Romániai magyar irodalmi lexikon

F

Fábián Csaba — *matematikai szakirodalom

Fábián Ernő (Kovászna, 1934. okt. 12.) — közíró, kritikus. Sepsiszentgyörgyi középiskolai tanulmányok után a Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem–filozófia szakos képesítést (1956). Illyefalván kezdte tanári pályáját, 1960 óta szülővárosában tanít. A Korunk hasábjain közölt tanulmányokat az ismerethalmozás és önálló gondolkodás helyes arányairól (1969) s a vidéki értelmiségről (1971); ifjúsági sikermodelleket állított fel (1972); A hitvitázó ideológiája c. tanulmánya (Korunk 1979/6) új, elfogulatlan képet ad Szabó Dezső szemé­lyiségéről. Tájékoztató írásait, könyvelemzéseit, világirodalmi szemléit közli az Igaz Szó, A Hét, Tanügyi Újság, Megyei Tükör és a szegedi Tiszatáj. Vidéki helytállás és korszerű művelődés egyeztetését hirdeti, a nemzetiségi kérdés társadalomelméleti megközelítése, az etnikai tudat szociológiája foglalkoztatja. A Látóhatár (Kv. 1973) c. filozófiai-ideológiai antológiában az “eszközember” elemzésével szerepel. Önálló kötetei: az Apáczai Csere János (Kv. 1975) az eddigi kutatások eredményeit összegező világos pályaképen túl különösen a Magyar Encyclopaedia filozófiai vonatkozásait elemzi, új kötete: Az ember szabad lehet. Eötvös József eszmevilága (Kismonográfia, Kv. 1980).

Szigeti József: Új Apáczai-monográfia. Korunk 1976/3. — Imreh István: Tanító élet — alkotó élet. Utunk 1976/43.

Fábián Ervinné, Beer Ilona Mária vagy Elen Mary (Szolnok, 1894. márc. 15.) — ifjúsági író, Brassóban él, a Brassói Petőfi Irodalmi Kör (1947) tagja. Meséket, novellákat közölt a kolozsvári Új Cimbora gyermeklapban és a temesvári Déli Hírlapban. Munkái: Egy csokorba kötött mese (Lugos 1935; németül Ein Märchenstrauss und andere Geschichten, Brassó 1936); Az öreg paraszt (elbeszélések, Déva, 1937).

Fábián Imre (Nagyszalonta, (1945. júl. 2.) — újságíró, folklorista, költő. ~ Sándor öccse. A marosvásárhelyi pedagógiai főiskola elvégzése után a nagyszalontai Arany János Emlék­múzeum igazgatója (1969–71), majd a nagyváradi Fáklya belső munkatársa. Folklórfel­dolgozásait és Arany-kutatásainak eredményét a napisajtó és a Művelődés, Utunk közli; versekkel jelentkezett a Varázslataink (1974) és Hangrobbanás (1975) c. anto­lógiákban. Az Antologie de cultură populară bihoreană I. Balade c. kötetben (Nv. 1979) bihari magyar népdalokat mutat be.

Fábián Sándor (Nagyszalonta, 1937. jún. 16.) — költő. ~ Imre bátyja. Tanulmányait a nagyváradi klasszikus líceumban és a marosvásárhelyi OGYI-ban végezte. 1962 és 1966 között Sarmaságon bányaorvos, 1966 őszétől Nagyváradon üzemorvos. Orvosi és emberi hivatástudattól áthatott verseivel tűnt fel a 60-as évek elején. Tóth Árpádon iskolázott költői képekben a dolgos hétköznapokat, a tudatosan vállalt, derűs jövőt hitelesen szólaltatta meg Nehéz szépség c. Forrás-kötetében (Tóth István előszavával, 1964). Verstémáinak, metaforáinak valósághátterét orvosi élményei jelentik, legjobb költeményeiben a már-már riporteri jelenítést sikerül lírába oldania, általános emberi jelentéssé emelnie. Gyermekverseket is ír, humoros karcolataival az Utunk “Humorú Tükör” rovatának munkatársa.

Újabb verskötetei: A földhöz tartozom (1967); Több kék (Kv. 1972); Nyármadár (Kv. 1976); A piros labda pettyei (verses mesék óvodásoknak, 1979).

Kiss Jenő: Néhány szó egy versről. Igaz Szó 1961/2. — Kántor Lajos: Gyógyítás és ihlet. Utunk 1962/13. — Szilágyi Domokos: Szabálytalan kritika két fiatalról. Igaz Szó

1964/9. — K. Jakab Antal: Új sematizmus felé? Utunk 1967/31. — Márki Zoltán: Az ihlet forrásai. Igaz Szó 1967/11; uő: Fehér szavak. A Hét 1976/32. — Szőcs István: Költészeti eszmény a gyakorlatban. Előre 1972. aug. 12. — Molnos Lajos: Nyármadár. Utunk 1977/29.

ASZT: Interjú és versek. LM 471, 604, 612. — F. S. írói pályájáról. LM 1325.

Fábry Zoltán romániai kapcsolatai — a magyar irodalomban azokkal a sajátosan egyéni írásokkal kezdődtek, amelyekben a csehszlovákiai magyar író és irodalompolitikus a szlovenszkói magyar életet a kolozsvári Keleti Újságban ismertette. Franyó Zoltán lapjának, a Geniusnak, majd az Új Geniusnak munkatársa — ez utóbbiban jelent meg Emberirodalom c. programadó írása is (1925/1) —, Szántó György Periszkop c. lapjának csehszlovákiai szerkesztője. Még a 20-as években Bartalis Jánossal és Ligeti Ernővel is kapcsolatba lépett, könyveiket a csehszlovákiai magyar sajtóban ismertette. Dienes László a Korunk meg­indulásakor bevonta a lap munkatársi gárdájába, ez a kapcsolat mélyült el Gaál Gáborral való évtizedes (1929–39) baráti együttműködéssé. A csehszlovákiai magyar publicista neve felkerült a folyóiratra, s szülőfaluja, a Kassa közelében fekvő Stósz mint a csehszlovákiai szerkesztőség postacíme fogalommá vált: innen bírálta a háborúval fenyegető hitlerista politika szolgálatába szegődött irodalmat s azzal szemben a német és orosz valóságirodalom, a cseh és szlovák antifasizmus, a haladó magyar népi kísérletek dokumentumait mutatta fel. A két szerkesztő avantgardizmusból indult és a valóságirodalomig érlelődött forradalmi irodalomesztétikája szervesen kiegészítette egymást. “Én forrtam, sisteregtem, ő nevelt. Írásaimat szenvedély fűtötte, őt fegyelem vezette, értelmi megállapodottság” — vallja Fábry Zoltán Gaálra emlékezve a Korunk-cikkeiből összeállított gyűjtemény (Valóságirodalom. Pozsony 1967) élén.

A Fábry-cikkek folytatódtak a Korunk új folyamában is, jórészt ezekből állította össze Balogh Edgár az 1970-ben meghalt író emlékére az Egy ember megszólal c. romániai Fábry-kötetet (Téka 1973). A fiatal nemzedék tiszteletét a stószi gondolkodó erkölcsi magatartáskultúrája iránt filozófiai elemzéssel fejezi ki Ágoston Vilmos A humanista Fábry Zoltán hite és félelme c. tanulmányában (Szövegek és körülmények. Antológia, 1974). Romániai kapcsolatait egyre bővebben tükrözi a kiadott *irodalmi levelezés.

Szenczei László: Korparancs. F. Z. könyve. Erdélyi Helikon 1935/2. — Méliusz József: F. Z. Korunk 1935/3; újraközölve Kitépett naplólapok, 1961. 56–59.; uő: Romániai magyar író prágai búcsúja F. Z.-tól. Utunk 1970/24; újraközölve Az illúziók kávéháza, 1971. 225–29. — Robotos Imre: Egy magyar humanista igaza. Korunk 1957/1; uő: A kortárs szemével. Korunk 1974/10. — Gaál Gábor levelei F. Z.-hoz. Korunk 1968/1. — Balogh Edgár: F. Z. tanítása. Korunk 1969/3; uő: F. Z. tíz levele. Igaz Szó 1970/6. — Kovács János: F. Z. és az aradi Genius. Korunk 1973/12.

ASZT: Szilágyi András megemlékezése. LM 904.

Facla Könyvkiadó — a romániai könyvkiadás 1970-es átszervezése után, 1972-ben Temesváron alakult vállalat, amely szépirodalmi, tudományos, politikai és műszaki munkákat jelentet meg román, magyar, német és szerb nyelven, elsősorban bánsági szerzőktől. Magyarul 1972 és 1980 között összesen 29 kötete látott napvilágot. Igazgatója 1978-ig Simion Dima, 1979-től Ion Marin Almăjan író, magyar szerkesztője Mandics György. Programkiadványa Eminescu Luceafărul c. költeményének háromnyelvű kiadása volt Franyó Zoltán fordításaiban, utána Anavi Ádám, Endre Károly, Gittai István, Gherasim Emil verseit és műfordításait, Bálint-Izsák László, Józsa Ödön, Gulyás Ferenc, Károly Sándor, Pongrácz P. Mária és mások elbeszélésköteteit, regényeit jelentette meg. Kiadásában látott napvilágot Neumann Mária, Salló Ervin és Toró Tibor közös kötete Bolyai János geometriájáról (1974), 13 fiatal költő Hangrobbanás c. antológiája (1975), Mandics György Barbu-elemzése (Harmadjáték, 1977), legutóbb Egyed Péter filozófiai eszmefuttatása, A szenvedés kritikája (1980).

Fajankó, később Forma-Fajankó — élclap. Hetente jelent meg 1923. dec. 25. és 1924. máj. 31. között Temesváron. Kezdetben Andreas álnéven Endre Károly szerkesztette, kiadóként Kóra-Korber Nándor grafikusművész szerepelt, főmunkatárs Varga Albert festőművész, aki testvérének, Varga Zsigának a temesvári sajtóban megjelenő tudósításait is illusztrálta. A szerkesztésből 1924. febr. 3. után Endre Károly kivált, mert nem tudott kibékülni a sikamlósságnak is helyet adó képzőművész-szerkesztők szabados koncepciójával; helyébe Varga Zsiga lépett. A lap indulásakor így fogalmazta meg programját: “Riport, élc, tréfa, rajz, karikatúra változtatja benne bőven az aktualitásokat és eseményeket hétköznapiságukból vidámsággá. Elvisz a művészetek vegykonyhájába is, de lepkeszárnyakon; észrevétlen könnyedséggel teremtve meg a viszonyt közönség és művész között.” A lap munkatársai bánsági írók és művészek. Az illusztrációk kőnyomaton készültek.

Fáklya — 1. Az Erdélyi és Bánáti Alkalmazottak Szövetségének hivatalos lapja Kolozsvárt 1920-ban. Felelős szerkesztő Tiron Albani. Azonos szöveggel jelent meg magyar, román és német nyelven. Szakmai kérdésekkel foglalkozott, cikkeket közölt a szocialista művelődési mozgalmakról. Csak 1. száma (1920. jún. 6.) ismeretes.

2. Kolozsvárt 1920 decemberétől a Romániai Szocialista Párt magyar nyelvű hivatalos lapja; 1921. máj. 25-től a KRP magyar nyelvű központi lapja. Felelős szerkesztője Russ György. A munkásmozgalom közleményei és hírei mellett gazdag az ideológiai és szocialista művelődési anyaga. A munkásmozgalmon belül a III. Internacionálé mellett foglalt állást. Tanulmányt közölt Lukács Györgytől az illegalitás és legalitás kérdéséről, publicisztikai cikket Gábor Andortól, verseket Pártos Zoltántól és Keresztúry Sándortól, részletet Henri Barbusse Világosság c. regényéből és beszámolót Tessitori Nóra szavalóestjéről. A lapot a hatóságok: betiltották.

3. Az RKP tartományi bizottságának hetilapjaként indult Nagyváradon 1946. aug. 11-én, számozás szerint a Csehi Gyula szerkesztésében már 1945. jan. 16-tól kiadott *Új Élet folytatásaként; 1947. máj. 19-től a párt Bihar megyei napilapja. Az első főszerkesztő Robotos Imre, utóda Feleki Károly (1947–48), Kovács János (1948), Varga Jenő (1949–53), Kis Imre (1954–56), Lukács László (1957–68), Lakatos András (1969–74) és Illés Ferenc 1974-től). Kezdettől fogva a lap belső munkatársa Gyárfás Endre, Kovács János, Simon Magda, Vajnovszky Kázmér. Amíg hetilap, különösen bő az irodalmi és művelődési anyaga: ideológiai cikkeket közöl Varga B. László, publicisztikát közöl Bárdos László, riportokat Ember György, filmkritikákat Simon Magda és színházi kritikát Robotos Imre tollából. Ady, József Attila, Zelk Zoltán, Lányi Sarolta, Gyárfás Endre, Rajcsányi Károly, Szüdy György versei mellett Nagy István, Hornyák József, Kovai Lőrinc elbeszéléseivel találkozunk hasábjain, a lap fordításokat közöl Szurkov és Aragon írásaiból.

Amikor átalakul napilappá, az iparfejlesztés és a mezőgazdaság szocialista átalakítása kerül előtérbe. Gazdag a riportanyaga. A 60-as évek végétől arculatában mind több helyet kap a tudomány, irodalom és művészet: heti rovatai az irodalmi jellegű “Látóhatár”, a “Gazdasági figyelő” és a magazinszerű “Hétvége”; havonta jelentkezik az “Ifjúsági figyelő”, az “Ember és életmód”, a “Tudomány-technika” és a “Nőkről a nőknek” rovataival. Napilap-szakaszában közli Horváth Imre, Sütő András, Bajor Andor, Tóth István, Fábián Sándor, Bonczos István, Gábor Ferenc verseit és prózai írásait, Kovács János és Köteles Pál irodalomtörténeti és irodalompolitikai tanulmányait. A lapnál kiváló riportergárda alakult ki: Implon Irén és Nagy Béla szociográfiai indíttatású riportokkal, Fábián Imre a folklórból merítő, Antal Ferenc, Kiss Sándor, Kovács Lajos és Pető Pál társadalmi és gazdaságpolitikai írásokkal szerepel. Publicistái közül Papp Imre és Tőke Csaba emelkedik ki. A művelődési és művészeti részben Boros Endre, Bölöni Sándor, Domokos Eszter, Messzer László, Gy. Szabó Gyula irodalmi szintű tudósításokat közöl. A lap külön oldalakat szentelt Ady, Eminescu, Móricz Zsigmond, Iosif Vulcan, Tabéry Géza és mások emlékének; fiatal költőket és prózaírókat (Máté Imre, Gittai István, Kőrössi P. József, Varga Gábor, Török Miklós) indít pályájukra, beszámol a nagyváradi és nagyszalontai irodalmi körök tevékenységéről.

Bihari Napló címen 1970 decembere óta időszakonként önálló mellékletet ad ki. Eddig megjelent számai Nagyvárad és Bihar megye gazdasági, társadalmi és művelődési életének keresztmetszetét adják. Kiemelkednek a helységrendezési, közéleti, ipargazdasági, képzőművészeti, előadóművészeti, néprajzi, oktatáspolitikai, turisztikai, legutóbb a “bihari emberről” szóló súlypontos számok.

Falubarátok Szövetsége — a *Falvak Népe (1932–33) híranyagszerzésére és terjesztésére alakult, diákokból és ifjúmunkásokból álló önkéntes csoportosulás.

Demeter János: Századunk sodrában. 1975. 197–98.

falukutatás — a fiatal romániai magyar értelmiség népszolgálatát előmozdító tudományos és irodalmi áramlat a két világháború között. Keletkezésére egyaránt hatott a csehszlovákiai Sarló szociográfiai mozgalma s a magyarországi falukutatók és népi írók fellépése, önálló kifejlődéséhez azonban a romániai magyar társadalmi mozgásokhoz legközelebb álló román tudományos példa, a Dimitrie Gusti professzor kezdeményezésére kibontakozott monografikus iskola is hozzájárult.

A mozgalom kezdeti szakaszát az *Erdélyi Fiatalok faluszemináriuma és Falu-füzetei jellemzik. Gyallay-Papp Zsigmond A nép és az intelligencia (1931) c. füzete megújító szerepet szán a falu egészének a romániai magyarság életében, Demeter Béla két tanulmánya (Hogyan tanulmányozzam a falu életét? 1931; Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok, 1932) ugyanebben a sorozatban a Sarló és a Gusti-féle kérdőívek felhasználásával konkrét utasításokat ad a falukutatásra és a falu megsegítésére. Mikó Imre a sorozat utolsó füzetében (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés, 1932) kilenc Kolozs megyei falu településtörténetét és népmozgalmait dolgozza fel, kifejezésre juttatva az erdélyi magyar falukutatók egy részének radikalizálódását és új társadalmi igényeit is a következő feladat kijelölésével: “Beállunk közkatonának a magyar jövő: munkások és parasztok sorába, s az ő érdekeik értelmi szolgálatában keressük letűnő középosztályunk új nemzedékének a jövő társadalomhoz való jogát.” Míg a balfelé kivált fiatal értelmiségi csoport a Falvak Népe c. lap megindításával cselekvő politikai szerepet vállalt a falusi dolgozók gazdasági és kulturális mozgalmaiban, az Erdélyi Fiatalok megmaradt gárdája, majd a belőlük kiváló Hitel-csoport továbbra is a tanulmányozás módszerével kereste a falu szolgálatának lehetőségeit. Váró György finn példákat sorol fel a vidékkutatásra, Pálffy Károly a román falumunka mintájára magyar társadalomkutató munkaközösségeket szervez, Bakk Péter bekapcsolódik Gusti professzor intézetének kutatásaiba s a Sociologie Românească hasábjain ismerteti a magyar falukutatók könyveit (ugyanő nagyenyedi tanítóképzős növendékeivel Magyarlapádon végzett szociográfiai felmérő munkát), Venczel József pedig A falumunka és az erdélyi falumunka-mozgalom (ETF 78) c. tanulmányában 1935-ben módszeresen ismerteti a Gusti-iskolát. A magyar értelmiségiek bekapcsolódását a román ~ba Traian Herseni, Henri H. Stahl és Octavian Neamţu, a “militáns szociológia” román képviselői, szívesen karolták fel, s a budapesti Lükő Gábor részvétele a román falumunkában elősegítette a módszer magyar­országi elterjedését is, amit elismeréssel emleget Erdei Ferenc és Ortutay Gyula a magyar falukutatásról szóló munkákban. Nem maradhatott hatás nélkül a magyar *szociográfia egyik úttörőjének, Braun Róbert egykori lippai tanárnak az Arad megyei Maroscsicsérről először 1908-ban, majd megismételve 1935-ben elkészített és kiadott társadalomrajzi felmérése sem. Az elmélyült erdélyi magyar falukutatás egyik állomása 1936-ban a Szabó T. Attila vezette falukutató munkatábor a kalotaszegi Bábony községben; ezt az EME jog- és társadalomtudományi szakosztályának több előadása követi, s a ~ eredményeit Szabó T. Attila bibliográfiai tanulmánya (A transylvan magyar társadalomkutatás, Hitel 1938/1) foglalja össze.

A Korunk felfigyelt a ~ra, s a Sarló, a népi írók, a Gusti-féle iskola és az erdélyi magyar kísérletezések bírálatával járult hozzá a falutanulmányozás és népmozgalom időszerű találkozásához. Míg egyfelől a szociográfia átszociologizálását hirdeti s magának a középosztály-értelmiségnek az elemzését hozza előtérbe a dolgozók szempontjából, másfelől utat nyit az irodalmi szociográfiának mint művészi műfajnak, közölve Kovács Katona Jenő és Bözödi György realista falurajzait. A Sociologie Românească egyik cikkíróját helyreigazítva a lap 1936-ban szerkesztőségi jegyzetben szögezi le: “…a Korunk hívta fel a magyar közvélemény figyelmét a parasztság s nem utolsósorban a román parasztság helyzetére […]. Az agrárválság által sújtott falu gazdasági, szociális, sőt kulturális helyzete [… ] legfőbb pontjaiban állandó tárgya a Korunk tudományos érdeklődésének.” A falukutatók munkásságát a Korunk korszerű *munkástársadalomrajz ápolásával egészítette ki.

A 40-es években egy önálló kolozsvári kezdeményezés viszi előbbre a ~ ügyét: 1941-től 1944-ig több diákcsoport tanulmányozza a Szolnok-Doboka megyében fekvő Bálványos­váralja népéletét. Az informatív gyűjtés sok ezer cédulára terjedő anyagáról Molter Péter (Marosi Péter) ad hírt Falukutatás Bálványosváralján c. tanulmányában (Hitel 1940–41/3–4), az egyes családok mezőgazdasági üzemi adatait Imreh István értékeli Közgazdászok Bál­ványosváralján c. írásában (Március 1943. nov.). Venczel Józsefnek az ETI kiadásában sokszorosított füzete (A falukutatás módszerének vázlata, 1941; újraközölve Az önismeret útján, 1980. 119–136) a kutatást az anyagrendezés során kibontakozó teljes falumo­nográfiának rendelte alá, s a Gusti-iskolában szerzett tapasztalatok folytatását árulja el Markos András ez idő tájt Budapesten megjelent tanulmánya is (A monografikus szociológia, Társadalomtudomány 1942/4–5). A bálványosváraljai adatgyűjtés archívumát ma a kolozsvári Történeti Intézet levéltárában őrzik: összehasonlító feldolgozása a több mint negyed század leforgása alatt bekövetkezett változásokra való tekintettel különösen érdemesnek ígérkezik. A felszabadulás után a Bolyai Tudományegyetem Gazdasági és Társadalompolitikai Intézete keretében a konkrét gazdaságszociológiai kutatás és az *üzemszociográfia került előtérbe, de egy szakemberekből és diákokból álló munkaközösség Kohn Hillel vezetésével 1949 nyarán Csík megye mint elmaradt vidék kérdéseit dolgozta fel, majd a Babeş Egyetemmel karöltve a Mócvidék hasonló feldolgozásában vett részt; bekapcsolták a közös munkába az agronómusokat és orvosokat is. A munkaközösség 1950 őszén a kendilónai mezőgazdasági termelőszövetkezet első évi tapasztalatait tanulmányozta, s a kezdeményező tudományos vállalkozás eredményeit a Probleme Economice 1950/11-es számában közölték. A román és magyar szakemberek és diákok közös munkájával készült el 1958–59-ben az akkori Kolozsvár tartomány gazdasági monográfiája is: a több mint 10 000 lapnyi jelentés magában foglalja a falvak felmérését. Mindezek a kutatások eredményesen járultak hozzá a hatóságok ipari, mezőgazdasági és közigazgatási tevékenységéhez, s bár kétségtelenné tették, hogy a konkrét szociológiai kutatások, amelyekhez a ~ is tartozik, csakis széles körű, minden szakra kiterjedő, kollektív munkával végezhetők, a munkaműveletek technizált formája kevés lehetőséget adott a kérdések emberi elmélyítésére.

A ~ hagyományait idézve a Korunk új folyama tartotta ébren a sajátos faluszociográfiai érdeklődést, s 1967-ben közölte az Ifjúmunkás egy kutatócsoportjának csíki társadalomrajzát, majd 1971-ben újabb kis kutatócsoportot küldött ki a Szilágy megyei Bogdándra, hogy Kovács Katona Jenő egy még 1937-ben írt szociográfiai riportjának adatait a mai helyzettel hasonlítsa össze. A két kísérlet magára maradt, a Babeş–Bolyai Egyetem filozófiai és szociológiai tanszékének kezdeményezésére 1969-ben a Szilágy megyei Csákigorbón megindult tudományos falufelmérés méretei és eredményei is arra figyelmeztettek, hogy a hazai magyar ~nak korszerű és kellő arányú módszerességgel s nyilvánvalóan a román néppel való együttélés mai felmérésének különleges tekintetbevételével kell újjászületnie. 1974 februárjában az Igaz Szó ankétot rendezett Marosvásárhelyen a riportok és írói-szociográfiai kísérletek műfajelméleti kérdéseiről, s itt a felszólalók, köztük Herédi Gusztáv, Beke György, Gálfalvi György, Cseke Péter új követelményeket állítottak fel a ~ korszerű felújításával kapcsolatban.

Az urbanizáció nagymértékű fokozódása során bekövetkezett társadalmi mozgásokra és változásokra éveken át valóban csak a *riportirodalom figyelmeztetett, 1978-ban azonban az Imreh István szerkesztésében Változó valóság c. alatt megjelent tanulmánykötet a faluhelyzet új keresztmetszetét mutatta fel gazdasági, népesedési és családszociológiai felmérésekben. “A Szilágyságtól Hargita megyéig, a kalotaszegi Vistától a Szeben megyei Bürkösig” széles skálán nyit rálátást a valóságra ez a kötet, amelynek munkatársai: Keszy-Harmath Sándor, Vasas Samu, Vetési László, Kósa-Szánthó Vilma, Major Miklós, Garda Dezső, Várhegyi István, Neményi T. Ágnes, Máthé János, Hermann Gusztáv, Geréb Attila és Vofkori László (közléseik sorrendjében). A kezdeményezést 1979-ben a Korunk kerekasztal-megbeszélése követte, különös tekintettel az új nemzedék szociográfiai igényeire s egy elmélyült és átfogó valóságfeltárás tudományos-módszertani feltételeire.

(I. I.)

Jancsó Béla: Gusti professzor és tanítványainak falumunkája. Erdélyi Fiatalok 1933/2; újraközölve Irodalom és közélet, 1973. 321–25. — Bányai Imre: A D. Gusti-féle román szociológiai iskola. Korunk 1936/6. — Gáll Ernő: A romániai társadalmi munkaszolgálat. Korunk 1939/3; uő: A vegyes lakosságú falvak kutatása. Korunk 1971/7. — Imreh István: A bálványosváraljai falukutatás. Korunk 1967/9. — Kohn Hillel: Emlékezés régebbi monográfiákra. Korunk 1967/12. — Egyed Ákos: Braun Róbert szociográfiái. Korunk 1970/4. — Venczel József: Dimitrie Gusti és az erdélyi magyar falukutatók. Korunk 1970/6; uő: A csákigorbói kutatás köréből. Korunk 1971/7; uő: Az önismeret útján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás köréből. 1980. — Bálint Zoltán: Gusti professzor és a romániai magyar ifjúság. A Hét 1972/38. — Ünnepi készülődés. Eszmecsere egy jelentős műfajról. Igaz Szó 1974/7. — Vita Zsigmond: Gusti professzor magyar tanítványai és az első erdélyi falukutató munkatáborok. Korunk 1977/1–2. — Balogh Edgár: A falukutatás forrásvidékén. Emlékezés a Sarló indulására. Korunk 1978/9. — Változó valóság — változó szociográfia. Kerekasztal-megbeszélés Aradi József bevezetőjével. Korunk 1979/6. — Balázs Sándor: Szociológia és nemzetiségi önismeret. 1979. — Fábián Ernő: Román–magyar eszmeközi kapcsolatok. Korunk 1980/1–2.

Faluvégi Dénes (Székelyszentistván, 1888. dec. 17. — 1945. ápr., Buchenwald) — szerkesztő. Tanítóképzőt végzett. Kolozsvárt az Igazság c. képes társadalmi folyóiratot (1926. ápr. 1. — 1927. júl. 10.), majd ennek folytatását, az Erdélyi Képeslapot (1927. júl. 17. — 1928. ápr. 8.) szerkesztette. Új kor küszöbén (Kv. 1941) c. munkája bibliaidézetekre alapított erkölcsi vitairat, csakúgy, mint Aranykorszak (1922–24) c. folyóiratának három évfolyama. Háborúellenes magatartása miatt (megtagadta a fegyverviselést) 1941-ben letartóztatták s 1942-ben a haditörvényszék halálra ítélte. Ítéletét életfogytiglani fogházra változtatták. A Gestapo 1944-ben elhurcolta, lágerben halt meg.

Falvak Dolgozó Népe — *Falvak Népe 3

Falvak Népe — 1. Földművesek és falusi szegények hetilapja. Megjelent 1932. szept. 30-tól 1933. márc. 19-ig Kolozsvárt. Szerkesztette Demeter János. Az első, kommunista irányítás alatt álló nemzeti forradalmi irányzatú lap, amely szembefordult az OMP politikájával, s ugyanakkor harcot folytatott a román burzsoá pártok nemzetiségelnyomó politikája ellen. Cikkeket közölt az úri magyar bankok lelkiismeretlen uzsoraüzérkedése, a csendőr- és adóterror, a nyugdíjasok nyomora s a börtönrendszer ellen, megírta a tanítók kálváriáját. Bár elsősorban a falu átalakuló gazdasági, társadalmi és politikai életében vállalt mozgósító szerepet, rendszeresen jelent meg benne szépirodalmi anyag is: Ady, József Attila, Illyés Gyula, Erdélyi József, Méliusz József verseit, Tamási Áron s — Gyökér István álnév alatt — Nagy István több elbeszélését közölte. Munkás és paraszt fiatalokat buzdított írásra, s támogatta irodalmi kísérleteiket. Utolsó számát elkobozták, s további megjelenését is betiltották.

(J. L.)