Romániai magyar irodalmi lexikon

Fülöp Áron¹⁰⁵ — *Székelyudvarhely magyar irodalmi élete

Fülöp Béla — *könyvgyűjtők

Fülöp Ernő (Buşteni, 1930. jan. 5.) — újságíró, szerkesztő. Elemi és középiskolai tanulmányait Brassóban végezte, a kolozsvári agrártudományi intézetben agrármérnöki képesítést szerzett. 1954 óta dolgozik az Előre szerkesztőségében; 1976-ig rovatvezető, azóta főszerkesztő-helyettes. Riportjaiban a korszerű szocialista mezőgazdaság kialakulását mutatja be, A Küküllő-mente aranya (1962) c. sorozatát Beke Györggyel együtt írta. Szerepel az Ide besüt a nap (Az Előre Kiskönyvtára 1975) c. riportválogatásban, önálló összeállítása: Virágoskönyv (Az Előre Kiskönyvtára 1975).

Fülöp Géza (Kolozsvár, 1930. nov. 23.) — kémiai szakíró, publicista. Szülővárosa ref. kollégiumában érettségizett, a Bolyai Tudományegyetemen 1953-ban kémiai tanári képesítést szerzett. Középiskolai tanár Nagyváradon, egy ideig korrektor, majd az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1961-től vegyész a Metalochimica üzemben, 1965-től a Maros­vásárhelyi Műtrágya Kombinát kutatóintézeti dokumentációs osztályán számítás­technikus, 1979-től a könnyűipari gép- és alkatrésztechnológia tudományos kutatóintézetének maros­vásárhelyi fiókjában dolgozik. Tájékoztató jellegű tudományos írásai a Korunk, A Hét, Igaz Szó, Könyvtári Szemle hasábjain jelentek meg. Az ifjúság számára a Győz a tudomány sorozatban szemelvényeket tolmácsolt Emil Racoviţă Túl a Déli Sarkkörön c. útleírásából (1959), lefordította Edmond Nicolau Robotgépek az ember szolgálatában c. munkáját (1962). Munkái: Az ezerarcú műanyag (Szabó Lajossal, 1961); Ember és információ (Korunk Könyvek 1973); Munkában az enzimek (Antenna, Kv. 1973); Műanyagok ma és 2000-ben (Antenna, Kv. 1975); Az információ nyomában (KKK 1978).

Czégeni József: F. G.: Munkában az enzimek. Könyvtári Szemle 1973/3; uő: F. G. Ember és információ. Művelődés 1974/3. — Végh Ferenc: Információ, tájkutatás, társadalom. Könyvtáros, Bp. 1974/7. — A tudatformálás szolgálatában. Erdélyi Lajos beszélgetése F. G.-val. Új Élet 1977/2. — Sebestyén Mihály: Derűlátóan az információról. A Hét 1979/4.

Fülöp József (Szászrégen, 1904. jan. 30. — 1975. dec. 3., Kackó) — költő, szerkesztő. A székelykeresztúri unitárius gimnázium tanulójaként az Orbán Balázs Önképzőkör Hajnal c. ifjúsági lapját szerkesztette; jogi tanulmányokat Szegeden folytatott, ott jelentette meg zsengéit Vergődik, lázadoz a lelkem c. alatt (1925). Szamosújvárott lett hivatalnok, a Heti Hírek és a Szamos Tükre c. helyi hetilapok főmunkatársa (1929–31). Írásait a Pásztortűz közölte. Fakírrá lesz a lelkünk (Szamosújvár 1934) c. verskötete a népballadák hangját üti meg tragikus csengéssel.

Bözödi György: Fakírrá lesz a lelkünk. Pásztortűz 1934/9.

Fülöp Lídia — *Litera Könyvkiadó

Fülöp Miklós (Kolozsvár, 1935. ápr. 4.) — író. A kolozsvári Állami Magyar Opera kórusában énekelt, majd építésztechnikusként építőtelepen dolgozott. Az Igazság, Ifjúmunkás és Utunk hasábjain tűnt fel humoros karcolataival. Munkái: A hóember nem vérzik (Forrás 1973); Humoróra (egyfelvonásos vígjáték, Kv. 1973); Suttogások (humoreszkek, Kv. 1977); Vasárnap, szombat (elbeszélések, 1980).

Györffi Kálmán: Pillanatfelvételek Forrás-könyvben. Utunk 1973/42. — Molnos Lajos: Humoreszkek és egyebek. Utunk 1977/25.

Füredi László (Arad, 1928. ápr. 18.) — zeneszerző, kritikus, zenetörténész. Temesváron érettségizett 1946-ban, zenei tanulmányait a temesvári Művészeti Intézetben (1948–49) és a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán (1949–50) végezte. A temesvári Banatul Állami Filharmónia hegedűse. Első zenekritikája 1948-ban jelent meg a Szabad Szó hasábjain. Zenei tárgyú cikkeit, tanulmányait magyar, román, német és szerb lapok közlik. A Zeneműkiadónál jelentek meg román nyelvű zenei monográfiái: Hugo Wolf (1966); G. Ph. Telemann (1971); Lehár (1972).

Román nyelvű zenei aforizmagyűjteményét a Facla adta ki (Cîntă-mi, şi-ţi zic frate! Tv. 1972). Temesvár és a Bánság zenetörténeti monográfiáján dolgozik.

László Ferenc: Mesebeszéd Mosolyország királyáról. A Hét 1972/44.

Füssy József — *Aranyos-vidék

Füzi Bertalan — *Brassói Lapok 1.

Füzi József (Brassó, 1931. jan. 1.) — növénytani szakíró. A gyógyszerészeti növénytan előadótanára a marosvásárhelyi OGYI-ban, a biológiai tudományok doktora (1971). A hazai gyógynövények lelőhelyeiről s a népgyógyászatban használt növények hatékonyságáról hazai és külföldi szakfolyóiratokban (Orvosi Szemle — Revista Medicală, Farmacia, Comunicări de Botanică, Acta Farmaceutica Hungarica, Naturwissenschaften és mások) több mint 130 közleménye jelent meg. Gyűjteményes kötetek számára társszerzőként dolgozta fel a Hargita és a Csíki-medence flóráját (1968), majd Kovászna megye flóráját, vegetációját és gyógynövényeit.

Munkái: Gyógyszerészeti növénytani gyakorlatok (kőnyomatos jegyzet, Mv. 1965); Gyógy­szerészeti növénytan I–III. (kőnyomatos tankönyv, Mv. 1970, 1971, 1979); Plantele medicinale din judeţul Harghita (monográfia, Mv. 1973); Kovászna megye gyógynövényei (gyűjteményes kötet Rácz Gábor és F. J. szerkesztésében. Az árkosi Agronómusok Háza kiadásában, Sepsiszentgyörgy 1973). Botanica farmaceutica c. tankönyve sajtó alatt.

Szabó T. E. Attila: Alkalmazott botanikai eredmények. Korunk 1974/7

AZ ELSŐ KÖTETBŐL KICENZÚRÁZOTT SZÖVEGEK

1. Adorján Emil (Nagyvárad, 1873. aug. 15. – 1944 őszén, Mauthausen) – publicista, regényíró, műgyűjtő. ~ Péter apja. Szülővárosában ügyvéd. Ady baráti köréhez tartozott. Mint tulajdonos ő építtette a milánói Galeria Vittorio Emanuele mintájára a nagyváradi Sas-palotát. A Szabadság, Nagyvárad, Nagyváradi Napló munkatársa. Több gyorsírási kézikönyve (1891–93) s az osztrák jogról szóló kompendiuma (1900) jelent meg. Leander álnéven humoros regényt (Olivia bosszúja, 1898) és humoreszkkötetet (Komoly pillanatok, 1899) adott ki. 1944-ben elpusztult magán­könyvtárának érdekessége volt a Nagyváradon megjelent magyar nyelvű nyomtatványok és a régi Váradot ábrázoló metszetek gyűjteménye.

2. Ágopcsa Marianna (Kolozsvár, 1944. jún. 5.) – műtörténész, kritikus. A kolozsvári 3. számú középiskola elvégzése után a Babeş–Bolyai Egyetem történelem–filozófiai karán művészettörténeti szakképesítést szerzett. 1967-től a szászsebesi Történeti Múzeumban, 1968-tól a kolozsvári Művészeti Múzeumban dolgozott. 1970-től A Hét képzőművészeti szerkesztője, 1978 óta a Szatmári Hírlap művelődési rovatát vezeti. Az Utunk és A Hét hasábjain a végtelen művészi fogalmáról, a geometria művészeti lehetőségeiről, Cranach, Caravaggio, Mondrian, Mednyánszky, Nagy István művészetéről értekezett. A művészetbeli tér és idő kérdései foglalkoztatják.

3. Ajtai Nagy Gábor (Nagybánya, 1878. nov. 26. – 1942. febr. 27., Nagybánya) – publicista. A középiskolát szülővárosában, jogi tanulmányait Budapesten végezte; ügyvédi pályára lépett. 1908-ban megalapítja s 1924-ig szerkeszti a Nagybányai Hírlapot. Lapjában közölte néhány irodalmi igényű írását. A 30-as években az OMP egyik szabadelvű nézeteket valló politikusa.

4. alakoskodások – a dramatikus néphagyományok ama formái, amelyekben a szereplők kilétük álcázására maszkot, álöltözetet használnak, jelmezek és kellékek segítségével valakit, valamit megszemélyesítenek. A démonikus, ijesztő állatalakoskodások világszerte ősrégiek, ám egykori mágikus (bajelhárító, bőségvarázsló, termékenységbiztosító) szerepüket elveszítve, az erdélyi magyar folklórban ma már jobbára csak a *farsangi játékok közt, tréfás formákban maradtak meg. Az álarc viselésére utal a farsangi játékok erdélyi népi neve: “maszkurások”. A hétfalusi borica-táncosok fából faragott, a székely betlehemes játékok pásztorai fakéregből, bőrből készült maszkokat hordtak, melyeket újabban inkább csak kendővel, korommal jeleznek. Tamási Áron Énekes madár c. székely népi játékában az ~ modern művészi formában jutnak érvényre.

Horger Antal: A hétfalusi csángók borica-tánca. Ethnographia. Bp. 1899/2. – Makkai Endre – Nagy Ödön: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. Kv. 1939. ETF 103. – Ferenczy Imre – Ujvári Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. A Műveltség és hagyomány IV. kötetében. Debrecen 1962.

5. Apor-kódex – az Erdélyi Tudományos Intézetnél hasonmáskiadásban megjelent középkori kéziratos kötet, mely a Tamás és Bálint huszita papok készítette legrégibb magyar bibliafordítás XV. századbeli másolatának egy részét, Dávid zsoltárait tartalmazza egyéb nyelvtörténeti szempontból becses szövegek mellett. A kódex legrégibb megállapítható tulajdonosa a Metamorphosis Transilvaniae (1736) szerzője, Apor Péter volt, s 1879-ben jelentősen megcsonkult állapotban került a sepsiszentgyörgyi múzeum tulajdonába özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília ajándékaképpen; ma is a múzeumban őrzik. A hasonmáskiadást bevezetéssel ellátta és közzétette Szabó Dénes (Codices Hungarici II. Kv. 1942).

Molnár József – Simon Györgyi: Magyar nyelvemlékek. Bp. 1976. 86–89.

6. Aradits László – (A szócikk befejező sorainak a cenzúra előtti, eredeti szövege:) …Papp István mezőgazdasági akadémiai professzorral készített sorozata a dálnoki mezőgazdasági termelőszövetkezetről, filmje egy fekete-tengeri tutajkalandról s a Halászhajóval az Atlanti-óceánon, valamint a Kézdivásárhelyt, Felsőbányát és a munténiai Alexandriát bemutató városkép.

7. Ars Medica – Az eddig ismert első magyar orvosi mű, mely az emberi test betegségeit és gyógykezelését 6 könyvben, közel ezer ívrét lapon tárgyalja. Az erdélyi késői humanizmus jelentős alkotása. A marosvásárhelyi Teleki Könyvtárban őrzik, ahol a címlap és elöljáró beszéd nélküli s mintegy 25 számozott levéllel csonkult kéziratnak egy Erdőszentgyörgyön a XVIII. században készült másolata is található. 1972-ben előkerült egy XVII. századbeli variánsa is.

Az 1570-es években keletkezett ~ eredeti magyar szókincsére a nyelvészek hívták fel a figyelmet. Varjas Béla 1943-ban Kolozsvárt az Erdélyi Tudományos Intézet betűhív kiadványaként XVI. századi magyar orvosi könyv címmel nyomtatta ki s látta el bevezető tanulmánnyal. Az eredeti és másolata kérdéseivel először Farczády Elek és Szabó T. Attila foglalkozott, érveik alapján a tudománytörténet Lencsés Györgyöt tekinti a kézirat feltehető szerkesztőjének. Az ~ egyes nyelvjárástörténeti sajátosságait Jakab László vizsgálta a budapesti Magyar Nyelvjárások 1962-es kötetében. A marosvásárhelyi OGYI orvos- és gyógyszerészet-történeti tanszékén monografikus kutatás tárgya a mű; Spielmann József és Lázár Színi Karola újabb adatokat szolgáltattak a Báthoriak udvarában magyar tisztségeket viselt nagyváradi Lencsés Györgyről, és tisztázták a kézirat francia és német humanista forrásait (Orvosi Szemle 1970/1. és 3–4.). A ~ növénynévanyagát Sz. Tóth Magda dolgozta fel Melius Péter Herbáriumának Szabó Attila-féle kiadásában Összehasonlító növénynévjegyzék c. alatt (1978. 444–87).

Farczády Elek – Szabó T. Attila: Újabb adalékok a XVI. századi orvosi könyv kérdéséhez. Magyar Nyelv, Bp. 1961/2. – Spielmann József: Az Ars Medica szerzője és forráskutatása. Korunk 1973/2. – Spielmann József – Sebestyén S. Mihály: Lencsés György “Ars medicá”-ja kéziratainak összehasonlító vizsgálata. Magyar Nyelv. Bp. 1979/2.

8. Bagossy Bertalan (Szatmár, 1869. febr. 26. – 1950. márc. 12., Szatmár) – történész. A szatmári kat. főgimnázium tanára, később igazgatója, 1919-től Karánsebesen, majd Túrterebesen lelkész. Megírta Szatmár vármegye és város történetét a Magyarország vármegyéi és városai c. monográfia-sorozat számára (1908–10); latin tankönyveket szerkesztett az I. világháború előtt; A jozefinizmus hatása és az erdélyi egyházmegyék küzdelme ezek ellenében c. tanulmánya Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene (Dicsőszentmárton 1925) c. gyűjteményes kötetben jelent meg.

9. Balanyi György (Kecskemét, 1886. febr. 10. – 1963. máj. 4., Budapest) – történetíró. Előbb Szegeden (1910–16), majd Budapesten (1916–24) középiskolai tanár, 1924-től a budapesti egyetemen az egyetemes legújabb kor történetének tanára. Mintegy 60 önálló művében és kb. 200 tanulmányában főleg az egyetemes középkor és a legújabb kor kérdései, így az I. világháború előzményei foglalkoztatják. Egyháztörténészként a ferences és piarista rend történetét tanulmányozta. 1938-ban az MTA levelező tagjává választja. 1943-ban a kolozsvári egyetem professzora, 1948-ban Magyarországra távozik. Munkatársa volt a budapesti Századoknak és Vigiliának s az Erdélyi Iskolának. Kolozsváron megjelent önálló munkája: Assisi Szent Ferenc, a demokrácia hőse (1946), ugyanitt litografált jegyzetei is megjelentek: Reformáció és ellenreformáció (1946), A középkori állam és társadalmi rend kialakulása (1947).

10. Balázs András (Székelyudvarhely, 1943. júl. 10. – 1978. ápr. 28., Székelyudvarhely) – újságíró, költő. 1966-ban a Babeş–Bolyai Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakból szerzett oklevelet. 1968-tól a Hargita belső munkatársa: szülőföldje művelődési életével foglalkozott. Verseit 1962 óta az Utunk, Ifjúmunkás, Igaz Szó közölte, szerepelt a Vitorla-ének (1967) és a Megtalált világ (Mv. 1968) c. antológiákban. Kéziratban maradt kötete: Cicoma nélkül.

Molnos Lajos: B. A. Utunk 1978/20.

11. Balázs Imre (Székelyudvarhely, 1926. febr. 25.) – humorista. Gyári tisztviselő szülővárosában. Első karcolatát az Igaz Szó közölte (1964). A Megtalált világ (Mv. 1968) c. antológiában szerepel. Humoreszkjei a csíkszeredai Hargita hasábjain jelennek meg. Bocsánatot kérek c. gyűjteménye, saját illusztrációival, kéziratban.

12. Bálint Vilmos (Brassó, 1877. szept. 11. – 1949. jan. 30., Csíkkozmás) – népművelő. A gyulafehérvári kat. teológia elvégzése után a keresztény szociális mozgalomban vesz részt. Ákosfalván, Csíkszenttamáson, majd Csíkkozmáson lelkész; iskolát, művelődési házat építtetett, zenekart, színjátszó csoportot vezetett. Cikkeit a Brassói Lapok, Csíki Lapok, Erdélyi Tudósító közölte. A Magyar Nép Könyvtárában két kiadásban is megjelent A dúsgazdag c. bibliai színjátéka (Kv. 1932, 1938), amelyben egy régi moralitást alkalmaz mai színpadra.

13. Balogh István – (A szócikk további részének korábbi szövege:) Adóniás c. bibliai tárgyú ötfelvonásos drámája (Csíkszereda 1928) Görög Joachim bevezetőjével jelent meg. Hőse a nemzet jövőjéért minden áldozatra kész hadvezér, aki azonban mások vallása és nyelve ellen vét s ezért megbűnhődik. A századelő szépelgő nyelvezetén írt mű alapgondolatával a maga korának “kisebbségi humánum”-át fogalmazza meg.

14. Bánffy Miklós – (Itt törölte a cenzúra a következő szövegrészt:) 1919-ben, a proletárforradalom leverése után tagja az ellenforradalmi Etelközi Szövetség vezéri tanácsának, Emlékeimből c. kötetében azonban – a “brucki csata” leírásánál – leleplezi az ellenforradalom élősködőit, konjunktúralovagjait, tolvajait. 1921–22-ben Magyarország külügyminisztere. Ilyen minőségben vesz részt az 1922-es génuai konferencián. A kor közéleti nagyságairól készített karikatúráit világlapok közlik – természetesen álnéven –, majd egy lipcsei kiadó albumban is megjelenteti; kajánkodó humorában a kortól való szkeptikus elkülönülés jut kifejezésre.

15. Barabás Endre (Középajta, 1870. márc. 5. – 1945. máj. 25., Budapest) – pedagógiai író. Az I. világháború előtt Marosvásárhelyen, majd a kolozsvári tanítóképzőben tanított, 1911-től a dévai tanítóképző igazgatója. A KZST tagja. 1918 után Budapesten helyezkedett el, de munkatársa a Lugoson megjelenő Magyar Kisebbségnek s román és német nyelvű testvérlapjainak. Itt jelenik meg 1928-ban magyar és román nyelven Az erdélyi és magyarországi román egyházak és iskolák élete és szervezete a világháború előtt, 1929-ben pedig magyarul és németül A romániai magyar nyelvű oktatás első tíz éve c. nagyobb tanulmánya névtelenül, valamint több, névvel jegyzett kisebb közleménye. Az erdélyi román és magyar oktatásügy alapos ismerője; széles körű társadalmi tevékenységet fejtett ki népi származású tehetségek taníttatása érdekében.

16. Barabás Miklós Céh – (Itt törölve a következő szövegrész:) méltatói hangsúlyozták, hogy a kiállítók “abba a progresszív seregbe tartoznak, amely egyre erősödő hevességgel keres kifejezési formát a művészetben”. A folytatásnak a mostoha politikai körülmények útját állták.

17. – (Itt törölve a következő szövegrész:) hivatásuknak tekintik a művészekkel és a művészet pártolóival megismertetni “a közelmúlt s a jelen művészeti irányait”; feladatának tudja a ~, hogy “méltatlanul megítélt nagyságainknak… életművét külön kiállításon építse értékké”, s azon munkálkodjék, hogy “a művészi érték tudatára ébresztett közönség vásárlásával is az igazi művészetet keresse, s ne a műkereskedelem legtöbbször selejtes tömegáruját”.

18. (A mondat befejező része, cenzúrázás előtti állapotában:) …Benczédi Sándor, Szervátiusz Jenő és Vida Géza szobrász az erdélyi magyar irodalmi életben is szerephez jutott.

19. Barabás Samu – (Itt törölve a következő szövegrész:) 1883-tól a budapesti egyetemi könyvtár munkatársa. 1885-től 1913-ig az Országos Levéltár erdélyi osztályának vezetője. Történetírói munkássága a Magyar Történelmi Társulathoz és ennek folyóirataihoz, a Századokhoz és a Történelmi Tárhoz kapcsolódott; főleg iratközlő és forráskritikai munkássága jelentős.

20. Baráth Béla – (A mondat cenzúrázás előtt így hangzott:) Mint a Batthyaneum igazgatója (1928–42) összegyűjtötte az erdélyi katolikus intézetekben és rendházakban található ősnyomtatványok adatait.

21. Bardócz Árpád – (A szócikk befejező része:) Német költők (Bp. 1936); Hetedik ősz (lengyel versek, Bp. 1938). Saját verseskönyve: Fényáradás (Bp. 1935).

22. Baross Katinka – (Itt kimaradt a következő szövegrész:) 1913-ban férjhez ment Justh János földbirtokoshoz, Justh Gyula radikális polgári politikus fiához.

23. – (A szócikk befejező része:) A két világháború között a Romániai Magyar Kisebbségi Nők Központi Titkárságának tagja.

24. Bechnitz Sándor (Vinga, 1888. febr. 18. – 1951. okt. 27., Temesvár) – újságíró, kritikus, novellista. Jogi tanulmányai befejezése után közhivatalnok, 1910-től Temes megye tb. főjegyzője. Az I. világháború után újságírói pályára lépett, több mint másfél évtizedig szerkesztette a Déli Hírlap irodalmi-művészeti rovatát. A felszabadulás után a temesvári Szabad Szóban jelentek meg írásai. Irodalmi, művészeti kritikáit, tanulmányait és esszéit hazai és budapesti lapok közölték. Novellái művelődéstörténeti ihletettségűek.

Álneve: Flaneur.

25. Beke Mihály András – (Bukarest, 1956. máj. 5.) – költő. ~ György fia. Kolozsvárt érettségizett, a Babeş–Bolyai Egyetem filológiai karán magyar–orosz szakos hallgató. Első írása a Jóbarátban jelent meg (1969). Publicisztikáját az Igazság Fellegvár-oldala, verseit és kritikáit a Korunk, Utunk, Igaz Szó, esszéit az Echinox és Művelődés közli. 1977 óta az Echinox magyar oldalainak felelős szerkesztője. A fiatal költők 1980-as Kimaradt szó c. antológiájában szerepel.

26. Benedek István (Budapest, 1915. jan. 19.) – pszichológus, író. ~ Marcell fia, ~ Elek unokája. Mint orvostanhallgató 1936-tól Szondi Lipót gyógypedagógiai szemináriumának belső munkatársa Budapesten, 1944-ig üzemi orvos Csepelen. A Szondi-féle genotropizmus szellemében írta Ösztön és bűnözés (Bp. 1943) c. munkáját, majd 1945-től két éven át a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem lélektani tanszékén Bevezetés a sorsanalízisbe címmel elsőnek tette egyetemi tantárggyá Romániában a Szondi-tesztek és sorselemzések rendszerét, ami miatt szembekerült a pavlovi reflexológián alapuló marxista lélektani kísérletezéssel. 1947-ben Magyarországra távozott, Az ösztön világa (Bp. 1958) c. munkája már ott jelent meg, s viták pergőtüzébe került. Irodalmi sikereit vidéki munkaterápiás elmegyógyintézetekben szerzett tapasztalatainak irodalmi feldolgozásával aratta (Aranyketrec, Bp. 1957; Beszélgetés ideges emberekről, Bp. 1963), később általános tudomány- és művelődéstörténeti publicisztikával és előadásaival tűnt fel. Mesterét Szondi c. tanulmányában mutatta be a közönségnek (Új Írás, Bp. 1973/10–11). Monográfiát írt apja életéről és munkásságáról Benedek Marcell (Bp. 1977) címmel.

27. Benedek Marcell – (A bekezdésnek a cenzúra által törölt befejező része:) Rabelais, Corneille, Racine, Balzac, Flaubert, Stendhal, Hugo, Maupassant, Mauriac, Rolland, Martin du Gard, France műveinek fordításával – s ezekhez angolból Dickens, Kipling, Shaw, Mark Twain, H. G. Wells, Steinbeck írásainak átültetése csatlakozik – korának széles körű irodalmi tájékozottságát alapozta meg a magyar olvasótáborban, apja szokatlanul nagy könyvtermése után új csúcsot érve.

28. – (A szócikk befejező része eredetileg így hangzott:) Budapesten megjelent legismertebb munkái közül erdélyi vonatkozású: Délsziget, avagy a magyar irodalom története (1928, újabb kiadás 1949); Hamlet tanár úr (regény, 1928); Tégy, amit akarsz (regény, 1933); A bálvány (regény, 1948); Először életemben (elbeszélések, 1957); Shakespeare (esztétikai tanulmány, 1957); Romain Rolland (esztétikai tanulmány, 1961); Könyv és színház (irodalomtörténeti tanulmányok, 1963); Naplómat olvasom (önéletrajz, 1965); Szépen élni (esztétikai írások, 1968).

29. Benedek Simon – (A szócikkből törölve a következő mondat:) 1948-tól ferences rendtartomány-főnök volt. Írói működését 1944-ben kezdte meg.

30. Bethlen Gábor emlékezete – (A következő mondat eredeti formájában:) A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház az 1980-as Nemzetiségi Színházi Kollokvium alkalmából Móricz Erdély-trilógiájának dramatizálásával kísérelte meg színpadra vinni a fejedelem alakját, a főszerepben Nemes Leventével. Marosvásárhelyről indult Bethlen-műsorával Ádám Erzsébet színművésznő.

31. betlehemes játék – dramatikus néphagyomány. Előadói a betlehemesek vagy betlehemezők: gyermekek, serdülő fiúk, akik karácsony estéjén házalják végig a falut. Ha nagy a falu, illetőleg ha a környező falvakat is meglátogatják, több napon át betlehemeznek. Elmaradhatatlan kellékük a hordozható betlehem: maguk készítette kis tornyos templomocska, gyertyával vagy zseblámpával kivilágítva, benne Jézus születése képen vagy kis babákkal, figurákkal ábrázolva. A szokványos szereplők: két fehér ingbe öltözött angyal, akik a mezőn alvó pásztoroknak hírül adják Jézus születését, valamint két-három pásztor subával, nagy bottal, maszkkal, ill. ragasztott vagy korommal festett bajusszal, szakállal. A pásztorok az örömhírre karácsonyi népénekeket énekelnek, tréfálkoznak, táncolnak, a kisdednek sorra ajándékot adnak, majd játékukért a háziaktól ők is ajándékokat kérnek.

A ~ az egész magyar folklórból a Székelyföldön volt a leggazdagabb. Itt felnőttek játszották, számuk a tízet is meghaladta (köztük Heródes); heteken át rendszeresen próbálták a terjedelmes, misztériumszerű játékot, amely József és Mária szálláskeresését is magában foglalja. A Székelyföldről nyugat felé haladva a ~ egyszerűbb, rövidebb, mígnem a pásztorok tréfálkozása jut benne túlsúlyba. A tréfa fő forrása az öreg pásztor nagyothallása és félreértései. Ez, valamint a pásztortánc, középkori mímus-játékok maradványa, s a szokást a Balkánon át az ókori színjátékokhoz kapcsolja. Az erdélyi játékokban, a román–magyar együttélés folytán, a pásztorok gyakran román nevűek és románul társalognak. A ~ népi formájában új keletű; a XVII–XVIII. század folyamán alakulhatott át népszokássá a katolikus iskoladrámából. Az énekek közt legrégibb a Csodapásztorok, ezt először 1651-ben nyomtatták ki. A romániai magyar folklórban a ~ az utóbbi két évtizedben kihalt.

Makkai Endre – Nagy Ödön: Adatok téli néphagyományaink ismeretéhez. ETF 103. Kv. 1939. – Benedek András: Betlehemes játék Homoród-Remetén. Magyarságtudomány, Bp. 1943/1. – Benedek András–Vargyas Lajos: Az istenesi székelyek betlehemes játéka. Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 1. Kv. 1943. – Faragó József: Betlehemezők és kántálók Pusztakamaráson. Erdélyi Néprajzi Tanulmányok 8. Kv. 1947; uő: Betlehemezés Csíkcsobotfalván 1946-ban. Ethnographia, Bp. 1949. 222–36. Rajeczky Benjamin: A székely betlehemes recitatívák stílusához. Néprajzi Közlemények, Bp. 1959/4. – Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás. Bp. 1964. 166–74.