovább, s a Böhm-tanítvány Bartók György érdeklődése Kant iránt a 20-as években az EME keretében is hangot kapott.

A társadalmi gyökereiben polgári ~ egyik kiemelkedő hazai képviselője Tavaszy Sándor ref. teológiai tanár volt, aki a német filozófiából ihletődve főleg vallásfilozófiát művelt, fogékony volt az etika iránt, s az egyetemes filozófiai gondolkodás nagyjainak hatása alatt állt. A 30-as évek kezdetén támadta a marxista filozófia egyes tételeit (A szociális és gazdasági törekvések theológiai-ethikai megítélése, Kv. 1931), ugyanakkor az egzisztencializmus első hazai terjesztői közé tartozott (A lét és valóság, Kv. 1933; Az egzisztencializmus filozófiájának alapproblémái, Kv. 1933), de a fasizmus előretörésekor, a II. világháború küszöbén eljutott a fajelmélet evangéliumi alapról való elítéléséhez (Az ethika mai kérdései, Kv. 1939).

Varga Béla, a későbbi unitárius püspök, aki még az I. világháború előtt Böhm Károly és Bartók György értékelméletének jegyeit magán viselő axiológiai, logikai munkákat közölt, számos filozófiai tanulmányt jelentetett meg (Gondolatok a neveléstan értékelméleti megalapozásához, Szeged 1922; A mai közszellem pszichológiája, Kv. 1928; Az individualitás kérdése, ETF 46. Kv. 1932). Elméleti eszmefuttatásai kapcsolódtak a kor valóságához, munkáiból kicsengett az is, hogy a romániai magyarságnak — az individuumok kollektivitásának — a nagyobb egységbe, a romániai állam- és jogrendbe szervesen beépülve kollektív individuumként kell léteznie, s ennek az individualitásnak a közszellemben kell megnyilvánulnia. A filozófia egyetemes kérdéseit időtállóan taglalta. Ő eddig az egyetlen olyan két világháború közti hazai magyar bölcselő, akinek munkáiból válogatás jelent meg a felszabadulás után (Varga Béla: Bölcseleti írások. Téka 1979).

A katolikus szárny főleg Aquinói Tamás eszméinek újjáélesztésén munkálkodott, így neotomista hangvételű írásai jelentek meg Hirschler Józsefnek; ennek a vonalnak azonban nem voltak nagyságrendben Tavaszyhoz vagy Vargához mérhető filozófus egyéniségei.

A két világháború közötti romániai magyar filozófiai gondolkodásban a Varga- vagy Tavaszy-féle szakbölcseleti értekezések inkább kivételszámba mentek, bölcseleti mag rendszerint a nem kizárólagosan filozófiai arcélű közleményekben, esszékben, a nemzetiségi közösség társadalmi, etikai, szellemi valóságát érintő sorsproblémák tárgyalásakor jelentkezett. Ez a jelenség egyebek között a kisebbségi szellemi élet és intézményiség szükségképpen kevésbé tagolt jellegéből eredt. Jól igazolja mindezt az, hogy Makkai Sándor könyvei (Magyar fa sorsa, Kv. 1927; Magunk revíziója, Kv. 1931), valamint a körülöttük kibontakozott eszmei összecsapások bölcseleti mondanivalóval is telítődtek: Ady Endre sorslátásának értékelésekor a társadalmi meghatározottságot különbözőképpen megközelítő filozófiai eszmék ütköztek össze.

A 20-as és 30-as évek polgári-kispolgári ~ma — bár szorosan kapcsolódott a nemzetiségi sorskérdésekhez — tematikájában, témakezelésében közel állt nemcsak a korabeli magyarországi, hanem az akkori román filozófiához is. A párhuzamosságon túl nemegyszer még az egymásra hatást is ki lehet mutatni. Így a társadalombölcseleti alapzatra épülő Gusti-féle szociológiai iskola erőteljes befolyást gyakorolt a romániai magyar faluszociológiára, mindenekelőtt a Szabó Dezső-féle romantikus parasztszemléletet befogadó Erdélyi Fiatalok munkásságára, de a monografikus vizsgálódással összevágó törekvések jelentkeztek a Gusti-hatást asszimiláló magyarországi faluláttatásban is.

Az egykorú ~ban a legkülönbözőbb eszmei ihletést fedezhetjük fel. Dilthey, Bergson, Spencer, Kierkegaard hatása ugyanúgy kimutatható benne, mint a pozitivizmusnak, a szociáldarwinizmusnak, a társadalmi organicizmusnak a jelenléte. A hatások gyakran eklektikusan keveredtek. Nem hiányzott a specifikum hangsúlyozásának — a *transzil­vanizmusnak — filozófiai alátámasztása sem. A számos eszmei hatás nem termelt ki áramlatokat, követőket vagy iskolákat, irányzatról csak a Korunk marxista hangvételével kapcsolatban szólhatunk. A polgári-kispolgári filozófiában azonban a baloldal megtalálta azokat a gondolkodókat, akiket szellemi útitársnak tekintett, sőt a demokratizmus, a nemzetiség védelmének és társadalmi fejlesztésének, a román–magyar testvériségnek az eszméje, a fasizmus- és háborúellenesség szövetségesévé is tehette őket. Ebben az időben az osztályszempontok érvényesítésére a bölcselkedésben, a társadalomszemléletben szűk lehetőségek mutatkoztak. Említésre méltó e tekintetben Mikó Imrének ugyancsak nem a filozófiai szaktanulmányok közé tartozó munkája (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés. Kv. 1932), amely — a szerző filozófiai műveltsége folytán — a tárgyát bölcseletileg is megvilágítja, a korabeli közleményekhez viszonyítva letisztultan mutatja be az osztály­determináltság és a nemzetiségi sors viszonyát.

A proletariátus osztályalapján álló marxista filozófia alkotóműhelye, e bölcselet propagálásának fő orgánuma a Korunk (1926–40) volt. E folyóirat szinte egyedüli lehetőséget nyújtott arra, hogy elmélyültebb filozófiai értekezések formájában ismerjék meg az olvasók a marxi–lenini bölcseletet. Számos bölcseleti telítettségű írás jelent meg a lapban, sok olyan, amely a maga idejében a maximumot jelentette, ameddig a felszabadulás előtt hazánkban a marxista filozófia művelésében el lehetett jutni. A Korunk filozófiai tematikája sokrétű volt, a szó szűk értelmében vett bölcseleti kérdésektől a filozófiával csak érintkező, távolabbi területekig terjedt. A főbb témakörök a következők voltak: