Romániai magyar irodalmi lexikon

Farkas Magda, Farkasné Csáki Magda (Nagyenyed, 1932. aug. 13.) — pedagógiai és lélektani szakíró. ~ Zoltán felesége. A székelyudvarhelyi tanítóképző után a Bolyai Tudományegyetemen végezte a pedagógia–lélektan szakot. 1955-től az egyetemen, 1961-től a Pedagógiai Tudományos Kutatóintézet kolozsvári fiókjánál, 1975 óta a Babeş–Bolyai Egyetem keretébe helyezett s a Társadalomtudományi Kutatóközpont égisze alatt működő pedagógiai részlegben főkutató. A defektológia területein dolgozik, tárgykörében a nyelv és gondolkodás, a gyógypedagógiai lélektan, pszicholingvisztika, nyelvpatológia, gyermeknyelv és intelligencia, korai idegen nyelvtanulás, pszichodiagnosztika, iskolai ismeretszintet mérő tesztmódszer szerepel. Az Anyanyelvünk művelése c. gyűjteményes kötetben (összeállította Gálffy Mózes és Murádin László, 1975) a nyelvi közlés társadalmi-biológiai meghatározottságáról írt cikkel szerepel. Román nyelvű tanulmányai az értelmi fogyatékos gyermekek kérdéseiről a Probleme de defectologie köteteiben jelennek meg, magyarul a NyIrK, Korunk, Dolgozó Nő, Tanügyi Újság és napilapok közlik írásait; a TETT munkatársa.

Farkas Sándor, gyulafehérvári (Nagylak, 1887. aug. 26. — 1964. máj. 20., Nagyenyed) — könyvtáros. Mostoha körülmények közt, árván nőtt fel, mindössze öt gimnáziumi osztályt végzett Nagyenyeden, de magánszorgalomból keleti nyelveket tanult, matematikai és numizmatikai tanulmányokat végzett. Anyai ágon Kőrösi Csoma Sándor rokonának tartotta magát, legfőbb vágya az volt, hogy a nagy utazó nyomába lépjen. Több utazást tett Keleten, hazatérve kistisztviselő, majd a Bethlen Kollégium könyvtárosa (1936–57). Saját költségén adta ki Nagyenyeden útinaplóit (Irak királyság, 1931; A beduinok, 1931) és numizmatikai dolgozatait (Antik érmészet, 1932; Az erdélyi érmék művészete, 1936; Rokon vonások a párthus és erdélyi érmek művészetében, 1936; Die Münzen Mihai Viteazul's, 1940). Egyéb munkái közül néhány versét Bölcsészeti költemények (1934), prózai írását Filozófiai értekezések (1938) címmel adta ki, ugyancsak Nagyenyeden.

Méliusz József: Sors és jelkép… 2. kiadás, 1973. 205–07.

Farkas Sándor — Mikó Imre egyik írói álneve

Farkas Zoltán (Mezőménes, 1928. jan. 17.) — pedagógus. ~né Csáki Magda férje. A marosvásárhelyi tanítóképző elvégzése után szülőfalujában tanított (1946–49), majd a Bolyai Tudományegyetem pedagógia–lélektan karán szerzett tanári diplomát. 1955 óta a kolozsvári egyetem társadalomtudományi tanszékén lektor, a filozófiai tanszék munkatársa. A tudományos ateizmus kérdéskörében szakosította magát; vallásszociológiai tanulmányai napilapokban s a Korunk, Dolgozó Nő, Ifjúmunkás, Revista Învăţămîntului Superior, Studia Universitatis Babeş–Bolyai, Napoca Universitară, Echinox hasábjain, kötetbe gyűjtve Gondolatok a valláserkölcsről címmel (1977) jelentek meg. Az Educaţia materialist-ştiinţifică a elevilor şi studenţilor c. gyűjteményes kötet (1978) az ateista diákkörökről s a tudományos materialista felfogás elmélyítéséről, a Forme şi metode în educaţia materialist-ştiinţifică a tineretului studios c. gyűjteményes kötet (Kv. 1979) a szocialista állam egyházpolitikájáról szóló értekezését közli. Vallás és társadalom c. sorozata 1975 óta rendszeresen szerepel a kolozsvári rádió magyar adásában.

farsangi játékok⁸⁹ — *népi játékok

Fáskerthy György, családi nevén Fáskerti (Arad, 1923. márc. 9. — 1977. dec. 2., Bukarest) — szerkesztő, író, műfordító. ~ Tibor és Balla Böske fia. Középiskolai tanulmányait Budapesten kezdte meg, de szüleit kiutasították Magyarországról. Aradra visszatérve képesítetlen munkásként dolgozott s bekapcsolódott az illegális KISZ-munkába. 1944-től pártaktivista, majd az RMP könyvkiadójában (1947–51) és az Állami Irodalmi és Művészeti Könyvkiadóban (1951–54) szerkesztő. A Ştiinţa şi Tehnica “Tudományos-fantasztikus elbeszélések” c. magyar mellékletének felelős szerkesztője (1955–58). Az Utunk 1949. évi novellapályázatán tűnt fel; egy tudományos-fantasztikus elbeszélése magyarul és románul jelent meg (1958); lefordította Marin Preda, Cezar Petrescu, Ion Marin Sadoveanu, Radu Tudoran több regényét. Elbeszéléseiben és megkezdett regényciklusában színterek, hősök, helyzetek, cselekmények látványos gazdagságára törekszik, társadalmi és korfestő célzatossággal.

Munkái: Az ember, aki bükkfa volt (elbeszélések, 1968); Légszomj (regény, 1970).

Baróti Pál: F. Gy.: Légszomj. A Hét 1971/18.

Fáskerti Tibor (Arad, 1899. ápr. 13. — 1964. jún. 8., Bukarest) — író, közíró, szerkesztő. Balla Böske férje, ~ György apja. A magyarországi Gyulán érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatott jogi és bölcsészeti tanulmányokat. 1918 októberétől a KMP tagja, részt vesz a Galilei Kör direktóriumában, 1919-ben a Vörös Hadsereg politikai megbízottja. A kommün bukása után visszatért Aradra. Első cikkei a budapesti Szabad Gondolatban és a Vörös Lobogóban jelentek meg; a 20-as évek elején az Aradi Tükör c. hetilap munkatársa, 1924–25-ben az Aradi Munkás szerkesztője; több más rövid életű aradi lap (Film, 1922; Fekete Macska, 1923; Kút, 1930) szerkesztésében és kiadásában is részt vett, 1922–23-ban a Máramaros c. napilapon találjuk a nevét. 1928–29-ben az aradi Virradat c. kommunista irányzatú napilap felelős szerkesztője. 1928-ban sajtó útján elkövetett lázítás címén perbe fogták, s 1931-ben a várható súlyos ítélet jogerőssé válása előtt Budapestre emigrált, ahonnan 1939-ben mint “nemkívánatos idegen”-t kiutasították. Családjával visszatért Aradra, s törvényszéki riporterként dolgozott. Közírói pályafutása alatt a Napkelet, Brassói Lapok, Korunk, Consum, a budapesti Világirodalmi Szemle és 100 % munkatársa.

Munkái: Délibáb (elbeszélések, Arad 1924); Bevezetés 1. a filozófiáról általában, 2. az értelem és kategóriái, 3. a tudat és öntudat, 4. a tudományok felosztása (Arad 1930); Irányított gazdálkodás (Bp. 1934); Demokráciánk a választások mérlegén (Fáskerthy Györggyel, Arad 1946).

Fátyol Tibor (Kolozsvár, 1935. okt. 9.) — zeneszerző, zeneíró. Középiskolát Kolozsvárt végzett, ugyanitt a Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát a zeneszerzés-karmesteri szakon. 1959-től a Ciocîrlie népi együttes folklorista és zenei vezetője, zenei szerkesztő, 1978 óta a Maros együttes művészeti titkára Marosvásárhelyt. Első cikkét az Utunk közölte 1955-ben, kritikái, zeneírásai a Korunk, Contemporanul, România Literară, Utunk, Új Élet, A Hét s több napilap (Scînteia, Előre, Igazság) hasábjain jelennek meg. Balettjei, szimfonikus és kamarazenéje mellett jelentősek népdalfeldolgozásai, ezek a Maros együttes műsorán szerepelnek. A Népi Alkotások Háza számára Kolozs megyei néptáncok zenéjét gyűjtötte és dolgozta fel (Dansuri populare din regiunea Cluj. Kv. 1967), köztük a györgyfalvi magyar táncszvitet. Dalokat szerzett József Attila, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos verseire; megzenésítette Kenéz Ferenc, Király László, Mandics György, Márki Zoltán, D. Szabó Lajos és számos román költő verseit; Lászlóffy Aladár verseire dramatikus oratóriumot (Hajnali őrség, 1961), Lászlóffy és Szilágyi Domokos verseire a capella kantátát szerzett (Így él a Párt! 1973).

Kötete: Pionír köszöntő (hét önálló tánc zenéje zongorán, Domby Imre koreográfiájára és szövegére, 1964).

Fazakas Béla (Abrudbánya, 1926. júl. 22.) — orvosi szakíró. Oklevelét a marosvásárhelyi OGYI-n szerezte meg, ugyanitt az orvostudományok doktora (1962), az élősködőkkel foglalkozó tudományág egyetemi előadótanára (1972). Szakközleményei az Orvosi Szemle–Revista Medicală, Microbiologie–Parazitologie–Epidemiologie, Viaţa Medicală, külföldön a Medicinszkaja Parazitologia, Annales de parasitologie humaine s más folyóiratokban jelennek meg. Feltérképezte Maros, Hargita és Kovászna megyék parazitológiai megbetegedéseit, egyes parazitózisok klinikai kórképével és kezelésével foglalkozik. Társszerzője egy Parazitologie c. egységes tankönyvnek (1962). Kőnyomatos jegyzetei: Orvosi parazitológia (Kv. 1958; átdolgozott új kiadás Mv. 1977); Parazitologie (Mv. 1976).

Fazakas János (Málnás, 1910. aug. 26. — 1979. aug. 3., Kolozsvár) — orvosi szakíró. Középiskoláit Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban, egyetemi tanulmányait Bukarestben végezte, ahol a Koós Ferenc Kör diákosztályának volt az elnöke és bekapcsolódott Dimitrie Gusti professzor szociológiai intézetének monografikus kutatásaiba. Egyetemi pályáját Kolozsvárt kezdte, tanár a marosvásárhelyi OGYI, majd a kolozsvári OGYI továbbképző intézetében; az ortopéd és traumatológiai klinika vezetője. Első tudo­mányos munkáit az EME orvostudományi szakosztályán mutatta be. Szaktanulmányai magyar, román, német, francia, orosz, angol és bolgár nyelven jelentek meg. Az Excerpta Medica c. amszterdami szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt.

Fazekas György — *sportirodalom

Fazekas János (Lupény, 1926. febr. 16.) — közíró, történész. Andrásfalván nőtt fel, középiskoláit Székelykeresztúron az unitárius gimnáziumban és tanítóképzőben végezte. A felszabadulás után politikai pályára lépett, Székelyudvarhelyen, Brassóban, Marosvásárhelyen, majd Bukarestben többféle ifjúsági, 1952-től vezető állami és pártfeladatot tölt be. A szocialista munka hőse. Publicisztikai munkáját 1945-ben a Tompa László szerkesztésében megjelenő Szabadság c. lapban kezdte. Cikkei a pártépítéssel, a párt nemzetiségi politikájával és a szocialista gazdaság fejlesztésével összefüggő kérdéseket tárgyalják az ifjúsági és pártsajtóban. Gazdasági tárgyú tanulmányait a Probleme Economice, Lupta de Clasă, ill. Era Socialistă, valamint A Hét és Korunk közli; az Industria României 1944–1964 c. gyűjteményes kötetben (1964) az élelmiszeriparról szóló fejezet szerzője.

Mint a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja tette közzé Az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés c. történeti tanulmányát az 1848-as gyűlés 125. évfordulója alkalmából (A Hét 1973/42–44; újraközölve MNT 1976. 232–80.). Újabb történelmi tanulmányaiban az együttélés törvényszerűségeit tárja fel (A székelyek harca a románok oldalán az idegen uralom és az elnyomás ellen, a szabadságért és a társadalmi igazságosságért, A Hét 1977/12; A haladó magyar társadalmi erők állásfoglalása az 1877–1878-as román függetlenségi háború idején, A Hét 1977/27). Hasonló célzatú háromrészes tanulmánya is: A Habsburg-elnyomás Erdélyben. 1690–1847 (Korunk 1978/3–5). Történelemszemléletének korszerű tanulságait vonja le Polgári nézetek a nemzeti-nemzetiségi viszonyok terén, a sovinizmus és a nacionalizmus — a nemzeti és társadalmi haladás kerékkötői c. összehasonlító tanulmányában (románul Era Socialistă 1978/24; magyarul A Hét 1979/3–4), majd egy újabb írásában (A román nép és az együttélő nemzetiségek egysége és testvérisége, A Hét 1979/19–20), amely a mai Románia e fontos kérdését elemzi.

Tanulmányainak gyűjteményes kötete: A Román Kommunista Párt — a haza fiai testvériségének és barátságának, társadalmi és nemzeti egyenlőségének következetes harcosa (1980).

Imreh István: Eszmények múltja és jelene. Utunk 1980/41. — Csucsuja István: Könyv nemzetiségről, hazáról, történelemről. Igazság 1980. okt. 12. — Beke György: Történelembe ágyazott jövőteremtés. A Hét 1980/38–39. — Demeter János: Nemzetiségtörténet — nemzetiségpolitika. Korunk 1980/12.

fecskés könyvek — a borítólap rajzáról elnevezett könyvsorozat az aradi Kölcsey Egyesület kiadásában 1943–44-ben. Szerkesztette Blédy Géza. Mikszáth, Móricz, Gárdonyi és Tömörkény egy-egy kötete mellett, amelyekhez sorrendben Puhala Sándor, Olosz Lajos, Blédy Géza és Berthe Nándor írt előszót, itt jelent meg Szemlér Ferenc Hazajáró lélek c. munkája Kakassy Endre előszavával.

Feczkó Zoltán — *televízió és irodalom

Fehér Dezső (Borsodszentgyörgy, 1869. dec. 2. — 1935. febr. 22., Nagyvárad) — író, újságíró. Pályáját 1887-ben Budapesten kezdte, ahol különböző napilapok és élclapok munkatársa, 1889-től haláláig Nagyváradon tevékenykedett. Előbb a Nagyvárad c. lapot szerkesztette, 1898-ban a Nagyváradi Napló alapítója s élete végéig főszerkesztője. Mellette dolgozott segédszerkesztőként több mint két évig Ady Endre, akinek közírói és költői fejlődésére jelentős befolyást gyakorolt. Szerkesztésében a lap a vidéki magyar hírlapírás élvonalába került, és haladó, ellenzéki álláspontot képviselt. Cselekvően részt vett Nagyvárad szellemi életében, alapító tagja a Szigligeti Társaságnak, kezdeményezője 1903-ban a Nagyváradon megalakult Vidéki Újságírók Szövetségének, közreműködik a Holnap Társaság tevékenységében, lapjában teret ad a holnapos költőknek. 1919-ben alapító tagja a nagyváradi *Ady Endre Társaságnak, és ugyanebben az évben közreműködik Tabéry Gézával a Magyar Szó megindításában. A 20-as és 30-as években lapja, a Nagyváradi Napló a haladó romániai magyar szellemi élet egyik jelentős fóruma.

Összeállította és kortörténeti ismeretekkel bevezette Ady Endre publicisztikai írásainak első kötetét (Ha hív az acélhegyű ördög. Nv. 1927). Munkái: A félmilliós ternó (vígjáték, 1889); Kaleidoszkóp (prózai írások, Nv. 1894); Száz év (a nagyváradi színészet évfordulójára, Nv. 1902); Mindörökké (elbeszélések, Nv. 1903). Posztumusz kötete a szerkesztésében megjelenő Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve (Hönig Sándorral, Nv. 1937).

Ady Endre: F. D. jubileuma. Nyugat 1914/2; újraközölve Ady Endre az irodalomról, Bp. 1961. 371–72. — Gaál Gábor: Ady rejtélyes évei. Korunk 1928/4; újraközölve Válogatott írások I. 1964. 220–22.

fehér könyvek — az Irodalmi Könyvkiadó által 1966-ban indított s 1970 óta a Kriterion gondozásában megjelenő könyvsorozat, amely a Jancsó Elemér-féle *Erdélyi Ritkaságok feladatát vállalva az erdélyi magyar művelődés számottevő, többnyire kiadatlan vagy mai kiadásokban hozzáférhetetlen munkáit adja az olvasó kezébe szakszerű gondozásban, jegyzetekkel és elemző tanulmánnyal. A sorozatban, amely köteteinek fehér védőborítójáról kapta népszerű nevét, Bölöni Farkas Sándor, Wass Pál, Borsos Tamás, Rettegi György, Koós Ferenc, Teleki Sándor, Fogarasi Sámuel és Misztótfalusi Kis Miklós önéletírásai, útijegyzetei, levelei, Köteles Sámuel, Kovásznai Sándor, Pápai Páriz Ferenc irodalmi és filozófiai írásai, a székely falutörvények egy kötete, Apáczai Magyar Encyclopaediája és Melius Juhász Péter Herbáriuma, Varga Katalin perének okiratanyaga jelent meg Beke György, Benkő Samu, Csetri Elek, Hajós József, Imreh István, Jakó Zsigmond, Juhász István, Kiss András, Kocziány László, Nagy Géza, Szabó Attila, Szigeti József gondozásában. A sorozatot 1970-ig a kiadó részéről András János, majd Mikó Imre és Hatházy Ferenc szerkesztette.

Egyed Ákos: A művelődéstörténet forrásai. Ankét a Kriterion “fehér sorozat”-áról. Korunk 1975/6.

Fehér Márton (Nagyoroszi, 1878. szept. 6. — 1938. okt. 11., Nagyvárad) — közíró. Budapesten szerzett jogi doktorátust, ügyvéd és újságíró. 1906-tól a Nagyvárad, 1908-tól a nagyváradi Szabadság szerkesztője. Szakmunkákat írt a sajtójogról, a választójogról és a nők polgárjogáról. 1919-ben Budapesten utópisztikus államregénye jelent meg (Aranyország), 1920-ban Nagyváradon politikai tanulmányt adott ki (Olvasókönyv felnőttek számára).⁹⁰ Cikkeit a helyi sajtó s a Magyar Kisebbség közölte, A zsidók és a zsidóság c. munkájában (Nv. 1926) szembeszállt a cionizmussal. Ugron Gáborról és Kecskeméti Lipótról írt monográfiája kéziratban maradt.

Fehér Olga⁹¹ — *Temesvár magyar irodalmi élete

Fehérvári László, családi nevén Hertlein (Gyulafehérvár, 1926. jún. 9.) — zenekritikus. Középiskolát szülővárosában és Kolozsvárt végzett. 1948-ban a Bolyai Tudományegyetemen jogtudományi diplomát szerzett. 1973 óta rendszeresen tájékoztatja az Igazság s egyes hetilapok olvasóit a két kolozsvári operaház előadásairól; évadvégi eseményösszefoglalást, művészportrékat közöl.

Fejér Miklós (Zabola, 1913. nov. 30.) — tankönyvíró. Középiskoláit a kézdivásárhelyi, csíkszeredai és brassói kat. gimnáziumokban, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt végezte, ahol 1938-ban magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett. Brassóban, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, 1942-től Kolozsvárt, 1965-től nyugalomba vonulásáig Szucság községben tanított. Cikkeit a Tanügyi Újság, Utunk, A Hét, NyIrK közli. Molnár Annával és Nagy Jenővel kidolgozott módszertani útmutatója (1954) a tanároknak szolgált segédeszközül; Gazda Ferenccel és Nagy Jenővel, majd Bartosné Lengyel Katalinnal magyar nyelvtant, Jócsák Jánossal magyar olvasókönyvet állított össze az V–VII. osztály számára (1954–58); a középiskolák felső tagozata részére Csehi Gyulával és Jócsák Jánossal Irodalomtörténeti alapfogalmak címen írt tankönyvet (1956), Jócsák Jánossal és Székely Erzsébettel pedig Magyar irodalomtörténetet (1957). Részt vett a magyar irodalmi szöveggyűjtemények szerkesztésében a VIII. (1956) és a IX. osztály (1957) számára.

Fejes Áron — *ábécéskönyv

Fejes István — *műszaki szakirodalom

Fekete Andor (Marosvásárhely, 1883. jún. 19. — 1951. aug. 22., Marosvásárhely) — jogi szakíró. 1906-ban végezte a budapesti tudományegyetem jog- és államtan szakát, haláláig szülővárosában folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1936-tól az OMP városi tagozatának alelnöke; a KZST tagja, 1945 után a Székely Színház alapító tagja. A két világháború között mint a Bethlen Gábor szabadkőműves páholy egyik vezetője az erdélyi magyarság demokratikus akcióit támogatta: így memorandumokat fogalmazott meg a felekezeti tanárok képesítési vizsgájáról, az új ügyvédi törvénytervezetről az elbocsátott tanárok ügyében, a névelemzésről, a nyugdíjtörvénynek a kisebbségeket sújtó intézkedéseiről s az adóbehajtásról. A II. világháború éveiben, a Horthy-rendszer alatt indított kommunistaellenes per során 27 vádlott védelmét látta el saját biztonságát kockáztató bátorsággal. Hátrahagyott írása: Dr. Fekete Andor (Marosvásárhely) följegyzései 40 éves ügyvédi működéséről (kézirat az özvegy birtokában).

Fekete András — *Kézdivásárhely magyar irodalmi élete

Fekete Ferenc (Nagyvárad, 1915. ápr. 15. — 1945, Ausztria) — pszichológus, költő. A nagyváradi Kecskeméti Lipót zsidó líceumban érettségizett 1932-ben, majd a Ferdinand Egyetem pszichológia szakos hallgatója. Tiron Albani fordításában román nyelven jelent meg Templomot építettek c. kisregénye (Se clădea un templu. Eugen Relgis előszavával és Szobotka András címlaptervével, Kv. 1936). A Korunk munkatársa (1938–40), írásaiban főleg a kolozsvári egyetemen kialakult lélektani iskola képviselőinek tudományos szak­munkásságát ismertette, így Mihai Beniuc, Salvator Cupcea, Nicolae Mărgineanu, Alexandru Roşca, Fl. Ştefănescu-Goangă, Barbu Zevedei kutatásait és eredményeit. Versei jelentek meg a Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Brassói Lapok, Korunk hasábjain; líráját az irracionalizmus kalandjáig merészkedő intellektualizmus hatotta át. Mint munkaszolgálatos a fronton halt meg.

Fekete György (Alsóvárca, 1911. máj. 15.) — jogi író. Középiskolát Szilágysomlyón végzett, jogi diplomát Kolozsvárt szerzett, a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat. Ügyvédi irodában dolgozott Kolozsvárt, s bekapcsolódott az illegális KRP munkájába. Katonai szolgálata után szövetkezeti jogtanácsos (1945–47), majd a Bolyai, ill. Babeş–Bolyai Egyetemen ad elő, a jogi kar tanára. Az Új Út c. politikai hetilap felelős szerkesztője (1949–53). Jogi írásait a Justiţia Nouă, a Studia Universitatis Babeş–Bolyai s a Korunk közli; egyes tanulmányai külföldi német folyóiratokban jelentek meg. Egyetemi tankönyveket szerkesztett, s részt vett A Román Népköztársaság alkotmánya c. munka (1957) szerkesztésében. Egyéb munkái: Lakóházak építése állami hitellel (Asztalos Sándorral, 1957; németül is; Házasságkötés, a házasság felbontása (1958).

Kiss Géza: “Alapos” válóok. Korunk 1959/3.

Fekete Lajos, Erdélyi Fekete (Szentábrahám, 1897. jún. 25. — 1945. ápr. 23., Brassó) — író, költő. A székelyudvarhelyi ref. kollégiumban érettségizett, Kolozsváron teológiát végzett. Unitárius lelkész volt Fogarason, Ürmösön, Brassóban. A 20-as évek elején verseivel jelentkezett, ezeket a folyóiratok és újságok megkülönböztetésül vajdasági költőtársától Erdélyi előnévvel közölték.⁹² Verseskötete: Pusztai vándorlás (Fogaras 1928). Nyelve, versépítkezése a népnemzeti iskola hatását mutatja, csupán a verssorok szabadabb kezelésén érződik a modern líra hatása. Regényíróként is bemutatkozott, s Ének a viharban c. munkájában (Kv. 1936) egy művészhajlamú falusi tanító álmainak megvalósulását és népéhez való visszatérését írja meg. Bár jól ismeri világát, az erotikus részek túlfűtöttségében a szereplők belső rajza elhalványul. Utolsó verseskötete (Tovább a szirteken) kéziratban maradt.

Fekete Macska — *szatíra

Fekete Mihály (Csongrád, 1884. dec. 31. — 1960. ápr. 16. Kolozsvár) — színművész, rendező, színműíró. Szegeden végezte középiskolai tanulmányait, majd Budapesten a Színművészeti Akadémiát. Színészi tevékenységét 1903-ban Krecsányi Ignác Budán és Temesvárt játszó társulatánál kezdte. Temesvár, Pécs és Pozsony után 1911-ben Janovics Jenő Kolozsvárra szerződteti. Egy évtizeden át játszik és rendez a kolozsvári színházban. 1922-ben a marosvásárhelyi, majd 1923-ban a temesvári színház igazgatója. Kolozsvárra 1930-ban tér vissza rendező és színész minőségben. Amikor 1941-ben a faji megkülönböztetés leparancsolja a színpadról, társulatot hoz létre, melynek tagjai közt volt Bárdy Teréz, Forgács Sándor és Kovács György. Az előadásokat a kolozsvári Vasmunkás Otthonban rendezik. 1944 októberében újjászervezi a kolozsvári Magyar Színházat, ahol élete végéig játszik.

Két színdarabját (Temesvár megvétele, 1911; Bakócz Tamás, 1913) a temesvári színház mutatta be. Szabó Imrével írt darabja a Csodák éjszakája (1935). Rövid színes írásai jelentek meg Temesváron A Toll c. folyóiratban, cikkei és novellái a Brassói Lapokban. Ifjúkorában — temesvári évei alatt — meleg barátság fűzte Gozsdu Elekhez, a 30-as években pedig sokat tett hazai szerzők darabjainak bemutatásáért. Többek közt színpadra vitte Tamási Áron Népszakértők és Sipos Domokos Zokog a porszem c. játékait. Kötetei: A temesvári színészet története (Tv. 1911); Faluról falura (uo. 1929).

Írói álneve Csongrád.

Szekernyés János: F. M. és a többiek. A Hét 1979/2.

Fekete Nagy Mihály (Dés, 1894. júl. 3. — 1954. jún. 11., Brassó) — újságíró, szerkesztő. 1936 és 1939 között Bukarestben Carpatpress c. alatt kőnyomatos magyar sajtótudósítót adott ki, amely hetente híranyaggal s bő statisztikai és demográfiai adatokkal látta el a lapokat és intézményeket. Mint a Magyar Népközösség brassói tagozatának igazgatója a Vásárhelyi Találkozó szellemében elősegítette az 1939 végén lezajlott Népi Találkozó demokratikus programjának érvényesítését a regresszív törekvésekkel szemben. 1944 után a Népi Egység munkatársa. Ismeretlen körülmények közt feleségével együtt öngyilkos lett.

Fekete Tivadar (Pécs, 1894. nov. 2. — 1940. nov. 4., Segesvár) — újságíró, novellista, műfordító. Iskoláit szülővárosában végezte, Budapesten elkezdett jogi tanulmányait félbeszakítva újságíró lett. A Pécsi Naplónál (1912–16) és a Szegedi Híradónál (1914) dolgozott, majd Aradon telepedett le, ahol a két világháború között számos erdélyi lap munkatársává vált. Szerkesztette és kiadta a mindössze 8 számot megért Fekete Macska c. könnyű fajsúlyú revülapot (1922–23). Írt verseket, tárcanovellákat, operett- és sláger­szövegeket, ami azonban művéből maradandó, azt műfordítóként alkotta a kortárs román költészetet bemutató antológiával (Szerelmes kert. Arad 1924) és a klasszikus román líra jeles alkotásaival kiegészített kötetével (Klasszikus kert. Kv. 1930). Ebben a Văcărescu család költő-tagjaitól Anghelig halad végig, a modernekből pedig Blaga, Crainic, Eftimiu, Minulescu költészetét kedveli leginkább. Nyersfordítás után, csekély nyelvismerettel fordít, saját nyilatkozata szerint inkább “a vers lelké”-nek visszaadására törekszik. Fordításaiban sajátosan keveredik fogékonysága a korszerűség iránt a könnyed szalonirodalmisággal és felületességgel. A hatásvadászó üzleti irodalom csábítása különösen tárcanovelláit tartalmazó kötetén (Genovéva hercegnő bőre. Tv. 1923) érezhető, amelyben svájci, olasz és franciaországi úti élményeiből merítve a világvárosok előkelő alvilágának figuráit eleveníti meg. Főleg a szexuális szenzációra építi könnyedséggel megírt történeteit, mintegy minősítve ezzel a sorozatot is, amelyben megjelent (Pán-Könyvtár). Verskötete: Ének két halotti maszkról (Arad 1926).

Nagy Dániel: Szerelmes kert. Genius 1924/4–5.